Őszhó (október)

    Az egyik kolléga felmond, új utakon folytatja. Pótlására haladéktalanul intézkedéseket foganatosítunk.
    Annusom folyamatosan dünnyög és énekel, valamint úgy eszi az almát, hogy meghámozza fogacskáival, a héját kiköpi, csak a belseje kell neki. :-)
    Október 4.A Léda Magánklinikára viszem Édesanyámat. Feltöltik a jobb térdét és mivel óriási gyulladásban van, kap gyulladáscsökkentőt is. Most 3 hét várakozás, azután ha nem hatásos a kezelés, vissza kell mennie. Másnap Budapestről jön egy férfi megnézni a házunkat. Anyuci fel sem kelhetne, de ugye a kutyákkal is kell valamelyikőnknek foglalkoznia, hogy az érdeklődő nyugodtan megnézhesse a birodalmunkat. Szerencsénkre a „vásárló” szereti a kutyákat, különösen a komondorokat, azt mondja, amikor vidéken él majd, neki is lesz egy. Le sem veszi a tekintetét Csillagról, aki ugyancsak kedveli Őt és édesen ugrál előtte. Ettől a „vevő” elolvad és így Anyukám is fellélegezhet, hiszen a falat támasztva képes csak állni, ha kéne sem tudná eltávolítani a négylábút.
    Karikó Katalin, Krausz Ferenc Nobel-díjasok.
    Hirdetést ad fel a központi irodánk két pozícióba is az üzemünkbe. Özönlenek az önéletrajzok és a vicces telefonok is. Arra gondolok, hogy ez olyan, mint a tehetségkutatókban a válogatók. Sokféle ember, mindenféle igénnyel és elvárással. Vannak megmosolyogtató és elképedve bámulós helyzetek is, de egyelőre megfelelő személy nincsen.
    Hétközben mi már a magyarszombatfai életünket tervezgetjük, ugyanis ott láttunk egy takarosnak tűnő házat, amit egy héten belül meg is nézünk majd.
    Húgomék budapesti lakása gazdára lel, indul a házkeresésük, turbó fokozatban, hiszen december közepén ki kell költözniük.
    Csütörtökön német házaspár jön megnézni a házunkat, a pasi még elmegy, de a nő olyan gusztustalanul viselkedik, hogy csak a jólneveltségem tart vissza attól, el ne küldjem melegebb éghajlatra.
    Október 11.Brigitta nap = Édesanyám és Húgom napja.
    Annusom segítség nélkül jár-kel, mást sem csinál, csak utasítja maga mögé a métereket. Olyan édesen egyensúlyoz a karjaival, meg kell zabálni. :-) Aztán amikor elesik, hopp, ugyanazzal a lendülettel feláll és megy tovább. Nem tud betelni a helyváltoztatás ezen módjával. Aztán új dolga még, hogy a bevásárlásokat követően, segít kipakolni. Nagyokat nyög, mire kiveszi a tejet vagy a tojásokat. Előfordul az is, olyan mélyre kell a babakocsi aljába behajolnia, hogy mindkét lába égnek áll miközben próbálja megkaparintani a terméket, de nem adja fel és végül kiszedi, amit még kell. Tündéri!!! :-) :-) :-) 
    Október közepe, egyik napról a másikra beköszönt az ősz, hiszen ma 12 Celsius fok van, tegnap pedig még 29 Celsius fok volt.
    Vasárnap a céghez megyünk, jönnek javítgatni, utána bevásárlás, s már el is ment a délelőtt. A délutánban megmetszem a rózsákat télre és ugyanezt teszem a levendulákkal is.
    A gyártósaim ketten maradnak és egyelőre nem találom a megfelelő jelentkezőt a távozó pótlására, pedig az itt maradók egyike, komolyan gyengélkedik. :-(

„Emlékszem egy októberre, mikor a német erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek lesték a vendégek óhajait, s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kissé nevetségesen eltűnt a szarvasetetető irányában.

Ez az október minden más októbertől különbözött. Fiatal voltam és igényes. A szállodában már fűtöttek. Este a társalgó kandallója előtt ültem, szmokingban és escarpinben, könyvvel kezemben, s úgy éreztem magam, mint lord Byron, mielőtt elment meghalni a görög szabadságért. Abban az időben én is hajlandó lettem volna elindulni és meghalni, esetleg csak egyszerű levélbeli hívásra, valamilyen idegen ügyért, érthetetlen szabadságért. Sejtettem, hogy minden összetartozik. Minden reggel azzal az érzéssel léptem a szállodai szoba ablakához, hogy szerepem van a világban, a feladatom feltűnés nélkül, tapintattal, de kegyetlen következetességgel kell majd elvégeznem. Gyanítottam, hogy sietnem kell, mert nem élek soká; de ezt a távoli, kissé bizonytalan időpontot mindenesetre száz éven túl képzeltem. Óriási fák között éltem, valószínűtlen hegyóriások között, valamilyen sugárzó és illetlen fényűzésben, mely nem illett társadalmi helyzetemhez, nem illett anyagi viszonyaimhoz, de csodálatosan megfelelt igényemnek, mellyel az élet felé fordultam. Mindehhez október volt, kevés köd, kevés napsütés, az életnek az a meleg, kissé színházias félhomálya, mely múlhatatlanul színészkedésre késztet fiatal embereket. Mire az ember hozzáöregszik az évszakokhoz, mintegy kitanulja világításukat, esélyeiket, szépségüket és veszélyeiket, már nem érzi díszletnek a világot. A valóság érdekli, mely olyan más, olyan meglepő s oly független szándékainktól! Ifjúságom e pillanata számára az október egyetlen naplemente volt, tele német irodalommal, általános szabadságvággyal, öntudatlan dandyzmussal, melyben oly nyugodtan és természetesen mozogtam, mint egy színész a színpadon, élete egyik jelentős szerepében.

A szálloda nagyon finom volt, s természetesen a hozzávaló október is finom volt, mintha az igazgatóság mindent elkövetne, hogy jó minőségű évszakot nyújtson elkényeztetett vendégeinek. Időnként köd szitált, ahogy illik. A golfmező pázsitja halványsárga volt; de senki nem golfozott, mert a németek, s mi, többiek, közép-európai vendégek, nem tudunk golfozni. Ebéd után a szálló bejárata előtt hevertünk, fekvőszékekben, sportszerűen marcona, kötött ingekben, s arcuknak a napfény felé fordítottuk, mely oly gyöngéd volt e hetekben, mint egy öregedő férfi érzése, mellyel egykori vetélytársaira és szerelmeseire gondol. Senki nem akart semmit. Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos. De néhány nappal később leesett az első hó, és kitört a Spartacus-forradalom. Akkor mind hazautaztunk, őzek, vezérigazgatók, finom költők: az ünnepélynek vége volt, új évszak kezdődött, Berlinbe érve, a gépkocsi ablakából láttam egy embert, amint a sárban feküdt, s nyakából vér szivárgott.

Erre az októberre emlékszem most. Soha többé nem éltem meg ilyen finom októbert. Mintha népszerűsítették volna e nemes hónapot. Magamra öltöm puha anyagát, mint valamilyen átmeneti konfekcióöltönyt, várakozás nélkül szemlélem a táj tárlatát, közönyösen járok színes és kopott díszletei között. Az emberről lassan lekopik minden hazugság, így a világfájdalom is. Marad a fájdalom és a világ.” (Márai Sándor, Október)

    Október 20.Apussal kiegészülve megyünk Magyarszombatfára, megnézni a „házunkat”. A ház tragédia: az ablakot az ingatlanos lábbal, Apum a nyers erejével próbálja visszacsukni, a pince falai csurom vizesek, a „minigarzon” ajtónyílásának falai nem találkozhatnak soha, hogy csak néhány dolgot említsek. A terület, a falu szép… Nem kesergünk, még magamat is meglepem, hogy mennyire nem. Majd lesz másik! Édesapám miután hazaérünk, még negyed órán át marad, de hazamegy, mert mi gyengélkedünk orrfolyásilag és torokfájásilag. Amúgy 26 Celsius fok van, ragyogó napsütés, én pólóban kirándulok. Megbolondult az időjárás, de én ennek örülök. Tavasz az őszben.
    Hajnal 2 órakor kelek és már ¾ 3-kor csomagolok a kolléganőmmel, ugyanis olyan mennyiségű terméket kellene védőborítással ellátni, hogy estig sem végeznének az üzemi dolgozók. Azt hisszük, hogy ezzel segítünk, de nem tudunk jót tenni. Semmi sem jó. Nem bennünk van a hiba, ebben biztos vagyok.
    Október 28-án meghal Matthew Perry. :-( :-( :-( Én nem néztem ugyan a Jóbarátok című sorozatot, de megérint és elgondolkoztat ez az esemény.
    Húgomék Őrbottyánban találnak rá leendő otthonukra, egy erdővel határolt utcában, amelyet Fekete Istvánról neveztek el. :-) :-) :-) :-) :-) 



Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: angyalcsinálás = tiltott magzatelhajtás, rendszerint rossz körülmények között, tragikus végkifejlettel; denceszekér = a Göncölszekér csillagképünk népnyelvi megfelelője

Bakonybéli Borostyán-kútnál I. (kolléganőm felvétele) 

Mezei virágok I.

Bakonybéli Borostyán-kútnál II. (kolléganőm felvétele)

Mezei virágok II.

Bakonybéli Borostyán-kútnál III. (kolléganőm felvétele)

Mezei virágok III.

Bakonybéli Borostyán-kútnál IV. (kolléganőm felvétele)

Bakonybéli Borostyán kútnál V. (kolléganőm felvétele)

Bakonybéli Borostyán kútnál VI. (kolléganőm felvétele)

Hortenzia barátnőméknél, az Ő felvételén

Bakonybéli Borostyán-kútnál VII. (kolléganőm felvétele)

Őszelő (szeptember)

    Becsengettek.
    Koronavírusos a vezetőség.
    Barátnőm meglátogat a Keresztfiammal, aki édesen szétszórja a cukrokat a járólapon. :-)
    Annus, görög nevén Pippandrosz Puppidisz :-) 10-12 lépést tesz egymaga. :-)
    Sok halat burkolunk a hétvégén. Húgomék 2.házassági évfordulója, Dunabogdányban ünneplik meg. Annusom a neki rendelt, miniknek való étel helyett, Édesapja kemencés csülkét falja. Igaza van, Ő is nagykanállal akar vigadni.
    Anyának a telefonja megadja magát. :-( Gondolkodás nélkül akarok segíteni, a sajátomba beleteszem az Ő kártyáját (utóbb kiderül az Ő keretével), bemegy, de megszorul, mivel se ki, se be nem jön. Eredménye az akciómnak, hogy ideig-óráig egyikőnknek sincsen távrecsegője. Másnap napkeltekor bejön velem a munkahelyemre. Útközben azon izgulunk, hogy le ne robbanjunk, mert még csak értesíteni sem tudunk senkit. Beérünk, majd délelőtt Zalaegerszegen elintézünk mindent, 3 órába telik ugyan és én kapok egy új készüléket, de minden ok.
    Szeptember 9.A Nagy Gáspár Emlékházban, „A vers mégis maga a remény” című előadás. Anyukám nem hagyja ki. Először a költő nyughelyénél virágokat helyeznek el Nagytilajban. Verseket szaval például Horváth Róbert Latinovits-díjas versmondó a Bérbaltavár-Nagytilaj települések között ültetett versfáknál. Majd az emlékházban Devecsery László József Attila-díjas költő osztja meg, a Nagy Gáspárhoz fűződő személyes élményeit. Dala József dalszerző, zenész, a Rózsabors műhely tagja gitáron játszik, közreműködnek a Vasvári Játékszín tagjai és még mások is. Édesanyám ragyogva tér haza a 2 órás programról. Örülök! Ritkán látom ilyennek!
    A fűnyíró egyik szárát tartó „tekerőgomb” és a hozzá tartozó csavar is leesik és eltűnik a fűben, madzaggal erősítem oda, de 10 percenként elválik. Nehezen viselem, az idegeim kezdenek meggyengülni, de kitartok, a fű égigérő, le kell vágnom.
    Megkezdődik a csomagoló szétverése, hiszen október közepére várjuk az új gépet. Ajtó helyének kivágása, majd a bejárat behelyezése, fal eltávolítása, víz-és villamossági munkák, épülünk-szépülünk. Nem megy zökkenőmentesen, mert a „mesterek” bántóan lassan dolgoznak és akkora koszt hagynak maguk után, hogy késő estig maradunk takarítani. Este 8 órakor, már remeg kezünk-lábunk, na igen, hajnal 3 órától álljuk a sarat, elfáradtunk. Ráadásul az egyik iparos olyan felkészületlen, nem hoz se elegendő mennyiségű, se megfelelő minőségű anyagot, a másik nem találja a padozatban a csövet, ezért 3x nagyobb lukat vés, mint tervezte, a harmadik nem készítteti el a trepnit az üregre, így olyan félmegoldást tudok csak kitalálni, ami súlyosan megnehezíti a napi munkát. Az alapvető szabályokat sem tartják be, bemászkálnak a raktárakba, nem használják a védőfelszerelést és amikor ezt szóvá tesszük, Ők jelzik, hogy tojnak rá és azzal fenyegetőznek, hogy abbahagyják a munkát. Kedvencem, amikor kolléganőm megkéri a szakembert, csukja be maga után az udvarra nyíló ajtókat, mert 1.beömlik a forróság és ez egy hűtött üzem; 2.bejöhetnek a rágcsálók. Válasz: amennyiben zavarja, zárja be Ő. Kedvem volna elzavarni mindahányat, de az idő is sürget és a tetejébe nem dúskálunk hozzáértőkben. :-( :-( :-(
    Közeleg Édesapám meglepetés születésnapja, amelyet november 21-ről szeptember 16-ra előre hozunk. (augusztus 26.volt az „eredeti” időpont, de akkor épp kórházasat „játszott” az ünnepelt) Egy zalaegerszegi cukrászdából cake pop-ot rendelek sacher és red velvet ízekben. Nem ilyennek képzeltem, a sütinyalóka szerintem pingpong labda méretű, 1-2 falatos édesség, ezek túl nagyok. Pedig képet is küldtem.
    Pénteken itthon vagyok, egész nap rohangálunk Anyukámmal. Innivalókat és sajtokat kell még beszereznünk a szombati bulira. Az út utolsó szakaszában (még odafelé) fura hangok szűrődnek az autó elejéből, sokkot kapunk és azon aggodalmaskodunk, hogy miként megyünk így holnap.    Gyomorgörccsel vásárolunk, nem is veszünk meg mindent, mert nem tudunk odafigyelni. Hazafelé már nincsen semmi hang. Anyuci összetöri valamennyi mini bivalymozzarellát a kapkodós kipakolásban. Nem tudom, hogy sírjak e vagy nevessek. Inkább telefonálok és megkérem az egyik munkatársamat, hogy pótolja. Szórjuk a pénzt kifelé az ablakon.
    Szeptember 16.Balatonszárszó. 6 óra előtt érkezünk, még alig világlik, de iparkodunk (pakolunk, terítünk, díszítünk), hogy minden a helyére kerüljön és készen álljon az ünnepelt érkezéséig. Többen nem jelennek meg, akadnak olyanok is, akik indoklás nélkül, de csak azokra koncentrálunk, akik eljöttek. Ezt a napot senki és semmi nem ronthatja el. Krémszínű Lisianthusok és harsogó méregzöldek, tyúkhálós keretben képek a gyermekkorából. Apukámat Öcsémék hozzák, az a csel, hogy egy napot még a Balcsinál szeretnének eltölteni vele. Mindenki távol parkol a háztól, így gyanút sem foghat az Öreg. Lesz meglepetés!!! De még mennyire! Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, ahogy befordul a ház sarkánál és meglátja a tiszteletére összegyűlt tömeget. Megható mindannyiunk számára. Az idő is kegyes hozzánk, varázsos napsütésben, harsány nevetéssel, jóízű beszélgetésekkel és falatokkal megspékelve, gyorsan telik a nap. Mekkora ajándék a nagy család!!! Késő délután visszaindulunk, Húgomék is hamarosan követik a példánkat, Apumék is, de Öcsém, még Balatonföldvárnál megmártózik a Balatonban. :-)

„A nyár szerelme forró és merész,

de édesebb az őszi napsütés,

a csókja nem éget, mint a láng,

csak simogat, mint egykor jó anyánk,

szívünkre mézes, enyhe csókja hull…

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

Az ősz szerelme, mint a kósza szél,

halk suttogás, majd vészes szenvedély,

a fény és árny oly gyorsan változó,

mint életünk, e hullámzó folyó…

Még kék az ég, de máris elborul,

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

Az ősz szerelme hervadó virág…

lombdíszeit hullatja minden ág,

csak hallgatom ez édes bús zenét:

a búcsúzó madarak énekét…

Csak hallgatom, és szívem elszorul:

jaj, minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!”

(Várani Zseni, Őszi napsütés)

    Hurka kísérlet kóstolása. Az egyik résztvevő, se szó, se beszéd kidobja az összes mintát a kukába, mert megkóstolja és nem ízlik neki. Amikor megkérdezzük tőle, hogy hol vannak a minták, elmondja miként cselekedett. Látva elképedésünket, azzal nyugtat bennünket, hogy azonnal kiveszi a kukából. No comment...
    Az autóm jelzi, hogy alacsony a keréknyomás a jobb hátsó kerékben. Elviszik gumishoz. A bal elsőben volt, de oda is alig kellett pótolni, valószínűleg megbolondult a computer, jelzi a szerelő és újra programozza. Király!
    Akkora köd van, hogy az orromig sem látok! Egyszer csak azon kapom magam, hogy őzek között gurulok. Körbevettek. Ha láttam volna valamit, tuti nem tudok így átmenni közöttük. Utólag már szép emlék. Mondjuk közben sem volt időm betojni, mert mindez másodpercek alatt zajlott le.
    Az egyik délután Áfonyával rohanunk Zalaszentgrótra állatorvoshoz, mert úgy ömlik a vér az egyik mancsából, hogy nem tudjuk elállítani azt. :-( Két körmét kihúzzák, hang nélkül tűri. Az orvos is meglepődik és megjegyzi, sosem látott ilyet, pedig óriási fájdalma lehet a négylábúnak, aki ráadásul idősödő lány, 15 éves volt a nyár elején.
    Éjjel a mellékhelyiségből az ágyam felé sétafikálva különös zajra leszek figyelmes. Egérre gyanakszom. ¾ 12 és hajnal 1 óra között kipakoljuk és áttakarítjuk a kamrát, hogy azután 3 óráig már ne aludjunk, akkor úgyis felkelnék. Nem mellesleg a sajtpusztító elrágta a konyhaszekrény világításának egyik felét, de tettéért meglakol, mire hazaérek, egy ragadós csapdában szagolja alulról az ibolyát.
    Dadogós srác hoz önéletrajzot, s én az egyik legkedvesebb főiskolai barátomra gondolok, aki erősen dadogott és minden bántást, megaláztatást tűrve élete során, magának és a kőszívűeknek bizonyítva diplomát szerzett és az ország egyik legkiválóbb szakembere lett. Még most is fáj, hogy a léte, múlt idő. Közel 4 esztendeje itthagyott bennünket és én remélem, hogy odafent már soha, senki sem bántja fogyatékosságáért. Ahogy ezt az önéletrajzát szorongató fiút sem! 
    Szeptember utolsó napja, Szüreti Felvonulás a faluban. Évről évre egyre több feldíszített jármű, tömve mosolygós közreműködővel.


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: kataszteri hold = ekével egy nap alatt felszántható terület. Mai mértékegységben 5754,64 négyzetméter. herefujtó aranyka = sárga, élősködő növény, mely a megtámadott növényt befonja, megöli

Apukám születésnapja I.

A Balaton ősszel

Lekváros túros sütike (Húgom zseniális alkotása)

Női napozó

A réten I. (kolléganőm felvétele)

Apukám születésnapja II.

A tenger ősszel (barátnőm felvétele)

Apukám születésnapja III.

Őz barátnőmék zalakoppányi kertjében (barátnőm felvétele)

Apukám születésnapja IV.

A réten II. (kolléganőm felvétele)

Apukám születésnapja V.

Apukám születésnapja VI.

Apukám születésnapja VII.

Nyárutó (augusztus)

    Lehűléssel és teliholddal indul a hónap. Az első segíthetne, hogy jobban aludjak, de a második megóv az elkényelmesedéstől. Napközben jelezzük az egyik kollégának, hogy hétvégén nem zárta be a bejárati ajtót. A szemünkbe szánja-bánja és köszöni, hogy szóltunk, de a hátunk mögött a főnökének mást mond. A főnöke meg is jegyzi, nem hiszi, hogy valaki 1 milliószor bezárja, egyszer meg nem. Nem tudom, hogy sírjak e vagy nevessek. Tudományos magyarázat. Nyilván vele még sosem fordult elő az „első alkalom”, amúgy meg egy szimpla köszönöm is elég lett volna, a tájékoztatásáért. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nem szeretem az embereket. Délután felhőszakadás. Még épp előtte hazaérek. Anyussal a sötétbe burkolózó szobában üldögélünk, zenét hallgatunk, Ő fehércsokis-málnás tortát lapátol, én meg sótlan földimogyorót majszolok.
    A napok óta tartó özönvízszerű esőzés következtében a Rába kilépett medréből és Csákánydoroszló víz alá került. :-( Még napok múltával is csónakkal lehetett csak egyes részeit megközelíteni. Az Őrségi Nemzeti Park északi kapuja felé, még gyalogszerrel sem ajánlatos elindulni, mert térdig ér a csapadék a főúton és erős a sodrása.
    Pénteken nem megyek dolgozni. Napok óta ősz van, nálunk 14-15 Celsius fok és a legmagasabb hőmérséklet is csak 19 Celsius fok, míg a keleti országrészben közel 40 Celsius fok. Vastag zoknit veszek és tömérdek édességgel vigasztalom magamat, a naphosszat sötétet így próbálom ellensúlyozni. Mégsem süt ki, se kívül, se belül. :-( Húgom meséli, hogy Ők strandoltak. Na szép! Ki nem állhatom az esőt! Legalábbis ezt a hideg, nagy mennyiségűt! A lágy, meleg, csendes jöhet…de olyan meg nincs. Hajnalban erősít, viharos a szél, úgy dörög és villámlik, hogy remegek a paplan alatt, miközben Csillag kutyusomra gondolok, aki kint, legalább ennyire reszket. Remélem, hogy Vilmos, aki kuvasz és bátor is, vigyáz rá, meg tudja nyugtatni. Szombat. Megállás nélkül esik…olvasgatunk, ábrándozunk egy kondorfai házról. 12-én Apus jön majd és megnézzük.
    Szerdán Apa még átesik egy vastagbél tükrözésen (vastagbélrákra gyanakodtak az eredményei alapján), minden rendben, nincs se rák, se más elváltozás a belein. Viszont még mindig talány, hogy akkor mi a baja. Kritikus szintre süllyedt a hemoglobin szintje, az egeket verdesi a süllyedése. :-( :-( :-( Állandósulni látszanak a szédülései, illetve annyira fáradékony, hogy a házból az autójáig alig tud kivánszorogni. (mondjuk ez már hónapok óta gyötri, csak nem foglalkozott vele) Olyan gyenge, hogy amikor odaér a négykerekűhöz, azonnal be kell ülnie, mert fullad és úgy érzi összeesik. (azzal magyarázza, hogy mióta nincs a kutya és nem mozog, eltunyult, meghízott) Na, de ilyen rövid idő alatt történne mindez? Ez is a vérszegénység számlájára írható? Már csütörtöktől itthon vagyok, készülök az érkezésére, izgulok az őrségi háztűznéző miatt és tervezgetek… Aztán jön a hideg zuhany. Apus folytatja a vizsgálatok sorát, háziorvoshoz megy (délelőtt is, majd délután ismét, mert a reggeli „elzavarja”), egyeztetni, de ott, azonnal beutalják kórházba, mert súlyos az állapota :-( :-( , már napközben is arra panaszkodik, ha feláll és elindul, szédül. Megszűnik minden körülöttem, sírógörcsöt kapok és várok. A kórházban azonnal infúziót kap, s előrevetítik, hogy még éjjel átszállítják egy másik kórházba, mert meg kell tükrözni a gyomrát, ki kell deríteni hol folyik el a vére, s ezen a helyen nincs erre lehetőség, nincs gasztroenterológus. Végül nem viszik át, majd egy másik napon. Keveset alszik, mert még hajnal 1-kor is ránéznek, de legalább foglalkoznak vele. Másnap a szívét monitorozzák és folyamatosan több kémcsőnyi vért vesznek tőle. Még azt a keveset is kiszívják. Előrevetíti a főorvosasszony, hogy transzfúzióra lesz szükség, vért fog kapni. Délután meg is kapja az első adagot. Amint megérkezik, megmelegítik és bekötik neki. Testvéreim naponta látogatják.
    Csúcsra jár az allergiám, belül is fáj az orrjáratom. Pánikrohamok gyötörnek, ezt Édesapám állapota feletti aggodalmamnak tulajdonítom.
    Apukámnak szüksége lenne még vérre, sok vérre, de ellátási problémák vannak = nincs elég vér a „rendszerben”. :-( Összefog a tág család és országszerte a barátaink, sőt még külföldről is hazatérnek segíteni. Felajánlják, hogy irányított véradásra mennek, s Apust jelölik majd meg. Nincsenek szavak minderre! A szeretet olyan sok erőt ad nekünk! Az egyik transzfúzió alkalmával elmondják, hogy egy 20éves vérét kapja, erre Apuci azt felei: „Nem érzek semmit.” :-) :-) :-) Jókedvű, már megnyugodott. Amikor sejthető volt, kórházba kerül, sírt. Ettől teljesen összetörtem én is. Éjszakánként arra riadtam, hallom, ahogy sírt. Hétvégén nem történik semmi, még a kórházakban is picit lassítanak. Sokat beszélgetünk telefonon, írunk elektronikusan, s az alábbi idézetet küldi, jelezve, majd tegyem bele a blog augusztusi számába. Íme:

„Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők. Üresek a fészkek, lehulltak a virágok, és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.
Hallgatódznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van, érett hangon szólnak, és a reggelek párájában megfakul a nyár ezerszínű rokolyája.
És a madarak is másként szólnak. A sárgarigó fuvolája most már az érett epret dicséri, a cinkék cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák puha tetejéről, de a szerelemről és a fészekről nem dalol már egyik se.
A letarlott búzamezőkön pedig elgondolkozva dől a kereszteknek az öregedő nyár.
És a patakok sem sietnek már sehova. Hacsak esők nem zavarják langyos ágyukat, szívesen elácsorognak a kiöntésekben. Puha tükrükben meghintáztatják a sárga vízililiomot vagy a nefelejcset, és öngyilkos bogárkákat ringatnak ismeretlen tájak felé.
A békák zenekara is elhallgatott. Az előénekesek lustán pislognak a forró homokpadokon, és csak akkor ugranak fejest a vízbe, ha gólya vagy gémárnyék mozdul felettük, vagy könnyelmű szitakötők szállnak eléjük.
És a malmok se zúgnak hangosan ilyenkor. Csak mint a nagy dongók, álmosan, békésen; és az öreg kerék úgy lapátolja a vizet, mintha sajnálná összetörni a víz kék tükrét.
A galamb se búg az erdő mélyén úgy, mint tavaszon, amikor májusi esők simogatják a fészektartó nagy fákat, és minden bokorban, minden virágban, minden énekben egyetlen nagy érzés ujjongott: a szíveket és fészekbölcsőket megtöltő szerelem.
Az érkező augusztus tikkadtságában útra készülés van, egy kis búcsúzás van, és mégis akad az erdő lakói közül, amelyiknek most kezdődik a nász.
Talán a déli órák hősége forralja fel a vérét, talán a tarlók lehelete bódítja szerelemre – nem tudni, de ilyenkor titkos ösztönök buggyannak fel félénk szívében, és párt keres magának a koronás fejű őzbak. (…)
És megérti a vadász, hogy mindennek eljön az ideje. A vadászé is. Majd később valamikor, de most még szikrázik a nap, surran a forrás hűs vize, mint az élet, és csak az érett életeket szedi áldott kötényébe a kenyérszagú Nyár.”
(Fekete István, Augusztus (1941) (részlet))

    Közel egy hét „kezelés” után hazaengedik a Családfőt, sikerül feltölteni vérrel, ami jelenleg nem szökik, újra van energiája, nem akadozik a lélegzete, de kézzel fogható magyarázatot nem tudnak adni arra vonatkozóan, mi történt, mi vezetett kis híján tragédiához. Ez egyikőnket sem hagy nyugodni, így abban maradunk családilag, hogy folytatjuk. Mivel végül a gyomortükrözés nem valósul meg a gyógyintézetben töltött napok alatt, más megoldást keresünk. Nem ecsetelném hosszasan, végül magánellátásba megy, szeptember végére kapott időpontot.
    Az egyik munkatársam hibája miatt összeomlik mindaz, amit éveken át építettünk, illetve amiről azt hittük, hogy kifogásolhatatlan! :-( :-( :-( :-( :-(
    Atlétikai Világbajnokság Budapesten. Tudom, mert harsogja a rádió, de ennél sokkal több információm nincsen, nem nézünk televíziót és annyira nem kedvelem a sportok királynőjét, hogy rákeressek a hírpotálokon az eredményekre.
    Néhány napot Húgomék nálunk töltenek. Forróság tombol, dől rólunk a víz, még Annus is csurom vizes, pedig Ő meztelenkedhet.
    Hétfőn itthon maradok és a nagy melegben lenyírom a füvet, miközben azt olvasom, hogy Svájcban, a Matterhorn északi lábánál elhelyezkedő, 1620 méteres magasságban található Zermatt térségében nagy pelyhekben hull a hó. Állítólag délután mi is kiszabadulunk a kánikula szorításából, épp itt az ideje. Szeretem a meleget, de azért mindennek van határa.
    Kolléganőm üres, kép nélküli képeslapokkal lep meg, de szerintem Őt jobban meglepi, hogy csupaszok a levelezőlapok, mint engem. Ő elszomorodik, mert nem ezt rendelte, én megpukkadok a nevetéstől és Őt is erre biztatom. :-) :-) :-)


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: latorkert = kerítésféle, amit sűrűn egymás mellé levert karókból építettek; aggott tej = aludttej, a mai kefir őse

Búzavirág

Szajki-tavaknál I.

Kardvirág I. (barátnőm kertjében és felvételén)

Szajki-tavaknál II.

Fák között

Mária és Juliska Piliscsabán (Öcsémék jószágai)

Szajki-tavaknál III.

Szajki-tavaknál IV.

Kardvirág II. (barátnőm kertjében és felvételén)

A Balatonnál

Salvador Dalí kiállításon (barátnőm élménye és felvétele)

Szajki-tavaknál V.

Nyárhó (július)

    Július 2.Annus keresztelője Balatonszárszón. Hajnalban kelünk és elkezdjük áttörölni az asztalokat, székeket, amelyek reggelre nyakig vizesek lettek, mert hajnalban persze esett az eső. Amíg mi ezzel foglalatoskodunk, Édesapám felszeletel és felkockáz egy csomó finomságot, amelyekkel a vendégeknek szeretnénk kedveskedni. Feszített a tempó, amint befejezünk mindent, villámgyorsan kell átöltözünk és sietnünk is kell a templomba, mert mindjárt kezdünk. Lelkecském elbűvölő! Álomszerű, élő virágokból készített fejdísz fokozza a fokozhatatlant. A templom tele hívekkel, ez némiképp meg is lep bennünket, de örömünk jelentősebb mindezt látván. A szertartás kedves, a lelkipásztor nagy szeretettel vesz körül mindannyiunkat. Az istentisztelet fontos gondolatokat közvetít, Húgomat és jómagamat is mélyen megérint, zokogunk a padban. Nagypapám ebben a templomban szolgált nyaranta, elevenen él bennem a kép, amikor utoljára hallottam itt prédikálni. Akkor, gyermekként az maradt meg bennem, hogy milyen erős és simogatóan szép hangja volt. A kertben, beszélgetés közben költjük el az ebédet, több kisgyermek gagyogása és önfeledt nevetése tölti be a teret. Délutánra feltekeri a hőmérsékletet az időjárás, így a „csapat” nagyobb része csobban egyet a Balatonban. Az ünnepeltnek is ez az első nagyvizes élménye, a szerelem kölcsönös. Miután mindenki elmegy vagy a partra vagy haza, összepakolok az Ősökkel és mi is búcsút intünk a mini-nyaralásnak, Apuci hazavisz Bennünket, majd késő estig rizsázunk, csak reggel indul Üllőre. Ilyenkor igyekszünk minden percet kihasználni az együttlétből. Mindig elszomorít, amikor az autója eltűnik az utcában. Annyira tud hiányozni!!!
    Július 4. Multivac találkozó. 13 év után újra látom majd tahitótfalui munkahelyem egyik főnökét. Milyen kicsi a Világ! Csomagológépet szeretnénk vásárolni, írok az internetes felületén fent nevezett cégnek, s Ő válaszol. Izgalommal tölt el a várakozás, de amikor megpillantjuk egymást, mindketten tudjuk, semmiség a több, mint egy évtized, semmi sem változott, ugyanott folytatjuk, ahol ki tudja miért, de abbahagytuk.
    Július 5. Bolondos barátnőmék átköltöznek Zalakoppányba. Új kaland kezdődik számukra, igazi családdá kovácsolódásuk útjára lépnek. Tudom, érzem, hogy most kezdődik az igazi életük, a valódi csodákat ezután élik majd meg és át együtt.
    A hazaúton Zalabért és a vasúti síneket elhagyva, közvetlenül a kocsi mellett száll fel egy gólya. Alig fogom fel a történteket. Elképesztő!
    Július 11.Milan Kundera meghal Párizsban. :-( Fiatalkorom meghatározó írója, sokat adott. Ezek a sorai jutnak első pillanatban az eszembe: „A tenger partján járó ember, aki dühödten lóbál kinyújtott kezében egy lámpát, őrült is lehet. De éjjel, amikor egy csónak hullámokon tévelyeg, ugyanaz az ember megmentő. A föld, amelyen élünk, határterület az ég és a pokol közt. Önmagában egyetlen magatartás sem jó vagy rossz. Csak a világ rendjében elfoglalt helye teszi jóvá, vagy rosszá.”
    Július 12.Húgomék Rammstein koncertre mennek a nyaralást megszakítva, én arra gondolok, hogy Benedek Tibor 51 éves lenne… :-(
    A forróságot özönvízszerű esőzés váltja fel. Ijesztő. Némi derűt egy hatalmas doboznyi ajándék hoz. A csomagológépes cégnél főmufti „ismerős” küldi nekem. Na, nézzük!
    Az üzembe süteményeket hoznak a lányok. Egyikük Lajcsi szeletet, másikuk gesztenyés sütit, aztán meg csodálkozom, hogy nő a bendőm.
    Húgomék családilag úgy döntenek, hogy a balatonszárszói nyaralás végét inkább nálunk töltik, jön az üzenet csütörtökön éjjel. Péntek délben érkeznek. Ez sógorom születésnapja. 4féle pizzából „építünk” neki tortát, úgyis az a kedvence, nem fáradunk holmi édes tésztával. Én mondjuk be tudnám azt is tolni… Rekkenő a hőség, Annus tündibündi cserfes szeretetgombóc. Szombat délutántól a szomszédban, másnap hajnal 2-ig buli van! Olyan hangerővel tombol a zene, hogy nem tudunk aludni, pontosabban a legkisebb tud (mondom én, hogy CSODA ez a gyermek!!!). Valószínűleg mások is az utcában ébren remélik, hogy az éppen hallott zeneszám az utolsó, mindhiába. Valaki minden bizonnyal elunja, s kihívja a rendőrséget. A hatóság fellépését követően végre csend lesz, a bajom csak az, hogy nekem már kiment az álom a szememből. Strapás nap elé nézek…
    Július 15.Szombat Anyukám barátnőjének a születésnapja van, ajándékainkat Édesanyám hétfőn viszi át. Elállíthatatlan könnyzápor, régi vágya teljesült a meglepetésünkkel. Milyen jó is így adni! A legjobb szomszéd, Anyum igaz barátja.
    Apukámat nem fogadják a Bajcsy-Zsilinszky Kórház gasztroenterológiáján, mert nem budapesti lakos és csak a fővároshoz egészen közeli települések lakosai vehetik igénybe a szolgáltatásaikat. Ezek szerint Üllő távol van. Ráadásul nem is segítenek, hogy akkor hová forduljon. Itt tartunk, miközben 2db + barnamaci eredménye van és a háziorvos nyugtalanságának ad hangot. Sürgős a dolog és senki, nem félreértés, senki nem tudja, hogy hová tartozik Üllő (lehet, hogy az ott egy fekete lyuk), így magánrendelésre megy, Vecsésre. Na igen, fizessen csak, mint a katonatiszt, akkor megannyi lehetőség adódik!
    Július 18.kedd, itthon maradok, nem is baj, mert éjjel több pánikroham is kínoz, egyetlen percet sem alszom a forróságtól, így ájulásszerű állapotban talál a hajnal, nem is tudnék vezetni. Hosszasan fekszem, mint egy partra vetett hal, már a szobába beszűrődnek a reggeli fények, még mindig a takaró alatt kuporgok. Anyus kávézni megy a barátnőjéhez, Húgomék Annussal Ráckevén kempingeznek a barátaikkal, ismerőseim Trogirban…még mindig az ágyból visszaemlékszem a 2000-es évek elejére, a középkori horvátországi városban töltött napjaimra.
    Hétvégén esik, nem tudunk füvet nyírni, dolgoznom is kell, de vasárnap kisüt a Nap, délután megfürdetjük az arcunkat a fényben és nevetve nézzük, amint Csillag hűsölni a csüngő barkafűz leomló ágai alá bújik. Rántott husit falatozunk, az enyém szív alakú, amiről az egyik kedvenc számom ugrik be. Dudorászva táplálkozom.

„Az én szívem rántott hús,

de azon a bunda nem liszt,

nem tojás és nem is zsemlemorzsa

Az én szívem rántott hús,

de azon a bunda magány,

vágy és rettegés talán”

(Kiscsillag, Légy szíves)

    Anyuci pakolászik és beveri a fejét az egyik polc sarkába, attól kezdve a homloka bal oldalán lesz egy „szarva”.
    Július 25-re virradólag megérkezik a rémálom, a Világvége, nem esik, nem szakad, nem olyan, mintha dézsából öntenék, szavak nincsenek rá, hogy mi ez. Folyóként hömpölyög a víz mindenütt, olyan erővel zúdul azt hiszem beszakítja az üzem tetejét. 12-13 Celsius fokot csökken is a hőmérséklet, erősen 20 Celsius fok alatt vagyunk. Beköszöntött az ősz. :-(
    Július 26.Annus névnapja
    Július 27.Annus 1éves!!!
    „Nem kertelem itt a bablevest.” (Zámbó Árpád) :-) Mi nem nézünk televíziót, de mesélik ezt a szállóige gyanús sort. Azt hiszem ez megerősít bennünket az évekkel ezelőtt hozott döntésünk helyességében.
    Balatoni barátnőmmel még februárban megfogadtuk, hogy a fiatalságunkból visszahozunk egy szívünknek oly kedves dolgot, újra elkezdünk képeslapon keresztül kommunikálni, mert a netes felületek egyikőnknek sem sajátjai, a személytelenségükkel nem tudunk azonosulni. Eltelt azóta ugyan 5 hónap, de talán most jött el az ideje, rögtön 5db lapot is teleírok. Persze van magyarázata mindkettőnknek a késlekedésre, ugyanis képeslapot sehol sem kapni. A faluban a postán azt mondják, idejét sem tudják, mikor volt utoljára. Végül marad a világháló.
    Milánóban a férfi kardcsapat világbajnok lesz, miközben én a levendulákat metszem.
    Aztán mialatt a Szajki-tavaknál lángost vásárolunk, Fukuokaban világbajnok lesz a férfi vízilabda válogatott. 1973, 2003 és 2013 után 2023-ban, mennyi hármas, milyen szép hármasok!
    14 óra után, mivel kellemes melegnek ítéljük a kinti klímát, kimegyünk füvet nyírni. 45perc elteltével csurom vizesen és szétégett arccal bejövünk, mert az ájulás kerülget mindkettőnket. Arra jutunk, hogy 17 óra után folytatjuk. Ki is megyünk, ekkor már fekete az ég, dörög is. Olyan teljesítményt produkálunk, mint még soha, 3 csík kivételével befejezzük a füvezést :-) , az utolsó mozdulatokat már a zuhogó esőben. Amíg kint vagyunk Csillag sem bújik el, bár látszik, bizonytalan, mert Ő ilyenkor már rég menedékbe húzódik, retteg a vihartól, de most ott vagyunk, kint, így biztonságban érezheti magát.
    Vasárnap a lomtalanításra való össze-és kipakolás, nehezített körülmények között, mert ugye a kutyák… Sok dolgot kiteszünk, sokat meg nem. Amit kiteszünk, még ki sem érünk vele, már el is viszik. Ezen felbuzdulva, azt tervezzük, még nézünk össze dolgokat, de elkezd ömleni az eső, így visszahúzódunk a házba. Ez idő alatt, Milánóban a női kardcsapat is világbajnok lesz.


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: állóka = állítóka. Kisméretű, korabeli "járóka", melybe a gyereket beleállították, így nem kóborolhatott el. Mozgástere az állóka asztal részére korlátozódott; cemende = romlott életet élő nők gúnyneve

Gólyák (bolondos barátosnőm felvétele)

Szajki-tavaknál I.

Keresztelő Balatonszárszón I.

Gesztenyés süti, kolléganőm alkotása

Rammstein koncerten I. (Húgomék felvétele)

Tihanyban I. (Húgom felvétele)

Szív alakú rántott husi :-)

Szajki-tavaknál II.

Piták (kolléganőm alkotása és felvétele)

Rammstein koncerten II. (a legjobb barátom felvétele)

Virág a balatonszárszói kertünkben

Keresztelő Balatonszárszón II.

Tihanyban II.(Húgom felvétele)

Padlizsánok barátnőmtől és körte a kereskedelmi vezetőtől

Szív alakú falevél (Barátnőm felvétele)

Keresztelő Balatonszárszón III.

Szajki-tavaknál III.

Virágok a Szajki-tavaknál

Szajki-tavaknál IV.

Csalánosi Csárdában (Kecskemét) I. (barátnőm felvétele)

Vadvirág

Üveggolyók (kolléganőm felvétele)

Depeche Mode koncert (Húgom felvétele)

Miniatűr dinnye :-) bolondoska barátnőménél, az Ő felvételén

Lajcsi szelet, kolléganőm alkotása

Csalánosi Csárdában (Kecskemét) II. (barátnőm felvétele)