Nyárutó (augusztus)

Kezdetét veszi az udvar helyrepofozása = a tavalyi évben itt dolgozó, hozzá nem értők gányolásának kijavítása. :-(

Egész héten egyedül állom a sarat a munkahelyemen. Klassz „utazás” fizikai tűrőképességem és megtépázott lelkem útvesztőiben. Jókedvre derít, milyen erősen kerülök ki a végén és ésszerű távolságtartással kezelem az embereket, helyzeteket.

A jobb bögyömön 11! csípés éktelenkedik, de ez nem volna hírértékű :-) , viszont az már annál inkább, hogy átkozottul viszket. Megvakarjam vagy sem? Ez nem egy eldönthető, munkahelyi dilemma. Ez egy kegyetlen kihívás. :-)

Termőföld érkezik. A marhatrágya szaga belengi a levegőt és befurakodik a házba is. Jó étvágyat, jó éjszakát! :-)

Napnyugtakor a cicuskákat méregetjük az ágyból és visítozunk a látottaktól. Bűbájosak mindhárman. Az egyikük miniatűr. A másik csizmás. A harmadik koszos. :-) A borsszemnyi a kedvencem….augusztus 8-án meghal. Élt 28 napot. :-(

A kocsifelhajtónkon nagyüzem van, hozzák-viszik a helyreigazításhoz az anyagokat. A hét végére olajos, sáros…szól is a szomszéd Anyukámnak, hogy takarítsuk le, mert fel fognak jelenteni bennünket. Mi????? Vélhetően megsütötte a Nap és ettől megzavarodott.

Egy Zalaegerszegen található kőcentrumba megyünk Muttival. Néhány perc elteltével kinézek egy követ és már látom is, hogy ebből 10-15db remek támasztékként funkcionál majd a felső terasz alatti rézsűhöz. A tulajdonos dicséri ízlésemet és elárulja, hogy a kő, amivel szemezek, az egy görög különlegesség, darabja 400.000Ft. Hm…egymásra sem nézünk Anyócával. :-) 

Budapestre tartunk. Diabetológushoz. Kontrollra. Szakad az eső útközben és a fővárosban is. A doktornő repdes az örömtől, mert az új életvitelem első eredményei kiválóak, viszont haragra gerjed, amiért egy másik professzor nem szervezi a műtétet. Véleménye szerint ez halaszthatatlan, mert az állapotom rohamosan súlyosbodik. Hazafelé az autópályán, a forgalommal szembe egy kutya szaladgál az autók között. Mintha keresne valakit. Odakiáltok Anyucnak, hogy vigyázzon, mert pillanatokon belül előttünk lesz a négylábú. Megússzuk. Mindannyian. Egy pasi a leállósávban a csahost figyelve telefonál. Később megtudom, hogy a sorsát intézte. Mindkettőnket sokkol a dolog. Órákig nem szólalunk meg. Szorítja a szívünket a szomorúság. Ki tesz ilyet? Hogyan tehet ilyet?

Megkezdték vonulásukat Afrika felé a gólyák. Üresek a fészkek. Tavaszig nincs kinek puszit dobálni.

Szabadságon vagyok. Kutymákok bezárva. Egy nap alatt elkészül a kerítésünk. Még mindig nem hiszem el!!! Ráadásul olyan összetartó és jókedvű az építők brigádja, mosolygok, amikor lopva ki-kinézek az ablakon. Száz százalékos hangerőn szól a rádió és maximumon ropják a zenére, elvétve teli torokból énekelnek, de közben jár a kezük is, egyetlen percre sem lazsálnak. Miután levonulnak, ünnepélyes pillanat következik. Megszüntetjük a villanypásztort. Csillag és Vilmos (a kutyáink) bátortalanul néznek a kert hátsó, előttük ezidáig elzárt része felé. Aztán Vili megindul és önfeledten szaladgál. Csillag még hezitál, de kisvártatva Ő is birtokba veszi az árnyas részt. Rákövetkező nap többen is megfordulnak a portánkon, mindannyiuknak van véleménye, mint például: A: „Hú, de szép! Egy nap alatt megcsinálták? Nem semmi.” erre B: „Ne légy buta, ezek kész elemek, semmiből sem tart összerakni!” C: „Majd megnézzük 5 év múlva!” Felbosszantanak.

Hársas-tóhoz, más néven a Máriaújfalui-víztározóhoz megyünk kirándulni. Ez az Őrségi Nemzeti Park része. Az erdőkkel ölelt völgyben található tó körül sétálunk a zavartalan időben. Néhányan horgásznak, mi kettecskén andalgunk Édesanyámmal és tartalmas beszélgetést folytatunk. Szükségünk volt erre a felszabadító napra, a lazításra. Később felkeressük Őriszentpétert és ellenőrizzük a jól ismert és szeretett helyeinket.

Az asztalos leszállítja a gardróbszekrényünket. Sárga-fekete. Hatalmas méhecskeként terül el és bármikor elhaladunk előtte, úgy érezzük, besüt a Nap, abba az eredendően sötét helyiségbe. Szépülünk, szépülünk!!!

Jucus, a csizmás cirmos nincs jól. Zalaszentgrótra sietünk az állatorvoshoz, aki megnyugtat bennünket, semmi komoly. Nem csinál semmit. Meglep ugyan, de nem akarok okosabbnak tűnni az orvosnál. Három nap múlva önkívületi állapotban vezetek Zalaegerszegre az öthetesünkkel az ügyeletes orvoshoz. Ez az állatorvos elkeserít bennünket. Juci, aki Misi, mert fiúcska (ezidáig nem lehetett tudni, még most is csak a gyakorlott szem látja), haldoklik. Napokkal ezelőtt lehetett és kellett volna tenni érte. Hat injekciót kap, szótlan tűri, hogy is védekezne, alig lélegzik. Elkezdett kihűlni. :-( Nem sok jóval kecsegtet bennünket a doktor. Azt mondja, a következő nap a kritikus és kéri, ha másnap este nem tudunk megjelenni (ebbe bele sem gondolunk), jelezzük. Sírunk. Sokat. Egyfolytában. Melegágyat készítünk Misinek, itatni és etetni próbáljuk. Küzdünk és reménykedünk!!! Öt napon át visszük esténként az orvosokhoz. Minden alkalommal „megkínozzák”, visítások közepette kapja meg a szurikat, de az állapotában javulás mutatkozik. A kihűlés átcsap lázba=beindul az immunrendszere, gyarapodik a súlya is és játszik a kétszer nagyobb testvérével.

Nem szedem a gyomorvédőt, mert káros és ezt a feltételezésemet a háziorvos is megerősíti. Másnap gigászi gyomorgörcs tör rám hajnalban. 
Folytatódik a rossz széria, csőtörésünk van. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az utcán. Így a javítás a vízművek feladata és költsége.

A műanyag zacskót helyettesítő, komposztálható zsákocskáim érkeznek. :-) Tovább zöldülünk!

Az irodalom súlyos dolog. Kb.egy tonna súlyú könyvet pakolunk ki az új könyvespolcokra. Durván számítva egy évet rejtőzködtek kényszerűségből a dobozokban. Patakokban tódul a víz rólam. Ég a zsír!!!

A Bátor Tábor támogatására vásárolgatok. A Bátor Tábor 18 éve táborokat szervez, súlyosan beteg gyermekeknek és családjaiknak. Elismerésre méltó és módfelett fontos a munkájuk.

A hónap utolsó szombatja. Falunap. Ebben az évben is Édesanyám képviseli a családunkat, én felügyelem a ház körül zajló munkálatokat. Az egyik szórakozik, a másik…a másiknak sem rossz. :-)

„Alkonyodott, s a túlérett nyárnak már nem volt heve, csak zengése, illata.” (Örkény István)

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: töltike = borászok által használt fa-vagy pléhtölcsér; árdé = paprika; masina = sparhelt; viribül = későn ébren van

A Hársas-tónál I.

A koszos, aki Döci és ezen a képen öthetes és egy hónap múlva a Húgomék cicusa lesz

Árpádkori műemlék templom (Őriszentpéter)

Tűz

Valahol az Őrségben

Táborozó cserkészek Balatonfenyvesen, 1934-ben, a z álló sorban a jobb oldali a Nagyapám

Hibiszkusz a kertben

Körtefánk

Őriszentpéteren

Zalai táj

Hangulatkép

Vasi táj

A csizmás, aki Jucinak indult, de végül Misi lett :-) :-) :-)

A Hársas-tónál II.

Az Árpádkori műemlék templom "kertjében" (Őriszentpéter)

Nyárhó (július)

A munkából bekanyarodom Anyukáért, Keszthelyre megyünk polcot vásárolni, mert mozdulni sem tudunk a tengernyi kötet könyvünktől.

Gólyák mindenfelé. Az út mindkét oldalán csoportokban szemezgetnek a tarlón. Nem mindennapi látvány számomra a gólya ekkora csapatban, nem a fészkében és nem a felhők között.

Elhagyom az inzulin rezisztenciára előírt gyógyszerem felét, hátha segít gyomorproblémáim rendeződésében, amelyek hetedik hete gyötörnek.

Péntek délután. Fogadott mamám tízszer hív, amíg a kertben kapirgálok. Biztosan baj van. Igen. Baj van. Fogadott papám nincs jól. Nagyon nincs jól. A hasa óriási és kőkemény, fullad, alig tud lábra állni, teljesen legyengült, mert két napja se enni, se inni nem tud. Megkér, hogy hívjam ki a mentőt, mert úgy érzi, nem éri meg a reggelt. Micsoda?????? A Világ legerősebb embere? Mentőt kér? Pontosan. Remeg kezem-lábam, az Öreg borzalmas állapotban van, úgy támogatom ki a szobából. Jönnek, csak szemrevételezi az orvos, azonnal beülteti a kocsiba és már száguldanak vele Zalaegerszegre a kórházba. Pótanyámmal még fel sem ocsúdunk, csak állunk az utcán és némán meredünk magunk elé. Másnap Édesanyámmal elmegyünk meglátogatni a beteget és viszünk neki néhány apróságot, amit a sietségben nem tett a csomagjába. Műtét lesz, de egyelőre nem kerülhet rá sor, mert a vérhígító szintjének csökkenni kell a szervezetében, hogy el ne vérezzen a beavatkozás közben. Elég kockázat a szívének problémája, az előzőt mindenképpen ki kell zárni. Csövek lógnak mindenhonnan, de a szeme mosolyog, amikor meglát bennünket. Forróság öleli a szobát, ottlétünket lerövidítjük, mert az ájulás kerülget mindkettőnket. Megrendít a mindenkor pozitív és bivalyerős pótapám elesettsége. Nem is tartok rögtön haza, inkább rögtönzünk egy kirándulást, megmásszuk Kallósd, Szent Anna kerektemplomot tartó dombját. Elragadó az Árpád-kori műemlék, ahogyan a csüngő eperfák és sírok között, felfelé kanyargó út végén előtűnik. Körbejárom. A magasból szétnézek a lábam előtt heverő, megkapó szépségű tájra.

Órákon át iratokat rendezgetünk Muttival. Időszerű, mert kezd betemetni bennünket a rengeteg papír, amit kb.egy éve tologatunk, a napokon belüli lefűzés ígéretében. (Na jó, picit megcsúsztunk! És?) Most elhatározzuk magunkat és meg sem állunk, amíg el nem készülünk. Bár képzavarnak tűnhet, de lóg a nyelvünk a végére. :-)

Hajnalban egy őz fut az autó mellett, velem, majd hirtelen átvág előttem. Ilyenkor elkelne egy gigantikus méretű pelenka. :-)

Pótapámat megműtik. Bélelzáródása volt és a vékonybele is kiszakadt. Remélem, hogy mielőbb felépül!!!

Július 12.Anyuka is jön velem a dolgozóba, de nem ettől a ténytől piros betűs ez a nap :-) , hanem attól, hogy hazatérésünkkor sehol sem találjuk Zizit. Gyanítjuk, hogy a vajúdás perceit éli. Sötétedés után babucik sírását halljuk. Zizim ANYUKA lett!!! :-) :-) :-) Türelmetlenül várjuk a pillanatot, amikor majd megmutatja őket.

A község első emberének családjához megyek, a gyerekek lovas élményeikről csacsognak, megnézem a cicáikat is, sokat nevetünk… eszméletlenül jól érzem magam, feltöltődöm velük. Közösen álmodozunk a falu szépítéséről. Megbeszéljük, hogy újfent akcióba lépünk és tettekre cseréljük a rózsaszín ködöt. „Tegyünk együtt! Közösségi munka + közösségi élmény=szebb és élhetőbb község” mottóval hirdetjük meg Bérbaltavár őszi megújítását. Várakozásaimat felülmúlja az érdeklődés. :-)

Szeptember-október táján új üzemet nyit a cégünk Pókaszepetk közepén. Bejárásra hív néhányunkat a tulajdonos.

„Dagadt Macskák” néven, húgom zárt levelező csoportot hoz létre kis családunk nőtagjainak. :-)

Anyucival kint harcolunk a gyommal az udvaron. A gaz sajátossága, hogy örök. A virágaim vagy kiszáradnak a forróságtól vagy kirohadnak a túl sok víztől, az elvetett magjaim ki sem kelnek, de a gyom mindent túlél és a képünkbe röhög. Ezen puffogok, amikor is nem nézek a lábam elé, ahol egy, számomra láthatatlan gödör tátong és csatt, elvágódom. Most sem származik semmi hasznunk elesésemből, mert semmilyen értékes anyag nem tör föl a talajból, a térdemet viszont erősen megütöm. Alig tudok feltápászkodni. Csillag odarohan és nyalogatja az arcomat. :-) Összeszorítom a fogamat és befejezem a feladatot, majd lezuhanyzom és jeget kötözünk a fájó végtagra.

Hatalmas vihar támad, szél nélkül, dörgéssel, villámlással és özönvízszerű esővel. Az utcák folyóvá változnak. A környező településeket elveri a jég, a képek, téli tájat idéznek. Az egyik kollégám, aki önkéntes tűzoltó egész hétvégén segít a bajba jutottakon. Mindig csodáltam az ilyen embereket, pontosabban hősöket, mert a szememben azok.

Zaklatott napokat (heteket) élek meg a munkahelyemen. Tudom, hogy nem lehetek mindig a magasságban, de ez a lejtmenet túl régóta tart, félek, becsavarodom. Elemzem magam, a helyzetet, amelybe benne ragadtam. Minduntalan a feladás gondolata foglalkoztat. Naponta újabb sebet ejtek és szerzek. Éjjelente arra riadok, hogy erről „álmodom” és fulladozom a sírástól. Aztán már napközben nem is kell történnie semminek ahhoz, hogy bőgjek. Végül elsimul ugyan a feszültség, de a jóvátehetetlenség érzése és a sebek fájnak. Begyógyulnak ezek?

 „Szellemem néha a test ágyában merül el

és elivódva, mint a por, mit beveszek,

nézi, bent, szivacsos éjszakába kerülve,

hol a hús eleven tájai ködlenek,

nézi, kábultan és mélyebben, mint szerelmes

test tudja csápjait titkokba nyújtani,

azt a kegyetlen és örök gépet, amelyhez

parancsait az ész hiába küldözi.

„Állj meg!” kiáltom, és: „Ne fájj!” s: „Tedd ezt!” Hiába,

a vak gép odabent csak zörömböl tovább

és akaratomon belül, magába zárva,

külön törvény szerint él bennem egy világ.

-Utaztál valaha, álmodban, képzeletben,

a vér sodrán, amely mint bolond vízesés

föl és alá kering a tűzpiros erekben?

Jártad a szennyek és csodák útjait? És

értettél valamit? Láttad, hogy ég sehol sincs?

Nézted már villogó, álmatlan agyadat,

a szörnyű üzemet, melynél különb pokol nincs

s melyben töviseit termi a gondolat?

Nézted, hogy indul a betegség ostromodra?

S hogy fú vad trombitát benned a szenvedély?

Láttad, hogy hal a láng keserű füstgomolyba?

Láttad, merre lakik a tündértestű kéj?

S láttad, a villamos és feszült idegekben

hogy futnak idegen parancsok szerteszét,

parancsok, melyeket, ha megkap, beleretten

híres, nagy lelked, és érzed, hogy nem egyéb,

nem több akaratod, e dölyfös, hiú szolga,

mint érzékeny lemez vagy néma óralap,

amelyről az erők birkózását szorongva

olvassa, míg lehet, a mérnök öntudat?

Óh, mily titokzatos szövetség, zsarnok állam

a test, melyben a szent, kormányzó kémia

erők és anyagok lüktető mámorában

teremt és alakít, mindennek rokona,

mindenség maga is, - be vad és érthetetlen

és új világ vagyunk, mikor egyszerre, mint

barlangi utazó, a belső végtelenben

parányi szellemünk riadtan széttekint!”

(Szabó Lőrinc / A belső végtelenben)

A szippantós napok óta nem érkezik, utolsó kifogása az volt, hogy bekrepált az autója. Sz_rban vagyunk!!!

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: burnya = gaznövény, dudva; havadi = fehér nárcisz; spárga = sárgabab; bincsukos = göcsörtös

Hangulatkép a balatonszárszói kertünkből

Szent Anna kerektemplom I. (Kallósd)

Nagytilaji látkép

Alibánfán

Zalabérnél

A Szent Anna kerektemplomhoz vezető út bejárata (Kallósd)

A pálmaliliom (yucca) virága

Látkép a magasból (Kallósd)

A művirágért kár, de amúgy ötletes alkotás (Kemendollár)

Valaha varázsos lehetett... (Nagytilaj)

Szajki-tavaknál

Bálák a kisbéri hegyen (Bérbaltavár)

A Szent Anna kerektemplom II. (Kallósd)