Kerek Zöld porta: Tehéntor / Aratás hava (július)

Térkövezés. Szabadságon vagyunk Anyum és én is. Hajnalban kelünk, Vilit bevonszoljuk a házba, hogy nyugodtan dolgozhassanak az emberek az udvarban. Két „hegy” magasodik a portánk előtt, hiszen oda „markolják” a földet és a feltört betont. Vilmos nyűglődik a szobafogságtól: nekiugrik a szobaajtónak, remélve, hogy kinyílik és kiszaladhat; fél a markolótól, így amikor az működésbe lép, elbújik az asztal alá; ha meglátja Anyukát az udvaron, az ablakhoz rohan, „kikönyököl” és a szemével követi, s eközben vonyít. Kavicsot szállítanak, térkövet szállítanak, betont szállítanak és szállítanak és szállítanak. A zaj állandósulni látszik.

A fű nő, a kaszálás sem áll meg.

A szomszéd faluból jön egy srác és elkezdi felvágni a tavasszal kidöntött fákat. Mi a felaprított fát rakjuk a fatárolóba. Csak raknánk. A talicska kereke kiszakad. Vasvárra megyünk új kerékért.

Meseházam eladását hozzáértőre bízom. Nagykanizsáról jön egy ingatlanos hölgy. Felméri a ház valamennyi helyiségét, ezernyi fotót készít, szaladgál Csillaggal és megígéri, hogy két napon belül felteszi a hirdetést a világhálóra.

A televízióból tudomásomra jut, hogy az a vérnyomáscsökkentő gyógyszer amit szedek, szennyezett. Kivonják a forgalomból, mert rákos megbetegedést okozhat. Felhívom a háziorvosomat, tájékoztatom a helyzetről és kérem, hogy cseréljük le a készítményt egy másik, laktózmentes változatra.

Húgomnak szörnyű pánikrohamáról számol be. Eszméletlenül megrémül, még reggeli telefonhívásakor is vigasztalhatatlanul sír. Igyekszem megnyugtatni és rábeszélni, hogy kérjen orvosi segítséget. Sokat beszélgetünk, azt mondja, hogy ettől határozottan jobban érzi magát. Megkönnyebbülök, bár aggaszt az eset.

Közvetlen munkatársam cukkinit küld, gigászi mennyiséget grillezünk belőle.

Ez a hónap, az aratás hónapja. Régi leírások szerint, az aratást imádsággal kezdték. A legtöbb szokás az aratás végéhez kapcsolódik, mint például, egy talpalatnyi gabonát meghagynak, aratatlanul, hogy jövőre is jó termésük legyen és jusson az ég madarainak. Bálák mindenfelé és traktor és traktor és traktor, meg dübörgés és dübörgés és dübörgés, heteken át.

Anyuci a kozmetikusnál rosszul lesz. Megijeszti a kezelést végző barátnőnket is. Pánikroham. L Jaj, ezek a lányok!!!

Egész nap „fújjuk” a felhőket, hogy ne essen belőlük eső, mert az, az egyébiránt is elhúzódó udvari munkálatok további csúszását jelentené. A kapu kitárva, hisz folyamatos mozgás történik kintről bentre, bentről kintre. Népszerű. Annyian leskelődnek, hogy a szemközti szomszéd háza előtti pad rövidnek bizonyul. Az állóhelyekre történő jegyeladást is érdemes lenne beindítania. Akadnak olyanok, akik már nyögve nyelősen mozognak ugyan, de több kilométert elsétálnak, hogy belessenek. Az egyikük naponta tiszteletét teszi, nem restell bejönni sem az udvarunkba és véleménye is van mindenkor, a mesterek legnagyobb örömére.

Legkedvesebb kolléganőmtől zsenge zöldbabot kapok, megpucolva, feldarabolva. Finom tejfölös zöldbablevest készítek. Igen. Én. Sikerül is. Tényleg. Ehető is. Nem gyullad ki a konyha. Nincs baleset.

Csomagot hoz a postás. Az üvegeim lapulnak a dobozban, amiket a befőzéshez rendeltem. A bökkenő csak az, hogy hiába, nem próbálgathatom szárnyaimat ezen a területen és a szörpfőző és ivólékészítő edény is marad az eredeti csomagolásában. Az esőzésektől megrohad a fekete ribizli és a josta döntő része, ami nem, azt leveri a jég, a legvégsőkig kitartó szemek pedig nem érnek be. Azért 1-1 tálkával szedek, de nem lesz natúr lé belőle, megy a smoothie-ba. Így a „Kísérlet vagy merénylet a konyhában” sorozatom ebben az évben egyelőre nem bővül. (2 év, 2 „recept”) Néhány lépés előre és nagyszámú hátra. J

Megkezdődik az őzek násza.

Július 14.céges buli Zalaapátiban élő munkatársamnál. Bográcsban babgulyás rotyog, tárcsán tarja serceg. Kellemesen telik az idő. Vendéglátóink kisfia előbb füvet tép nekem, majd felkéretőzik Édesanyám karjaiba, aki magához öleli a csöppséget, majd hosszasan gagyarásznak egymással. Bűbájosak együtt.

17-én megműtik nagynéném másik szemét is.

Kipróbálom a sókristályos izzadáscsökkentőt. Az eredmény katasztrófális. Büdös vagyok. Nagyon büdös. Soha nem fordult még ilyen elő velem, még mindenféle szer nélkül sem. Persze tudom, hogy mindig van első alkalom, de nem vigasztal. Illatos zsebkendőkkel törölgetem a hónaljamat, remélve, hogy más nem érzi meg a szagomat. Estére alig bírom felemelni a karomat, bedagadnak a hajlataim, hisz a bűz, általam érzett erősségével egyenes arányban törlöm a szagot.

Készséges szomszédasszonyunk kint álldogál a háza előtt Mázlival, a legújabb kutyusával. Anyukám indítványozására odamegyünk. Mázli menhelyről megmentett kutya. Olyan, mintha vicsorogna, de nem, csak nem tudja becsukni a száját, mert valami méltánytalan dolog történt vele. Gazdája a karjaiban hordozza, pedig nem pehelysúlyú. Kiderül, hogy egy itt élő méretes fehér cicus is különleges életúttal büszkélkedhet. Történetének legmeghatóbb állomása, lábtörésének esete. Gazdasszonya saját kezűleg begipszelte, sínbe tette, majd hetek múlva gyógytornáztatta a beteg lábát, ami így tökéletesen meggyógyult. A macskusz azóta szélsebesen spurizik.

A közeljövőben szeretnék egy vállalkozást indítani és a kismillió ötletem közül szelektálok. Anyukám keveri töprengésem alá a zenét. Ő most DJ Bibi J

„Gomolyosodnak” a felhők, mondja a bemondónő a híradóban. Csak legyintek.

Vasárnap. Fürdés, hajmosás, készülődés a következő hétre. Zuhog az eső. A megemelt új járda és a vízelvezetésétől megfosztott csatorna főszereplésével az ajtó alatti résen hömpölyög a lakásban is. Szélmalomharcot vívunk. Ledobálunk 30-40db törölközőt és plédet, amit Anyácska szakadatlanul csavar ki a fürdőkádba és teszi le újra, ez idő alatt én felmosóronggyal bűvészkedem. Bokáig ér a víz és szüntelen az utánpótlása. Kezdünk megrogyni, a hírekből pedig a másnap délutánig tartó esőzésről tájékoztatnak. Micsoda? Kell valami megoldás. Berohanok a konyhába és egy guriga szemeteszsákot hozok, majd egy bottal az ajtórésbe gyömöszölöm. Felvidul az arcom. Fényes diadal. Megfékeztem a víz beáramlását. Felállok, összeölelkezem harcostársammal. A válla felett kinézek az ablakon, látom, hogy mindez nem az én érdemem. Elállt. Röhögök. Kínomban.

Másnap, kisebb szünetekkel ugyan, de újfent esik. Hazaérve a vízbe toppanok. Szétszáll az agyam. A munkásoknak nyoma sincsen. Mielőtt felrobbanok, feltörlöm a vizet és puffogva telefonálok segítségért. Órák telnek el és még mindig várok. Mindjobban bepipulok. Este betoppannak az elkövetők, megemlítik, hogy a csatorna elvezetésének hiánya okozta a bajt, tulajdonképpen számítottak is erre a hibára, egyikük rögzítette is a víz útját. Hogyan? Inkább bemegyek a házba, mert lelki szemeim előtt látom, amint ízekre szaggatom őket.

Dagi, pocakos borz szalad át előttem az úttesten. Még sosem láttam borzot. Abban sem vagyok 100%-ig biztos, hogy borz volt, ezért rákeresek az interneten.

Víztisztító készüléket árusító vállalkozás képviselője tér be hozzánk. Elképedünk, hogy mi folyik a csapból és milyen anyagokat tartalmaz az ásványvíz is, amit ledöntünk. Svéd vállalat, egyedüli, amelyik OÉGYI engedéllyel rendelkezik. Még ebben az évben belevágunk és a tisztított vízre szavazunk.

Porszívózom és a radiátor alá beakad a gép. Próbálom kihúzni, de a következő pillanatban „leesik” a falról a fűtőtest, a lábamra. Anyukámnak kiabálok, hogy segítsen. Fokozódnak a fájdalmaim. Bajosan, de 1-2 cm-re megemeljük a vízzel teli fémet, kihúzom a lábfejem, ami erősen bevérzik, ujjaim háromszorosukra dagadnak. Többen is ígérik, hogy hozzájárulnak nyers erejükkel a hőleadó visszaakasztásához, de talán a feladat súlya, tájékoztatás nélküli feladásra készteti mindannyiukat.

Érdeklődők akadnak a Nivára. Meglátjuk.

4.hét vége, még mindig nem végeztek az udvar térkövezésével. Az első időkben kikezdte az idegeimet, mostanra hidegen hagy.

Bérbaltavári szüleim uborkát és tököt küldenek.

Nagytilaj felé szélesítik az utat. A legtöbbször arra visz az utam, sosem bánom. Eddig. Az apró kavicsok fülsüketítően kopognak az autó alján. Valósággal fáj. A négykerekűnek is. Hangoztatja is. Autószerelőhöz kell mennem.

Csüngő ágú fákat nézek a jövőre kialakításra kerülő kert tervezése közben. Az egyik oldal „szomorú” fáknak nevezi ezeket, de engem izgalmas külsejükkel felfedezésre hívnak, számomra bohém hangulatot árasztanak. Különösen tetszik a csüngő barkafűz, a csüngő vörös bükk és a csüngő ágú lucfenyő.

Vilike az 50 méteres locsolócsövet 1,5 méteresre rövidíti. Na és? Unatkozott, hát szétrágta. Átmenetileg a kút és környéke locsolható. Ezen a területen semmilyen növény nem található.

Sárgabarack-szilva smoothie. Kóci (=Anyum) kiveszi a hűtőből, de végül csak délután lát neki, addig tűzi a Nap. Kinyitja, pukk, a fehér falra spriccel és lomhán lefolyik. Majdnem megfulladunk a nevetéstől. Vizes rongyot ragad és nagyjából eltűnteti a bűnjeleket. J Az egészséges élet veszélyei.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: paláverni = látványosan kifogásokat emel, hangoskodik; hurimpál = hordoz; makuka = szotyi;

Üstöllést = egyenest; ledzselit = éhes száját, kenyérpusztítót