Pünkösd hava / Virágzó élet (május)

    Megkapom a 2.oltást május elsején és mivel a munka ünnepe van, mégha szombat is, bemegyek a munkahelyemre és „megünneplem” azt. Eléggé fáj a karom, de ahelyett, hogy ezzel foglalkoznék inkább olvasgatok. Mit találok? Május első szombatja a meztelen kertészkedés világnapja. Pucéron húzhatjuk a gazt vagy palántázhatunk is. Ezt a világnapot először 2005-ben tartották. Ez a nap a pozitív testképet, az önbizalmat akarja erősíteni. Szóval nem arról szól, hogy másoknak mutogassuk magunkat, hanem hogy elfogadjuk azt. Csak azért nem próbáljuk ki, mert elég hűvös van. :-)
    Anyák napja. Csomó szív alakú nyalánkságot kap Anyucim és mivel tátva marad a szája, azonnal el is kezdi betömni a rést. :-) :-) :-)
    Ez a hónap tobzódik a születésnapokban és ennek megfelelően a nyalánkságokban is. Na meg legálisan lehet ajándékozni is! Igen, én alkalom nélkül is szeretem megörvendeztetni a környezetemet. Az első és második hétre kettő, a többire egy-egy jeles nap jut. Ajándékoktól roskadoznak a polcok, zsírsejtek tolonganak az úszóöv vonalában.
    Hétvégén Szigligeten lődörgünk. Idejét sem tudjuk, hogy mikor jártunk a községben. A vártól indulunk lefelé a strandig… Mindenütt orgona és pünkösdirózsa. Az irodalmi alkotóház 9 hektáros kertjében szeretnénk sétálni, de a kapun a felirat, nem látogatható. Nem lógatjuk az orrunkat, haladunk tovább. Zavartalan a napsütés, gyenge a légmozgás, én fújtatok csak. Na igen, elkényelmesedtem, s miután egy picit nem figyelek és mocorgok, rögtön a kipurcanás kerülget. A strandon, legnagyobb megrökönyödésünkre többen is bikiniben napoznak, mások a Balaton vizével mosdatják a testüket. Hááát, én 20 perc padon üldögélést követően fázom. Egy 7 tagú család 5 gyermeke a vizslájukkal szaladgál, a gyerekek mezítláb a part szélén a kicsapódó vízben. Mosolyogva nézem őket, a gyermekéveimet idézi mindez, de a második gondolatom az, hogy ha most tennék ilyet, úgy fölfáznék, hogy csak na! Nyalunk egy fagylaltot és szép lassan hazagurulunk ebédelni.
    Egyik nap hatósági mintavétel, a másik nap hatósági ellenőrzés. Kijut a jóból.
    Hajnali indulás, már az autóban ülünk, Anyus felkiált: „Hová tettem a lakáskulcsot?” Keresgélés, majd eszmélés, a kapuban maradt.
    Üzemünk átalakítása kezdetét veszi, első lépésben a rombolásé a főszerep. Gyorsan halad, irdatlan zajjal és kosszal jár, de a leglátványosabb része is az egész folyamatnak.
    Levél érkezik a szakmai fejlődésemet komolyan támogató, általam csodált ember feleségétől. A sorokat olvasva a sírás fojtogat. Az én mindentudó segítőm intenzív osztályra került, lélegeztető gép segíti abban, hogy kapjon levegőt. Súlyos kétoldali tüdőgyulladása és szívelégtelensége van. Az állapota jelenleg stabil, jól reagál a kezelésekre. Remélem, hogy mielőbb felépül és nevetve mondja még párszor nekem: „Te nem vagy normális, de ettől szeretlek. A normális nem viszi előre a Világot!”
    Május közepén visszatér a tél, félméternyi jég zúdul Peresznyére. Szerencsére mi csak a „szélét” kapjuk el, erős szél tombol, számottevő csapadék hullik és éjszakai sötétség borul mindenre.
    Másnap sem akar kivilágosodni és az eső is ragaszkodó. Kora délután szűnik a nedvesség és az árnyak is hátrébb húzódnak, így eltervezzük, megnézzük a rhododendronokat a Jeli Arborétumban. Útközben Anyuci lassít, majd állóra fékezi az autót, nem is értem, majd mondja: „Menjél csak drágám! (a chio chipses zacsit madárkának nézte) :-) Az arborétum bejáratánál közel 3 kilométeres sor kígyózik, az első lehetőségnél megfordulunk és hazatérünk. Lőttek a terveinknek, de elhatározzuk, hogy mihamarabb bepótoljuk.
    Marinádozott és sült termék kísérleteket folytatunk, kicsit megújulnánk. Az újdonságok és az azokkal kapcsolatos közös ötletelések mindig felpezsdítik a vérem és gömbölyűbbé teszik a pocakomat. Kollégám 6 éves kisfia is velünk tölti a napot, sokat bolondozunk.
    Napok óta ömlik az eső, az üzem is beázik és a szomszédos üzem vezetőjével is összecsapunk, mások áskálódása miatt. :-( Szerencsére még aznap megbeszéljük, én bőgök is, de estére elsimul minden.
    Váratlanul ellenőrzést kapunk, ebben a hónapban ez a harmadik mustra. Szerethetnének más vállalatokat is ennyire, mint minket!
    Felhív a kórházból a korábban emlegetett segítőm. Alig értem, hogy mit mond, igazából csak találgatom, annyira eltorzítja a hangját a légzését könnyítő maszk. Összedől a napom. Nem találom a helyem. :-(
    Egész hétvégén folytatódik az esőzés, ezt ígérik, de mi dacolunk az elemekkel és újra útra kelünk a Jeli Arborétumba. Útközben csöpörög és ott sem adja alább, de ettől függetlenül rendkívüli élményben van részünk. Megannyi édes illat keveredik a fenyők gyantájával a levegőben, megfűszerezi mindezt az ázott avar illata. Tényleg egy varázskert ez. Órákon át örömittasan bolyongunk az ösvényeken.
    Másnap még mélyebb a sötét, mint az előző napon. Egész nap záporozik. Lassan egy hete… Kolléganőm megjegyzi, hogy: „Az ilyen nagy esőzésnél mindig attól félek, hogy mire hazaérünk, az a látvány fogad, szétázott a házunk.” Megnyugtatom, hogy nem ázik szét. Nehezen tudom elképzelni, hogy másnap elindulunk Balatonszárszóra a húgom születésnapjára, pedig elindulunk.
    Ködben utazunk a Balatonig. Amikor bekanyarodunk az utcánkba, az egyik munkatársam hív, alig értem mit akar mondani, annyira zokog. Meghalt az Édesanyja. :-( Kedvemet szegi, na meg az is, hogy hideg van, a teraszon nem sokáig bírjuk, behúzódunk a szobába, lemegyünk a partra is, de ott sem időzünk. A társaságra és a hangulatra sem lehet panasz, csak az a fránya ősz a tavaszban. Húgom legjobb barátai is csatlakoznak, velük tart 2 éves gyerkőcük, akinél szívdöglesztőbb mini pasi még sosem keresztezte utamat. Tömérdek emlék rohan meg a balatoni házban, a kertben, amit gyermekként olyan hatalmasnak láttam, most olyan bántóan szűknek érzem, ahogy az utcát is, ahol beépítettek minden talpalatnyi területet már, hangosak az új szomszédok, mama és papa a falról néznek vissza rám, lent a parton a lángosos, a régi disco épülete, a kertmozi, az állomás… Hányszor jöttem vonattal! …a régi házak, a szomszéd fiú, aki már évekkel ezelőtt meghalt, most az Ő, árván maradt fia nyírja a sövényt, bebámulok a kertjükbe, ahol annyit játszottunk, keresek valami kapaszkodót, valami édeset, ami nem fáj, de nem megy. Fájnak az emlékek. Mindenmentes süti és Anyuka főztje az ünnepelt kívánsága szerint. Visszafelé kisüt a Nap is. Alig lépünk be a házba, már megyek is fürödni és pizsamát húzni, majd fejest ugrok az ágyba. Elfáradtam. Sokat utaztam, elsősorban lélekben.
    Közterületen már nem kötelező a maszk. Az egyik közösségi oldalon olvasom ennek kapcsán egy hozzászólótól, hogy ez milyen szuper, mert újra rúzsozhatnak! Hááát, jupiiii!
    Pünkösd után egy napot szabadságon vagyok. Az első hír, ami hajnalban képen vág, hogy az egyik általános iskolai osztálytársam édesanyja eltűnt. Mélyvénás trombózissal vitték a sürgősségire és onnan elment. Egy közepesen demens asszony, sokféle betegséggel, konkrétan öntudatlanul bolyong valamerre és életveszélyes állapotban van. Mindamellett, hogy nem tudom miként fordulhat ez elő, azonnal jelzem budapesti ismerőseimnek, hátha valaki látná…jelezze a lánynak…. (Néhány órával később a hölgy előkerül/megtalálják.) Szabadságon vagyok ugyan, de a délutáni értekezletre beszaladok. A kiskapun való kilépés előtt kiesik valami a táskámból, lehajolok, ugyanezzel a lendülettel Vilike is a 60kg-jával, összefejelünk. Az első pillanatban azt hiszem, hogy megsüketültem és valóban nem is hallok semmit. Aztán hallok, de a bal felem erősen fáj… Remélem, hogy néhány nap múlva enyhül!
    Szuperhold világít. Nagyobb és fényesebb mint máskor, nem is tudok elaludni, mert fényárban úsznak a bútorok…
    Anyukám az egyik kolléganővel megeszi a dugi csokinkat. Munkatársaim csokit majszolnának, felnyúlnak az édességért és elképedt arccal leveszik a csokit vagy inkább az üres csomagolását. A két huncut gombóc Artúr a kiürült csomagolást gondosan visszatette.
    Május vége, lekapcsoljuk a fűtést, bár semmi nem indokolja, mert reggelente 5-6 fok van csak. Mégis itt a nyár vagy legalábbis itt kéne lennie, szóval így akarjuk tagadni a valóságot, inkább fázunk.


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: garaboly = kosár; makuka = szotyi; szvetter = kardigán; trityi = nadrág

Jeli Arborétumban I.

Sümegi vár az autóból

Szigligeti strand

Vadvirág I.

Évekkel ezelőtt, akkori kollégákkal Diósgyőrben, focimeccsen

Ház Szigligeten I.

Balaton, hattyúk, Szigliget

Ház Szigligeten II.

Vadvirág II.

Alkotóház (Szigliget)

Jeli Arborétumban II.

Szivárvány az iroda ablakából

Baglyok (Szigliget)

Szigligeti hangulatkép

Repceföld

Madáretető (Szigliget)

Jeli Arborétumban III.

Ház Szigligeten III.

Útközben I.

Jeli Arborétumban IV.

Balatonszárszói házunk

A part (Balatonszárszó)

Útközben II.

Nagymamám keze nyoma

Jeli Arborétumban V.

A szomszéd kertkapu (Balatonszárszó)

Útközben III.

Virág a balatonszárszói kertünkben

Szent György hava (április)

    Április 1. Öt éve élek Bérbaltaváron!!! Kollégám közel 50db képviselőfánkot hoz. Este jönnek Húgomék, már mély a sötét, amikor nyugovóra térünk. Másnap a morcos idő ellenére a Csácsi Arborétumba mennek Anyukámmal, azután Zalakaroson a Szilágyi Cukrászdában pótolják az elégetett kalóriát, de temérdek sütit hoznak haza is, ahogyan még meleg, kemencés lángost is a Szajki-tavaktól. Én nem tartok velük a színes utazáson, mert hullafáradtnak érzem magam. Másnap este csörög a telefonom, a háziorvos az, április 3-án 14.30-kor van nekem egy Moderna vakcinája. Jupiiiiii! Közel 5 hete várt már rám egy lehetőség, meséli, de akkor, a makacs szájfertőzésem ismeretében elvetette azt. Most jött el az én időm.
    Az oltás napja. A rendelőben kisebb tömeg alakul ki, nem is megyek be, az előtérben húzódom meg. A várakozók arról beszélgetnek, vajon lehet e inni az oltást követően… Boldogságuk határtalan, amikor megtudják, hogy igen, lehet. :-) Minden flottul megy, még le sem ülök a székre, már állhatok is fel, mert kész vagyok, bennem az anyag. Este lefekszem, majd néhány óra múlva arra ébredek, hogy erőteljesen fáj a karom, nem tudok rajta feküdni, sőt betakarózni sem, mert minden erőm elhagy. Reggel korán és nyűgösen ébredek, kifújom az orrom és dől belőle a vér, folyik a karomon és a kézfejemre is. Közel fél óra telik el, mire eláll, helyére gyomorgörcs szegődik mellém. Minden orrfújás izgalommal és vérrel jár, a napomat elrontja.
    Édesapám vérbe fagyva találja Rőzsét, az imádott vörös cicusát a háza előtt. Csak találgatjuk, hogy mi történhetett, de az idegenkezűség a legvalószínűbb. Zokogva hív Apuci és nekem nem sikerül megvigasztalnom. :-( :-( :(
    A húsvéti locsolás alól felmentést kapok, mert nem érzem továbbra sem jól magam. Anyucimat viszont megöntözik a szomszéd fiúk. Édes pofák, mindegyik különleges és általunk, ezidáig ismeretlen versikével készül, büszkén állnak ablakunk alatt. Boldogan veszik át egytől egyig a csokoládé nyulakat.
    Hajnalban havas esőre ébredünk. Néhány napja 18 Celsius fok volt, mostanra -5 Celsius fok van. Harmadik napja vérzik az orrom. Elmegyek a háziorvoshoz, aki alig tudja megmérni a vérnyomásomat. Ijesztően magas az érték. Végkimerültség előtti állapot, hangzik a diagnózis. Valószínűleg az agyonhajszoltság és a stressz… Kényszerpihenőre száműznek. :-(
    Másnap délelőtt szakad a hó, reggel még bemegyek a munkahelyemre, a kollégámmal megbeszélni a helyzetemet, de 9 órakor Anyukámnak el kell jönnie értem, mert olyan rosszul vagyok, csak kapaszkodom az asztalba. Vezető társam a következő kéréssel enged utamra: „Gyógyulj meg mielőbb, aztán gyere vissza és veszekedjünk!” :-) Otthon csecsemő létben leledzem. Csak fekszem. Szundikálgatok. Néha felkelek és eszem. Ezek váltakoznak. Úgy hiszem az egész napos lusti után este majd nem tudok aludni. Tévedek. Végig alszom az egész éjszakát. Én a rosszalvó. Tényleg kimerültem. A szervezetem egyfolytában ágyért kiált. 4.nap a fogságban, vérnyomásom beállt, elcsigázottságom még alig enged, rosszullétek gyötörnek ugyan, de azt az egyik nap tél, másik nap tavasz ciklikus váltakozásának tudom be. A kollégáim aranyos üzeneteket és sütikéket küldenek.
    Édesanyám elviszi az autónkat szerelőhöz, mert a cég karbantartója fura zajt észlel. Sajnos igaza van, a futóművel van baj. Sokba fáj és nem is javasolja az autó használatát, mert bármikor széteshet. Így Anyuci is itthon marad, velem.
    Április 11.Költészet napja.

„Mintha lenne más

Csak annyit álmodok

Zárom ujjaim

A fényes Hold körül

Lélek láboson

A fedő megremeg

Nem kell használni

Amit csak lehet

Hétfő megfeszül

Vasárnap ellazul

Nincsen több hibád

Tévéd is megjavul

Örökre itt maradsz

Hogy ne zavarjalak

Felhős földemen

A fényes ég alatt”

(Kispál és a Borz, Csendes dal)

    Anyum 5 csomag szeletelt kenyeret vásárol. Amikor megkérdezem, hogy miért tette mindezt, ki fogja ezt a tekintélyes mennyiséget megenni, rezzenéstelen arccal rávágja, hogy 2022-ig megőrzi a minőségét. Kikerekednek a szemeim. Hiszem, ha látom. Jó lesz az április 22-nek is. Kenyérre fel!!! :-) :-) :-)
    Ez az április tényleg belead apait-anyait. Óránként változik az évszak, mintha térben és időben utaznánk. Hóvihartól verőfényes napsütésig, mínusz 3 Celsius foktól a +19 Celsius fokig minden felvonul.
    Mivel az autónk meghibásodott, Anyukámat a szomszédasszony viszi el Körmendre a második oltásra. Minden rendben zajlik, aztán hajnalban kiderül, hogy beütött az orosz cucc. Hidegrázás, magas láza lehet és minden végtagja erősen fáj, a feje majd szétreped. Valamennyi tünetét produkálja a vakcina mellékhatásainak. Én is rosszul alszom, sőt nem alszom, olyan szorítást érzek a szívemnél és a karjaimban is, elsősorban a balban.
    Megyek vissza a háziorvoshoz. Vérnyomásomat olyan jól lenyomta a gyógyszer és a pihenés, hogy szerintem mostanra túl alacsony, a szívem szurkálásai enyhültek ugyan, de nem engednek. Készít EKG-t és megállapítja, hogy viszonylag rövid időközönként, óriásit üt a szívem. Kapok erre is egy gyógyszert.
    Kis reggeli tornát iktatok be a denevérszárnyaim és a lapockahurkáimnak hadat üzenve.
    Futómű hibás az autónk, a szerelő, 1-1,5 napos javítási időt ígér. Anya azt meséli, a szerelő tájékoztatta, ha a horoszkópnak is baja van, akkor picit hosszabb ideig tart majd a javítás. Azt hiszem a srác a teleszkópot mondhatta, de Anyucinak igaza van, annak semmi értelme. :-) :-) :-)
    A szomszédtól ellopnak valamit, a rendőrség hozzánk is bekopog, az ablakon keresztül egyeztetnek Anyukámmal. Szeretnék megnézni a kameráink felvételeit, hátha rögzítettek valamit, ami használható és segítségével fény derülhet az elkövető kilétére. Édesanya lányos zavarában azt mondja, hogy mi azt sem tudjuk miként kell megnézni a felvételeket. A rendőr szeme kikerekedik, ekkor visszatér a jelenbe Anyum is és pontosítja az állítását. A kameráink, a törvényi előírásoknak megfelelően csak a mi területünkön figyelnek. Én a másik szobában majd megpukkadok a nevetéstől.
    Kemendollár. Igen, a húgommal mi is a fizetőeszközre asszociáltunk először, amikor áthaladtunk a településen, de semmi köze Ámerikához. Kemend és Ollár települések egyesítése nyomán jött létre. Eredete a szláv „kámen” (kő) szó és az ollár, mint a francia nyelvben használt „aulard” (hentes) nevekre utal.
    Szombat 11 órára Szőlősgyörökre, egy pici Somogy megyei településre foglalunk időpontot, tulipánt szüretelni, de a zuhogó esőben nem vállaljuk az utat.
    Vasárnap viszont ellátogatunk Vindornyaszőlősre. Kicsit bizonytalanok vagyunk a község megtalálásában, előbb Zalaköveskútra futunk be. Mi az a vindornya? A vindornya szó latinul a szőlő megmunkálására utal vagyis arra, hogy az itt élők szőlőt telepítettek és műveltek, majd bort készítettek. Célkitűzésünk a Vindornya-láp felfedezése, amely 400 hektáros, nagyrészt természetvédelmi terület, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. Sajnos megered az eső, így „csak” a Szent István parkot nézzük meg, ahol Szent István, Gizella királynő és Imre herceg szobra található, Lenorics Lajos keze nyomán. Hazafelé Kisgörbőt is átszeljük.
    Másfél hét után visszatérek a munkába. Közvetlen munkatársam vált és megy szabadságra. Nehéz hetet zárok így egyedül, de vége.
    Apukámat és kutyáját Tódort, séta közben kutyatámadás éri. Többen is figyelik az eseményeket, valaki mentőt is hív. Apum első pillanatban úgy tűnik, hogy komolyan megsérült. A mentősök kórházba akarják szállítani, de Ő határozottan kijelenti, hogy nem megy. Ellátják a sebeit, bekötözik a kezét, majd miután hazaviszi Tódort, elmegy az ügyeletes patikába tetanusz injekcióért. A várakozás hetei következnek. Bejelentik az esetet a helyi állatorvosnak és az ÁNTSZ-nek, ha kiderül az elszabadult négylábú nem volt beoltva, Apucinak még 6db oltást kell (a saját költségén) felvennie. Erősen hasogat a keze, begyullad és feldagad, de reméljük, hogy ennyivel megúszta. Ugyan többen is biztatták, de nem tesz feljelentést, sőt, másnap már arról beszél a telefonban, hogy sokat gondol a másik kutyára, már kétszer is elment a támadás helyére, hogy megnézze, vajon jól van e a támadó. Na igen, ilyen elképesztő ember az én Édesapám!
    Hétvégén a terasznyitás örömére, mi nem egy teraszra, hanem a Zalaegerszeg szélén meghúzódó Azáleás-völgybe kirándulunk. Még nem virágos, de így is lenyűgöző.
    Másnap Anyum nyal egy fagyit Zalakaroson, majd sétálunk a Madárvártánál (Kis-Balaton). Megannyi énekes-és vízimadár hangja, halak csobbanása, seregnyi illat és nesz. Mindig mesés! Megunhatatlan. Megoszthatatlan, mégis közös!
    Ulakcsai…. írok alá, de a helyesírás ellenőrzés aláhúzza. Kíváncsiságból megnézem, hogy mit javasol helyette: lakáskulcsai. Ok. Jogos a 2 pont.
    A hónap zárásaként csalódom. Ő azt hiszi szerettem volna, ha valótlant állít, de akkor nem ismer engem. Sosem kérnék ilyet, sőt én magam sem tennék semmikor ilyet. Nem tudja, hogy az a fránya két mondat, amit senki nem kérdezett, na az nem kellett volna, amivel „ártatlanokat” is megbántott. Nem érzek haragot, csak szomorúságot.

„minden nap fel kell adni

és újra kell kezdeni

és el kell indulni

és meg kell érkezni

és le kell tenni

és fel kell venni

és el kell hinni

és el kell utasítani

minden egyes nap

kétszer is

ellentétesen kell

igaznak lenni”

(Tisza Kata)

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: kuperta = boríték; nyelesdorkó = gumicsizma, de ugyanez a gumicselló; grenadírmars = krumplis tészta; felémrángató = gereblye

Esztergomi Bazilika (húgom fényképe)

Azáleás völgy I. (Zalaegerszeg)

Őzikék pihenője (Orbányosfa)

Csácsi Arborétum I. (Zalaegerszeg)

Vindornyaszőlősön I.

Kis-Balaton I. (Madárvárta, Balatonhídvég)

Kapu Kisgörbőn

Azáleás völgy II. (Zalaegerszeg)

War Memorial, I.világháborús emlékmű (Kisgörbő)

Csácsi Arborétum II. (Zalaegerszeg)

Azáleás völgy III. (Zalaegerszeg)

Mária Valéria híd, Esztergom (húgom fényképe)

Csácsi Arborétum III. (Zalaegerszeg)

Azáleás völgy IV. (Zalaegerszeg)

Vindornyaszőlősön II.

Kis-Balaton II. (Madárvárta, Balatonhídvég)

Csácsi Arborétum IV. (Zalaegerszeg)

Kapu részlete (Kisgörbő)

Zalacsányi-tó I.

Csácsi Arborétum V. (Zalaegerszeg)

Kis-Balaton III. (Madárvárta, Balatonhídvég)

Kapu Esztergomban (húgom fényképe)

Szent István park (Vindornyaszőlős)

Kis-Balaton IV. (Madárvárta, Balatonhídvég)

Azáleás völgy V. (Zalaegerszeg)

Csácsi Arborétum VI. (Zalaegerszeg)

Kis-Balaton V. (Madárvárta, Balatonhídvég)

Turul szobor (Vindornyaszőlős)

Zalacsányi-tó II.

Csácsi Arborétum VII. (Zalaegerszeg)

Tarkarét Biogazdaság, bivalytenyészet (Zalaköveskút)

Kis-Balaton VI. (Madárvárta, Balatonhídvég)

Vindornyaszőlősi hangulat