Kerek Zöld porta: Pünkösd hava / Virágzó élet (május)

   Megkapom a 2.oltást május elsején és mivel a munka ünnepe van, mégha szombat is, bemegyek a munkahelyemre és „megünneplem” azt. Eléggé fáj a karom, de ahelyett, hogy ezzel foglalkoznék inkább olvasgatok. Mit találok? Május első szombatja a meztelen kertészkedés világnapja. Pucéron húzhatjuk a gazt vagy palántázhatunk is. Ezt a világnapot először 2005-ben tartották. Ez a nap a pozitív testképet, az önbizalmat akarja erősíteni. Szóval nem arról szól, hogy másoknak mutogassuk magunkat, hanem hogy elfogadjuk azt. Csak azért nem próbáljuk ki, mert elég hűvös van. :-)
   Anyák napja. Csomó szív alakú nyalánkságot kap Anyucim és mivel tátva marad a szája, azonnal el is kezdi betömni a rést. :-) :-) :-)
   Ez a hónap tobzódik a születésnapokban és ennek megfelelően a nyalánkságokban is. Na meg legálisan lehet ajándékozni is! Igen, én alkalom nélkül is szeretem megörvendeztetni a környezetemet. Az első és második hétre kettő, a többire egy-egy jeles nap jut. Ajándékoktól roskadoznak a polcok, zsírsejtek tolonganak az úszóöv vonalában.
   Hétvégén Szigligeten lődörgünk. Idejét sem tudjuk, hogy mikor jártunk a községben. A vártól indulunk lefelé a strandig… Mindenütt orgona és pünkösdirózsa. Az irodalmi alkotóház 9 hektáros kertjében szeretnénk sétálni, de a kapun a felirat, nem látogatható. Nem lógatjuk az orrunkat, haladunk tovább. Zavartalan a napsütés, gyenge a légmozgás, én fújtatok csak. Na igen, elkényelmesedtem, s miután egy picit nem figyelek és mocorgok, rögtön a kipurcanás kerülget. A strandon, legnagyobb megrökönyödésünkre többen is bikiniben napoznak, mások a Balaton vizével mosdatják a testüket. Hááát, én 20 perc padon üldögélést követően fázom. Egy 7 tagú család 5 gyermeke a vizslájukkal szaladgál, a gyerekek mezítláb a part szélén a kicsapódó vízben. Mosolyogva nézem őket, a gyermekéveimet idézi mindez, de a második gondolatom az, hogy ha most tennék ilyet, úgy fölfáznék, hogy csak na! Nyalunk egy fagylaltot és szép lassan hazagurulunk ebédelni.
   Egyik nap hatósági mintavétel, a másik nap hatósági ellenőrzés. Kijut a jóból.
   Hajnali indulás, már az autóban ülünk, Anyus felkiált: „Hová tettem a lakáskulcsot?” Keresgélés, majd eszmélés, a kapuban maradt.
   Üzemünk átalakítása kezdetét veszi, első lépésben a rombolásé a főszerep. Gyorsan halad, irdatlan zajjal és kosszal jár, de a leglátványosabb része is az egész folyamatnak.
   Levél érkezik a szakmai fejlődésemet komolyan támogató, általam csodált ember feleségétől. A sorokat olvasva a sírás fojtogat. Az én mindentudó segítőm intenzív osztályra került, lélegeztető gép segíti abban, hogy kapjon levegőt. Súlyos kétoldali tüdőgyulladása és szívelégtelensége van. Az állapota jelenleg stabil, jól reagál a kezelésekre. Remélem, hogy mielőbb felépül és nevetve mondja még párszor nekem: „Te nem vagy normális, de ettől szeretlek. A normális nem viszi előre a Világot!”
   Május közepén visszatér a tél, félméternyi jég zúdul Peresznyére. Szerencsére mi csak a „szélét” kapjuk el, erős szél tombol, számottevő csapadék hullik és éjszakai sötétség borul mindenre.
   Másnap sem akar kivilágosodni és az eső is ragaszkodó. Kora délután szűnik a nedvesség és az árnyak is hátrébb húzódnak, így eltervezzük, megnézzük a rhododendronokat a Jeli Arborétumban. Útközben Anyuci lassít, majd állóra fékezi az autót, nem is értem, majd mondja: „Menjél csak drágám! (a chio chipses zacsit madárkának nézte) :-) Az arborétum bejáratánál közel 3 kilométeres sor kígyózik, az első lehetőségnél megfordulunk és hazatérünk. Lőttek a terveinknek, de elhatározzuk, hogy mihamarabb bepótoljuk.
   Marinádozott és sült termék kísérleteket folytatunk, kicsit megújulnánk. Az újdonságok és az azokkal kapcsolatos közös ötletelések mindig felpezsdítik a vérem és gömbölyűbbé teszik a pocakomat. Kollégám 6 éves kisfia is velünk tölti a napot, sokat bolondozunk.
   Napok óta ömlik az eső, az üzem is beázik és a szomszédos üzem vezetőjével is összecsapunk, mások áskálódása miatt. :-( Szerencsére még aznap megbeszéljük, én bőgök is, de estére elsimul minden.
   Váratlanul ellenőrzést kapunk, ebben a hónapban ez a harmadik mustra. Szerethetnének más vállalatokat is ennyire, mint minket!
   Felhív a kórházból a korábban emlegetett segítőm. Alig értem, hogy mit mond, igazából csak találgatom, annyira eltorzítja a hangját a légzését könnyítő maszk. Összedől a napom. Nem találom a helyem. :-(
   Egész hétvégén folytatódik az esőzés, ezt ígérik, de mi dacolunk az elemekkel és újra útra kelünk a Jeli Arborétumba. Útközben csöpörög és ott sem adja alább, de ettől függetlenül rendkívüli élményben van részünk. Megannyi édes illat keveredik a fenyők gyantájával a levegőben, megfűszerezi mindezt az ázott avar illata. Tényleg egy varázskert ez. Órákon át örömittasan bolyongunk az ösvényeken.
   Másnap még mélyebb a sötét, mint az előző napon. Egész nap záporozik. Lassan egy hete… Kolléganőm megjegyzi, hogy: „Az ilyen nagy esőzésnél mindig attól félek, hogy mire hazaérünk, az a látvány fogad, szétázott a házunk.” Megnyugtatom, hogy nem ázik szét. Nehezen tudom elképzelni, hogy másnap elindulunk Balatonszárszóra a húgom születésnapjára, pedig elindulunk.
   Ködben utazunk a Balatonig. Amikor bekanyarodunk az utcánkba, az egyik munkatársam hív, alig értem mit akar mondani, annyira zokog. Meghalt az Édesanyja. :-( Kedvemet szegi, na meg az is, hogy hideg van, a teraszon nem sokáig bírjuk, behúzódunk a szobába, lemegyünk a partra is, de ott sem időzünk. A társaságra és a hangulatra sem lehet panasz, csak az a fránya ősz a tavaszban. Húgom legjobb barátai is csatlakoznak, velük tart 2 éves gyerkőcük, akinél szívdöglesztőbb mini pasi még sosem keresztezte utamat. Tömérdek emlék rohan meg a balatoni házban, a kertben, amit gyermekként olyan hatalmasnak láttam, most olyan bántóan szűknek érzem, ahogy az utcát is, ahol beépítettek minden talpalatnyi területet már, hangosak az új szomszédok, mama és papa a falról néznek vissza rám, lent a parton a lángosos, a régi disco épülete, a kertmozi, az állomás… Hányszor jöttem vonattal! …a régi házak, a szomszéd fiú, aki már évekkel ezelőtt meghalt, most az Ő, árván maradt fia nyírja a sövényt, bebámulok a kertjükbe, ahol annyit játszottunk, keresek valami kapaszkodót, valami édeset, ami nem fáj, de nem megy. Fájnak az emlékek. Mindenmentes süti és Anyuka főztje az ünnepelt kívánsága szerint. Visszafelé kisüt a Nap is. Alig lépünk be a házba, már megyek is fürödni és pizsamát húzni, majd fejest ugrok az ágyba. Elfáradtam. Sokat utaztam, elsősorban lélekben.
   Közterületen már nem kötelező a maszk. Az egyik közösségi oldalon olvasom ennek kapcsán egy hozzászólótól, hogy ez milyen szuper, mert újra rúzsozhatnak! Hááát, jupiiii!
   Pünkösd után egy napot szabadságon vagyok. Az első hír, ami hajnalban képen vág, hogy az egyik általános iskolai osztálytársam édesanyja eltűnt. Mélyvénás trombózissal vitték a sürgősségire és onnan elment. Egy közepesen demens asszony, sokféle betegséggel, konkrétan öntudatlanul bolyong valamerre és életveszélyes állapotban van. Mindamellett, hogy nem tudom miként fordulhat ez elő, azonnal jelzem budapesti ismerőseimnek, hátha valaki látná…jelezze a lánynak…. (Néhány órával később a hölgy előkerül/megtalálják.) Szabadságon vagyok ugyan, de a délutáni értekezletre beszaladok. A kiskapun való kilépés előtt kiesik valami a táskámból, lehajolok, ugyanezzel a lendülettel Vilike is a 60kg-jával, összefejelünk. Az első pillanatban azt hiszem, hogy megsüketültem és valóban nem is hallok semmit. Aztán hallok, de a bal felem erősen fáj… Remélem, hogy néhány nap múlva enyhül!
   Szuperhold világít. Nagyobb és fényesebb mint máskor, nem is tudok elaludni, mert fényárban úsznak a bútorok…
   Anyukám az egyik kolléganővel megeszi a dugi csokinkat. Munkatársaim csokit majszolnának, felnyúlnak az édességért és elképedt arccal leveszik a csokit vagy inkább az üres csomagolását. A két huncut gombóc Artúr a kiürült csomagolást gondosan visszatette.
   Május vége, lekapcsoljuk a fűtést, bár semmi nem indokolja, mert reggelente 5-6 fok van csak. Mégis itt a nyár vagy legalábbis itt kéne lennie, szóval így akarjuk tagadni a valóságot, inkább fázunk.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: garaboly = kosár; makuka = szotyi; szvetter = kardigán; trityi = nadrág