Kerek Zöld porta: Nyárutó (augusztus)

Kezdetét veszi az udvar helyrepofozása = a tavalyi évben itt dolgozó, hozzá nem értők gányolásának kijavítása. :-(

Egész héten egyedül állom a sarat a munkahelyemen. Klassz „utazás” fizikai tűrőképességem és megtépázott lelkem útvesztőiben. Jókedvre derít, milyen erősen kerülök ki a végén és ésszerű távolságtartással kezelem az embereket, helyzeteket.

A jobb bögyömön 11! csípés éktelenkedik, de ez nem volna hírértékű :-) , viszont az már annál inkább, hogy átkozottul viszket. Megvakarjam vagy sem? Ez nem egy eldönthető, munkahelyi dilemma. Ez egy kegyetlen kihívás. :-)

Termőföld érkezik. A marhatrágya szaga belengi a levegőt és befurakodik a házba is. Jó étvágyat, jó éjszakát! :-)

Napnyugtakor a cicuskákat méregetjük az ágyból és visítozunk a látottaktól. Bűbájosak mindhárman. Az egyikük miniatűr. A másik csizmás. A harmadik koszos. :-) A borsszemnyi a kedvencem….augusztus 8-án meghal. Élt 28 napot. :-(

A kocsifelhajtónkon nagyüzem van, hozzák-viszik a helyreigazításhoz az anyagokat. A hét végére olajos, sáros…szól is a szomszéd Anyukámnak, hogy takarítsuk le, mert fel fognak jelenteni bennünket. Mi????? Vélhetően megsütötte a Nap és ettől megzavarodott.

Egy Zalaegerszegen található kőcentrumba megyünk Muttival. Néhány perc elteltével kinézek egy követ és már látom is, hogy ebből 10-15db remek támasztékként funkcionál majd a felső terasz alatti rézsűhöz. A tulajdonos dicséri ízlésemet és elárulja, hogy a kő, amivel szemezek, az egy görög különlegesség, darabja 400.000Ft. Hm…egymásra sem nézünk Anyócával. :-)

Budapestre tartunk. Diabetológushoz. Kontrollra. Szakad az eső útközben és a fővárosban is. A doktornő repdes az örömtől, mert az új életvitelem első eredményei kiválóak, viszont haragra gerjed, amiért egy másik professzor nem szervezi a műtétet. Véleménye szerint ez halaszthatatlan, mert az állapotom rohamosan súlyosbodik. Hazafelé az autópályán, a forgalommal szembe egy kutya szaladgál az autók között. Mintha keresne valakit. Odakiáltok Anyucnak, hogy vigyázzon, mert pillanatokon belül előttünk lesz a négylábú. Megússzuk. Mindannyian. Egy pasi a leállósávban a csahost figyelve telefonál. Később megtudom, hogy a sorsát intézte. Mindkettőnket sokkol a dolog. Órákig nem szólalunk meg. Szorítja a szívünket a szomorúság. Ki tesz ilyet? Hogyan tehet ilyet?

Megkezdték vonulásukat Afrika felé a gólyák. Üresek a fészkek. Tavaszig nincs kinek puszit dobálni.

Szabadságon vagyok. Kutymákok bezárva. Egy nap alatt elkészül a kerítésünk. Még mindig nem hiszem el!!! Ráadásul olyan összetartó és jókedvű az építők brigádja, mosolygok, amikor lopva ki-kinézek az ablakon. Száz százalékos hangerőn szól a rádió és maximumon ropják a zenére, elvétve teli torokból énekelnek, de közben jár a kezük is, egyetlen percre sem lazsálnak. Miután levonulnak, ünnepélyes pillanat következik. Megszüntetjük a villanypásztort. Csillag és Vilmos (a kutyáink) bátortalanul néznek a kert hátsó, előttük ezidáig elzárt része felé. Aztán Vili megindul és önfeledten szaladgál. Csillag még hezitál, de kisvártatva Ő is birtokba veszi az árnyas részt. Rákövetkező nap többen is megfordulnak a portánkon, mindannyiuknak van véleménye, mint például: A: „Hú, de szép! Egy nap alatt megcsinálták? Nem semmi.” erre B: „Ne légy buta, ezek kész elemek, semmiből sem tart összerakni!” C: „Majd megnézzük 5 év múlva!” Felbosszantanak.

Hársas-tóhoz, más néven a Máriaújfalui-víztározóhoz megyünk kirándulni. Ez az Őrségi Nemzeti Park része. Az erdőkkel ölelt völgyben található tó körül sétálunk a zavartalan időben. Néhányan horgásznak, mi kettecskén andalgunk Édesanyámmal és tartalmas beszélgetést folytatunk. Szükségünk volt erre a felszabadító napra, a lazításra. Később felkeressük Őriszentpétert és ellenőrizzük a jól ismert és szeretett helyeinket.

Az asztalos leszállítja a gardróbszekrényünket. Sárga-fekete. Hatalmas méhecskeként terül el és bármikor elhaladunk előtte, úgy érezzük, besüt a Nap, abba az eredendően sötét helyiségbe. Szépülünk, szépülünk!!!

Jucus, a csizmás cirmos nincs jól. Zalaszentgrótra sietünk az állatorvoshoz, aki megnyugtat bennünket, semmi komoly. Nem csinál semmit. Meglep ugyan, de nem akarok okosabbnak tűnni az orvosnál. Három nap múlva önkívületi állapotban vezetek Zalaegerszegre az öthetesünkkel az ügyeletes orvoshoz. Ez az állatorvos elkeserít bennünket. Juci, aki Misi, mert fiúcska (ezidáig nem lehetett tudni, még most is csak a gyakorlott szem látja), haldoklik. Napokkal ezelőtt lehetett és kellett volna tenni érte. Hat injekciót kap, szótlan tűri, hogy is védekezne, alig lélegzik. Elkezdett kihűlni. :-( Nem sok jóval kecsegtet bennünket a doktor. Azt mondja, a következő nap a kritikus és kéri, ha másnap este nem tudunk megjelenni (ebbe bele sem gondolunk), jelezzük. Sírunk. Sokat. Egyfolytában. Melegágyat készítünk Misinek, itatni és etetni próbáljuk. Küzdünk és reménykedünk!!! Öt napon át visszük esténként az orvosokhoz. Minden alkalommal „megkínozzák”, visítások közepette kapja meg a szurikat, de az állapotában javulás mutatkozik. A kihűlés átcsap lázba=beindul az immunrendszere, gyarapodik a súlya is és játszik a kétszer nagyobb testvérével.

Nem szedem a gyomorvédőt, mert káros és ezt a feltételezésemet a háziorvos is megerősíti. Másnap gigászi gyomorgörcs tör rám hajnalban.
Folytatódik a rossz széria, csőtörésünk van. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az utcán. Így a javítás a vízművek feladata és költsége.

A műanyag zacskót helyettesítő, komposztálható zsákocskáim érkeznek. :-) Tovább zöldülünk!

Az irodalom súlyos dolog. Kb.egy tonna súlyú könyvet pakolunk ki az új könyvespolcokra. Durván számítva egy évet rejtőzködtek kényszerűségből a dobozokban. Patakokban tódul a víz rólam. Ég a zsír!!!

A Bátor Tábor támogatására vásárolgatok. A Bátor Tábor 18 éve táborokat szervez, súlyosan beteg gyermekeknek és családjaiknak. Elismerésre méltó és módfelett fontos a munkájuk.

A hónap utolsó szombatja. Falunap. Ebben az évben is Édesanyám képviseli a családunkat, én felügyelem a ház körül zajló munkálatokat. Az egyik szórakozik, a másik…a másiknak sem rossz. :-)

„Alkonyodott, s a túlérett nyárnak már nem volt heve, csak zengése, illata.” (Örkény István)

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: töltike = borászok által használt fa-vagy pléhtölcsér; árdé = paprika; masina = sparhelt; viribül = későn ébren van