Gyűrjük a diétát, minden hét felét hasmenéssel és gyomorgörcsökkel „töltöm”.
Valami nem okés, de egyelőre elhessegetem a negatív gondolataimat.
Átveszem a pápaszemem, el is viszem a munkába, de elvétve használom.
Átrendezzük a nagyszobát. A terebélyes, mázsás súlyú szekrényeket
tologatjuk. Helyesebben mondva Édesanyám. Én nekifeszülök ugyan, de meg sem
mozdul.
Ruhásszekrényem kulcsa eltörik. Sikítófrászt kapok és látom magam előtt, hogy
innentől kezdve nem férek a gönceimhez, később Anyuka megment egy másik
kulccsal, meg a helyzetet is.
Budapestre megyünk. Kontrollra a belgyógyászhoz. Amíg vesztegelek,
stírölöm a környezetemben lévőket. Mellettem a csajszi, mobiltelefonnal fejti a
keresztrejtvényt. Minden bizonnyal öreg vagyok én már ahhoz, hogy ezt értelmezzem.
Dokinál érdemben nem történik semmi, nem változtatunk, haladunk a megkezdett
úton tovább. Iratok fel pirulákat és a patika felé veszem az irányt. A
gyógyszerész jelzi, hogy nincs a bogyómból és egy másik, alacsonyabb árfekvésűt
ajánl. Köszönöm a javaslatát, de elutasítom azt. A férfi magából kikelve :„magának nem számít a
pénz?” Igyekszem elmagyarázni neki, hogy eredeti molekulát kell szednem…hiába. Eszem
ágában sincs kekeckedni, inkább elszámolok harmincig. Fizetéskor megkérdezem,
hogy hol szerezhetném be az elmaradt tablettát, a válasz nem lep meg: „Ott,
ahol van.” Mosolygok és búcsút intek.
Kolléganőmhöz megyünk
Pünkösdözni. Végre-valahára találkozom a gyermekeivel is, akikről számtalanszor
mesélt. Elképesztően jól szórakozunk, Anyum és én is. Olyan szeretetteljes
kötelék tarja össze ezt a családot, amelyhez foghatót ritkán észlelünk.
Szomszédasszonyom balesetet szenved, mert az autóbusz, ami a munka- és
lakóhelye között fuvarozza, karambolozik. Szerencsére az ijedtsége a hatalmas,
sérülései hetek alatt meg-, illetve begyógyulnak. :-(
Vilmos, arany retrieverségének megfelelően rajong a vízért. Önkívületi
állapotba kerül, amint vizet észlel. A melléképületekben rábukkanunk egy rózsaszín
kádra, amit alapos takarítást követően a bolhazsák szolgálatába állítunk. Boldogság
a köbön.
Ellenőrzések hete a melóban. Elsőként állatorvosi ellenőrzést, azt
követően pedig egy kormányhivatali ellenőrzést pipálunk ki.
Egy szemtelenül fiatal lány jön állásinterjúra. A leendő apósa már nálunk
keresi a kenyerét és mivel a bakfis túlzottan izgul, így nyugtatja: „Ne izgulj,
Dóri néni aranyos és mindenre megtanít.” Na igen, a huszonévesek szemében már „néni”
vagyok! Jaj, ne!!! Néni vagyok? :-)
Kompjúterem feladja a harcot. Kámba megyek egy tettre kész készülékért.
Megfigyelem, hogy kreativitásunk, többnyire a hétvégére éri el
csúcspontját. Most sincs ez másként. Ancikám padlizsánt és lazacot grillez. Mondja
ugyan, hogy ég, de a hangja érzelemmentes, leginkább távirati stílusra hajaz,
ráadásul más jel sem ad okot az információ befogadására. Kiürítem, majdan mégis
kimegyek a főzőhelyiségbe. Lángol a manna és a gép, nyaldossák a lángnyelvek a
konyhaszekrényt, fekete füst tölti be a teret. Anyácska meredten nézi az
eseményeket, eltolom, kihúzom a gépet az áramból és kinyitom az ablakokat. A
lángolás pillanatok alatt alább hagy, majd megszűnik. A füst nem tágít, de egy
óra elteltével, a szél segítségével tovatűnik. Emlékként a mennyezeten és a konyhaszekrény
ajtaján hagyja kéznyomát. Nem baj. Vége. Oldalba bököm Anyumat és röhögök. Mi
lett volna, ha én főzök!!! :-)
Vásárolni
megyünk. Az áruházhoz kanyarodva Anci: „Állj a Trabant mellé!” Én: „Hová?”
(miközben tekergetem a fejemet) Anci: „Állj a Trabant mellé!” (de ezt már
emelkedett hangon) Én: (nem szólok, csak leparkolom ahová eleve akartam, nem
törődve a kérésével, mert papír Porche-t sehol sem látok). Eltelik pár perc, Anci
felkiált: „Ja, az egy Suzuki!” Aham. Ok. :-)
Június 20.főiskolai osztálytársam halálhíre veri szét az estémet. Napokig
kábultan leledzem. Ő volt az egyik legnagyszerűbb EMBER, akit eddigi életem
során ismertem. 46 éves volt. :-(
A négykarikás
autónkra műszaki
vizsga vár, napokig a kollégák hordoznak.
Anyuka hasra esik,
amikor a hőség elől a két kutyát beengedi a házba és azok örömükben fellökik. :-( Másnap nyitva
hagyja a bejárati ajtót, a szomszéd csibék beosonnak, a kutymákok a totyogókra
vetik magukat, Anyum a tömegbe. Eltaknyol. Nem is számolom hányadszor történik
meg mindez. Az egyik csibe beszorul a gardrób alá, ezernyi gúnyát kell kipakolnom
és a behemót szekrényt megmozdítanom, az aprójószág kiszabadításáért.
Húgom és barátja jönnek látogatóba. Vasárnapra meglepetéssel készülök. A
Szentjakabi-patak menti dombháton lévő Szaknyérra fuvarozom a társaságot. Itt található
Őrségi Patakparti Alpaka Farm. Kb.50km-t utaztunk csak, nem kellett Peruba,
Bolíviába vagy Chilébe mennünk, hogy láthassuk ezt a barátságos állatot. Persze
örömmel megnézném őshazájában is! :-) Az „gazdaság” olyan,
mint a mesékben. Kivételes alkalmakkor áll el a lélegzetem, de itt, eláll. Ajánlom,
hogy olvasóim is fedezzék fel ezt a csodát!!! Zalaegerszegen ebédelünk, de
nekem erősen görcsöl a gyomrom, rohanok a mellékhelyiségbe, majd haza, mert újra
szorongat. :-( Ötödik hete. Kezdek kiakadni. Másnap az ifjúság a zalai megyeszékhelyen megmártózik, késő délután pedig
visszaindul a fővárosba. Minduntalan fáj az elválás.
Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: lapogatás = vállveregetés;
dortat = horkan, durrog; pretli = vágódeszka; pizlik = málik
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
 |
| Áfonya, tavalyi képem az egykori meseházam kertjéből |
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
 |
| Ulakcsai lányok (Édesapám testvérei) egy balatoni hajón, régebben :-) |
 |
| Vadregényes bolt (Szaknyér) |
 |
| 1944-ben elhurcolt zalaegerszegiek emlékműve, Vörös János alkotása / 1947 (Zalaegerszeg) |
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
 |
| Hangulatkép Szaknyéron |
 |
| Németh János keramikus kiállítótermének épületdíszei a bejáratnál (Zalaegerszeg, Göcsej Múzeum) |
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
 |
| Dália a kertünkben |
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
 |
| Őrségi Patakparti Alpaka Farm (Szaknyér) |
