Tigris / Almaszüret hava (szeptember)

    Esővel indul a hónap és az ősz. Közvetlen kolléganőm három szál búzavirágot rajzol nekem. Ez az egyik kedvenc virágom.
    A céges autónál 7számjegyű hibát állapít meg a szakszerviz. Valószínűleg a vásárlásnál átverés áldozata lehetett a cég. A gép bármikor megállhat, ezzel a tudattal hajtom. Nem vagyok nyugodt és így szertefoszlik az álmunk, hogy a hónap végén eljutunk Piliscsabára és végre láthatjuk Annust. :-(
    Vágóhídi kolléganőm, egy saját kezűleg készített, piros színű fonott kosárral lep meg. Évekkel ezelőtt volt egy hasonló kosaram, s mióta attól meg kellett válnom, mindig álmodoztam egy újabbról. Most ez is teljesül.
    A fűnyírás hétvégéje van. Emellett megmetszem a rózsákat és felszedem a megszámlálhatatlan gombát, amely a fűben lapul és Vilmos szépen elnyújtózva ízlelgeti valamennyit. Vadalma mosolyog pironkodva a szomszédnál, finoman simogató a napfény, szeretem ezt az őszt.
    Marinádozott húst sütünk az üzemi konyhán, munkatársnőm szénné éget néhány tálcányit. Mondják is neki a többiek, hogy Ő a séfek séfe. Nem nevet rajta.
    Boltos kolléganőmék a gyerkőcökkel, a tengeren nyitják a tanévet. Milyen menő! A fiatalkorúak naphosszat búvárkodnak, kagylókat gyűjtenek és „állatkereskedést üzemeltetnek”. A kisfiú kézzel halakat és rákokat fog, ezek alkotják a kereskedés vázát, meg a vízi katicák. Építenek nekik egy medencét és abban nyitják az üzletet. Néha ugyan megszökik 1-1 állat, máskor meg a rák és a hal harca borzolja a kedélyeket, de a katica nyugodtan napozik a medence szélén. :-)
    Húgomék első házassági évfordulójukat ünneplik, javaslatomra a Pata Negra Tapas Bar, Kálvin téri egységében. Nevetem, hogy tőlem kérnek tanácsot, aki 6 éve nem is élek Budapesten, s biztosan nem is tudom, létezik e még az egyik kedvenc helyem. Örvendezem, hogy a válasz, igen! Külön örömmel tölt el, hogy az ott töltött időt követően, fantasztikusnak ítélik a helyet. Kicsi kimenő, jól esik nekik, bár rövidebbre fogják, mint azt eredetileg tervezik, mert nagyon hiányzik nekik Annus.
    Szeptember 8. II.Erzsébet brit királynő életének 97., uralkodásának 71.évében meghal.
    Az este közepén furcsa zajra leszünk figyelmesek. Biztosra vesszük, hogy egér, de amint villanyt gyújtunk, megkönnyebbülésünkre kiderül, csak egy nagy bogár, ami először a padlón koppan, majd a macskák karmai között találja magát.
    A szomszéd pacák a tyúkokkal beszélget. „Kikiriki” rikkantja folyamatosan. Tetszik a fesztelensége és el is szórakoztatja magát, na meg engem is, aki hangosan rötyögök rajta. :-) :-) :-)
    Az energiával való takarékoskodásra szólítom fel a kollégákat az üzemben. Nyugtázzák és azt mondják, úgy járnak el, mint otthon. Hááát, ha már eddig nem így volt, azért mostantól jó lesz!
    Csótról jön hozzám egy csomagológép gyártó képviselője, jót beszélgetünk szakmáról, életről.
    Újra lendületbe hozzák magukat a munkatársak sütésileg. Egyikük pávaszem sütit hoz, másikuk meg valami mascarponés cuccot, harmadik vaníliás tortát, a negyedik kismillió mignont. Szerencse, hogy a többiek egyelőre pihennek, így csak egy ruhaméretet zabálok magamra. :-)
    Szeptember 13. meghal a lázadó Jean-Luc Godard, aki igazából művészetté tette a filmet. Egyebek mellett érdekesség, hogy három felesége volt, mind a három Anna. Jó ízlésre vall. Persze nem ezért tartom legendának.
    A kutyusok rajonganak a körtéért, de valamelyikőnknek elő kell ennie = meg kell rágnia vagy legalábbis ki kell harapnia belőle néhány falatot. Képesek össze is marakodnak azon, melyikük kapja előbb a lédús gyümölcsöt, illetve melyikük ehet meg többet. Szeleburdik.
    Anyukámat meglepem egy konyak színű cipővel, meg néhány tábla csokival is.
    Az egyik kedvenc madaram, a dodo, „elfogyott”, de az erszényes farkasból sincsen több, véglegesen eltűntek a föld felszínéről. Az ilyen hírek mindig lelomboznak. :-(
    Üzemorvosi vizsgálat. A doki pihenni megy a következő egy hónapban, így villámgyorsan kiszór valamennyiőnket. Másnap tüdőszűrőre megyek a karbantartó kollégámmal. Évek óta együtt megyünk és minden alkalommal megállapítjuk, hogy a speciális röntgenfelvételt készítő hölgy változatlanul undok.
    Csütörtökön és pénteken itthon vagyok. Hajnalban az ágyam ágyrácsát tartó egyik sín ”eltörik”. Mennyivel szebben hangzik így, mintha azt írnám, leszakadt az ágy alattam. Az asztalos délután meg is csinálja, persze nem szó nélkül. „Sok volt a szex, mi?”, de csak Ő röhög a hülye poénján. Közben Anyus észleli, hogy a fürdőszobába kisebb „ér” csordogál a mosdókagyló alatt. Régi olvasóim által „ismert” méhész szomszédomat hívjuk fel, aki életvitelszerűen vasvári lakos és vízvezeték szerelő. Jön és elzárja amit kell, majd csapot cserél. Megúsztuk. Ezt igen, de…Vilmosnak öklömnyi méretű daganat van a nyakánál, szerintem vérrel telve. Valószínűleg megszúrta valami. Másnapra kifakad. Tényleg vér volt, beteríti a kutya aranyszínű bundáját. :-( Az állatorvost tárcsázom, megnyugtat és arra kér, naponta fertőtlenítsük és nyomkodjuk ki a daganat tartalmát. Na persze, az 50kg-os jószág nem nyújtja nekünk a nyakát, így marad az első pont és a várakozás, amit a doki egy hónapban határoz meg. Addig még megtelik majd párszor, de talán végleg ki is ürül. Ezután már egész nap esik. Kint is, bent is a lelkünkben. :-(
    Szeptember 16. Költészet és zene, Beck Zoli és Szűcs Krisztián zenés estje Cseh Tamás és Csengey Dénes soha nem hallott dalaiból. Édesanyám a barátnőjével érkezik. Megtelik a bérbaltavári Kultúrház a helyiek mellett, zalai, soproni, győri, szombathelyi, sárvári és vasvári érdeklődők is jönnek, sőt többen Nagy Gáspár pannonhalmi osztálytársait, valamint a Kossuth-díjas költő lányait is felfedezni vélik az előadáson. Anyuci másnap aztán szüretelni megy, reggel 7órától 17óráig megállás nélkül dolgozik, így érthető, hogy hullafáradtan, fekete kezekkel (ezt teszi a vörös szőlő) esik haza és bele a fotelbe.
    Jégeső! Egy nagy szatyor fügét majszolva kívánjuk mielőbbi távozását.
    A hírekben mondják, hogy Oroszországban a „részleges katonai mozgósítás” hírére, rekordmennyiségű ember utazott egyirányú repülőjeggyel Szerbiába és Törökországba, Örményországba, Azerbajdzsánba, olyan helyekre, ahová nem kell vízum.
    Édesanyámat megfűzöm, hogy vágassa tüsire a haját és váltson világos vörösre. A fodrásza lelkendezik, nekünk meg leesik az állunk, mert kb.20évet fiatalodik. :-)
    Apukám eljön értünk Bérbaltavárra és elvisz magához Üllőre, hogy autó híján, másnap eljussunk Piliscsabára, a testvéreméknél tartandó családi összejövetelre. Üllőn rakott mákos palacsinta készül Édesapám kezei alatt és fenséges zöldséges csirke. Piliscsaba felé, beugrunk Húgomékhoz, aki méteres tortát varázsol Öcsém örömére, engem pedig bolognai szósszal lep meg. Végre láthatjuk a saját szemünkkel is Annust! Nem tudunk betelni ezzel az állandóan mosolygó szeretetgombóccal, de egyelőre nem is kell, csatlakoznak hozzánk és konvojban meglódulunk Álomvölgybe. Piliscsaba-Álomvölgy :-) , bármikor kimondom, féktelen kacagás lesz úrrá rajtam. Annyira mű és olyan ámerikás ez az elnevezés, ráadásul annyira elüt ettől az erdőkkel-hegyekkel övezett, a település sűrűn lakott részéhez képest elszigetelt, természetközeli helytől. Mária és Juliska, a tehén anya-lánya páros, Rozi a mindig bozontos és játékos kutyus, akitől simán ellopja a tyúkokat a róka, az ottlétünkkor céklát és uborkát ontó biogazdaság, mind ámulatba ejt. Fergeteges a hangulat, egymást ugratva társasozunk és vihogunk, persze babázunk is, na meg beburkoljuk azokat a csemegéket, amiket viszünk, illetve amivel a házigazdák várnak bennünket. Késő este indulunk utunkra. Átvágtatunk Budapesten. Az autóból nézem a várost, amely most is olyan idegennek és távolinak hat, mint mindig, amióta elhagytam. „Törődj a lelkeddel!” felirat üt szíven és késztet elgondolkodásra a Ferenciek téri templomon, villóznak a város fényei az A38 hajóról, zene bömböl a Barba Negrából, a Bálna kéken csillog, a Művészetek Palotája színt vált… Nem hiányzik.
    Havazott Ausztria és Románia magasan fekvő hegyeiben. Beleborzongok.
    céges autó-saga. A márkaszerviz 7számjegyű ajánlatát követően, egy másik tag 40000Ft-ból megcsinálja az autót. Állítása szerint olyan alkatrész nincs is az autóban, amelyet a szerviz cserélni akart. Nem értem, tényleg nem. Egyes osztályzatot adunk értékelésünkben, a minket átverni akaró javítóműhelynek. Telefonálnak és kikérik maguknak az elégtelent, mondván, már a 8-as osztályzatért is leszúrja őket a főnökség. Elregéljük, hogy miért történt mindez, megjegyezvén, ha lett volna lehetőség nullát adni, azt adtunk volna. A telefonvonal másik végén lévő férfi nem érti a lényeget, mert összefoglalójában is azt hajtogatja, legközelebb ne tegyünk ilyet. Elfogynak a szavaink. Nem értjük, de biztosan mi vagyunk korlátoltak.
    Fűtésünk kipróbálva, átellenőrizve, beüzemelve…
    Annus egyre többet van ébren és a mesés játékaival „beszélget”. A kedvence a nyuszi, hangosan nevet és kurjongat neki, míg a madarakkal visítva vitázik. Csudapofa és már majdnem 5kg! Ez a szépen növekvő kislányka egyik nap olyan mennyiséget ürít, hogy Anyukájának le kell vágnia róla a ruhát, hogy ne kelljen az arcát is bebarnítania. Megpukkadunk a nevetéstől, amikor Húgom meséli nekünk ezt a történetet. :-) :-) :-)
    Megérkeznek a levendulák, amelyeket óriási örömmel és szeretettel rendeltünk és ajándékba adunk a szomszédaink és magunk előkertjeinek csinosítására. Korábban az ötletelés időszakában minden érintett izgatott és boldog, sőt meghatott volt a felajánlásunkat hallva, s ígérte, hogy az ültetést természetesen vállalja. Amikor cselekedni kell, egyikük sincs otthon vagy érzi jól magát. Biztosan a véletlen műve mindez, mégis felemásak érzéseink. Anyukám és a barátnője (az idős és a súlyos beteg) elülteti a 70 tövet. Idejük is van és bajuk sincsen. :-(
    Boltos munkatársnőm utolsó napja. Kisfia érkezéséig már otthon teljesít szolgálatot és a várakozás tölti ki mindennapjait. Ajándékok tömkelege, többféle torta, na meg nevetős-torokszorítós pillanatok. A búcsú mindig szomorú.


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: csuri = Csiri-csuri régi szőlőfajta rövidített neve; ürmös = likőrbor, melyet fehér üröm felhasználásával készítettek

Úton Piliscsabára I.

Balatonszárszón az út szélén

Budapest felé félúton, Balatonszárszón fagyiztunk is

Sógorom csapatépítője a Krka vízesésnél (sógorom felvétele)

Virág Balatonszárszón I.

Látkép Balatonszárszón

Annusom szobájának dísze ez a mackós szőnyeg

Útközben

Őrség Zöld Aranya torta kolléganőm búcsúztatóján

Kagylók a tengernél (kolléganőm felvétele)

Virág Balatonszárszón II.

Az Országház homályban :-) , teliholddal

Felhők között a Nap

Mákos-fehércsokoládés torta kolléganőm búcsúztatóján

Beck Zoli és Szűcs Krisztián a bérbaltavári Kultúrház színpadán I.

Úton Piliscsabára II.

Húgomék első házassági évfordulójának ételei (Pata Negra)

A magyar tenger Balatonszárszónál

A rózsaszín angol kékszakáll a kertünkben

Pöttyös dinasztia torta kolléganőm búcsúztatóján

Rák (kolléganőm felvétele)

Húgomék ebben a kőrengetegben laknak :-)

Sógorom csapatépítője Horvátországban, kilátás a tengerre

Beck Zoli és Szűcs Krisztián a bérbaltavári Kultúrház színpadán II.

Hétvégi ebéd az ősz színeivel (cékla, hagyma, fokhagyma, burgonya, rozmaring, balzsamecet)

Murmiás, Édesapám másik cicája

Szüreti kalács

Sógorom csapatépítője Horvátországban, kilátás a szálláshelyről (sógorom felvétele)

Aranyasszony / Bőség hava (augusztus)

    Súlyosbodik a helyzet a szerb-koszovói határon. :-(
    Elégett az Alföld kukoricatermése. :-( :-( :-( A Homokhátságon, amelyet az ENSZ 2020-ban hivatalosan is félsivataggá minősített, gyakorlatilag már semmilyen haszonnövényt nem éri meg termeszteni. Nálunk is megfigyelem a kertben, ahogy a cseresznyefa levelei sárgán hullanak alá…
    Barátnőméket, közel 6 hónapos pocaklakójuk állapotával kapcsolatban, nagyon megijeszti az orvos. Idegőrlő hetek következnek. :-( Amikor megírja nekem, sírógörcsöm lesz. Igyekszem lenyelni a könnyeimet, de nem megy. Csak áradnak, vég nélkül. Minden este imádkozom értük.
    Hajnalban bevezetek Zalaegerszegre nassolnivalóért. Karbantartó kollégám Keszthelyre tart a céges autómmal, aztán egyszer csak hív, visszafordul, mert a feleségét, illetve az egyik szemét azonnal meg kellett műteni, levált a retinájának egy része, beszivárgott a csatornafolyadék. A retinát visszahegesztették, lát ugyan, de ez a hét kritikus, még mindig nem kizárt, hogy megvakulhat. Egy másik kollégám ül át a kocsiba és indul újra a Balaton nyugati szegletében fekvő városba. Egy óra múlva hív, hogy nem indul az autó. Autómentőt riasztunk, betolja, hazaér vele, illetve felviszi Zalaegerszegre az irodához. Másnap hajnalban bérfuvaros visz melóba = a vágóhíd üzemvezetője, majd napközben visszahozza az autómat, semmi baja…
    Annusom nagyon szeret alukálni, de az etetésekhez fel kéne kelteni. Na nem 3óránként, ha tud, akár 5-6 órát is aludhat, mondja a védőnő Húgoméknak, de a kislány bírná tovább is. Nem tudják felkelteni azokkal az „eszközökkel”, módszerekkel, amiket javasolnak nekik, így végül kútfőből oldják meg. Levetkőztetik az unokahúgomat és a „hideg” pelenkázóra helyezik, azonnal felébred a picike. Tulajdonképpen stílusos formáját alkalmazzák a vízzel való leöntésnek. :-)
    Közvetlen munkatársnőm egy csomó paradicsomot hoz.
    39 Celsius fok van. Bírom én a hőséget, de ehhez nem sikerül hozzászokni.
    Anyukám poharakat keres szörpözésünkhöz, s kérdezi melyiket hozza. Csörömpölés és azt mondja: „Vannak ezek a „Pityu” nevezetűek. Az jó lesz?” Mondom: „Micsoda?” Válasz: „Amire rá van írva, hogy Pityu.” Mondta mindezt a pitu-s poharakra. Minek is egy betű miatt variálni, hozza csak, megfelel a célnak. :-)
    Apukámnál két érdeklődő is volt háztűznézőben!
    Szombaton Nagykapornakról jön egy lány, 11 órára és megnyírja Csillagot!!! Reggel már nem akar bejönni az eb, később mégis beszalad a szobába. Anyus meg az egyik kezével egy darázsba. Így próbálja beadni a bolhazsáknak az altatót, aki mindkét kezét összerágja közben, úgy megijed. Én is, mert ugyan a cucc, ami kiütné lemegy, de Anyukám mindkét keze csupa vér. Gyorsan lefertőtlenítem és bekötözöm a kacsóit. Azt mondja, hogy nem fáj, de egy szavát sem hiszem el. Csak meg akar nyugtatni engem, meg saját magát is. 11 óra. Megérkezik a kozmetikus. A kutya a szobában szaladgál. Igen, szaladgál. Nem ütötte ki a szer, de így is nekivágunk. Másfél óra tömör gyönyör, legalábbis annak az lehet, aki szereti a komoly izgalmakat. Egy alig bódult, rettegő kutyát kell lefognunk, hogy iszonyatosan elhanyagolt, két kutyának is elegendő bundájától végre megszabadulhasson. Mindhármunkról dől a víz, de Csillag nem adja fel, amint lazul a figyelmünk, enged a szorítás, kiverekszi magát. Úgy tűnik sosem ér véget. Aztán mégis. Rémálom volt. A fejét csak 80%-osan sikerült megnyírni. Reméljük, hogy nem fél majd…na nem tőlünk, hanem attól a helyzettől, hogy elvesztette a páncélját. A csaj elmondja, látott már olyan kutyát, amelyik például: fél a széltől is, mert védtelennek érzi magát vagy csak szorosan a fal mellett közlekedik… és ez az állapot, akár hetekig is eltarthat. Kb.3-4 hét múlva számíthatunk arra, hogy baba bundája lesz. Túl vagyunk rajta. Mélylevegő, kifúj, de nem megy, remeg kezünk-lábunk, Csillag is sokkot kapott, minden csontjában remeg. Nem hagyjuk magára. Kicsit később két tálka kaját is behabzsol, oldódik a feszültség mindannyiónkban. Hosszasan bámulom Őt és keresem benne az én kutyámat. Miért? Mert olyan, mint egy meztelen csiga vagy mint egy agár, hogy kutyás példát is hozzak.
    Anyuka nézegeti a darázs csípett és Csillag harapott ujjait, az egyiket különösen. Kérdezem: „Mit nézel ennyire?” Válasz: „Ez az ujjam még mindig gyakran vérzik, de most úgy látom, hogy beavarosodott.” Én: „Miiiiiiiiiii?” Ő: „Már heg képződött rajta.” Jól kivágta magát az Öreglány. Az a bizonyos ujja pedig rettenetesen néz ki. :-(
    Csillag a tegnapi majrézását követően ma már bátor. Kinyitjuk hajnalban az ajtót, kidugja az orrát, majd ráugrik Vilire, aki láthatóan nem tudja 100%-ra, hogy ismeri e ezt a nőszemélyt. Később megszaglássza és nyugtázza, igen, Ő az őrmester. Aranyosan elheverésznek kint a fűben, miközben mi napfürdőzünk és rózsákat is metszek. Mindeközben egy fekete pöttöm mafka átjön a szomszédból, győzzük a kutymákok öleléséből kiszabadítani. Anyus kezét jól meg is karmolja. Szegényem, már több sebből nem is vérezhetne. Egész délután az amúgy is dagadt ujjait és kézfejét jegeli. Mondja is nevetve, hogy 10 ujjából csak 2 ép.
    Augusztus 8.meghal Olivia Newton-John.
    Pirkadatkor többféle állat szalad át előttem és véletlenül nagyság szerint növekvő sorrendben. Első egy cica, utána egy róka, majd egy borz, végezetül egy őz igyekszik az út egyik oldaláról a másikra. Élvezettel szemlélem sorban őket.
    Az egyik sofőrünk ismét elkapta a koronavírust. Az év elején majdnem otthagyta a fogát és most ismét fojtogatja. Aggódunk érte. Mi meg egy nagy tál őszibarackot kapunk a szomszédtól. Régen ettünk ilyen finomat, folyik a leve a karunkon.
    Csillag hátán van egy ronda seb, betadine és neogranormon kezelést javasol az állatorvos. Anyusnak meg lassan új kezeket, mert a kezei bánják az ápolást.
    Egyik munkatársnőm a hét zárásaként, vaníliás-mákos süteményt süt. Előző nap egy másik lány az üzemből, tiramisut hozott a születésnapjára. Mindkét nap csalános leszek a tejtől, de ki nem hagynám ezeket a finomságokat.
    Augusztus 11.Felszínre kerül az Ínség-sziklája a Szabadság hídnál. A szikla a vízhiányt szimbolizálva kapta a nevét, akkor kerül elő, amikor 95cm alá esik a vízszint. Most 89cm. A valaha mért legalacsonyabb vízállás 33cm volt, 2018-ban. Ezzel párhuzamosan olvasom, hogy jelen pillanatban 2,5milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez; 3,5millió ember, pedig nem tud higiénikusan élni, nincs lehetősége mosakodni. Egyre jobban szárad ki a Föld, egyre kevesebb lesz az ivóvíz és egyre nehezebb lesz hozzájutni a forrásokhoz.
    Kiszárad a Tápió, Jászboldogházánál.
    Augusztus 12. „Egy hét a csillagok alatt” elnevezésű országos programsorozat bérbaltavári eseménye. Csillagászati előadás, játékok, távcsöves bemutató. Édesanyám a szomszédasszonnyal megy, csatlakozik hozzájuk annak öccse és anyukájuk is. Kedves, nyíltszívű emberek. Örülök, hogy Anyus körül kezd kialakulni egy baráti társaság.
    Balkezesek világnapja, a nagyobbrészt jobbkezesekre kitalált tárgyak világában. Példáim: konzervnyitó, hámozó aminek csak az egyik oldala éles, így csak úgy hámozhatok, hogy nem magam felé mozgatom az eszközt, hanem el; aztán a ceruzahegyező, amit úgy használok, hogy a hegyezőt forgatom, nem a ceruzát; a kedvenceim közé tartozik a spirálfüzet, amiről mindig úgy gondoltam ellenem, a balkezesek ellen találtak ki, mert a spirál rész szétnyomja a kezed és a papír szélétől nem is tudsz írni, mert akadályoz a mancsod; aztán a töltőtoll, sem semmi, mert elkenődik az írás és a kezem is tollas (festékes) lesz; az ollóról már nem is beszélnék! :-) :-) :-)
    Semmit sem alszom, dől rólam a víz, így nem is tudom hogyan kelek ki az ágyból. Az összetört szó nem írja le, amit érzek. Bent a cégnél is ülök egyhelyben és szakad rólam a wasser, miközben a lázmérő hibát jelez = nem tudja megmérni a hőmérsékletemet, mert az olyan alacsony. Eljön a vég? Passzolom a választ. Aztán megmaradok.
    Egy új terméket gyártunk, ilyenkor mindig óriási az izgalom, hogy miként sikerül. Jelentem, jól. Megkönnyebbülünk, mert a partnereink olyan komoly bizalmat szavaztak nekünk ezzel a termékötletünkkel kapcsolatban, hogy már a próbagyártás előtt is több 100kg-ot kértek a jövő hétre. Azon gondolkozom, milyen szerencsés vagyok, nem kell alkukat kötnöm a munkában, a gyártásban, nem elvárás az „olcsósítás”, épp ellenkezőleg, mindig magas minőséget kell gyártatnom. Minden élelmiszermérnökből lett üzemvezető álma. Jó itt, jó ebben a közösségben.
    Péntek. Pizzát rendelünk a munkahelyre és közösen, nevetgélve falatozzuk. A kereskedelmi vezető szőlőt, szilvát és körtét hoz, mert minden beérett augusztus közepére! Ezt teszi a forróság! Céges autóm „gyengélkedik” ? Miután hajnalban megállok az üzemnél és leállítom, erős, égett műanyag szagot is érzek. Nem vagyok nyugodt. Jövő hét szerdán elviszik egy szerelőhöz.
    Egész éjjel szakad az eső, nagy erővel és mennyiségben. Milyen érdekes is az élet! Úgy vágytam az esőt és olyan eufórikus örömet lelek benne. Ezt teszi velünk a szárazság megélése és az elsivatagosodástól való félelem. Én régen is szerettem az esőt, hallgatni is… most is élvezettel hallgatom, különösen, hogy nem tudok aludni. Villámlik és dörög is, azt mondjuk nem szeretem, sőt, félelemmel tölt el.
    Augusztus 20.Falunap, Anyukám megy, nekem eszem ágában sincsen. Olyan fáradtságot érzek, hogy komoly erőfeszítésembe telik az is, felkeljek egyáltalán.
    A boltos kolléganőm, szeptember végéig dolgozik, utána harmadik gyermeke születéséig már otthon lazul, de addig is csak 1-2 napra jön be hetente. Hirtelen elementáris erővel sújt le a gondolat, mi lesz velem nélküle? Kivel fogok hülyéskedni, kivel ugratjuk majd egymást, kivel fogok nevetni? Már most hiányzik. Milyen önző is az ember! Pedig élete legszebb „feladata” előtt áll. Nem mellesleg nem a világ végén él majd, bár majdnem, mert Zalakoppányban. :-) (ez tőlünk kb.15km)
    Kedves barátom, még kedvesebb felesége, aki barátnőm volt, hosszantartó, súlyos betegség után az angyalok közé költözik. Két pici gyermek és mi, a végtelenül szomorúak maradunk utána. :-( :-( :-(
    Vasárnap elmegyünk Zalaszentgrótra vásárolni, majd miután hazajövünk és kipakolunk, javaslatomra lemegyünk a Szajki-tavakhoz. Sétálunk egy nagyot, bár erősen fúj a szél. Veszünk palacsintát és jégkrémet is.
    Édesapám pénteken reggel jön hozzánk és vasárnapig marad. Én már csütörtökön is itthon vagyok, lenyírom a füvet, Anyus megfőz, hogy a lehető legtöbb időt együtt tölthessük. Pénteken késő estig beszélgetünk, nevetgélünk a kertben, majd a sötétség mélyülésével a házban. Szombaton levisszük Apukámat is a Szajki-tavakhoz, sétálunk egyet, kemencés lángost veszünk, majd otthon a konyhaszekrény takarólécét „vágjuk” le kínkeservek árán, javarészben egy késsel reszelve. Ha ezt látta volna valaki! :-) Miután végzünk, már mi is tudunk kacagni magunkon, a bénázásunkon. Este megint a „teraszon” ülünk, élvezzük a jó levegőt és a forróság mérséklődését, kutyákat simogatunk, körtét eszünk a fáról, majd bent a konyhában, Apum készítette rakott mákos palacsintát dézsmáljuk meg.
    A legjobb barátom 40 éves.
    Ismerőseim megrendezik az V.Bernie emlékkupa (kedves elhunyt barátjuk emlékének tisztelegve), ez egy off-road verseny a tilaji erdőben, s én immáron harmadik éve (amióta tudok róla) támogatom.
    Húgom begolyózása. Éjjelente elő-előfordul, hogy öntudatlan állapotban felugrik és keresi Annust (a szekrényekben, az ágy alatt, fiókokban...), majd bepánikol, hogy nem találja, a férjét is felrázza, aki aztán közli vele, a kisbabájuk a helyén, az ágyában szuszikál. :-)
    Az alábbi párbeszédre leszek figyelmes kerti teendőim közepette. A szomszédban zajlik a párbeszéd. A hölgy: „Nézd! Az újság azt írja ezek lesznek a nyerő számok a lottón…” - és már sorolja is. Megszólal a férj: „Lassabban már, nem tudok ilyen gyorsan írni!” :-) Kívánom, hogy nyerjenek!
    Olvasom, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és több közép-amerikai országban, évente 120000 problémásnak bélyegzett 10-18 év közötti gyermeket rabolnak el a szüleik kérésére és visznek el vadontáborokba, hogy megneveljék őket. Ezekben a táborokban 3 hónaptól, akár 4-5 évet is töltenek a programban, szüleik hiszékenységétől és tartalékaitól függően az áldozatok. Áldozatok, mert bár nem így hirdetik, de ezekben a táborokban kegyetlen módszerekkel zajlik az átnevelés. Folyamatos a lelki, fizikai, sőt szexuális bántalmazás, éheztetés. A szülőkkel elhitetik ez a terápiás módszer segít, a gyerekeket pozitív hangvételű levelek megírására kényszerítik, mosolygásra késztetik őket fotókon és azokat küldik el… Ráadásul némasági fogadalmat kell tenniük a résztvevőknek és állandó rettegésben tartják őket. A program marketingje kiváló, így az iskolai tanácsadók is ajánlják azokat. Számos halálos áldozatot is követeltek a táborok az elmúlt évtizedekben (mint például: fagyhalál; menekülés közbeni lövés, mert elmenekülni is majdnem lehetetlen, ugyanis komoly védelmi intézkedések, illetve szolgálat van….), de a túlélők, életük végéig cipelik a táborokban elszenvedett traumákat. A táborok távoli elhelyezkedése miatt, a balesetek és halálesetek eltussolása egyszerű, tárgyalásra nem kerül sor. Megjárt egy ilyen tábort és komoly kockázatot vállalva beszélt az ott történtekről, Paris Hilton is.
    1997.08.31. Párizsban, egy autóbalesetben életét vesztette Diana walesi hercegnő.


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: körforgó = körforgalom; honcsok = ürge, vakond

Szajki-tavaknál I.

Mályvacserje

Vaníliás-mákos sütik

Gép :-) az erdő mélyén

Szajki-tavaknál II.

Szarvasbogár

Az I.és II.világháborúban elesettek emlékműve Bérbaltaváron

"Summer song" nevezetű rózsáink

Szajki-tavaknál III.

Töltött káposzta a bérbaltavári falunapon (Édesanyám felvétele)

Nyári orgona

Szajki-tavaknál IV.

Körhinta a Szajki-tavaknál

Látkép falunkra a fenti területünkről

Valamilyen bokor :-) , ami mindig lenyűgöz

Szajki-tavaknál V.

Bérbaltavári utcakép (Édesanyám felvétele)

Ösvény

Szajki-tavaknál VI.

Szajki-tavaknál VII.

Krieg Ferenc festőművész emlékköve a Szajki-tavaknál

Vadvirág

Szajki-tavaknál VIII.

Aranyos rózsabogár

Szajki-tavaknál IX.

Rózsaszín angol kékszakáll a kertünkben

Szajki-tavaknál X.