Kerek Zöld porta: Őszutó (november)

   November elsejével, papíron kezdenek az új kollégák. Másnap viszont valóban megjelenik egy férfi és egy nő, s mindketten felveszik a munkát. A férfi két napot dolgozik, majd vasárnap megüzeni, hogy inkább az eredeti szakmájában marad és többet nem jön. Az elintézés módja felmérgel ugyan, de a végeredményen nem változtat, így csak rövid ideig puffogok. A női dolgozó nehéz terepen mozog, két hölggyel kell kijönnie. Azt szokták mondani, hogy kettőnél több nő egy helyütt már tömeg és az összetűzések melegágya. Remélem, hogy hideg lesz az az ágy!
   Pici őzgidák ugrándoznak, rókák szaladnak és kövér borzak botorkálnak a sötétben, utamat színesítve.
   Megérkezik az igazi vacogós idő, hajnalban fagyba zárva találom az autót.
   Apusnak jók az eredményei. Kicsordul a könnyem a hír hallatán.
   Húgomék elállnak az őrbottyáni ház megvásárlásától, s bár tudják, jól döntöttek, azért lógatják az orrukat.
   Annusomnak be nem áll a szája és meg nem áll a lába. Lehet utána szaladni, úgyhogy méregdrága kondibérlet helyett, költségmentesen maradhatnak fittek a szülők. :-)
   Egy korábbi felelőtlen ígéretünket betartva, 5db fenyőfát rendelünk a szokott helyünkről, kedves termelőktől, Nagypáliból.
   Hétvégén a fénytelenségben kelünk, kávét keverünk és félig nyitott szemmel botorkálunk, de jókedvűen. A szürkeség és eső egész nap ragaszkodik a környékünkhöz. Reggelire virslit sütünk és sajttal meg paradicsommal dézsmáljuk, friss, ropogós péksüteménnyel. Bár Márton napja van nem eszünk se libát, se kacsát, délidőben hallal tömjük a pocakunkat. A Mátrában lehullik az első hó, de nem marad meg, mondjuk ott, felőlem, akár meg is maradhat, elég messze van innen. Vasárnapra kisüt a Nap.
   Minikém belázasodik. Azt feltételezzük, hogy a pár nappal azelőtt kapott oltás miatt. Tévedünk, megint a 3 napos láz gyötri meg pici testét. :-( Csak ül öntudatlanul az ágyon, fogja a maciját, de se mosoly, se semmi, csak üres tekintettel réved a távolba. :-( Idegőrlő napok ezek a közvetlen és a tágabb környezetében élőknek is.
   Szép sorjában érkeznek a karácsonyi ajándékok. A menüt is összeállítjuk közösen, nagycsaládilag. Az Ünnep bázisa nálunk lesz, Karácsony másnapján, Öcsémék is jönnek teljes létszámban, így mindahányan együtt örülünk majd Bérbaltaváron.
   Férfi munkaerőt még mindig keresünk. Nagyszámú jelentkező van. Az egyiküket, miután szomorúan mondja, ez neki nem jöhet itt össze, a vágóhídra irányítom. Hétfőn már kezd is. Örömmel tölt el, hogy segíthettem neki! Egy másik pályázó mélyen megérinti a lelkemet, de nem Őt választom. Amint ezt jelzem neki, megállíthatatlanul potyognak a könnyeim. Annyira fáj. Remélem, hogy hamarosan talál helyet magának és mindig boldog lesz! Tiszta szívemből kívánom ezt neki!
   Néha az élet fura dolgokra világít rá és készteti az embert, de fontos, hogy a hitünk sziklaszilárd és csak a felszínt karcolhatja a viszály, gonoszság, képmutatás, a lényeg ezek számára elérhetetlen és érinthetetlen.
   A cégünk felkarol és befogad egy rabszolgaságból elmenekült férfit. Igen. Rabszolgaságból. Ma is van ilyen. A ruhája, amit hord, az minden vagyona. Csomagot küldünk neki, élelmiszerekkel. Néhány nap múlva, az első napok keresetéből kókuszgolyót készít és küld köszönetképpen. Megindít.
   November 17.a koraszülöttek világnapja és Budapest 150.születésnapja. (1873.november 17-én egyesítették Pestet, Budát, Óbudát és a Margitszigetet.)
   Településünk kedves ünnepség keretében köszönti az időseit a Kultúrházban. Óvodások táncolnak, énekelnek, verselnek, illetve Mikosszéplak idősei adnak mini műsort. Külön üdvözlik a közösség legidősebb hölgyét, aki 94 éves és férfi lakóját, aki 87 éves. Ez volt az első alkalom itt minálunk, reméljük, hogy követi még jó néhány.
   Havas esők jönnek-mennek, mi meg dolgozni, még vasárnap is.
   Kb.1,5hónap csúszással megérkezik Annusom nyuszi alakú bilije. :-)
   Megérkezik Németországból az új csomagológépünk. Húgom megkérdezi, hogy krumplit lehet e sütni benne??? Megnyugtatom, hogy még pulled pork szendvicset is tud készíteni. :-) Beüzemelésére Szekszárdról érkezik szakember. Feltolulnak a gyermekkori emlékeim, amelyeket a Tolna megyei városkában éltem meg. A gondtalanság kora. Na, de a csomagológép! Akkora tömeg gyűlik össze a 20nm-es helyiségben, hogy én már meg sem próbálom befúrni magamat. Nem mellesleg valakinek az irodában esedékes feladatokat is el kéne látnia. Nem csoda, hogy mindenki látni akarja a gépet működés közben, óriási előrelépés üzemünk életében, fejlődésében ez a berendezés. A kamerán át figyelem az eseményeket és elégedetten nyugtázom, hogy nekem a legjobb, mert semmiről sem maradok le, ráadásul még a lábamat sem tapossa le senki. :-) :-) :-)
   November 21.Édesapám 70.születésnapja. A nyári, fergeteges meglepetés bulit követően, most „csak” telefonon köszöntöm, néhány nap múlva úgyis jön, majd akkor jól megszorongatom.
   A boltos kollégáknak sem egyszerű. Telefon csörög, a vonal túlsó végén a kérdés: „a száraz kolbász „héját” le kell szedni vagy megehető?” :-) Szedjed csak!-gondolom magamban.
   Pénteken már élesben, az új gépen csomagolunk. Olyan gyors, alig tudják „etetni”=bepakolni a termékeket a kollégák. Nyilvánvalóan ez volt a cél, mármint, hogy higiénikusabbak és gyorsabbak legyünk. Éljen!!!
   Asztalos ismerősünk közel másfél év csúszással, de megerősíti végre a kaput.
   November 25-i hétvégén jönnek Húgomék és Apukám is. Aranyos párbeszédre érkezem a konyhába: Húgom: „Mit csinál a Pipi?” Apukám/Nagypapi: „A paradicsompürével beszélget.” :-) Milyen kevés is elég egy kisembernek!!! Uzsonnára Papamaci (Édesapám) palacsintát süt, a legkisebb toporogva várja, hogy a szájában landoljon a finomság. Csipetnyi csavar, hogy a kakaóhoz és a fahéjhoz is, véletlenül sót keverek. :-) Az első tekervényeknél fel sem tűnik, arra fogjuk a furcsább ízt, hogy előtte teletömtük magunkat lilahagymával. Aztán a következő töltéseknél már gyanút fogunk, majd jót röhögünk és újrakeverem az édeseket, immár cukorral. Pipikém (= Annus) úgy kanalazza a rebarbarás meggydzsemet, hogy majdnem megfullad. Bent meghittség, kint orkán erejű szél, amely rendületlenül hordja a hatalmas pelyhekben hulló havat. Vasárnap reggelre fehérbe borul a táj, aztán délelőtt kisüt a Nap és elolvad minden. Vácott kezdenek új életet Kárpátiék (=Húgomék), arról és a jövőbeli terveikről beszélgetünk, tervezgetjük a ház berendezését… A sors fintora, hogy a legvékonyabb Anyus alatt összecsuklik az egyik szék. Megijedünk, hogy megütötte magát, de azt mondja, ez kellett ahhoz, hogy évek után, végre ne fájjon a térde. A macskákat ilyenkor felzárjuk a ház hátsó felébe, Pipikém állandóan ott lóg, visongat a cilamiláknak és ölelgeti valamennyit. Aztán este, amikor már nem engedik, hátramegy, leül a szobaajtó előtti lépcsőre és keservesen sír. Megsajnáljuk és a kedvencét, Rozi macsekot lehozzuk neki. Ő ráhajtja a fejét. Akkora szeretet van ebben a miniemberben! Elolvadunk.
   A szomszéd bácsi az udvarukban fekszik mozdulatlanul. :-( Anyukám a tettek mezejére lép és „megmenti”, majd mentőt hívnak, aki kórházba szállítja a minden csontjában remegőt. Végtelenül büszke vagyok Édesanyámra!
   A Kékesen 13cm hó van. A 13 a kedvenc számom, de a fehér szörnyeteg maradjon csak a hegyen.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: embervágó rét = akkora kaszálórét, amekkorát egy ember átlagosan le tudott kaszálni egy nap alatt; lükü=mozsár