Kerek Zöld porta: Őszelő (szeptember)

   Becsengettek.
   Koronavírusos a vezetőség.
   Barátnőm meglátogat a Keresztfiammal, aki édesen szétszórja a cukrokat a járólapon. :-)
   Annus, görög nevén Pippandrosz Puppidisz :-) 10-12 lépést tesz egymaga. :-)
   Sok halat burkolunk a hétvégén. Húgomék 2.házassági évfordulója, Dunabogdányban ünneplik meg. Annusom a neki rendelt, miniknek való étel helyett, Édesapja kemencés csülkét falja. Igaza van, Ő is nagykanállal akar vigadni.
   Anyának a telefonja megadja magát. :-( Gondolkodás nélkül akarok segíteni, a sajátomba beleteszem az Ő kártyáját (utóbb kiderül az Ő keretével), bemegy, de megszorul, mivel se ki, se be nem jön. Eredménye az akciómnak, hogy ideig-óráig egyikőnknek sincsen távrecsegője. Másnap napkeltekor bejön velem a munkahelyemre. Útközben azon izgulunk, hogy le ne robbanjunk, mert még csak értesíteni sem tudunk senkit. Beérünk, majd délelőtt Zalaegerszegen elintézünk mindent, 3 órába telik ugyan és én kapok egy új készüléket, de minden ok.
   Szeptember 9.A Nagy Gáspár Emlékházban, „A vers mégis maga a remény” című előadás. Anyukám nem hagyja ki. Először a költő nyughelyénél virágokat helyeznek el Nagytilajban. Verseket szaval például Horváth Róbert Latinovits-díjas versmondó a Bérbaltavár-Nagytilaj települések között ültetett versfáknál. Majd az emlékházban Devecsery László József Attila-díjas költő osztja meg, a Nagy Gáspárhoz fűződő személyes élményeit. Dala József dalszerző, zenész, a Rózsabors műhely tagja gitáron játszik, közreműködnek a Vasvári Játékszín tagjai és még mások is. Édesanyám ragyogva tér haza a 2 órás programról. Örülök! Ritkán látom ilyennek!
   A fűnyíró egyik szárát tartó „tekerőgomb” és a hozzá tartozó csavar is leesik és eltűnik a fűben, madzaggal erősítem oda, de 10 percenként elválik. Nehezen viselem, az idegeim kezdenek meggyengülni, de kitartok, a fű égigérő, le kell vágnom.
   Megkezdődik a csomagoló szétverése, hiszen október közepére várjuk az új gépet. Ajtó helyének kivágása, majd a bejárat behelyezése, fal eltávolítása, víz-és villamossági munkák, épülünk-szépülünk. Nem megy zökkenőmentesen, mert a „mesterek” bántóan lassan dolgoznak és akkora koszt hagynak maguk után, hogy késő estig maradunk takarítani. Este 8 órakor, már remeg kezünk-lábunk, na igen, hajnal 3 órától álljuk a sarat, elfáradtunk. Ráadásul az egyik iparos olyan felkészületlen, nem hoz se elegendő mennyiségű, se megfelelő minőségű anyagot, a másik nem találja a padozatban a csövet, ezért 3x nagyobb lukat vés, mint tervezte, a harmadik nem készítteti el a trepnit az üregre, így olyan félmegoldást tudok csak kitalálni, ami súlyosan megnehezíti a napi munkát. Az alapvető szabályokat sem tartják be, bemászkálnak a raktárakba, nem használják a védőfelszerelést és amikor ezt szóvá tesszük, Ők jelzik, hogy tojnak rá és azzal fenyegetőznek, hogy abbahagyják a munkát. Kedvencem, amikor kolléganőm megkéri a szakembert, csukja be maga után az udvarra nyíló ajtókat, mert 1.beömlik a forróság és ez egy hűtött üzem; 2.bejöhetnek a rágcsálók. Válasz: amennyiben zavarja, zárja be Ő. Kedvem volna elzavarni mindahányat, de az idő is sürget és a tetejébe nem dúskálunk hozzáértőkben. :-( :-( :-(
   Közeleg Édesapám meglepetés születésnapja, amelyet november 21-ről szeptember 16-ra előre hozunk. (augusztus 26.volt az „eredeti” időpont, de akkor épp kórházasat „játszott” az ünnepelt) Egy zalaegerszegi cukrászdából cake pop-ot rendelek sacher és red velvet ízekben. Nem ilyennek képzeltem, a sütinyalóka szerintem pingpong labda méretű, 1-2 falatos édesség, ezek túl nagyok. Pedig képet is küldtem.
   Pénteken itthon vagyok, egész nap rohangálunk Anyukámmal. Innivalókat és sajtokat kell még beszereznünk a szombati bulira. Az út utolsó szakaszában (még odafelé) fura hangok szűrődnek az autó elejéből, sokkot kapunk és azon aggodalmaskodunk, hogy miként megyünk így holnap.   Gyomorgörccsel vásárolunk, nem is veszünk meg mindent, mert nem tudunk odafigyelni. Hazafelé már nincsen semmi hang. Anyuci összetöri valamennyi mini bivalymozzarellát a kapkodós kipakolásban. Nem tudom, hogy sírjak e vagy nevessek. Inkább telefonálok és megkérem az egyik munkatársamat, hogy pótolja. Szórjuk a pénzt kifelé az ablakon.
   Szeptember 16.Balatonszárszó. 6 óra előtt érkezünk, még alig világlik, de iparkodunk (pakolunk, terítünk, díszítünk), hogy minden a helyére kerüljön és készen álljon az ünnepelt érkezéséig. Többen nem jelennek meg, akadnak olyanok is, akik indoklás nélkül, de csak azokra koncentrálunk, akik eljöttek. Ezt a napot senki és semmi nem ronthatja el. Krémszínű Lisianthusok és harsogó méregzöldek, tyúkhálós keretben képek a gyermekkorából. Apukámat Öcsémék hozzák, az a csel, hogy egy napot még a Balcsinál szeretnének eltölteni vele. Mindenki távol parkol a háztól, így gyanút sem foghat az Öreg. Lesz meglepetés!!! De még mennyire! Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, ahogy befordul a ház sarkánál és meglátja a tiszteletére összegyűlt tömeget. Megható mindannyiunk számára. Az idő is kegyes hozzánk, varázsos napsütésben, harsány nevetéssel, jóízű beszélgetésekkel és falatokkal megspékelve, gyorsan telik a nap. Mekkora ajándék a nagy család!!! Késő délután visszaindulunk, Húgomék is hamarosan követik a példánkat, Apumék is, de Öcsém, még Balatonföldvárnál megmártózik a Balatonban. :-)

„A nyár szerelme forró és merész,

de édesebb az őszi napsütés,

a csókja nem éget, mint a láng,

csak simogat, mint egykor jó anyánk,

szívünkre mézes, enyhe csókja hull…

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

Az ősz szerelme, mint a kósza szél,

halk suttogás, majd vészes szenvedély,

a fény és árny oly gyorsan változó,

mint életünk, e hullámzó folyó…

Még kék az ég, de máris elborul,

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

Az ősz szerelme hervadó virág…

lombdíszeit hullatja minden ág,

csak hallgatom ez édes bús zenét:

a búcsúzó madarak énekét…

Csak hallgatom, és szívem elszorul:

jaj, minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!”

(Várani Zseni, Őszi napsütés)

   Hurka kísérlet kóstolása. Az egyik résztvevő, se szó, se beszéd kidobja az összes mintát a kukába, mert megkóstolja és nem ízlik neki. Amikor megkérdezzük tőle, hogy hol vannak a minták, elmondja miként cselekedett. Látva elképedésünket, azzal nyugtat bennünket, hogy azonnal kiveszi a kukából. No comment...
   Az autóm jelzi, hogy alacsony a keréknyomás a jobb hátsó kerékben. Elviszik gumishoz. A bal elsőben volt, de oda is alig kellett pótolni, valószínűleg megbolondult a computer, jelzi a szerelő és újra programozza. Király!
   Akkora köd van, hogy az orromig sem látok! Egyszer csak azon kapom magam, hogy őzek között gurulok. Körbevettek. Ha láttam volna valamit, tuti nem tudok így átmenni közöttük. Utólag már szép emlék. Mondjuk közben sem volt időm betojni, mert mindez másodpercek alatt zajlott le.
   Az egyik délután Áfonyával rohanunk Zalaszentgrótra állatorvoshoz, mert úgy ömlik a vér az egyik mancsából, hogy nem tudjuk elállítani azt. :-( Két körmét kihúzzák, hang nélkül tűri. Az orvos is meglepődik és megjegyzi, sosem látott ilyet, pedig óriási fájdalma lehet a négylábúnak, aki ráadásul idősödő lány, 15 éves volt a nyár elején.
   Éjjel a mellékhelyiségből az ágyam felé sétafikálva különös zajra leszek figyelmes. Egérre gyanakszom. ¾ 12 és hajnal 1 óra között kipakoljuk és áttakarítjuk a kamrát, hogy azután 3 óráig már ne aludjunk, akkor úgyis felkelnék. Nem mellesleg a sajtpusztító elrágta a konyhaszekrény világításának egyik felét, de tettéért meglakol, mire hazaérek, egy ragadós csapdában szagolja alulról az ibolyát.
   Dadogós srác hoz önéletrajzot, s én az egyik legkedvesebb főiskolai barátomra gondolok, aki erősen dadogott és minden bántást, megaláztatást tűrve élete során, magának és a kőszívűeknek bizonyítva diplomát szerzett és az ország egyik legkiválóbb szakembere lett. Még most is fáj, hogy a léte, múlt idő. Közel 4 esztendeje itthagyott bennünket és én remélem, hogy odafent már soha, senki sem bántja fogyatékosságáért. Ahogy ezt az önéletrajzát szorongató fiút sem!
   Szeptember utolsó napja, Szüreti Felvonulás a faluban. Évről évre egyre több feldíszített jármű, tömve mosolygós közreműködővel.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: kataszteri hold = ekével egy nap alatt felszántható terület. Mai mértékegységben 5754,64 négyzetméter. herefujtó aranyka = sárga, élősködő növény, mely a megtámadott növényt befonja, megöli