Minden kedves olvasónak, BOLDOG ÚJ ÉVET kívánok!!!

„Pulyka melle, malac körme

liba lába, csőre –

Mit kívánjak mindnyájunknak

az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,

tiszta nyakat, mancsot,

nyárra labdát, fürdőruhát,

télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,

hóvirág harangját,

őszre fehér új kenyeret,

diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,

ördögbőr nadrágot,

a lányoknak tűt és cérnát,

ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,

ünnepre parádét,

kéményfüstbe disznósonkát,

zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,

gurgulázó gégét,

vedd az éneket a szádba,

ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,

mint vízzel a teknő,

mint nyegyvennyolc kecske lába

százkilencvenkettő.”

(Weöres Sándor, Újévi jókívánságok)

*Karácsonyi üdvözlet*

Minden kedves olvasómnak, KELLEMES KARÁCSONYT kívánok!!!

„Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett.

S akár a végítélet

zord fellege tört volna ránk,

a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!

A házak és a kertek,

az egész törékeny világ,

éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át

puhán és észrevétlen,

a hangtalan meginduló

és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is

vigyázva földet értek,

a fényességes angyal is,

ő is a földre lépett.”

(Plilnszky János – A fényességes angyal is)

Barátnőm remekműve (mygingerland.blogspot.com)

Szent András hava (november)

                                 „Mindenszentek: hideg ősz

                                  bolyg a szellem fázva,

                                  fázó népség temetőz

                                 sírokon gyertyázva.

                                Jaj, az év temető,

                                mindennap egy holt,

                               minden napra minden éj

                               ráírja, hogy: Volt.” (Babits Mihály)

Megérkezik a lábemelő betétem. Kezdetben jobban fájnak a csülkeim, mint előtte, de napról napra jobb. Remélem, hogy nem kiabálom el!  

Édesapám felkeres, fát visz, mert a gáz bevezetése az új házába lassan fél év elteltével is várat magára. Ígéretekkel, illetve be nem tartott ígéretekkel teli a padlása. L Telepakoljuk a teherautót tüzelővel, majd jártatjuk a szánkat és átadja gimnazista éveim egyik barátnőjétől hozott karácsonyi csecsebecséket. Nagyra értékelem, ha valaki tehetséges. Ennek a lánynak olyan kézügyessége van, s mindez olyan finom ízléssel párosul, amivel nem tudok betelni.

Napok óta füstöl a másik kertben a kazán, a lakásban nem lehet megmaradni. A rendszer összeállítója és beüzemelője mossa kezeit, később pedig nem fogadja hívásunkat, mást kell keresni. Kapunk egy telefonszámot, felhívjuk, a mester eljön, talán vége.

Pillanatok alatt begyullad újra a torkom, erősen és szüntelenül köhögök és szúr több helyütt, lázas vagyok. Ezidáig dolgoztam ebben az állapotban, de mivel 3.hónapja tart, elmegyek dokihoz. Ellentmondást nem tűrően leszögezi, hogy otthon kell maradnom, mert ezt ki kell feküdni.

A füst nem adja alább, újra kihívjuk a mestert. Ígérete ellenére nem jön el, nem lehet elérni telefonon, késő estig várjuk hasztalan, végül hidegben fekszünk le. Másnap felveszi ugyan a készüléket, de ki sem tér előző napi nem jövetelére, ma estére ígéri. 19.30-kor szólok Édesanyámnak, hogy jöjjön aludni, mert nem jön a szerelő. Ő azt kiáltja a másik szobából, hogy 20 óráig még vár. Lesi az ablakban. Összeszorul a szívem. Ő is tudja, én is, mindketten tudjuk, de Ő még reménykedik. Ez fáj a legjobban. Hidegben fekszünk le és én így próbálok meggyógyulni.

Megígéri az egyik falubeli, hogy a gyümölcsfák helyét kifúrja géppel. Természetesen nem barátságból tenné, fizetnénk érte. Feltételes módban írom, nem véletlenül, mert vasárnap nem jön az ember. Az utcán találkozunk és jelzi a megbeszélt időpont előtt 1 órával, hogy közbejött valami. Értem, megértem. Jön szerdán. Ok. Szerda 9 óra. Aztán szerda van, 10 óra. 11 óra. 12 óra. Sehol senki. Telefon, tárcsáz. Kicsöng, de a másik fél nem veszi fel. Nem hív vissza órák elteltével sem. Hm. Mit mondhatnék. …………. Nincs mentség.

Anyuci rozsdás szögbe lép. Már csak ez hiányzott. Nem emlékszik, hogy kapott e tetanuszt vagy sem. Reggel még azt mondja 1 éve kapott, délben már nem biztos benne. Hú, de klassz!!! Rákövetkező nap úgy rácsapja az ajtót a kisujjára, hogy azt hisszük eltört. Mi jön még?

A hét közepén egy szombathelyi fűtésszerelőt hívunk, nagyon készséges, megígéri, hogy bár tele a naptára, még aznap megoldja és eljön hozzánk. Nem hisszük, de azért várjuk. Eljön. Orvosolja a problémát. Most működik a fűtés, ontja a meleget. Kéri, hogy 1 héten át figyeljük, s bármilyen kérdésünk lenne, hívjuk bátran. Könnyes szemmel borulunk egymás nyakába. Mennyit ad a JÓ!!! Késő este csörög a telefon, a szombathelyi szerelő van a vonal másik végén. Elnézést kér, hogy illemszabály szerinti időintervallumon túl keres minket, csak érdeklődik, hogy minden rendben van e. Nem egyszerű szavakat találni.

Anyuka újra munkába áll. Éjjel nyugtalanul alszik, s bár kérdésemre nemmel válaszol, szerintem izgul egy csöppet. Legkedvesebb szomszédai férfi tagja fuvarozza hajnalban Perbálra.

Én visszatérek a doktornőhöz, mert továbbra is képtelen vagyok aludni, annyira köhögök. Kapok új gyógyszert és hétfőre beutalót mellkas röntgenre, Zalaegerszegre. Ki sem szabadna mozdulnom, de nincs más hátra, mint előre, Anyucival karöltve, elültetjük a gyümölcsfákat. 50 darabot. Almát, körtét, meggyet, cseresznyét, szilvát, őszi- és kajszibarackot, mogyorót és mandulát. Közben Nivát viszek szerelőhöz, mert gyengélkedik. Nem tudják mi lehet a baja, nagy rejtély ez, mint maga a gépjármű, állítja a szerelő.  

Szerencsére a tüdőmnek semmi baja, ettől függetlenül a doktornő még egy hét szobafogságra ítél, mert rettenetesen köhögök. Amikor jelzem a kollégáknak, kikészülnek, mert bajosan tartják a frontot nélkülem. Egyre nehezebben bírom a „bezártságot”, többször eszembe jut, hogy pálinkával talán már meggyógyultam volna és nem lennék ennyire negatív hangulatban sem.

Hétfő hajnalban meglódulok Zalaegerszegre a kórházba. Jókora a sötét, esik az eső, idegen városban, ki tudja hová tartok, csak egy cím, nem mond semmit, nem segít a tájékozódásban. Hosszú perceken át körözök a kórház körül, de ahogy a lámpafény visszatükröződik az esőben, teljesen elvakít, nem látom merre van a parkoló vagy bejárat. Leállok és egy sráctól megkérdezem merre van az arra. Felajánlja, hogy elkísér. Örülök, de csak egy pillanatig, mert olyan gyorsan szedi a lábait, hogy alig tudom tartani vele az ütemet. Mikor elválunk, én már levegőért kapkodom.  

Fagytalanítjuk a kerti csapot = levágjuk az egészet, mert a vas mindenképpen levezeti a hideget és idén nem akarok új vízórát vásárolni. Tavaly kipróbáltam, de nem volt olyan szuper élmény, hogy ismételjek.

Reggelente erősen fagy és hosszasan kaparni kell a szélvédőt, hogy el lehessen indulni a gépjárművel. Téli gyerek vagyok, de pokolba kívánom ezt az időt. Már csak 4-5 hónap és vége. Nehéz belekapaszkodni.

Hazaköltözöm. Egy héttel előtte már fűtök, hogy a házikóm hőmérséklete elrugaszkodhasson a 7 fokról. Csillag fél éjjel ugat, szerintem a felettem érzett boldogságát énekli így meg. 
Ma már megyek dolgozni, 1,5 hét kényszerpihenő után, éppen jó lesz. A nap végén másként gondolom.

Fáj a fogam. Nem hiszem el. Fogorvos kell. Azonnal. Ok, holnap mehetek Zalaegerszegre. Az orvos profi, pár perc alatt kicseréli a tömésem.

Helybéli „apukám” idén is fűt nálam, amikor délutánonként még nem lát itthon és ebből sejti, sokáig kimaradok. Csurog a bugyimból is a víz.  

Anyukámnak villa áll a kezébe, irdatlanul bedagad és bevérzik.

A híradások szerint valahol havazik, szerencsére nem itt.

Munkatársam feleségéhez függönyt viszek varratni, cserébe pálinkát és túrós sütit kapok. Megkérdezem, hogy jöhetek e másnap is.  

A falu főutcáján, késő este elgázolnak egy nőt. Arrafelé megyek. A szőke fürtjei az aszfalton…, én nem tudok aludni, a nő reggelre a kórházban életét veszti.

Barátaim elkényeztetnek, egyikük lángost, másikuk meg linzert süt nekem.

Hétvégéken a lemezjátszóra felteszek egy korongot, lágy dallamok futkároznak a térben.

Úgy telik el az egyik hét, hogy nem jutok el a kedvenc boltomba. Az ott dolgozó lányok már azt találgatják, hogy vajon mivel bántottak meg. Jaj, kis bolondoskák, annyira szeretem Őket!!!

Ulakcsai nagypapám november 29-én lenne 100 éves, ezen alkalomból könyv jelenik meg róla és áldásos tevékenységéről.

November utolsó napja, havazik, de el is olvad.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: rastokol = fekszik, heverészik; nyiret = férfi hajat vágat; megilleszkedik = összeáll, besüpped; adnáék = ha többen adnának valamit; csinánáék = ha csinálnák

Zalaegerszegen

Baltavári hegy párában

Zalaegerszegen II.

Tálca szépséges motívummal

Rozika elmélázva a másik kertben

Mindent beterítenek a lehullott levelek

Vasi táj novemberben

Zalaegerszegen III.

*KÜLÖNSZÁM* Őszi recept

Az évszak még bővelkedik zöldségekben, közülük az egyik kedvencem a cékla. Korábban elképzelhetetlen lett volna számomra, hogy favoritomnak nevezzem, de miután az általában ismert és fogyasztott változatain túlnéztem, gyökeresen megváltozott a véleményem. Hoztam most nektek egy igazán izgalmas receptet, amelyet az internetet bújva találtam és változtatás nélkül közlök. Próbáljátok ki!

Karamellizált céklás tarte tatin

(Babramegy receptje)

A "tarte tatin" eredetileg egy francia édesség, a fordított alma-torta. Az alma helyett zöldséget is lehet karamellizálni a torta tetejére: az alábbi recept a Food Republic  (http://www.foodrepublic.com/recipes/caramelized-beet-tarte-tatin-recipe/) alapján a céklás verzió. 

Hozzávalók:

  2 nagy vagy 4 kicsi cékla

  1 nagy fej lilahagyma

  2 evőkanál barna cukor

  3 evőkanál vaj

  só, bors

  1 csomag leveles tészta

  1 evőkanál aprított rozmaring, fél evőkanál aprított korianderzöld

  5 dkg kecskesajt 

A céklákat alufóliába csomagoljuk egy kis olívaolajjal és 45-55 perc alatt a sütőben puhára sütjük (a videóval ellentétben sokkal jobb a céklát becsomagolva sütni, mert nem szárad ki vagy ég oda).

A cukrot kis lángon megolvasztjuk egy sütő bíró serpenyőben, majd mehet rá a vaj. Ha felolvadt, lehet beledobálni a felszeletelt hagymát és 5 perc alatt megkaramellizálni. A kihűlt céklát felszeleteljük és miután megforgattuk a karamellizált hagymában, egyenletesen elegyengetjük a serpenyőben. Sózzuk, borsozzuk és ráterítjük a leveles tésztát. A tésztát pár helyen bevagdossuk, hogy a forró gőz távozni tudjon, majd az előmelegített sütőbe rakjuk és 180 fokon 40 percig sütjük, amíg arany színű nem lesz. És itt jön a trükkös rész, mert türelmesen meg kell várni, amíg kihűl: minimum 10 percet kell várni, amíg ki lehet fordítani a serpenyőből, egy tányért téve arra* és még 20 perc, amíg szeletelni lehet. Amint kihűlt, mehet a kecskesajt és a zöldfűszerek a tetejére. 

Forrás: http://babramegy.blog.hu/2015/01/06/ceklas_tarte_tatin

*saját megjegyzésem, az olyan bizonytalanok kedvéért, mint én J

Céklás tarte tatin (fotó:babramegy.blog.hu)

Mindszent hava (október)

Napok óta ködös a reggel, s egyre mélyül, már napközben sem száll fel. Nem szeretek ilyenkor vezetni, erejüket vesztik a szemeim.

Bérbaltavári szüleimmel diót pirítunk a sparhelten, pici nádcukorral hintjük, s közben beszélgetünk.

Vilmos kint alszik? Úgy startol minden este, később valamelyikőnk megsajnálja, kisomfordál az éj leple alatt és behozza a kutyát. Aztán visszabújik az elkövető a puha ágyba, s úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Kisvártatva beszalad Vili, néhány másodperc értetlenség, majd mindkettőnkből kitör a nevetés. Hosszan kacarászunk. Szeretem ezeket az anya-lánya időket.

Kedvenc kollégámat én viszem melóba. Fél mellettem. Nem értem. Ura vagyok a helyzetnek, az autónak, saját magamnak.

Édesanyám Várpalotára utazik érettségi találkozóra. Új frizurát csináltat, kiválasztom, hogy mit vehet fel J Anyukám a legszebb az egész Világon!!!

Függőleges kertet tervezek a másik kertbe. Tavasszal valósítom meg, de lázasan töröm a fejemet azon, hogy milyen virágokkal népesítem be a falat.

Húgom jön, egy nappal a megbeszélt előtt, de ez titok, csak engem avat be, így meglepheti Anyukát. Késő este érkezik, csengetésére összerezzenünk. Anyukám félve néz ki az ablakon, s még a lélegzete is eláll, amikor megpillantja legkisebb gyermekét a kapuban.                           

Rumba megyünk sütiért, de meglepődünk, mert Kámnál lerobban a Ford. Betoljuk, s  Csipkerekig elgurulunk, bár se fordulatszámot, se sebességet nem mutat a gép, ráadásul épp csak gurul és egyre büdösebb, égett szagot okád, majd az út szélén leáll. Se fűtés, se semmi, ömlik az eső, fúj a szél, mi meg az út szélén…és zene szól a rádió nélküli autóban. Csoda?! Az. Nem kerít hatalmába, csak haza akarok érni. Aranyszívű ismerőseim érkeznek a segítségünkre és vontatnak csöppnyi falumba.

Hárman lányok a másik kertben lekvár rózsákat, hortenziákat és több tucat virághagymát plántálunk. A harangszóra befejezzük és a terített asztalnál forró húslevest kanalazunk.

Almát, céklát, répát és hagymát takarítok be. Elképesztő, hogy még ilyenkor is mennyit ad a föld, s a tavaszi munka gyümölcsét még az ősz derekán is élvezhetem.

        Szeretett boltomban, egy álmos reggelen az alábbi párbeszédbe csöppenek, amely a szomszédom és a lánya között zajlik.

A: Apa Te miért nem vagy jókedvű, mint mi, Dórival?

B: Napok óta nem tudok aludni.

A: Miért?

B: Mert a szomszédok (ekkor szigorúan rám néz) nagyon hangosan

horkolnak.

Ezen mindhárman harsányan viháncolunk.

Vili valósággal sír a boldogságtól, amikor néhány nap távollét után hazajön Lali cicus.

Sóskát kapok. Saláta lesz belőle. Harsognak a levelek a fogaim között.

Gombák mindenfelé.

Én vagyok a cégnél a KIRÁLY, mert a srácok (az üzemvezető és a kereskedelmi vezető) elutaznak gépet vásárolni. Megy minden, mint a karikacsapás.

Megtalálnak periódikusan ismétlődő kérdések/kijelentések, mint például: Mikor lehet már az én esküvőmön táncolni? A vénlányság felér a halállal. Nem érint meg. Nem érdekelnek az elvárások.

Sötétedéskor áthúzzuk a Nivát az autószerelőhöz. Még sosem voltam főszereplő ilyen történetben, feszengek is. Amikor kiszállok a szerelő udvarán a kocsiból, remegnek a lábaim, de néhány pohár pálinka feledteti a megpróbáltatásokat.

Anyukám beszorul a kazánházba, kilincs csak kívül van, így nincs mit tenni, szétveri az ajtót. LINDA!!!, a karatés öreglány J J J

Sétálok a fák között, leveleket rugdalok és ez a történet jár a fejemben: „Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor csikorgató hidegben elkezdett esni az eső. Egy fogadós megszólította:

-Apókám, hogy fog maga ebben az időben célhoz érni?

Az öreg vidáman válaszolt:

-A szívem már ott van, ezért a testem többi részének könnyű követnie.” (Anthony de Mello) Ha csüggedek, ez ad újra erőt! Most is.

Csillag bundáját próbálom tépkedni, mert csomós. Szeretném, ha szép hurkás vagy zsinóros lenne majd idővel a „ruhája”. Idővel. Egyelőre nem hagyja, de állítólag megszokja.

Halloween. Becsengetnek a lelkek. Jót röhögünk.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: összütt = együtt; hatosi = hat órai; zsemper = ha zsempert akarnak valakire adni, akkor féltik a megfázástól; kupuc=földhalom, földkupac

Csillag (Édesanyám fotója)

Színes falevelek

Baltavári hegy a másik kertből nézve

Titkos ösvény a másik kertben

Halloween sütikék barátnőmtől (http://mygingerland.blogspot.hu/)

Dió

A baltavári templom a másik kertből

Márton cicus hempereg a másik kertben

Szent Mihály hava (szeptember)

A Tolna megyei Tevelig megyünk Viliért, a golden retriever kiskutyusért, akit Édesanyám kap ajándékba tőlem.

A Nivával sem kerek valami, kivillan egy piros jelzés. „Féltestvérem” azt javasolja, hogy ragasszam le, akkor nem látom és nem idegesít. Elgondolkoztat. J

Megérkeznek a bogyós gyümölcsök a másik kertbe és befejezem a kerítés festését is.

Első este az új házban, a hálószobában, ágyban. Olyan magas a matrac, hogy úgy kell felmászni az ágyra, fekve közelinek tűnik a plafon. Kinyújtom a kezem, de nem érem el. J Az ágy nekem rövid, ráadásul az ágyvég magas, így keretek közé kell szorítanom magamat, épp csak elférek. Egyszerre vagyok óriás és törpe.

A munkahelyemen személyemet érintő alakoskodás híre jut el hozzám. Elszámolok tízig. Nem segít. Folytatom és folytatom…ezernél megállok, fújok egy nagyot és „továbbmegyek”.

Édesanyám izgatott, mint egy kiskamasz, Szüretre megy, míg nekem a gyermekkori emlékek maradnak. Kb.27 éve voltam utoljára…több bográcsban rotyogott az étel, a fiúk lábbal taposták a szőlőt, énekszó és nevetés töltötte meg a sorokat… Szívesen visszaforgatnám az idő kerekét egy nap erejéig.

Húgom és barátnője „törik ránk az ajtót”. Főtt ételt hoznak ajándékba. Vége a szendvicsezéseknek. Másnap irány az ŐRSÉG!!!

„ Az Őrségben jártam…

…s láttam erdőterítette

dombok öléből felszálló

füstként gomolygó,

súlyos párafelhőt.

Tisztáson kérődző

tehenet s borját,

fenyveserdő szélén

szökkenő őzcsordát,

fehérre meszelt

nádfedeles házat,

százéves diófát,

szőlőlugast,

mestergerendát,

döngölt pádimentumot,

dombhátú kemencét,

muskátlis ablakot,

szürkére érett kopjafát,

szikár templomot.

Áthatolhatatlan

erdőkkel szegélyezett

kanyargós utakat róttam,

szalmakalapot hordtam,

szél fújt,

eső áztatott föntről,

ázott fű alulról.

Bizalommal fogadtak.

Szerettem.

Otthon voltam…

(királyfalvi)”

(Forrás: Azok az erdélyi fiúk)

Harmadnap pedig menetrendszerűen Szajk. A csajok kirándulnak, én a tóhoz sétálok és a parton elmélkedem. A vizen szikrázik a napfény és ahogyan fel-feltámad a szél, a fodrozódás mellett, apró fénygömbök is vissza-visszaesnek a víztükörre. Káprázatos. Éveken át messzire vágytam és most, itt üldögélve, megtalálva a HELYEMET, csak mosolygok mindezen. Vasárnap este a lánykák nekivágnak a Budapestre tartó útnak. Amint becsukódik mögöttük a kertkapu, Édesanyám elsírja magát és azt mondja: „megszakad a szívem, hogy elmentek”.

Betegeskedem. Begyullad a mandulám és magas láz környékez. Antibogyókat kapok, de nem lesz jobb, sőt! Egy héttel később is köhögök, tüsszögök, fáradt és levert vagyok.

Segítőkész kollégámnál megnézem keresztlányomat Daisyt és lovagját Rénót, a lovakat. Répával kényeztetem őket, cserébe simogatásra nyújtják a fejüket.

Napok óta ömlik az eső. Sártengerré változnak a földek.

Vilike betegeskedik. Frászt kapunk és Zalaszentgrótra visszük orvoshoz. Én előtte a szomszédommal újbort iszogatok, picit meglegyint, így vörös fejjel kapaszkodom a kutyába és lehúzom az autóban az ablakokat, hogy levegőt kapjon..khm…kapjak. Bélgyulladása van. L

Lábfájdalmaimról olvasva a blogon, az első, itteni barátnőm (remélem, hogy Ő is így gondolja J ) „siet a segítségemre”. Néhány napon belül eljuttat egy ortopéd orvoshoz, aki kamillás lábfürdőt, krémet és talpbetétet javasol. Felcsillan a remény.

Aranyos párbeszéd fültanúja vagyok, amely két munkatársam között zajlik. 1.Hogy van a kislányod? 2.Kisfiú. Soma. 1.??? A Soma az nem női név? 2.Nem. 1.A tévében van az a nő, a Soma mamagésa J J J

Hétvégén szántanak a másik kertben, mi felavatjuk az új konyhát, azaz főzésre adjuk a fejünket. Nem tudjuk használni a főzőlapot, telefonos segítséget kérünk, hiába. Végül otthonról elhozom az indukciós lapomat, azon fejezzük be az ételeket.

Édesanyám eteti Csillagot és a macskáimat délelőttönként. Egyik alkalommal a házba lépve, elvéti az utolsó, mini „lépcsőfokot” és beesik a házba. Nagyon megüti az amúgy is fájós térdeit. L L

A hónap utolsó napján még mindig náthás és emiatt hisztis vagyok, amikor megérkezik a fűtésszerelő. Este már az izzó farönkök ontotta melegben hajtjuk álomra a fejünket.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: cuculka = tarhonyaszerű, levesbe való tésztaféle; csederés = csavarás; zászlóalla = búcsújáró sokaság; gövecses = kavicsos; káforka = bormérő edény

Az Őrségben

Betakarítás után

Teveli Vilmos

Kincsekkel teli bőrönd

Őszi táj

Csiga-biga

Nagytilajban

Zalaszentgróton

Csillag a kaszkadőr

Szajki-tavaknál

Kisasszony hava (augusztus)

Tombol a forróság, egyik este Anyukámnál a kertben ágyazom meg magamnak. Leterítek a fűbe egy plédet és azon pihenek. Így bírom csak ki.

        Levendulás mécsest kapok Horvátországból, egy rendkívüli baráttól.

        Édesanyámról azt duruzsolják a boltban, hogy „fiatalos, nagyon jó csaj”. Megmondtam volna én ezt nekik. J

Szombathelyre megyek a kézsebészetre, ahol megműtik a kacsómat. Nehezen fogok, nyilall a kezem, az egyik haverom visz melóba.

A másik kertnél halad az átalakítás. Járólapoznak, gipszkartonoznak, festenek, parkettáznak, kéményt építenek…

Vihar vet véget néhány napra a tikkasztó hőségnek. Hatalmas erővel csap le. Meghatározó kár nélkül ússzuk meg. Mázlisták vagyunk, másoknál megkezdi a tetőt, kidönti a fákat. L Anyuci azt hiszi, hogy az égiháború miatt nem szuperál a telefonja. Zalaegerszegre megyünk, cserekészüléket kap.

Úgy élünk a másik kertben, mint egy kempingben. Plafonig emelt bútorok között alszunk egy matracon, zsákokból öltözünk, cipők között bukdácsolva közlekedünk, virágállványon eszünk. Kedvemre való. J

Budapesten Masters Világbajnokság zajlik, a Millennium vízilabda csapata aranyérmet szerez. Örvendezés van!!!

Pitymallatkor egy róka állja utamat, nem tántorít. Most mitévő legyek? Végül neki fogy el a türelme, odébbáll, így folytathatom én is…

A kertem, időhiány miatt teljesen elvadul. Segítséget kérek és kapok. Két nap alatt az egész területet lekaszálják. Végre látok. J

Egyre több ismerősre teszek szert a faluban, szeretek itt.

Kerítést festésébe kezdek, bokrokat metszek és leszüretelem a ribizlit, amely egy diófa árnyékában késve érik, de kivételes élménnyel szolgál.

A Fordom sebességváltója felmondja a szolgálatot. A kollégákat fuvarozó „Cocajárat” szállít haza. Nivával közlekedem ezután.

Szedret és kajszibarackot vásárolunk. Ezek a kedvenc gyümölcseim. Elhatározom, hogy én is ültetek ősszel néhány tövet és fát.

„Céges buli” a Csácsi-hegyen. Mesébe illő környezet, kiemelkedő vendéglátás, idilli hangulat. Hazafelé a Nivával, Pakodnál letérünk az útról és az erdőn keresztül cammogunk hazáig. ÉSZBONTÓ!!!

Varratszedés. Pillanatok alatt végzek, s otthon azonnal körülményes feladatba kezdek, megerőltetem a beteg kezem, nem tudok aludni.

Elviselhetetlenre erősödik a lábfájásom, rozmaring és fekete nadálytő krémre áldozok és adok egy esélyt a természetnek, mielőtt ortopéd sebészhez fordulok.

Aranyszívű kolléganőmnek megemlítem, hogy a szabadsága alatt felkeresem majd Őt és az unokáját. Elregéli a kisfiúnak, aki úgy érti, hogy aznap érkezem, késő estig vár, majd álomba sírja magát. L Másnap haladéktalanul beugrom.

        Anyucimmal dugulás elhárítósat „játszunk”, öklendezünk, miközben szüntelenül bugyog a sz_r. Szakember kell, de azonnal!!!

        Az egyik szomszédomat, a házától 10 méterre elgázolja egy autó. A kórházban meghal. Mindig a jók mennek el. Értelmetlen halál. Napokra magamba roskadok.

        Megrendelem a másik kertbe a gyümölcsfákat.

        Édesapám kincsekkel teli autóval szalad le hozzám.

Van rosszabb nap és van, hogy ez napokká dagad. Amikor semmi sem jó, még a jó sem. Amikor nem tudsz kikecmeregni. Amikor fájdalmas felismeréseket teszel. Nem leszünk barátok. Nem hibás senki, de ez a tény FÁJ. Jobban fáj, mint gondoltam. Meglep.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: csarit = avar; csádé = magas fű, gaz; bugyiga = vizet tartanak benne; pipics, pilács=lámpafény; pecó=fatároló helyiség; csullankodik = felmászik pld.a lesre, lopódzik

Almafa a másik kertben

Lali a másik kert ÚJ négylábúja

Ribizli a másik kertben

Baltavári hegyen

Körte a másik kertben

Zalaegerszegen

A Csácsi-hegyen

Permetzöld parasztpadom