Térkövezés.
Szabadságon vagyunk Anyum és én is. Hajnalban kelünk, Vilit bevonszoljuk a
házba, hogy nyugodtan dolgozhassanak az emberek az udvarban. Két „hegy” magasodik
a portánk előtt, hiszen oda „markolják” a földet és a feltört betont. Vilmos
nyűglődik a szobafogságtól: nekiugrik a szobaajtónak, remélve, hogy kinyílik és
kiszaladhat; fél a markolótól, így amikor az működésbe lép, elbújik az asztal
alá; ha meglátja Anyukát az udvaron, az ablakhoz rohan, „kikönyököl” és a
szemével követi, s eközben vonyít. Kavicsot szállítanak, térkövet szállítanak,
betont szállítanak és szállítanak és szállítanak. A zaj állandósulni látszik.
A fű
nő, a kaszálás sem áll meg.
A
szomszéd faluból jön egy srác és elkezdi felvágni a tavasszal kidöntött fákat.
Mi a felaprított fát rakjuk a fatárolóba. Csak raknánk. A talicska kereke
kiszakad. Vasvárra megyünk új kerékért.
Meseházam
eladását hozzáértőre bízom. Nagykanizsáról jön egy ingatlanos hölgy. Felméri a
ház valamennyi helyiségét, ezernyi fotót készít, szaladgál Csillaggal és megígéri,
hogy két napon belül felteszi a hirdetést a világhálóra.
A
televízióból tudomásomra jut, hogy az a vérnyomáscsökkentő gyógyszer amit
szedek, szennyezett. Kivonják a forgalomból, mert rákos megbetegedést okozhat.
Felhívom a háziorvosomat, tájékoztatom a helyzetről és kérem, hogy cseréljük le
a készítményt egy másik, laktózmentes változatra.
Húgomnak
szörnyű pánikrohamáról számol be. Eszméletlenül megrémül, még reggeli telefonhívásakor
is vigasztalhatatlanul sír. Igyekszem megnyugtatni és rábeszélni, hogy kérjen
orvosi segítséget. Sokat beszélgetünk, azt mondja, hogy ettől határozottan
jobban érzi magát. Megkönnyebbülök, bár aggaszt az eset.
Közvetlen
munkatársam cukkinit küld, gigászi mennyiséget grillezünk belőle.
Ez a hónap, az aratás hónapja. Régi leírások
szerint, az aratást imádsággal kezdték. A legtöbb szokás az aratás végéhez
kapcsolódik, mint például, egy talpalatnyi gabonát meghagynak, aratatlanul,
hogy jövőre is jó termésük legyen és jusson az ég madarainak. Bálák mindenfelé
és traktor és traktor és traktor, meg dübörgés és dübörgés és dübörgés, heteken
át.
Anyuci a kozmetikusnál rosszul lesz. Megijeszti
a kezelést végző barátnőnket is. Pánikroham. L Jaj,
ezek a lányok!!!
Egész
nap „fújjuk” a felhőket, hogy ne essen belőlük eső, mert az, az egyébiránt is
elhúzódó udvari munkálatok további csúszását jelentené. A kapu kitárva, hisz
folyamatos mozgás történik kintről bentre, bentről kintre. Népszerű. Annyian
leskelődnek, hogy a szemközti szomszéd háza előtti pad rövidnek bizonyul. Az
állóhelyekre történő jegyeladást is érdemes lenne beindítania. Akadnak olyanok,
akik már nyögve nyelősen mozognak ugyan, de több kilométert elsétálnak, hogy
belessenek. Az egyikük naponta tiszteletét teszi, nem restell bejönni sem az
udvarunkba és véleménye is van mindenkor, a mesterek legnagyobb örömére.
Legkedvesebb
kolléganőmtől zsenge zöldbabot kapok, megpucolva, feldarabolva. Finom tejfölös
zöldbablevest készítek. Igen. Én. Sikerül is. Tényleg. Ehető is. Nem gyullad ki
a konyha. Nincs baleset.
Csomagot
hoz a postás. Az üvegeim lapulnak a dobozban, amiket a befőzéshez rendeltem. A
bökkenő csak az, hogy hiába, nem próbálgathatom szárnyaimat ezen a területen és
a szörpfőző és ivólékészítő edény is marad az eredeti csomagolásában. Az esőzésektől
megrohad a fekete ribizli és a josta döntő része, ami nem, azt leveri a jég, a
legvégsőkig kitartó szemek pedig nem érnek be. Azért 1-1 tálkával szedek, de
nem lesz natúr lé belőle, megy a smoothie-ba. Így a „Kísérlet vagy merénylet a
konyhában” sorozatom ebben az évben egyelőre nem bővül. (2 év, 2 „recept”)
Néhány lépés előre és nagyszámú hátra. J
Megkezdődik
az őzek násza.
Július
14.céges buli Zalaapátiban élő munkatársamnál. Bográcsban babgulyás rotyog,
tárcsán tarja serceg. Kellemesen telik az idő. Vendéglátóink kisfia előbb füvet
tép nekem, majd felkéretőzik Édesanyám karjaiba, aki magához öleli a
csöppséget, majd hosszasan gagyarásznak egymással. Bűbájosak együtt.
17-én
megműtik nagynéném másik szemét is.
Kipróbálom
a sókristályos izzadáscsökkentőt. Az eredmény katasztrófális. Büdös vagyok.
Nagyon büdös. Soha nem fordult még ilyen elő velem, még mindenféle szer nélkül
sem. Persze tudom, hogy mindig van első alkalom, de nem vigasztal. Illatos zsebkendőkkel
törölgetem a hónaljamat, remélve, hogy más nem érzi meg a szagomat. Estére alig
bírom felemelni a karomat, bedagadnak a hajlataim, hisz a bűz, általam érzett
erősségével egyenes arányban törlöm a szagot.
Készséges
szomszédasszonyunk kint álldogál a háza előtt Mázlival, a legújabb kutyusával.
Anyukám indítványozására odamegyünk. Mázli menhelyről megmentett kutya. Olyan,
mintha vicsorogna, de nem, csak nem tudja becsukni a száját, mert valami
méltánytalan dolog történt vele. Gazdája a karjaiban hordozza, pedig nem
pehelysúlyú. Kiderül, hogy egy itt élő méretes fehér cicus is különleges
életúttal büszkélkedhet. Történetének legmeghatóbb állomása, lábtörésének
esete. Gazdasszonya saját kezűleg begipszelte, sínbe tette, majd hetek múlva
gyógytornáztatta a beteg lábát, ami így tökéletesen meggyógyult. A macskusz
azóta szélsebesen spurizik.
A
közeljövőben szeretnék egy vállalkozást indítani és a kismillió ötletem közül
szelektálok. Anyukám keveri töprengésem alá a zenét. Ő most DJ Bibi J
„Gomolyosodnak”
a felhők, mondja a bemondónő a híradóban. Csak legyintek.
Vasárnap.
Fürdés, hajmosás, készülődés a következő hétre. Zuhog az eső. A megemelt új járda
és a vízelvezetésétől megfosztott csatorna főszereplésével az ajtó alatti résen
hömpölyög a lakásban is. Szélmalomharcot vívunk. Ledobálunk 30-40db törölközőt
és plédet, amit Anyácska szakadatlanul csavar ki a fürdőkádba és teszi le újra,
ez idő alatt én felmosóronggyal bűvészkedem. Bokáig ér a víz és szüntelen az
utánpótlása. Kezdünk megrogyni, a hírekből pedig a másnap délutánig tartó
esőzésről tájékoztatnak. Micsoda? Kell valami megoldás. Berohanok a konyhába és
egy guriga szemeteszsákot hozok, majd egy bottal az ajtórésbe gyömöszölöm. Felvidul
az arcom. Fényes diadal. Megfékeztem a víz beáramlását. Felállok,
összeölelkezem harcostársammal. A válla felett kinézek az ablakon, látom, hogy
mindez nem az én érdemem. Elállt. Röhögök. Kínomban.
Másnap,
kisebb szünetekkel ugyan, de újfent esik. Hazaérve a vízbe toppanok. Szétszáll
az agyam. A munkásoknak nyoma sincsen. Mielőtt felrobbanok, feltörlöm a vizet
és puffogva telefonálok segítségért. Órák telnek el és még mindig várok. Mindjobban
bepipulok. Este betoppannak az elkövetők, megemlítik, hogy a csatorna
elvezetésének hiánya okozta a bajt, tulajdonképpen számítottak is erre a
hibára, egyikük rögzítette is a víz útját. Hogyan? Inkább bemegyek a házba,
mert lelki szemeim előtt látom, amint ízekre szaggatom őket.
Dagi,
pocakos borz szalad át előttem az úttesten. Még sosem láttam borzot. Abban sem
vagyok 100%-ig biztos, hogy borz volt, ezért rákeresek az interneten.
Víztisztító
készüléket árusító vállalkozás képviselője tér be hozzánk. Elképedünk, hogy mi
folyik a csapból és milyen anyagokat tartalmaz az ásványvíz is, amit ledöntünk.
Svéd vállalat, egyedüli, amelyik OÉGYI engedéllyel rendelkezik. Még ebben az
évben belevágunk és a tisztított vízre szavazunk.
Porszívózom
és a radiátor alá beakad a gép. Próbálom kihúzni, de a következő pillanatban
„leesik” a falról a fűtőtest, a lábamra. Anyukámnak kiabálok, hogy segítsen. Fokozódnak
a fájdalmaim. Bajosan, de 1-2 cm-re megemeljük a vízzel teli fémet, kihúzom a
lábfejem, ami erősen bevérzik, ujjaim háromszorosukra dagadnak. Többen is
ígérik, hogy hozzájárulnak nyers erejükkel a hőleadó visszaakasztásához, de
talán a feladat súlya, tájékoztatás nélküli feladásra készteti mindannyiukat.
Érdeklődők
akadnak a Nivára. Meglátjuk.
4.hét
vége, még mindig nem végeztek az udvar térkövezésével. Az első időkben kikezdte
az idegeimet, mostanra hidegen hagy.
Bérbaltavári
szüleim uborkát és tököt küldenek.
Nagytilaj
felé szélesítik az utat. A legtöbbször arra visz az utam, sosem bánom. Eddig. Az
apró kavicsok fülsüketítően kopognak az autó alján. Valósággal fáj. A
négykerekűnek is. Hangoztatja is. Autószerelőhöz kell mennem.
Csüngő
ágú fákat nézek a jövőre kialakításra kerülő kert tervezése közben. Az egyik
oldal „szomorú” fáknak nevezi ezeket, de engem izgalmas külsejükkel
felfedezésre hívnak, számomra bohém hangulatot árasztanak. Különösen tetszik a
csüngő barkafűz, a csüngő vörös bükk és a csüngő ágú lucfenyő.
Vilike
az 50 méteres locsolócsövet 1,5 méteresre rövidíti. Na és? Unatkozott, hát
szétrágta. Átmenetileg a kút és környéke locsolható. Ezen a területen semmilyen
növény nem található.
Sárgabarack-szilva
smoothie. Kóci (=Anyum) kiveszi a hűtőből, de végül csak délután lát neki,
addig tűzi a Nap. Kinyitja, pukk, a fehér falra spriccel és lomhán lefolyik.
Majdnem megfulladunk a nevetéstől. Vizes rongyot ragad és nagyjából eltűnteti a
bűnjeleket. J Az egészséges élet veszélyei.
Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: paláverni = látványosan kifogásokat emel,
hangoskodik; hurimpál = hordoz; makuka = szotyi;
Üstöllést = egyenest; ledzselit =
éhes száját, kenyérpusztítót
 |
| A másik kert kapuja |
 |
| Virág |
 |
| Hosszúfalusi temető bejárata (Zalaapáti) |
 |
| Bálák |
 |
| Körte a másik kertben |
 |
| Baglyot "kaptam" (Molnár Mercédesz fotója) |
 |
| Gergely Réka-Gilly Tamás, Úszó Fudzsi című alkotása (Zalaszentgrót) |
 |
| Leander a másik kertben |
 |
| Rozi és 10 hetes cicus barátja Öcséméknél, Piliscsabán |
