Fergeteg hava (január)

Az erdélyi néphit szerint, amelyik gyümölcsfát újév napján kora reggel a gazda felköszönti, abban az évben bő terméssel fog visszaköszönni. Feladat teljesítve.

Hajnalban egy gyönyörűséges szarvas kel át előttem az úton. Bizonytalankodik, kilép, majd vissza, kilép, majd vissza… én lassítok és megállok, Ő átkel, szép lassan, komótosan, így van időm gyönyörködni benne. Fenséges állat.

Estétől havazik. Amikor ébredezem, 10cm-es friss hó takar mindent. Csillag élvezi, hempereg a hóban, én a járdát sepregetem és nem vagyok boldog.

Lerobbanok. Torokgyulladok és lázam is van, de dolgozom.

Új útvonalon járok haza, a természet közepén. Az út mindkét oldalán fekete a szántás és az azt szegélyező fák is a varjaktól, sőt, az úttest közepe is feketéllik távolabb. Valószínűtlen látvány.

Széplakra ugrik át a szomszédom, majd 40 perc múlva visszatér, nem értem. Ja, hogy ez Mikosszéplak, nem a Balatonnál lévő. A rövidítésekkel még hadilábon állok. :-)

Az üzemben a leszúrt Rittberger első lépését hajtom végre, a nekicsúszást, amellyel a kollégámat kis híján orrba verem, Ő meg a kenőmájasokat tartó rúddal nem szúrja ki a szemem, a kűr itt ér véget.

Beragad az autó ajtaja, alig bírom kirángatni, majd fennakadok egy jégtorlaszon. „Vidéki ember 2 méteren eltakarítja a portája előtt a havat, hogy ki tudjon állni”, hangzik a szakértő felelet. Ööö, még van hová fejlődnöm!

40 éves vagyok. Január 19-én, reggel negyed 9-kor megszületek. Pótszüleim lánya, a féltestvérem :-) eljön Rumból, hogy megköszöntsön és felvisz Bérbaltavár tetejére. A magasból szemlélem piciny községünket. Én is meglepem, hisz ugyanaz az évjárat és hónap, mint én, csak 12 nap választ el bennünket egymástól. Az élet különleges ajándéka az Ő barátsága.

Munkatársaim az Egerszeg Rádióban köszöntenek fel, s küldik az egyik örök kedvencemet a Kiscsillag, „Légy szíves” című számát. Sajnos nem azt játssza le a rádió, de a szándék a fontos.

A családom Budapesten ünnepel. Megérkezem a fővárosba és ezzel egyidőben megérkezik bennem a feszültség is. Óriási forgalom, rengeteg ember, sokadalom mindenfelé. Én is rohanok, Gödöllőre, Budapest egyik végéből a másikba… Végre a szülői házban! Kívánságom egy puli vagy egy bagoly :-) Baglyot kapok torta formában. :-)

2,5 nap távollét után, édes a hazatérés, legalábbis néhány percig. Nincs víz. Elfagyott a vízóra. 19.500 HUF. Hétfőn beszólok a központba, délutánra megoldják. Utána a wc nem folyik le. Lehet pumpálni. Lehetne, ha a pumpa feje nem szorulna a csőbe. Csípőfogóval kell kirángatnom.

Ha tavasz lenne, azt mondanám, hogy tavaszi fáradtság kerített hatalmába, így marad a téli.

Növényi granulátummal leszórom a porta elejét, hátha feloldja a jégpáncélt, de nem.

Az autó szélvédője belülről is befagy. 19 éves, előfordul a legjobb helyeken is.

Nyulat és fácánt kapok egy kedves vadász ismerősömtől. A menyasszonya adja át, ahogy a 3 hónapos gyermeküket is, aki a vállamon sziesztázik. Hazaérve nem veszem le a felsőmet, mert érezni rajta még a babaillatot. Így alszom el.

Édesapám betoppan, hoz 40db raklapot. Tavasszal indul a kuckóépítés.

A szomszédom fűt. Minden nap, amikor hazaérek, meleg vár a házban. Az érzés megfizethetetlen!!!

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: egye meg a radai rosseb = tipikus zalai káromkodás, a „ radai” Nagyrada  falura utal, a „ rosseb” pedig rossz sebet (szifiliszt ) jelent; megcsicsen=megromlik; „egy üveg ákhegyit”= alma és körtebort jelent, kifejezve, hogy nem szőlőtőkén, hanem a faágak „hegyén” terem. Nem kis gúnnyal mondják a gyümölcsbort huppanyó saszlának is.

Hajnali havazás

Itató jégből

Kút Bérbaltaváron

Szív szalmából

Vasi táj télen

Születésnapi tortám

Nagy a rakás

Nagytilaji látkép

Minden kedves olvasómnak, BOLDOG ÚJ ÉVET kívánok!!!

   „Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok.” (Szerb Antal, Utas és holdvilág)

2017.év első reggelije

Álom hava (december)

Rengeteg a cinke. Álmélkodva nézem, ahogy csipegetik az olajos magvakat.
Első nap egyedül a munkában, elszabadul a pokol. Lelkileg összetörten érek haza. Az állatkáim szaladnak elém, csak ez vidít fel.

Csillag reggel, egy már kimúlt nyúllal a szájában szaladgál. Először azt hiszem Bonbon macskámmal, később jön a felismerés.

   Hónapok lelki vívódása után, ma este Csillagot megműtik. Nem lesznek babái. Az orvosi rendelőben teljes testében remeg, én átölelem és könnyeimmel áztatom a bundáját. Remélem, hogy szeretni fog annak ellenére is, hogy ezt műveljük vele. Hajnalban arra ébredek, hogy feláll az ágyam szélére és körbenyalja az arcomat. Szeret.
         Mikulást viszek minden kollégámnak, mint új lány, megpróbálok „bevágódni”. Egyikük megkérdezi, hogy mit kezdjen a csokifigurával. A kérdés váratlanul ér, de kivágom magam, s azt felelem, egye meg. Viszontválasza letaglóz, nem szereti a csokit. Ő nyer.

Konyhaművészetem csúcsára érek, amikor az egyik hétvégén, tejszínes-szalonnás spagettit készítek, cukrozott tejszínnel. Az étel a kukában landol, szemeim kopognak az éhségtől és én tanácstalanul meredek magam elé.

Csillag kedvenc elfoglaltságává válik, hogy kiszökik. Ráadásul szóbeszéd tárgya az is, a helyiek álmélkodva mesélik, hogy egy fehér kutya és egy fehér macska (Bonbon) kalandozik a patak mellett. Megannyiszor órákon át „üldözöm”, hétközben a szomszédom teszi ugyanezt. Próbálom elmagyarázni neki, hogy nem szabad, de sikertelenül.

A héten már élvezem is rövidebb időkre a munkát. Kezdek belejönni.

Csillag csavargása arra késztet, hogy megpróbáljak nyakörvet adni rá. A kutya megtébolyodik, én papucsban kergetem a dermesztő hidegben, 6000 négyzetméteren. Nagy kő esik le a szívemről, amikor végre elkapom és felszabadítom.

A munkahelyemről rohanok haza, etetek, begyújtok, a macskaalom tartalmát szedem…űzött vadnak érzem magam.

        Új udvarló tűnik fel a színen. Üzenetben tudatja, hogy tetszem neki és azt is felfedi, nagyon aranyos és kedves vagyok. Mindez békés időutazásra repít, egészen óvodás éveimig.

Az üzemben tájfun söpör végig, amikor a virsliket próbálom a botról a ládába helyezni. Elefánt a porcelánboltban.

Budapesten töltöm az Ünnepeket, addig az állataimat a bérbaltavári apukám látja el. Izgatottan vágok neki hajnalban az útnak. Kilenc hónap után először térek vissza a fővárosba, ahol évtizedekig éltem. Fürkészve figyelem magamat, miként érint mindez. Székesfehérvártól ömlik a hó, s velem együtt éri el a nagyvárost, ami teljesen hidegen hagy. A Karácsony meghitt, ezernyi apró csodával vesz körül. Egy szép hagyományt is felfedezek, az aranyosvíz-vivést. Az aranyosvíz-vivés az őrségi, göcseji reformátusoknál karácsonyra tehető. „Ilyenkor éjfélkor a kútból vagy a patakból szótlanul vizet vittek – amiről azt tartották, hogy a karácsony szentségétől megszentelődött –, és amiből aztán mindenki ivott, hogy a következő esztendőre megőrizzék az egészségüket.” (http://reformatus.hu/mutat/reformatus-karacsonyi-nepszokasok/)

Varratszedésre érkezik az állatorvos, Csillag ugyan bebetonozza magát az asztal alá, de miután kihúzom, hősiesen állja a sarat, belebújik a nyakamba és csendben várja a művelet végét.

        Évzáró céges vacsora Zalabéren…Kusturica a „Macskajaj”-jal csak bemelegített.

Szilveszter. Már délután „lőnek”, így az állatok hamar elhelyezésre kerülnek a házban. Éjfél előtt néhány perccel átszaladok az itteni őrangyalaimhoz, hogy együtt lépjünk át az ÚJ esztendőbe. 10,9,8,7,6,5,4,3,2,1,0

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: vindő = zsírosbödön; kaffog = csúnyán visszaszól

Betlehemes Bérbaltaváron

Csillag a műtét után

Esteledik

Karácsony Budapesten

Sajttál

Karácsonyfák lesznek

Szombathely

Téli táj Bérbaltavár közelében

Templom Oszkóban