Anyukám elülteti a házunk elé is a maradék, 16tő levendulát, majd kitöltjük online a népszámlálási kérdőívet. Azt hisszük, hogy 5-10 perc, de mindkettőnk adatainak rögzítéséhez közel fél órára van szükségünk. Közben oldandó a feszültséget, amit a rengeteg és véleményünk szerint szerfelett bizalmas és témába nehezen vágó kérdések okoznak, bedobok én is plusz kérdéseket, mint például: Anyus, milyen színű bugyogó van rajtad? .. és ehhez hasonlókat. Legalább rötyögünk.
Elhunyt Szakcsi Lakatos Béla. Szerencsém volt többször is látni, hallani és túlzás nélkül állítom, mindig lenyűgözött természetessége, tehetsége, áradt belőle a zene.
A hétvégét diószedéssel és a kutymákok simogatásával töltjük. A végén nyelvünket lógatva, levegőért kapkodva huppanunk foteleinkbe. Nagy pohár levendulaszörppel vigasztalódunk és azt találgatjuk, vajon fel tudunk e majd később tápászkodni a karosszékből.
Kedves barátunk tüzeléséhez gyűjtjük otthon és a munkahelyemen is a papír alapú dolgokat. Amikor az autó csomagtartója megtelik, megállok a házuk előtt és becipeljük a zsákmányt.
A jelenlegi elektronikus napló = Kréta rendszer kapcsán, hajdani, még papír alapú ellenőrző sztorikról mesélnek a kollégák. A fekete pont sikertelen átszínezéséről pirosra; az ellenőrző megúsztatásáról, hogy újat kapjon az illető vagy a beírt egyest nem Ő kapta mellébeszélésen át, egészen az igazolások hamisításáig. Egyikük elárulja, hogy Ő még igazgatói dicséretben is részesítette saját magát, hogy jobb színben tüntesse fel előmenetelét a szülei előtt, s így cserébe, csomó dolgot kért/kapott jutalmazásként.
Bolondos barátosnémtől baglyos festményt kapok a nemzetközi „csak úgy” napon, aminek a dátumára nem emlékszem. :-)
Brigitta nap. Anyuci és Húgom névnapja. Anyus a barátnőjénél ünnepli napközben, este meg velem.
Szösszenet a boltban: bemegy két pasas, ízesített sört és energiaitalt vesznek, amelyet elfogyasztanak bent, miközben jókorákat böfögnek. Őket nem zavarja, nyugodtan beszélgetnek, bűzüktől mindenki másnak felfordul a gyomra.
Szántiágó. Fenomenális! Először azt hiszem tréfálkozik a munkatársam, de nem, a kisfia óvodás társának valóban ez a neve. Szántiágó. Nem vagyok maradi, de kérdem én: ki engedélyez ilyen neveket?
Elhatározom, hogy hétvégenként tornáznunk kellene, talán mindkettőnk mentális egészségének is kedvezne. Keresgélek az interneten videókat, azt írom be, hogy „zenés torna időseknek”, gondolva Anyus életkorára és az én csapnivaló fizikai erőnlétemre. Keresek, de két csoportba sorolhatom a látottakat, az egyikben egy széken kell ülni és 5 percenként felemelni és leengedni a kart. Egy hangyabokányit intenzívebbre gondolok. A másik csoportban huszonéves lányok kőkemény ugribugrija 25percen át, amit persze nem nézek végig, csak bele-beletekerek és aminek a végére csak egy fő ugrál, a többiek küzdenek az életükért. Én tényleg akartam gimnasztikázni, de nem támogat a világháló, úgyhogy elnapolom. :-) :-) :-)
Vilinek ki-kiszakad a „sebe” a nyakán, vérben ázik a bundája, de a kedve, étvágya kiváló. Ettől függetlenül nyugtalanít ez a helyzet. :-(
Annus napról napra ügyesebben tartja és forgatja is a fejecskéjét. Mindig mondom a Húgomnak, hogy ez a kislány tökéletes, hiszen rám hasonlít. :-)
Anyukámnak leesik a telefonja a konyhapultról, a képernyőnek annyi, így a készülék használhatatlan. Elvisszük „javítóműhelybe”. Az ott lévő munkatárs elteszi a telefont és elköszön, erre én: kérhetnék a telefon leadásáról valamilyen írásos bizonyítékot? Válasz: mi nem szoktunk adni. Én: most fogtok. …és úgy is lett.
A céges autó újra a korábban már „megszüntetett” hibajeleket mutatja, mivel ez önmagában unalmas lenne, „küld” újakat is. :-(
Az év gombája 2023-ban a disznófülgomba. Még életemben nem láttam, de rákeresek az információs szupersztrádán és olyan szép!
Taknyos az idő, csak nézünk ki a fejünkből és letaglózva ülünk, a hűvös lakásban. Valami nincs rendben a gyomrommal, de a Raynaud szindrómám is belobban és minden eddig ismert szintet átlép, a bőrfelületem sötétlila és megvesz az Isten hidege, s nem enged. Éjjel kétbetűs kitérőre megyek, de közben kidobom a taccsot is. Kettő az egyben.
Hétfőn reggel még bevánszorgok dolgozni, de 10 órakor lelépek, mert nem vagyok jól. Szerintem benyaltam egy vírust, semmi sem marad meg bennem. Még a sós, főtt krumpli sem. A harmadik napra kezdek kiborulni. Gyönyörű napsütéses napok váltják egymást, s ilyenkor vagyok rab. Itthonról dolgozgatok. Éjjel arra riadok, hogy begörcsölt a lábam és mozdítani sem tudom. Később azért ordítok, mert Zizi cicus a karomon fekszik, valamiért legurulna és a bőrömbe vájja karmát, hogy megkapaszkodhasson, de az beakad és úgy marad. Erősen fáj, ahogy próbálja kirángatni, én meg nem érek el oda, csak jajgatok. A cirkuszok éjszakája. Az 5.nap környékén áttörés van kialakulóban az állapotomban. Pénteken jön is Édesapám, rakott túrós palacsintát hoz, na én nem ehetek belőle, pedig a kedvencem, de még túl sem vagyok a gyomorrontáson, nem lehet elkapkodnom. Másnap indulunk Üllőre, útközben kisebb kitérőt teszünk Zalakarosra, ahol egy francia diótortát veszünk fel, hogy másnap elvigyünk Piliscsabára, a 12 éves unokaöcsém születésnapjára. A szüleim el is viszik, a többi, hőn vágyott ajándékkal egyetemben, de én nem csatlakozhatok, mert a vírus újra támad, ágynak esem, így üllői szobafogságba kerülök és naphosszat sírdogálok. Milyen közel vagyok a szeretteimhez és mégis milyen távol! :-(
Barátnőm 3.gyermeke is óriás bébi lesz! Legyen is nagy és erős! Alig várom, hogy megérkezzen, de „hivatalosan” majd csak a decemberi szelek hozzák.
Érkeznek a karácsonyi ajándékok, telnek a polcok a meglepetésekkel.
Elkezdődik a hímző és nemezelő szakkör a faluban, ahogy Anyus mondja, voltam nemezni. :-) Az első alkalmat követően azonban nem megy többet, mert túl késői időpontban van a foglalkozás, fél a fénytelen éjszakában hazajönni, én késő estig gürcölök, így nem tudok elmenni érte. Sajnálom. :-( Lelkesen várta.
Vásárolni megyünk Vasvárra a ködös, ezerszínű őszben, a bőr alá bekúszó nyirkos időben. Napok óta ebben a horrorfilmben élünk, hajnalonta az utat is csak sejtem merre van, látni nem látok semmit. Mindig úgy érkezem a munkahelyemre, hogy 30évet öregedtem, annyit kivesz belőlem, ez az őrület, ez a felfokozott ideállapot, a koncentráció…
Szanálunk, ahogy mások mondják szenálunk :-) , úgyis ronda az idő. Közben rotyog a finom zöldséges húsleves, sül a kolbász és a cirmosok az ölünkbe gömbölyödnek.
Apukám lerobban, erősen megfázott, irgalmatlanul köhög és folyik az orra, aztán délutánra Anyum is kidől, hányingere van és erősen fáj a gyomra. :-( :-( :-(
Az egyik tulajdonossal kuncogunk. Meséli, hogy a jelenlegi kiváló műszaki érzékéhez rögös út vezetett, ennek eléréséhez komolyan hozzájárultak a fiatalkori tapasztalatai, mint például az, amikor két jó bicikliből, összerakott egy rosszat. :-)
Halloween-i felvonulás van a faluban. Immáron hagyomány, ahogy néhányan írják, mi tiszteletben tartjuk ezt, de nem csatlakozunk ennek a szokásnak a gyakorlásához.
„Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.
Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz…
A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:
van, aki itt marad,
van, aki elmegy—"
(Dsida Jenő, Pillanatfelvételek az életből, 1924.szeptember 3.)
Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: legvár = lekvár; ázsványvíz = ásványvíz
 |
| Gombák a kertben I. |
 |
| A kemendollári hegyen I. (munkatársnőm felvétele) |
 |
| Vadvirágok I. |
 |
| Csillag :-) |
 |
| Zsemlék hamburgerhez (munkatársnőm felvétele) |
 |
| A kemendollári hegyen II. (munkatársnőm felvétele) |
 |
| Vadvirágok II. |
Baglyos kép, barátnőmtől
 |
| Rozmaring a kertből |
 |
| Oszkóban I. |
 |
| Vilmos :-) |
 |
| Francia diótorta |
 |
| Gombák a kertben II. |
 |
| Zsezse, Édesapám cicája |
 |
| Vadvirágok III. |
 |
| Útközben, ködben I. |
 |
| Naspolya |
 |
| Rozi, Öcsémék kutyusa |
 |
| Vadvirágok IV. |
 |
| Oszkóban II. |
 |
| Útközben, ködben II. |
 |
| A kemendollári erdőben (munkatársnőm felvétele) |
 |
| A fák mögött a magyar tenger |
 |
| Útközben, ködben III. |
 |
| Gomba az erdő mélyén (munkatársnőm felvétele) |
