Kerek Zöld porta: Földanya hava (szeptember)

Csillag leszedi a ruhákat a szárítókötélről, néhányat át is szab. Van olyan darab, amit ötször mosok ki.
Mosószódára váltok a mosódióról, mert nem vagyok maximálisan elégedett a tisztasággal. A szóda meghálálja a bizalmat.
Készséges ismerősöm paraffinolajat fecskendez a bal fülembe, miután napok óta egyáltalán nem hallok. Sajnos nem segít és a járásom is egyre bizonytalanabbá válik, a falba kapaszkodva közlekedem. Végül kimossák a fülemet.
Fát aprít és fűrészel (géppel) a pótapám, én a fatárolóba hordozom a kuglikat. Hatalmas örömömre szolgál, amikor befejezzük. Jártányi erőm sincs.
Szombathelyre megyek kontrollra, a doktornő biztat, hogy látványos és gyors a gyógyulásom, hamarosan elhagyom a gyógyszereket. Pompásan érzem magam. Nem vagyok levert és kedvetlen, nem szorongok.
Marcipánt elviszem Vasvárra az állatorvoshoz, mert napok óta nem eszik, nem iszik és gubbaszt. Szakszerűen ellátják, kap vitamint, amit naponta adok be neki. Már másnap felpendül és vidáman szaladgál a testvéreivel.
Csillagot „megfésülöm”, most tényleg olyan, mint egy Hópihe :-)
Ömlik. Napok óta szakadatlanul. Nem unja meg? :-)
Borostyánt ritkítok, hogy a fatároló megközelíthető legyen. Hamarosan érkezik a téli tüzelőm.
Még mindig rengeteg a szúnyog!!! Ezek a rovarok sosem alszanak?
Kapálógéppel felveretem a levendulást. Rendezett lesz az előkert és nem nekem kell szélmalomharcot vívnom a hívatlan dudvával.
Szeretem a reggeleket. Csillag türelmesen megvárja, amíg kiteszem a macskák eledelét, azután rohan utánam, topog a széknél, ahová mindig leülök. Kétlábra áll, mancsait a nyakam köré fonja és nyalja az arcomat, bújik hozzám. Ha az orrához érintem az enyémet és azt mondom, puszi, akkor megnyalja azt.
Befejezzük a fatárolót és veszélyes állapotban lévő fákat is vágunk ki, heroikus küzdelemben. Amikor húzzuk a fákat (bár nagyon távol vannak tőlünk), félek. Az utcán heverő ágakat becipelem és felvagdalom, majd a „szemetet” kupacokba rendezem, nehogy szó érje a ház elejét.
Puszlit kötök és azon elmélkedem, mennyit kell dolgozni azért, hogy télen meleg lehessen a házban.
Csípősek a reggelek.
Sövényt vágok.
Elkészül az ÚJ fehérbor, rohanok a hegyre megkóstolni. Elsőrendű :-) Két méretes vödörrel Othellot és Izabellát („Eper” szőlőt) is szedek, mert a vörös a gyengém. :-)
Csillag kiszökik. Édesanyám karjaiban hozza vissza, jókora erőfeszítés ez a részéről, hiszen a kutya cca.20kg.
„Állatmenhelyem” megsegítésére kanapét és fotelt kapok. A hat csirkefogó rögvest birtokba veszi birodalmát.
Hosszasan szemetet szedek, mert az emberek nemtörődöm módon a portám elé hajítják az almacsutkát, üres palackokat, rongyos táskát, papírt és egészségügyi betétet!!! Miután mindent összeszedek és kipuffogom magam, napfürdőzöm.
Kihasználom a verőfényes délelőttöt, fogom Édesanyámat és átmegyünk Mikosszéplakra a Mikosd kastély-hoz, amely megközelíthetetlen, a „bevezető” híd életveszélyes, így csak elképzeljük azt. Bögöte-Felsőmajorban a Horváth-kastélynál sem járunk szerencsésebben, két kutya kerget el bennünket. A kilátó azonban lélegzetelállító. Rumban fagyizunk, már ekkor érzem, hogy nekiment a torkomnak. A kemendollári hegyi kápolnát útközben szemrevételezzük, ahogy a birkákat is. Az utolsó állomás Szajk, a 6-os és 7-es tó. Mókusok szaladgálnak előttünk az úton, ahogy sétálunk a tavak felé.
Vetőmagok érkeznek, s velük az új évre való készülődés szele.
A vörös és zöld bazsalikomot betakarítom és lefagyasztom, mert csak később használom fel.
Lehetne magot fogni a paradicsomból és a paprikából is, de úgy érzem, még nem rendelkezem a kellő ismeretekkel ennek megtételéhez.
Pirítóst eszem szemközt a szomszédban, miután a gazdával gerendákat és léceket rakodunk hajnaltól. Lelkesítő segíteni egymásnak, amikor a másiknak túl sok dolga akad. Na de vissza a pirítóshoz! A gazdasszony megkeni a kenyeret zsírral mindkét oldalán és serpenyőben megsüti. Frissen reszelt káposztát szórok a tetejére, fenséges!!!
Vörös must. Az élet szép!

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: silinga = fáskosár; puszli = a gyújtósnak való, kis „csokorba” kötve.