Kerek Zöld porta: január 2023

   Napok óta esik az eső. Ehhez a szomorkás időjáráshoz illik egy állatorvosi szemle.
   Havazik. Ettől a kedvem is szomorkás.
   Hetek óta rossz az otthoni (sz)ámítógép töltője, végre megérkezik az új, hazavisszük, de nem jó, ez sem tölti. Visszamegyünk Zalaegerszegre, ahol a pénzt visszaadják, de Anyust hülyének nézik. Azt állítják a töltő megfelelő, a masinának más hibája van, vigyük el spéci szakemberhez. Aham. Egy frászt. Informatikus kollégám egy nap alatt szerez megfelelő töltőt és láss csodát, a kütyü működik, ráadásul fele annyiba került mindez, mint az áruházban.
   Bolti mosdó „javítása”, az elmúlt, lassan három évben már hétszer verték le a vakolatot és hagyták száradni, majd festették újra a falakat, amik egyértelműen vizesek. Egyértelműen. Számunkra egyértelműen. Most újabb fejezet kezdődik, legalábbis még mindezek után is ezt reméljük, de csakhamar kiderül, az újabb arcok is tompaagyúak, ráadásul még barlanglakók is lehetnek, mert folyton nyitva hagyják a bejárati ajtót, így dől a mínusz az irodákba. :-(
   Mikulásra számos szuvenírt kapok munkatársaimtól, barátaimtól. 94évesen meghal Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember.
   Elgondolkoztat, hogy vajon én vagyok rosszul összerakva, vagy egyesek a környezetemben. Történik ugyanis, hogy kacsamell beszerzését kérem egyiküktől, aki egyeztetés nélkül, csillagászati áron teljesíti is kívánságomat. Persze szabadkozva hív fel és remegő hangon kérdezi, azért átveszem e. Nem előtte beszéli meg, utólag. Nem tudom, hogy mit szólt volna, ha elutasító választ kap. Átveszem. Pár nap múlva hallom, amint többeknek azt ecseteli, milyen hajmeresztő ára van a kacsamellnek, de nekem nem számít, én burzsuj vagyok. Ha ugyanolyan lennék, mint Ő, odalépnék és a sokadalomnak elmesélném, ez az ember, a termék árára küldött pénzből rosszul adott vissza nekem. Ha igazán túl akarnám tolni, úgy fogalmaznék, meglopott engem. ..és mindez igaz is volna. Nem teszem. Nem teszek semmit, nem vagyok kicsinyes, van arra jelentkező éppen elég. Csak nevetek, bár nem jóízűen.
   Begyulladt a mandulám, kegyetlenül fáj. Bolondos, szíve alatt gyermeket hordó barátosnőmnek be kell mennie a kórházba, mert elszállt a vérnyomása és ez, az állapotát tekintve veszélyes lehet. Úgy tűnik, hogy innentől már ott is marad, s legközelebb a kisfiával távoznak majd. „Jobbulást kívánok!”- kapja az üzenetet egy volt kollégától. Milyen aranyos! Vagy mégsem? Ki a beteg? Vihogunk mindezen, a sorok íróját meg nagy valószínűséggel nem lopják el az eszéért. :-)
   Édesanyám születésnapja, itthon maradok és bár betegeskedem, de ünneplünk picit. Régóta áhított ajándékot kap, könnyekig hatódik, finomat rendelünk, sütiket falunk.
   Várjuk a szippantóst, aki jelzés nélkül nem jön és nem veszi fel a telefont, másnap sem. Az ember mindig csalódik… :-(
   Bethesda Gyermekkórház. Annus szívének vizsgálata. Hetek óta szorongunk és ha nem is szó szerint, de lélegzetünket visszafojtva várjuk a híreket. Remegő kézzel nyúlok a telefonért, amikor Húgom hív. Minden rendben, ritka mennyire kiegyensúlyozott, boldog baba, ezt mondta a nagypapa korú, aranyos kardiológus főorvos. Zokogásban törünk ki. Megkönnyebbülünk.
   A faluban karácsonyi ünnepség van, a 45+1 éves Ferrum Színházi Társulat Weöres Sándor, Csalóka Péter című mesejátékát adja elő. A rendezvényhez jótékonysági sütivásár is kapcsolódik, amelynek bevételét az óvodások kapják. Anyukám közel 30db édességgel tér haza. Jaj, a kilóknak! :-) :-) :-)
   Vasárnap is dolgozik az egész üzem és innentől kezdve majd 13 nap múlva, 23-án délután állunk meg három napra. Orkánerejű szél tombol, 15 perc alatt 3x veri le az áramot, áll az üzem, a gyártás. Sose megyünk haza, ezt a rémképet vizionalizáljuk. Tévedünk.
   A kutter tengelye csapágyas. Örömhír ez, így a szilveszteri hajrá előtt! Remélem, hogy meg tudják csinálni!
   Hajnalban annyira le van fagyva az autó, hogy negyed órán át fűtök, de így is csak két parányi lukon látok ki, azokon is úgy, hogy a kormányra kell feküdnöm. Így viszont alig tudom a sávomban tartani a járgányt. Na nem mintha hajnali három órakor sok más vezetővel találkoznék, de akkor is, gyagyás vagyok, hogy elindultam. Az egyik munkatársam javasolja, hogy legközelebb tegyek a szélvédőre kartonpapírt. A karbantartó kolléga lebeszél erről. Elmeséli, Ő kipróbálta ezt, de valószínűleg nedvesség lehetett a rétegek között, így reggelre ráfagyott a papír, amit alig tudott levakarni. Úgy döntök, hogy nem élek ezzel a lehetőséggel. :-)
   A torokgyulladásból nem tudok kikászálódni, annyira nem, hogy csütörtök-pénteken nem is tudok menni dolgozni. A doktornő ír fel antibiotikumot. Remélem, hogy szombatra össze tudom kalapálni magam, mert mennem kell dolgozni, most van a hajrá! Össze, bár nem vagyok jól. Az öt napos kúra után talán még rosszabb, kapok három napra elegendő antibiotikumot is. Az orrspray úgy megmarja a nyálkahártyámat, hogy ömlik a vér az orromból. :-(
   Húgom elküldi, hogy milyen neveket utasított vissza az elmúlt tíz évben az MTA. A teljesség igénye nélkül: Erdőcske, Táblácska, Királylány, Hattyú, Fenyő, Maci, Cukorka, Balaton….
   December 16.Bolondos barátosnőm még mindig egyben, de az idegei már feladták a szolgálatot. :-( A kisfiának meg esze ágában sincsen korábban megszületni. Éljen a kórházi lét! …de legalább a vérnyomása kiváló, azóta sem ugrott sehová. Milyen szerencse!
   Hétvégén Anyus, „Adventi délután irodalommal, zenével, forralt borral” elnevezésű eseményre megy a Nagy Gáspár emlékházba, ahol a Vasvári Játékszíntagjai olvassák fel a költő sorait. Két nap múlva lerobban, de pár nappal később újra erőre kap.

„Ez a tél még megváltatlan,

nincs rá mentség: fehér paplan,

se hó, se hold nem világol-

amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,

kormos arcot száz darabban,

nincs ajándék, semmi tömjén –

rí Boldizsár, Menyhért meg én.

Az indul el akaratlan

kinek angyala jelen van,

hótalan a hegyek inge –

el kell érnünk Betlehembe!”

(Nagy Gáspár, Hótalan a hegyek inge)

   December 18.Argentína világbajnok (labdarúgásban)!!!
   December 21. Végre megszületik a keresztfiam Ákos, alias Zsömibaba :-) :-) :-) és mától hosszabbodnak a nappalok is. Ok, messze még a nyár, de azért ez már egy mini kapaszkodó.
   Hajnalban ónos szitálás van, kis híján a popómon csúszok a gépjárműig. Késő este megérkezik a 2db fenyőfánk.
   December 23.több falubelit látok, hátukon, kezükben fenyőfával baktatni hazafelé. Hirtelen ettől a látványtól elkap a karácsonyi hangulat, ami eddig a nagy mennyiségű munka miatt, elkerült. Anyuka hazafelé a boltból, bent az udvarunkban a kutyák viaskodásának középpontjában a járdára zuhan. :-( :-( :-( Csodával határos, hogy egyetlen csontja és még a szemüvege sem törik el. Kívül felreped a szája, ráadásul belül úgy szétharapja azt, lehet, hogy össze kell varrni. Megsérül és bedagad az orra, valamint a bal szeme alatt bevérzik az arca. Úgy néz ki, mint egy hajléktalan, aki egy üveg sörért összeverekedett egy másikkal. Próbáljuk viccesen ezzel elütni a dolgot, de amint ránézek, fojtogat a sírás. Barátnőm látva az ábrázatát, csak ennyit ír: „Dóri, ez borzasztó!” Hát, az!
   Csomó ajándékkal halmoznak el a kollégák (szép asztaldíszekkel, karácsonyfadíszekkel, csokikkal….), az egyik partnerünk (zöldséges-húsboltos) egy óriási szatyor (almát, körtét, narancsot, mandarint, kivit és citromot hoz).
   December 24-én reggel lassan és lustán indítjuk a napot, kávézgatunk, beszélgetünk pizsamában. Várunk egy új szippantóst, aki nem tévedés, ma ér csak rá. Cirkusz kerekedik, ugyanis elsüllyed a géppel :-( , nem tud kiállni az udvarból, nem mellesleg a tartálya is megtelik, csak egy részét tudná elvinni az anyagnak. Kedves ismerősünk segít, bár amikor meglátom milyen pici géppel jön kihúzni a háromszor nagyobbat, kétségeim támadnak. Sikerül. Tömeg feloszlik, mert ugye tömeg lett az eseményt kiszimatolva. „Boldog Karácsonyt!” hangzik fel minden irányból és mindenki visszatér az otthonába. Kihúzzuk a kazánházból a két fenyőfát. Ennek különös hangjára Döci cilamila fejét vesztve menekül a nagyszobai ruhásszekrénybe. Nekiugrik az ajtónak, az kinyílik és már a legbelső sarokban kucorog a bazinagy macska. Elültetjük a cserepekbe a fenyőket, szép formás mindkettő. Aztán teázunk egyet és nézegetjük a díszeket, vajon melyik fára, melyik kerüljön. Végül úgy döntünk ebben az évben egy fehér és egy piros fát díszítünk. Varázsosak lesznek. Közben Ulakcsai nagymamámra emlékezünk, aki ma lenne 96 éves. …és Húgom segítségével felelevenítjük Édesapám egyik fenyőfa vásárlását is. Az úgy volt, hogy Apukám három ágú fát vett, a létező legrandábbat. Ő nem értette miért borulunk ki, meglátva a fát. Mindenesetre testvéreim elrohantak egy másikért, tűzoltás gyanánt, de már nem lett az igazi. Most igazi. 13 óra magasságában meghozzák az ünnepi ételeket. Ajándékozás. Anyukám például két olyan dzsekit is kap tőlem, amelyet PET-palackokból, valamint fogyasztásból származó műanyag hulladékból állítanak elő. A melléktermék mennyisége így csökken és a gyártás során kevesebb vízre és energiára van szükség. Karácsonyi zenékből sincs hiány. Bolondos barátnőmet eljegyzik. Céges autó folyamatosan hibakódokat dobál, így az álmunk, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, a Karácsony napjain kirándulunk, szertefoszlik. Megbeszéljük, hogy a faluban azért járunk egyet, mert 13 Celsius fok van. Végül ez is délibáb marad, mert Anyucit migrén kínozza. Az Ünnep további napjaiban vajas pirítóst eszegetek főtt tojással és gyufametéltet tejföllel. Figyelem! Engedélyköteles ötletek! :-)
   A szokásos ünnepek utáni munkanapok, amikor mindenki a maradék sütikéit tukmálja a másikra. Na nem én! Nálunk nem volt sütemény, így nincs maradék, viszont vágy az van falni valamit. Az egyik kollégám meg is kínál, háromféle, a végére már tudom, vallatásra való alkotásával. Büntetésnek kiváló valamennyi. A golyó alakú fűrészpor ízű; a kakaós keserű cukor hiányában (ami nem tudom, hogy tudatos e), a tetejébe a vastag 10cm-es tésztában 1mm-es a krém, majdnem megfulladok; a harmadiknál kitalálni sem tudom, hogy mi lehetett, mert szerencsémre magamra ejtettem, onnan meg fejest a földre pottyan tovább, így megy a kukába. Ha olvasol és magadra ismersz, ne haragudj, ezek most nem sikerültek! Én megadtam az esélyt, de most a következő körből kimaradsz! :-)
   Bolondos barátosnőmék pár percre behozzák a munkahelyemre Ákost, így a saját szememmel is megcsodálhatom. Édes mini mackó! :-)
   December 29-én meghal Pelé.
   Édesanyám szól az egyik szomszédnak, hogy a kutyájukat számtalanszor látja kint az utcán, ahol nagyszámú verda jár, nagy sebességgel, aggódik, nehogy baja essen. A tulajdonos csak legyint, s azt feleli: „bár elütnék”! :-( :-( :-( :-( :-(
   December 31-én hajnalban Annussal a szülei berohannak a Bethesda Gyermekkórházba, mert fulladásos rohamai vannak, elkékül. :-( :-( :-( Úgy tűnik, az új RSV vírust kapta el. Meg kell emelni a fejecskéjét, hogy ne legyen vízszintben és kapjon levegőt. Orrából, szájából dől a takony és majdnem szünet nélkül fullad. Megőrülünk az aggodalomtól. Inhalátort vásárolnak és salvus vizet tesznek bele, majd irány az orra. Végig üvölti az egészet, de kitisztul az orra és kap levegőt. Reménykedünk, hogy nem lázasodik be és nem terjed lefelé a betegség. A kórházban azt mondták, ha itt megáll, akkor néhány nap múlva jobban lehet. Néhány nap! Végtelen idő.
   Egész héten meleg volt 13-15 Celsius fok, szikrázó napsütés.
   XVI.Benedek pápa meghal. Első hallásra azt hisszük, hogy Ferenc pápa, de nem, hanem az elődje. Kedvelem Ferenc pápát és nem azért, mert Ő az első jezsuita egyházfő, az első pápa az amerikai kontinensről és egyben a déli földgömbről, valamint az első nem európai pápa III.Gergely óta, hanem mert hatalmas szíve van. Példamutató és példaértékű a munkássága. Sok Ferenc pápát kívánok a Világnak.
   Az év utolsó napja és még csak 15 óra, de behívjuk a kutyákat, mert már durrogtatnak. Csillag a mellékhelyiségbe is követ, bújik, alig tudok felállni tőle.
   Micsoda év volt ez!
   Sokat veszítettem. Mélyen elkötelezett voltam a kapcsolataimban, egyetlen percre sem vettem természetesnek azokat. Mindig csak adtam és adtam. És amikor néhány véget ért, szörnyen elveszettnek és boldogtalannak éreztem magam. Tévedtem. A nehézségek épp úgy erősebbé tettek, mint az örömök és tulajdonképpen minden bennem kezdődik és végződik. Nehéz volt ez az év, de ajándéknak is tekintem. Szükséges változás volt. Álomból ébredés. Tele a szívem hálával és azokra gondolok, akik mellettem voltak és megengedték, hogy ott legyek nekik. Mindenkinek boldog új évet kívánok!

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: bászli = gátlásos és félszeg, bátortalan emberek gúnyos jelzője; csök = fatuskó, mely ellenáll a baltának, csak forgácsolódik. Innen ered a csökönyös szavunk is