Nyárelő (június)

    Húgom lelkileg összeesik, június 4-től egy héten át nálunk lesznek Annussal. Picikém szortyogva érkezik, hajnali 3 órakor már talpon, a baba jéghideg, mindannyiunkon kitör a frász. Másnap reggel beszaladok Zalaszentgrótra a gyógyszertárba néhány dologért, amikkel kúrálni tudjuk. Hétfőn este fürdetéskor a gerincoszlopa mentén méretes, duzzadt vörös foltokat fedezünk fel. Csípésre gyanakszunk, de biztos, ami biztos felhívjuk a háziorvosunkat. Megerősíti az álláspontunkat. A következő délelőttön energetikus jön, felmérni házunk erőtartalékait. Esik. 3 napja úgy esik, amire talán még példa sem volt és egész hétre ugyanezt jósolják. A házban ragadunk, ami most nem is baj, Minikém sokkal jobban van, anyukája is kezd kivirulni. :-) Naphosszat csacsogunk, játszunk, táncolunk, énekelünk és dőlünk a nevetéstől. Mindannyiunk lelkét megsimogatja ez a néhány együtt töltött nap. A négy lány. Régen többször is ábrándoztunk erről, bár az ok szomorú, mégis örvendezünk, hogy megvalósult. Pénteken csatlakozik sógorom, az ivararány módosul, bár az erőviszonyokban parányi elmozdulás sincsen. Hétközben várjuk a szippantósokat is. Egész héten hitegetnek bennünket, de végül nem jelennek meg. :-( Így a fürdésnek lőttek, annyira tele vagyunk, hogy nem merünk kockáztatni. Hétfőn hajnalban elfelejtem bevenni a gyógyszereimet, de még az autónál eszembe jut, így az utcán állva, az ablakpárkányon behajolva pótolom mindezt. Aztán bent a munkahelyemen zuhanyzom le. A tábori lét nem az én világom, történhetne már valami.
    Kedden ismételten megáll a kutter. Rezignáltan fogadom. Azt viszont kitörő lelkesedéssel, miszerint bolondos barátosnőm kapros túrós fagylalthoz kér tőlem kaprot.
    Wc kagylót és a mosogatóba csapot is kell venni állapítja meg a vízvezetékszerelő. Semmikor nem jön megfelelő időben az ilyen kiadás, így most sem.
    Hétvégén fűnyírás, Anyukám szemüvege megadja magát. :-( Ez a hét a kényszerű költekezésről szól. Hétfőn megyünk optikushoz…
    Érik a ribizli. Az öt, tavaly ültetett fácskából négy mutat intenzív életjelet.
    Barátosnémmal arról rizsázunk, hogy adott fel lottót és természetesen, ami az övé, az az enyém is, nem lesz egyedül milliomos, készüljek, ha nyer, töméntelen pénzünk lesz. Kisvártatva le is írja mi lesz az első, miután dúsgazdag lesz. Vásárolni fog egy halom egészséges kaját és hagyja elrohadni a konyhapulton. Mindig mondom, hogy bolond és én emiatt szeretem ennyire! :-) :-) :-)
    A boltos kolléganő megkérdezi befestettem e a hajam, mert olyan szép a fénye és a színe is. Mondom neki, hogy nem, csak zsíros :-) , tele a pöcegödrünk, nincs hajmosás.
    Hazafelé az út jobb oldalán letarolták az erdőt. :-( Fél nap elég volt, hogy ezt a pusztítást megvalósítsák. Miután rákanyarodom arra az útszakaszra, néhány másodpercig azt hiszem, rossz az irány, de azzal nyugtatom magam, hogy hetedik éve jövök erre, álmomban sem rontanám el. Sajnos igazam van, nem rontottam el.
    Egy csóti, csomagológépeket gyártó cégtől jönnek az üzembe. Mi kértük, fejleszteni szeretnénk. Olyan gépet ajánlanak, ami 10 óra alatt egy egész havi gyártásunkat lecsomagolná (mellesleg 6 méter hosszúságú). Az egyik munkatársam megfejtése a megbeszélést követően: keres egy 3 méter hosszúságú berendezést. Na igen, nem jött át neki a lényeg! Van ilyen, nála tulajdonképpen csak ilyen van. :-)
    Barátnőm férje szemészhez megy, van két úszó homály a szemében. 33000Ft-ért azt mondja neki az orvos, hogy egyen meg napi 3 szelet ananászt, de ne többet, mert akkor cukorbeteg lesz. Ennyiért én is tanácsoltam volna neki baromságokat! Homály ellen ananászt! Van homály ott, ahonnan ez a tanács jött!!!
    Pénteken nem megyek dolgozni, mert éjjel fél 1-kor azt észleljük, hogy a ház több pontján áll vagy folyik kis érként a víz, megijedünk, hogy csőtörésünk van. A vízvezetékszerelő is megijeszt minket, hajnal 2 órakor azt írja, ha csőtörés bazinagy slamasztikában vagyunk. Már látom, amint feltörik a járólapokat, csempét, felássák az egész udvart…. Napközben jön a szakember, nincs probléma, csak a pára. Közel 20 Celsius fokos különbség volt a nappali és az éjjeli hőmérséklet között, az tréfált meg minket. Rossz vicc volt.
    Internetes felületén keresztül írok egy csomagológépeket árusító vállalatnak, hogy ne egyetlen lehetőséget mérlegeljünk a beruházás előtt. Reggelre meg is érkezik a válaszuk, amire gondolatban azonnal adok egy ötös osztályzatot, ami mellé meg száz csillagot is „dobok” miután ráeszmélek, a válaszoló egy korábbi főnököm, haverom. A nap további részében bármikor a levél feladójára nézek, mosolygok. Micsoda „találkozás”!!! :-)

„E hetekben, csendesen, utazni kezdek.

Már nem szeretek messzire utazni. Már csak bensőségesen szeretek utazni. Néhány év előtt, ha megszállott az elképzelés, még nem adtam alább, mint Bombay vagy Kína. Mint egészen közeli útszél vagy úti cél, melyre ásítva gondoltam, San Francisco lebegett szemeim előtt. De most már csak lassan szeretek utazni, nagyon lassan. Nem fontos, hogy a vonat haladjon. Az a fontos, hogy én haladjak. Ez sokkal nehezebb.

Goethe szerint a megérkezés sem fontos. Csak az utazás fontos, ez a lebegés, két állapot, az otthon és a végtelen, a meghitt és a veszélyes között. Júniusban mindig újra utazni kezdek, óvatosan és megfontoltan, Scott kapitány körültekintésével, s oly gyanakodva, ahogy a lábadozó járni tanul. Néha csak a szomszéd utcába utazom, portakaróval, sétabottal és kézitáskával. Felébredek az idegen szobában, s a változás csodálatos kalandját bámulom, pislogó szemekkel, megrendülten és alázatosan. Egy idegen szekrény tud oly rendkívüli lenni, mint Bagdad. A világ bennünk van. Időnként el kell indulni feléje.

Ez a hónap, mikor a lakás útra kél mint egy hajó, s lassan halad életünkkel a szelídebb, melegebb égöv felé. Tegnap éjjel még esett, májusban, valahol, a mi külön Triesztünkben; de reggelre ébredve észrevesszük, hogy életünk új kikötőbe érkezett. Pitymallatkor partra szállunk, s szemdörzsölve észleljük, hogy idegen városban kötöttünk ki, ahol a nők és a férfiak másképpen öltöznek, az utcákon változott, kissé keleties élet zajlik, s különös, fehér félhold úszik az égen. Júniusi reggeleken, mikor a város még az első hőség fátylaiba burkoltan piheg, kibámulok a Lánchídon áthaladó társaskocsi ablakán át a Dunára, amely valahogy elemibb most, mint tegnap volt, áradóbb és kegyetlenebb. Tegnap még úgy tudtam, hogy Göd felé halad; ma eszembe jut, hogy a tenger felé is halad. Partjain idegen nők sétálnak, különös, virágos ruhákban, szemükben idegen végzetek csillámával, kezükben labdaütővel és piros viaszosvászon táskával, melyben a meztelenség kellékeit cipelik a folyó felé. A bennszülött gigerlik ilyenkor már felöltik a szalmakalapot. A levegő hőfoka dél felé figyelmeztet, hogy Kelet felé haladunk, a krokodilok, törökmézárusok, nyári szerelmek és a világháború fokozott esélyei felé. Pénzt váltok, s lassan elindulok a parton, az idegen földrész partján, Június partján.

A lakás észrevétlenül megtelik virágokkal. A hétköznap, ünnepszerűen, virágfüzért aggat homlokára, s minden kissé húsos e hetekben, anyagias. Az előszobában is virágok állnak, befőttösüvegben, a szekrény tetején is csokrok virulnak, mintha állandóan menyegző lenne valahol, sikolyokkal, szivarfüsttel és rokoni csókokkal. Kissé bódultan élek e húsos érettségben, e nem egészen ártatlan testiességben, e júniusi, meleg és kitakart anyagiasságban. A nyaralóházak tornácain mindenfelé fiatal asszonyok hevernek a fekvőszékekben, kócosan, kissé elhízottan, délutáni szundítástól piros és meleg arccal, s önfeledt, álomtól tikkadt mozdulattal nyújtózva bámulnak a lombos fák távlatán át a kertajtó felé. Egészen biztos, hogy várnak valakit. A kavics csikorog a kerti úton. Már jön a nyár, gondolják; s behunyt szemmel, kezüket, álmosan, meleg szájuk elé illesztve, rövidet ásítanak. Mire gondolnak ilyenkor? Férjek, szerelmesek, vigyázzatok! Itt a június. Valaki jár a kertben.”

(Márai Sándor, Június)

    Június vége, a szokásos időpontban, a szokásos családi nyaralás Balatonszárszón. Apukám csütörtökön délután lejön, jót beszélgetünk, majd másnap hármasban vágunk neki az útnak, Ő fuvaroz bennünket. 9 óra körül, a nagy meleget elkerülendő érkezünk meg, nem sokkal utánunk Húgomék is megállnak a ház előtt. Kipakolunk, belakjuk a szobákat és a teraszon, illetve hátul a hintán mulatjuk az időt Picikémmel karöltve. Tavaly ilyenkor még pocaklakó volt, ezekben a pillanatokban itt sertepertél közöttünk, velünk. Az élet legnagyobb csodája!!! Öcsémék késő délután érkeznek. Érkeznének, mert útközben a csomagtartóra szerelt biciklitartóról az autópályán lerepül mind a négy kerékpár. :-( :-( :-( Szerencsére senkinek nem esik baja, a mögöttük érkező kamion átmegy a kétkerekűeken. Két bicaj totálkár (leviszik az útról és a pálya melletti vadhálóhoz teszik, ne okozzon további problémát, majd hazafelé összeszedik), kettőt elhoznak ugyan, mert menthetőnek ítélik, de azok is komolyan sérültek. Izgalmak közepette várjuk őket, hiszen csupán egy nyúlfarknyi üzenetünk volt tőlük, hogy bajba kerültek, azóta semmi. Megérkeznek, még mindig valamelyest sokkos állapotban, a 12 és fél éves unokaöcsém vigasztalhatatlanul, hisz előtte nap kapta az új drótszamarát, most meg egy roncsoltat tol be, illetve emel, mert tolni nem igazán lehet. Másnap szárszói szerelőhöz leviszik, estére valahogy összerakják, de ismételni kell, végül majd otthon is csináltatni, ennyire ment a balatoni szakember ilyen rövid idő alatt, szerencsére nem menthetetlen, bár csak a Balcsin az árát újból elköltötték az összeeszkábálására. Mindezektől függetlenül kellemesen telik a 1,5 nap, borozgatunk, rötyögünk, ribizlivel és fekete málnával tömjük a hasunkat, bár inkább a piros gyümivel, a fekete picit poloska ízű. Tárcsán sütünk, édességeket habzsolunk és mondjuk és mondjuk és mondjuk és hangosak vagyunk, ami családi vonás és vég nélkül röhögünk és játszunk. Az év legjobb része, az életünk legértékesebb része. :-) :-) :-) :-) :-)


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: rétja = létra tájnyelvi megnevezése; aggszéna = az első kaszálású fűből készült, szárított széna

Yucca a balatonszárszói kertünkben

Pizza I. (kolléganőm alkotása és felvétele)

"Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta" Balatonszárszón

Fekete málna bokrok sorakoznak a balatonszárszói kertünkben

A spaletták még zárva, de ebben a szobában fogunk aludni a balatonszárszói házunkban

Ribizlitől roskadozó ágak a balatonszárszói kertünkben

Pizza II. (kolléganőm alkotása és felvétele)

Pince a balatonszárszói kertünkben

Fekete málna "zsákmány" Édesanyám tenyerében

Kilincs 

Bérbaltavári kertünkben még nem érett be a ribizli, de jó az út

Balatonszárszói vadregényes kertünk egy részlete, akár egy mesekönyvben

Bérbaltavári kertünk egy részlete, levendula kordonnal

Fekete málna

A szemközti szomszéd kapuja Balatonszárszón

Tavaszutó (május)

    Május elsején fűnyírással ünnepeljük a munkát és lángvörös arccal térünk vissza a hűvös házba. Ezt 
követően napokig esik. Erősen búslakodunk.
    Bolondos barátosném Apukája összeesik a kertben. :-( :-( :-( Nagy a riadalom. Közel fél napot várakoznak a kórház folyosóján, ahol végül bent tartják. Másnap megkatéterezik a szívét, koszorúér tágulata van. Közel két hétig élvezi ezt követően az egészségügyi intézmény vendégszeretetét.
    Egy napra újra kisüt a Nap, de hétvégére és jövő hétre is folyamatosan esőt jeleznek. Nem kell az arany, én a napsütésre vágyom!
    Kolléganőm kisfia megbetegszik, így egyedül kell egész héten helyt állnom. Nem elég az eső miatti letargia, még a tennivalóm is kétszeresére nő.
    A vágóhídon az egyik hentes munkatársunknak infarktusa van. :-( Mindenkit szíven üt és elgondolkoztat. Eszembe jut Édesapám, aki duplázott, aztán az egyik csapattagom is, aki épp csak elkerülte a tragédiát, mert nem hagytam, hogy ne vizsgáltassa ki magát. Két végéről égetjük…
    Anyukám továbbra is gyengélkedik. Nyugtalan vagyok, hogy ilyen hosszú ideje nem kap új erőre. :-(
    Még mindig esik. Írhatnám, hogy fel sem tűnik, de nem igaz. Ezt nem lehet megszokni, ezt csak napról napra egyre jobban utálni lehet. Pénteken egy nagy ablakos doboznyi krémest viszek a barátnőmnek, mert 13-án születésnapja lesz. Nem sokat időzöm, mert cukorból vagyunk mindketten, épp csak átadom az ajándékokat, megöleljük egymást, majd visszaszállok az autóba és iparkodom haza az ágyban fekvő Édesanyámhoz.
    Gólyapár költözött a falunkba. :-) Hosszú évek óta nem volt ilyen, azt mondják a helyiek, én meg arra gondolok, hogy az elmúlt hét esztendőben milyen sokat álmodoztam arról, itt is lesznek majd gólyák. Most ez az álmom is valóra vált. Mi több, úgy tűnik, a közelünkben készülnek fészket rakni, délutánonként a kertünk hátsó része felett repülnek. Többször voltam részese az élménynek, de nem tudok betelni vele. Lenyűgöző néhány karnyújtásnyira lógatni a lábamat és szájtátva figyelni ezeknek a csodás élőlényeknek az útját.
    Egész hétvégén sötétség tombol kint, így miután reggel felkelek és megkávézom, kisvártatva visszafekszem. Úgyis barlang effektus van, minek legyek fent, nincs mit csinálni. Szüntelenül ömlik az égi áldás.
    A sünök védelméről olvasok és a sorok között egyezőséget vélek felfedezni saját magammal, ugyanis a mini szúrós disznók is laktózérzékenyek. Nem tudtam.
    Hétfőn munkából épp csak megállok a ház előtt, Anyus beugrik a kocsiba és bevágtatunk Zalaszentgrótra az OTP-be. Szikrázó napsütésben, direkt lassan megyek, hogy kiélvezhessük minden pillanatát a finom melegnek, ami az előrejelzések szerint egyetlen napig tart. A repceföldek aranysárgája még élénkebb a fényben. Szótlanul, de mosolyogva élvezzük a látványt.
    Az üzemben az egyik gépünknek kicserélik a képernyőjét. Megkérdezem a kollégát, aki kezeli, hogy most megáll e a gép, hisz az új képernyőtől azt várjuk, hogy ez a probléma véget érjen. Válasz: „most nem áll meg -majd hozzáteszi- eleinte mindig így van, amikor kicserélik. Pár hétig jó, aztán majd nem.” Magamban azt gondolom: „Te fajankó, ezt az elemet még sosem cserélték!”

„Késő volt, mentem haza, lelkem

az elmúlt nappal küszködött,

mentem, mogorván, kimerülve,

a kertek és villák között,

nem is én mentem, csak a lábam

vitt a fekete fák alatt,

két lábam, két hű állatom, mely

magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben

valami hullám megcsapott:

illatok szálltak láthatatlan,

sűrű és nehéz illatok,

a lélegző, édes sötétben

szinte párolgott a világ

és tengerként áradt felém az

orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből

tengerként áradtak felém,

nagy, puha szárnyuk alig lebbent

és letelepedtek körém,

a meglepetés örömével

lengették tele utamat

s minden gondot kifújt fejemből

ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat

külön megszólalt és mesélt,

ittam a virágok beszédét,

a test nélkül szerelmes éjt;

a rácson kísértetfehéren

áthajolt hozzám egy bokor

s úgy töltött csordultig a lelke,

mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva

indultam nagylassan tovább,

s új tenger dőlt a szomszéd kertből,

új bokor az új rácson át,

s az illattól már illatos lett

tüdőm és szívem és agyam,

egész testem elnehezült

s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már.

– A gondom ma se kevesebb.

De azóta egy kicsit újra

megszerettem az életet,

s munka és baj közt mindig várom,

hogy jön, hogy majd csak újra jön

valami fáradt pillanatból

valami váratlan öröm.”

(Szabó Lőrinc, Májusi éjszaka)

    Annus fülbevalót kap. Egy nyekkenés nélkül tűri a műveletet, meg is jegyzi a műveletet végző hölgy, hogy Ő még ilyet sosem látott.
    A töltőgépünk jelzi, hogy szervízre lenne szüksége. Bekérjük az ajánlatot, ami egy akkora összeg, amit a mi, gyakorlott szemünk sem bír. Ok, minden drága, meg túláraznak is azok, akik egyeduralkodók ebben a szegmensben, na de ennyire! A kiszállás több százezer forint, de a kedvencem, hogy a kiszálló kollégák utazással eltöltött idejét is ki kell perkálni, ráadásul annyiszor, ahányan megjelennek, így a mi esetünkben két főnél ugyancsak több százezerre rúg az érték.
    Felhőszakadás, miután másfél hete amúgy is esik, bár más megyékben esne, pld.Öcséméknél, akik csak áhítoznak róla, mondta is, látja a radarképeken, hogy „csak” nálunk esik, Ők úgy örülnének neki, én meg novemberben szeretnék újra vizet. Fáj minden porcikánk, 9 Celsius fok van, meg kell fagyni….hétvégére nyárias időről írnak, de én már nem hiszek ebben.
    A kutter is megállt, csak hogy jó legyen a nap. A tél eljött hozzánk nyaralni. Napok óta 7-8 Celisus fok a maximum!!! Irigykedve hallgatom, hogy az ország más területein 15, sőt 23 Celsius fok is van. Mi itt megfagyunk!!!
    Péntekre kezd elborulni az agyam és már vérbe fagyva látom a körülöttem lévőket, amikor kisüt, így két hét sötétség után a Nap, s felfelé görbül a szám. :-) Hétvégén már 25 Celsius fok van, le is nyírom a füvet és kigazolunk a kerítés mellett körbe. Annusom állatkertbe megy vasárnap, kap majd sós percet is. Egy frászt, a Bethesda Gyermekkórházba mennek, 39,4 Celsius fok a Mini láza. :-( Kicsit ki is száradt, állapítják meg, de infúziót a nagyon magas láza miatt nem tudnak bekötni. :-( Kúpozzák. Bent maradnak. Édesemet többször és több helyütt is megszúrják, a sokadik után, már fáj neki :-( , bevérzik kezecskéje-lábacskája, de hősiesen kitart. A jókedve töretlen. Mondják is a kórházban, hogyha nem tudnák milyen magas láza van, nem gondolnák betegnek. Pisi-zacsit is kap, vesznek vért, vizsgálják, hogy mi okozza a nem csillapodó, újra meg újra 40 Celisus fokra szökő hőt. Valószínűleg vírus, szól a vérből kimutatott eredmény, de a vizeletre még várni kell. Barátnőmék is kórházban a nagyobb kisfiával. Csukló törés? Nem tört, helyre tették, éjfélre, öt órányi várakozást és komoly fájdalmakat követően. Egész éjjel nem alszunk, hétvégén le is égtem, ráz a hideg, aggódom kétfelé is. Reggel zúg a fejem, azt sem tudom, hogy melyik bolygón vagyok. Dél körül hazajövök a munkából, előtte még megszorongatom a Keresztfiamat és begipszelt csuklójú testvérének megsimogatom a fejét. Várjuk Annusról a híreket! Idegőrlő mindez! Minden gondolatunk a kórházban, körülöttük, aludni sem tudunk, az aggodalom teljesen elborítja az elménket és az érkező hírek sem csillapítják szorongásainkat. Mindezt tetézi, hogy Húgom, aki napok óta ébren vigyázza 10 hónapos gyermekét, kezd összeomlani :-( , látva Annus állapotát. Ugyanis a 4.napra, a Lelkecském is kezd megrogyni. Nem a kedve változik, de az égető láztól nem tud szunyálni, így már alig tud felállni a rácsos ágyban, s ha feláll is összecsuklik. :-( :-( :-( Bágyadt, üveges tekintettel, nehezen emeli szemeit Anyukájára. :-( Éjjelente telefonon próbálom Húgom lelkét megmasszírozni és energiát „adni” a folytatáshoz. Az orvosok is tanácstalanok, mert meghatározott időközönként kaphat a Pici újabb lázcsillapítót, amelyeket variálnak is, mindhiába. Nem csökken a hőmérséklete, már vénásan is próbálkoznak, sikertelenül. :-( Nem tarthat örökké, nem emészti fel a láz, nem lesz baj, mormolom magamban, mint egy eszelős. Szorítást érzek a mellkasomban. Aztán végre megcsillan a remény, áttörés, jobban van a kislány, végre aludni is tud. Május 24.Húgom születésnapja. A legszebb ajándék, hogy végre hazamehetnek. :-)
    Kitör az Etna, a 3300méter magas vulkán lávát és hamut lövell a földközi-tengeri sziget fölé.
    Jönnek plafont „javítani” az üzembe. 2x3napon át tart majd, most az első felvonás kezdődik, csütörtök déltől szombat délutánig. Ez a hétvége a kolléganőmé, a következő etap lesz az enyém.
    Pünkösdre jönne a család. Apuci jön, a fiatalok nem, hisz épp csak kijöttek a kórházból, otthon lábadoznak.
    A bérbaltavári gólyák, rendszeresen a kertünk felett repülnek át. Ahogy nézem őket, kicsordul a könnyem.


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: garád = nem a mai értelemben vett kerítés, melyet szúrós növényekből, gazból, szénából, trágyából, vagy ültetett, tüskés élőnövényből készült; pónnyus = durva szövésű pokróc

Annusom a kórházban, erősen unatkozva

Orgonák

Fagyiii

A kertünkben I.

A rózsáink is virágba borultak

Bolondos barátnőmék "kertjében" Zalakoppányban (barátnőm felvétele)

Tárcsán sütés (unokahúgom felvétele)

Virágok az üzem udvarán

Ribizli a kertünkben

Virágözön a bejárati ajtónk előtt

Bográcsozás (unokahúgom felvétele)

Bolondos barátnőm banános csokitortája unokahúga születésnapjára (barátnőm felvétele)

Csőke lányok (Nagymamám és testvére, egy régi felvételen)

A kertünkben II.

Rózsák, rózsák mindenfelé a kertünkben