Kerek Zöld porta: március 2023

   Az év első napja. Munka. Ezt fogom egész évben csinálni? Útközben a legképtelenebb helyeken szaladnak elénk, riadt képű kutyák. Ez a szilveszteri durrogtatások eredménye. :-( :-( :-(
   Egész héten egyedül vagyok a papírmunkára. Nincs vészesen sok teendő, az év eleje mindig döcögősen indul, így legalább van időm ráhangolódni, mire megjön a hajtás. Gondolataim a Húsvét körül járnak. Mit és mekkora mennyiségben teszünk a kádakba, hogy aztán március végén, április elején a füstön, majd az ünnepi asztalon sonka képében végezzék. Hazaviszem az egyik kollégámat, aki elfelejti megköszönni mindezt. Mondanám, hogy tőle nem lep meg, de nem igaz. Mindig meglep. Nem tudom megszokni.
   Mintha kezdenék újra lerobbanni, pedig még igazából ki sem kászálódtam az 5.hete tartó, fojtogató betegségből. Fájnak a végtagjaim, a fogaim ki akarnak hullani, ráz a hideg, begyulladt a torkom, folyik az orrom, levert és gyenge vagyok. Meleg van, már-már tavaszias, nyílnak a hóvirágok és megmutatja magát az ibolya is. A ragyogó idő ellenére nem mozdulunk ki, csak arra a rövid időre, amikor szombaton Anyát viszem fodrászhoz és amíg vasárnap beugrok a céghez kolbászt ellenőrizni. A napok többi óráját vastag plédekbe burkolózva és forró teát kortyolva töltöm. Elhalasztjuk a babanéző, utó-karácsonyozó látogatást is pókaszepetki barátainknál, mert egyáltalán nem vagyok jól. Néhány napot még hétközben is itthon maradok és csokis zabsütit pusztítok dobozszám, a mielőbbi gyógyulás reményében.
   Január 8.Zsömesz keresztfiacskám 4kg. :-) Bolondos barátosnőm behozza az üzemhez a csöppséget, így rövid időn belül újra láthatom.
   Húgomék „új lakhatást” keresnek. Kinőtték a lakásukat, közösen álmodozunk a jövőről.
   Olvasom, hogy az Angostura likőr receptje annyira titkos, hogy egyszerre 5 ember ismeri a leírását a világon. Ezeknek az embereknek, egyebek mellett, arról is megállapodást kellett aláírniuk, hogy egyszerre, mind az öten nem utaznak ugyanazon a repülőn, hogy egy esetleges légikatasztrófában, oda ne vesszen mindörökre a titok. Ikonikus eleme az italnak, a címkéje, amely jóval nagyobb, mint az üveg, túllóg azon. Azért alakult ez így, mert a két tulajdonos, miután benevezte a gyomorkeserűt egy italversenyre, az egyikük az üveget tervezte, a másikuk a címkét. Nem egyeztettek vagy nem megfelelően, így üveg és címke különböző méretű lett. Végül a versenyen nem nyertek, de az egyik bíró azt javasolta, hagyják meg ezt a hibát, később igaza lett, ettől a hangsúlyos különbségtől kitűntek a versenytársak közül.
   Annusom még mindig erősen köhög és fullad :-( , megemelik a fejecskéjét, úgy fekszik, hogy szabad utat adjanak a váladéknak és könnyítsenek a légzésén. Néhány napon belül a szülei is lerobbannak és ami még ennél is rosszabb, Édesapám is. Annyira köhög szegényke, hogy az alváshoz nélkülözhetetlen lélegeztető maszkon keresztül nem kap elég levegőt, így aludni sem tud. Remélem, hogy mindannyian, mielőbb új erőre kapnak!
   A céges autóm olyan okos, hogyha nagyobb súlyt rakok az anyósülésre, sípol a biztonsági öv, mert úgy érzékeli, hogy ül ott valaki és nincs bekötve a csomag. Alattam a túlsúlyom miatt kéne sipákolnia… :-) :-) :-)
   „Antik tinédzser” :-) , olvassa Anyuka valakinek a nyilatkozatát arról, hogy nem érzi magát öregnek. Tetszik ez a meghatározás.
   Annusom megkezdi az ismerkedést a tej-tápszeren kívüli világgal. Az alma az első állomás. Önkívületi állapotba esik az emberpalánta és toporzékol, amikor Anyukája nem ad neki, csak 3 kanállal. Másnap megint hozzájut, ráadásul néhány kanállal többet is majszolhat, mint korábban. Valósággal kirepül a székből úgy várja, hogy a kanál mielőbb a szájában landoljon. A elkövetkezendő napokban újabb gyümölcsök-zöldségek kerülnek sorra. Elmondható, hogy az alma óriási sikerét semmi sem közelíti meg. A banán határeset, a körte is mellőzhető, az áfonya kifogásolható, a répa egyenesen rémséges.
   Január 12-én meghal Lisa Marie Presley.
   Budapest XIV.kerületének „ikonikus” útjait, húgom tyúkeszű munkatársnője töretlenül Nagy Lajos királyné és Erzsébet király útjaként emlegeti. …és nem viccel. Csak üresfejű. :-)
   Barátnőm végre esküvői ruhákat is néz, ami dicséretes így egy hónappal az esküvője előtt. Na igen, bolondos a lelkem! Jól van, az is igaz, hogy valamicskét abajgatom a gönccel, a virággal, a hajával, a körmével és mindennel, mert egyelőre csak a semmi van, de az sziklaszilárdan.
   Elkezdjük átfesteni az étkezőben lévő négerbarna, ütött-kopott tálaló szekrényt. Régóta feszeng már ebben az ódivatú göncben, eljött az idő, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, így Őnagysága az Őt megillető fénybe kerüljön. Lazac színű ruhát kap. Izgatottan várjuk mindannyian a végeredményt. Az öreg hölgy mesés középpontja lesz a konyhának.
   Január 17. Édesapám névnapja és az elnapolt megszorongatása a Keresztfiamnak. Hajnal 2 órakor kelünk és megyünk a munkahelyemre, hogy mindennel végezzek. Kelünk és megyünk, azért a többes szám, mert Anyust is viszem, hiszen mindketten hivatalosak vagyunk a délelőtti babanézőbe.
   Másnap napkeltekor, Anyum azt hajtogatja, hogy 1 nap és megszületek. Napközben, amikor telefonon hívom, megkérdezem viccesen tőle, hogy: „na mi is lesz holnap?” Nagy csend. Nem tudja. Megint csak megkérdezem. Azt feleli: „takarítok”. Válaszolom, hogy nem arra gondolok és próbálok segíteni: „valami olyasmi, ami minden évben ugyanekkor van, ráadásul ébredéskor szajkóztad” Válasz: „megyek boltba” Ezen a ponton feladom. Ettől még holnap, tényleg születésnapom lesz.
   Világra jövetelem. Szállingózik a hó, ezzel némiképp elrontja a kedvem, mert ezt, én tutira nem kértem, sőt kikérem magamnak, de max.egy felest tudok. Nem dolgozom. Édesapám és Húgomék érkezését várjuk. Kedves barátnőm, a szeleburdi, délután mennyei fehércsokis máktortát hoz hajlékunkhoz, a tetejére nővére készít mákos macaronokat. Édesanyja bámulatos díszt horgol. Mint utóbb kiderül, a betegsége ismét „lángol”, a jobb kezét nem tudja mozdítani, mégis Ő kötözi fel a díszt, nem engedi, hogy bárki segítsen és megcsinálja helyette. Unokahúga az ötéves, saját kezűleg készít 2db legyezőt és egy rajzot nekem. Szüleim, Húgom, Sógorom, Annus nyuszis felsőben, őrség zöld aranya torta, Apus-féle rakott túrós palacsinta, articsóka koszorú, kacsa combja és melle, lilakáposzta nélkül, mert azt Anyus úgy elsózza, hogy már félidőben kidobatom, hagymás tört krumpli, töltött dagadó, mustáros pulyka felsőcombfilé, zöldborsóleves, nekem készíttetett, különleges csecsebecsék…de én valójában értük vagyok hálás! A családomnak és barátaim, akik igazán értékessé teszik ezt a napot és az egész életemet. Köszönöm, hogy vagyunk egymásnak! Vasárnap télre ébredünk, havas a táj, megyünk is lapátolni.
   Hétfőn az éj leple alatt, egy óriási szarvasbika keresztezi utamat, a kanyar után rögtön, az utolsó pillanatban veszem észre, alig tudok megállni. Álldogál és nézelődik, én türelmesen várok, majd átkel, s én is haladok tovább.
   A bolthoz és az irodákhoz tartozó mosdó valamennyi csövét kivésik, de továbbra sincs fogalmuk arról, hogy mitől vizes a fal. Szerintem mostanában nem is jönnek rá és nem vagyok negatív. Tényszerű vagyok, miután a történet 3.éve tart. :-(
   Csendes egyhangúságban, hózáporokkal tarkítva, csigalassúsággal telnek a napok. Nehezemre esik a munka, azzal magyarázom, hogy elfáradtam, de én inkább lelki kimerültséget érzek, sőt, elkezdtem unni ezt az egészet.
   Kedves kubai, évtizedek óta Magyarországon élő ismerősöm születésnapján, országáról böngészek betűket a világhálón. Nyolc érdekességre bukkanok. 1.Kubában a Karácsonyt 30 évig tiltották. Fidel Castro nevéhez kötődik mindez, aki úgy gondolta, hogy az ünnep negatív hatással van az ország cukortermelésére. Ezt az időszakot hívták „las navidades silenciadas”-nak (csendes karácsonyoknak). A Karácsony a mai napig munkanap, de ma már lehet ünnepelni. 2.Kuba a világ egyik legképzettebb országa. 99,8%-os az írástudási ráta. Fidel Castro kormánya indított kampányt az írástudatlanság felszámolására, az iskola mindenki számára elérhetővé tételére. 3. A domino Kuba nemzeti játéka. 4.A rongybaba égetése Kubában szilveszteri hagyomány. Így intenek búcsút az óévnek. 5.Kuba a világ legkisebb madarának otthona. Ez a madárka a méhkolibri, alig 6 centiméteresre nő. 6.A stoppolás az utazás általános módja Kubában. A kubaiak többségének ugyanis nincsen autója. A buszok túlzsúfoltak és ritkán járnak. Az állami járművek kötelesek felvenni a stopposokat. 7.A Santeria a második legnépszerűbb vallás a katolicizmus után. A gyarmati korszakban rengeteg rabszolgát szállítottak a Karibi térségbe, ültetvényekre. Ezért a kubai kultúra afrikai hatásoktól nem mentes és ennek egyik fő eleme a Santeria. A santeria, a joruba nép (afrikai törzs) vallási elemeinek katolicizmussal történő keveredéséből jött létre. 8.Kuba fő zenei műfaja: a Son. Son Cubano, amely spanyol és afrikai zenei elemeket tartalmaz és a Buena Vista Social Club tette mindezt világszerte ismertté.
   Arról beszélgetünk, hogy a nyelv mivé silányúl. Egyre többször fordul elő, hogy úgy kell kitalálnom, mit akar írni xyz, de az sem ritka sajnos, hogy hosszas agyalás, betűcsere stb.után sem értek egyetlen szót sem a mondatokból.

„Tomboló szél nyargal az éjszakában. Nincs, ami útjába álljon, s a dermedt jegenyék suhogva hajolnak délnek, sziszegve panaszkodnak, és gyökereikkel riadtan kapaszkodnak a fagyos földbe.
Az öreg erdő szélostora zúgó suhogással vág végig az erdőn, didergő fejüket meghajtják a felhőket érő fenyők, éppúgy, mint a száraz kórószálak, melyekről az utolsó magokat tegnap vitték el az éhes tengelicék.
Zúg a szél az erdőn.
Suhog a tölgyesben és orgonál a fenyvesben, és ízekre szakad, amikor belevágódik a hegyes tűlevelek milliós országába. Hordja a havat. Felszedi a tisztásokról, nekivágja a fák északi oldalának, hol mohás ágyba kapaszkodnak a hó nyargaló porszemei. Ha megkapaszkodni nem tud, lehull a földre. Nekitámaszkodik a fáknak, vagy viteti magát új utakon, ahol új torlaszok nőnek.
A patakból csak egy keskeny, fekete csík látszik. Ott folyik a víz csendesen, szótlanul. Néha felcsillannak itt-ott az apró hullámok, mintha tudnák, hogy az őszből jöttek, de a tavaszba mennek. A patak egyik oldalán lóg a keményre tapasztott hó, a másik oldalt kopaszra seperte a szél, mely hideg ujjaival felborzolja a víz tükrét.
A hó alatt ujjnyi jég fojtogatja a patakot. Megkapaszkodik a partokba, szeretne összeérni, de a hó súlya letördeli a szélét, s a víz hangtalan örömmel a konok feketeségbe rántja a betolakodókat.
A hó halott birodalmában, a havas erdőn rettegve álmodik az Élet. Nincs hang, csak a szél jajgatása, nincs mozgás, csak a jeges ágak vergődése. A nap talán sosem kel fel többé, hogy nagyfejű szitakötőket vegyen aranyos, meleg sugarára. Talán elfáradt végtelen útjain, vagy elvesztette tarisznyáját, melyben ott szunnyad a rétek virága, az erdők rügye s a fészkek meleg ágya?
Nincs válasz az éjszakában.
Minden bokorra hódombokat rak a szél. A kicsire kicsit, a nagyobbra nagyot. Vajon miről álmodnak fehér takarójuk alatt a kopasz, didergő cserjék?
Az erdő egyik szögletében nagyobb hódomb. Azon már ablak is van. Az erdőőr háza; csendes, mint a többi fehér halom az erdőben. Ablaktáblái behúzva, eresze majd a földig ér, a nyitott pitvarban szorgalmasan rakja le hideg terhét a szél.
De eljár az idő. Messze keleten a nap mégis nyakába akasztja tarisznyáját, hogy elhozza a fényt, a meleget.
A szél elül. Talán odafagyott a szikrázó, ébredő erdőhöz?
Cinkék kopogtatják a jeges ágakat és szánkó csilingel valahol az úton.
Vadlibák húznak magasan észak felé.
A patakparton piros lábú vadkacsák tollászkodnak és a nádasban most ballag hazafelé a róka. Varjak szállnak magasan a völgy felett messze hangzó károgással.
A kazlak tetején hóból van a kucsma, de a friss vágás sárga szalmaszálai között a nyár álmodik. A kazlak árnyán ott tipegnek a sármányok, verebek, és szedegetik a polyva közé keveredett gyommagokat. Szétrebbennek, amikor egy szán közeledik, amely eltűnik a derengésben, mint a mulandóság, a tűnő emberi élet...
Némán állnak a fák, és a csend gyalogútján puhán ballag az Idő.”
Fekete István, Tél (Gépiratban maradt fenn, 1945. december 21-re dátumozva.)

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: fejbísznyi = fejbeverni; gerzemice = egytálétel, de lángos és csalamádé megnevezése is, a tájnyelvtől függően