Kerek Zöld porta: Fergeteg hava (január)

Az erdélyi néphit szerint, amelyik gyümölcsfát újév napján kora reggel a gazda felköszönti, abban az évben bő terméssel fog visszaköszönni. Feladat teljesítve.

Hajnalban egy gyönyörűséges szarvas kel át előttem az úton. Bizonytalankodik, kilép, majd vissza, kilép, majd vissza… én lassítok és megállok, Ő átkel, szép lassan, komótosan, így van időm gyönyörködni benne. Fenséges állat.

Estétől havazik. Amikor ébredezem, 10cm-es friss hó takar mindent. Csillag élvezi, hempereg a hóban, én a járdát sepregetem és nem vagyok boldog.

Lerobbanok. Torokgyulladok és lázam is van, de dolgozom.

Új útvonalon járok haza, a természet közepén. Az út mindkét oldalán fekete a szántás és az azt szegélyező fák is a varjaktól, sőt, az úttest közepe is feketéllik távolabb. Valószínűtlen látvány.

Széplakra ugrik át a szomszédom, majd 40 perc múlva visszatér, nem értem. Ja, hogy ez Mikosszéplak, nem a Balatonnál lévő. A rövidítésekkel még hadilábon állok. :-)

Az üzemben a leszúrt Rittberger első lépését hajtom végre, a nekicsúszást, amellyel a kollégámat kis híján orrba verem, Ő meg a kenőmájasokat tartó rúddal nem szúrja ki a szemem, a kűr itt ér véget.

Beragad az autó ajtaja, alig bírom kirángatni, majd fennakadok egy jégtorlaszon. „Vidéki ember 2 méteren eltakarítja a portája előtt a havat, hogy ki tudjon állni”, hangzik a szakértő felelet. Ööö, még van hová fejlődnöm!

40 éves vagyok. Január 19-én, reggel negyed 9-kor megszületek. Pótszüleim lánya, a féltestvérem :-) eljön Rumból, hogy megköszöntsön és felvisz Bérbaltavár tetejére. A magasból szemlélem piciny községünket. Én is meglepem, hisz ugyanaz az évjárat és hónap, mint én, csak 12 nap választ el bennünket egymástól. Az élet különleges ajándéka az Ő barátsága.

Munkatársaim az Egerszeg Rádióban köszöntenek fel, s küldik az egyik örök kedvencemet a Kiscsillag, „Légy szíves” című számát. Sajnos nem azt játssza le a rádió, de a szándék a fontos.

A családom Budapesten ünnepel. Megérkezem a fővárosba és ezzel egyidőben megérkezik bennem a feszültség is. Óriási forgalom, rengeteg ember, sokadalom mindenfelé. Én is rohanok, Gödöllőre, Budapest egyik végéből a másikba… Végre a szülői házban! Kívánságom egy puli vagy egy bagoly :-) Baglyot kapok torta formában. :-)

2,5 nap távollét után, édes a hazatérés, legalábbis néhány percig. Nincs víz. Elfagyott a vízóra. 19.500 HUF. Hétfőn beszólok a központba, délutánra megoldják. Utána a wc nem folyik le. Lehet pumpálni. Lehetne, ha a pumpa feje nem szorulna a csőbe. Csípőfogóval kell kirángatnom.

Ha tavasz lenne, azt mondanám, hogy tavaszi fáradtság kerített hatalmába, így marad a téli.

Növényi granulátummal leszórom a porta elejét, hátha feloldja a jégpáncélt, de nem.

Az autó szélvédője belülről is befagy. 19 éves, előfordul a legjobb helyeken is.

Nyulat és fácánt kapok egy kedves vadász ismerősömtől. A menyasszonya adja át, ahogy a 3 hónapos gyermeküket is, aki a vállamon sziesztázik. Hazaérve nem veszem le a felsőmet, mert érezni rajta még a babaillatot. Így alszom el.

Édesapám betoppan, hoz 40db raklapot. Tavasszal indul a kuckóépítés.

A szomszédom fűt. Minden nap, amikor hazaérek, meleg vár a házban. Az érzés megfizethetetlen!!!

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: egye meg a radai rosseb = tipikus zalai káromkodás, a „ radai” Nagyrada falura utal, a „ rosseb” pedig rossz sebet (szifiliszt ) jelent; megcsicsen=megromlik; „egy üveg ákhegyit”= alma és körtebort jelent, kifejezve, hogy nem szőlőtőkén, hanem a faágak „hegyén” terem. Nem kis gúnnyal mondják a gyümölcsbort huppanyó saszlának is.