Kerek Zöld porta: augusztus 2022

   Jégkrém arcba tömésével indul a július. Elég jó felütés. Elviselhetetlen meleg van. Szombatra virradóan feltámad, majd viharossá fokozódik a szél és enyhül a forróság, de ettől még nem alszom. Reggel munkahelyi feladatok ellátása, majd otthon fűnyírás, új növények helyének „kimérése”. Na igen, szeretnénk néhány tő ribizlit, pár darab rózsaszín angolkékszakállat és 4-5 bokor sudárzsályát.
   Erdőtűz a Bükkben. 100 hektáron tombolnak a lángok Miskolc külterületén, Jávorkút közelében. A kiégett erdőrészen csak hamu és elszenesedett tuskók maradnak. :-( :-( :-(
   A női vízilabda válogatott VB döntőt játszik az USA-val. Mesés ezüst lesz a vége! Magunkhoz képest így későn fekszünk, illetve csak feküdnénk, mert a szomszédban olyan hangerővel tombol a buli, hogy végül hajnalig nem alszunk, utána meg már csak szendergünk. Napfelkeltekor irány az üzem, majd Vasváron költekezünk a konyhára. Verőfényes időben, kisebb viták és nagyobb izzadtságcseppek kíséretében lefektetjük a geotextíliát és rászórjuk a mulcsot.
   Megjelent a búzavirág az út mentén és a napraforgók is teljes pompájukban a földeken. Nem lehet ezzel a természetes szépséggel betelni.
   Vízhiányról és a víz mennyiségének korlátozásáról cikkeznek. Kiszárad a Bicsérdi-tó, a Dunántúl népszerű horgásztava Baranya megyében és a Vekeri-tó is, amely Debrecen ökológiai katasztrófája. Elkezd egyre jobban nyomasztani, pedig ez a jövő… :-(
   Régi munkatársnőm sárgababot hoz nekem, az egyik jelenlegi meg kaprot.
   Lilára égek két, kisebb részen, de az óriás felületen csokibarna vagyok. Ennyit tesz a kert!
   Meghal Járosi Tamás :-( (Fekete-bárány manufaktúra; Malackrumpli Bisztró, Biobalaton öko-és kézműves piac Balatonfüreden) 2013-ban jártunk először náluk Balatonfüreden, talán az volt az első évük. Meghatározó élmény volt mindannyiunk életében, s onnantól visszatérő is. Körülbelül egyidősek vagyunk/voltunk.
   Napok óta szétmegy a fejem, egyik nap 37 Celsius fok, a következőn 20 Celsius fok van, aztán újra melegszik, fájnak a végtagjaim, szédülök.
   Az egyik sofőrünkkel Zalakarosról hozatunk süteményeket. Közben, amíg várjuk leszakad az ég. Rövid idő alatt 55mm csapadék esik. Azt hiszem betöri az iroda ajtaját is, olyan erővel zúdul. Elindulok haza, mert nem mutatja jelét, hogy elcsendesülne. Semmit sem látok és erősen vezeti is az autót a rengeteg, hömpölygő víz.
   Unokahúgomék elhozzák a régi ágykeretemet, előtte Anyust elviszem fodrászhoz Csehibe. Huszonpárcelsiusfok van, egész hétvégére ennyit jósolnak. Azért én még ebben a „hidegben” is lepirulok.
Július 12.Benedek Tibor 50 éves lenne.

„Ma lennél 50 éves. Nem tudom, melyik szülinapod volt az utolsó, amikor még nem fájt semmi. Nem fájt a lassan ölő betegség megannyi fizikai tünete. És nem fájt a lélek gyötrelme, a közelgő veszteség igazságtalansága.
Elnézem ezt a képet, amiben minden benne van. A tested elgyengülése és a tekinteted titokzatossága. Az olyanok tudása, akik belül megjárták a poklot, akik alámerültek, akik fel merték tenni maguknak azokat a kérdéseket, amelyeket amúgy senki nem mer.
Őszinte leszek. Elképesztően becsültelek sportolóként. Talán még jobban becsültelek férjként és apaként. Tiszteltelek kapitányként. És tiszteltelek olyan hírességként, aki nem váltotta aprópénzre a hírnevét, és ugyanúgy megtartotta a mértéket a szereplések gyakoriságában, mint ahogy abban is, hogy mit oszt meg a világgal és mit nem.
De talán a legjobban azért becsültelek, ahogy végigmentél a halál felé vezető úton. Veled kapcsolatban mindig a méltóság szót használom.
De talán ennél is fontosabb az élet szentsége. Azt mondtad magadról, hogy a te tehetséged a sportban abban nyilvánult meg „csupán”, hogy jobban akartál, mint a többiek. Nem voltál ügyesebb, gyorsabb, technikásabb, erősebb, „csak” jobban akartál.
Az élethez való viszonyulásodban is ezt a tiszta egyszerűséget látom. Te éltél. Nem magamutogattál, nem villogtál, soha nem voltál más, mint önmagad. A meghitt pillanatok a tiéd voltak. Nem kürtölted világgá. A kudarcokkal is becsülettel szembenéztél. Nem hagytad, hogy a sikerek más szintre emeljenek, a te identitásodat nem az aranyérmek, a díjak vagy a népszerűséged alakították, hanem a belső tartás és meggyőződés.
És ez a rendíthetetlen erő mutatkozik meg ezen a fotón is. Az utolsó pillanatokig dolgoztál. Tudtad, hogy mi vár rád, de még ekkor is megélted az életedet. Sokkal teljesebben, mint bármelyikünk. Azt hiszem, a halállal az tud ilyen bátran szembenézni, akinek korrekt viszonya van az élettel és önmagával.
Sokat fogunk még beszélni rólad. Azzal a bizonyossággal, hogy neked tényleg voltak olyan tökéletes pillanataid, amelyek nem időben, hanem a teljességükben jelentették az örökkévalóságot. Ha valaki, te megérdemelnéd, hogy így legyen.
És mi hisszük, hogy így is volt.”
(Ne pánikolj, sportolj elnevezésű facebook oldalról)

   Annus 2960g, a méhnyak megrövidült, a baba fejét a nőgyógyász megsimogatja, de még teljesen zárt a méhszáj. Mindenesetre úgy tűnik, Édeske felkészült a NAGY utazásra! Hihetetlenül várjuk! :-)
   Kicsit megfáztam, pontosabban ez megfázással kevert allergia lehet, megállás nélkül folyik az orrom, mintha kötelező lenne.
   Már visszaszámolunk és minden napunk Annusról szól, a gondolataink körülötte és Édesanyja körül forognak. Szerda, csütörtök ctg, a kis piszok egész nap tombol a mamája pocakjában, bezzeg amikor vizsgálni akarják megáll, sőt elalszik, így másnap újra mennek, de akkor sem járnak sikerrel. Harmadnap kórház. Húgom aggódik, hogy bent kell maradnia, ha a kórházban sem tudják felébreszteni és ha most is fehér köpeny szindrómája lesz és inkább alszik. Egy nem cukorbetegnek egyszerűbb megmozgatnia a babáját, mert iszik egy üveg coca-t vagy eszik csokit és kész, de a testvérem inzulinos cukorbeteg lett az áldott állapot alatt, így nincs sok lehetősége. Szóval, ha nem sikerül, nem számít, hogy amúgy majd egész nap tombol és bulizik, a szülésig befektetik. Most várnak, várunk. Borzasztó. Ezt tényleg nem érdemelné Húgom! Minden ok. Július 27-én születik majd meg Annus. Mivel magas vérnyomása van és inzulinos cukorbeteg lett, nem hordhatja augusztusig szíve alatt a gyermekét, ez a protokoll, a baba védelme érdekében. Kedden este beindítják a szülést és amennyiben nem megy „természetes úton”, akkor sürgősségi császár lesz. Izgalom rakéták bekapcsolva!
   Sütihegyek, névnapok és születésnapok okán, reményeim szertefoszlanak, hogy néhány dekától megszabaduljak.
   A rezsicsökkentés eltörlésén, illetve korlátozott fogyasztói csoport hozzáférhetőségén agyalunk. Mi nem esünk bele az átlagos csoportba, mindamellett, hogy nagyfogyasztói státuszt nem érzem magunkénak és rémülten olvassuk az esetleges 5x-ös áramköltségről szóló írásokat. Elkezdünk matekozni, miként tudjuk kifizetni, ki tudjuk e fizetni. Félelemmel nézünk a jövőbe és így alszunk el vagy legalábbis próbálunk.
   Benzinért megyünk Zalaszentgrótra, hogy tudjak füvet nyírni, aztán meg a gyógyszerekért sétálunk fel az orvosi rendelőhöz.
   Megérkeznek a sziklakerti növények, a talicska kereke megadja magát, így egyesével hordozunk be mindent. Másnap egész nap ültetünk. Mámorító a csontszáraz és márvány keménységű földet ásni a ribizliknek. Dől is rólunk a víz és reményeim szerint ég a zsírom is!
   Cibakházi homokpad mérete a Tiszánál, az idei évben rekordot dönt. Egyes becslések szerint 3-4éven belül kiszárad a Tisza. Klímadepresszió fojtogat. :-(
   Szomszédasszonyunknak átvisszük a fa asztalunkat 6db székkel. Mi nem tudjuk kihasználni és van egy másik, 30 éve szolgáló műanyag garnitúránk, nem akarunk felhalmozni. A hölgy lánya odasúgja, hogy ez volt az álma! Istenem, de jó helyre került! :-) Csodás emberek, iszunk egy kávét, kapunk egy tál cseresznyét és 2üveg sárgabarack lekvárt is a sok könny és ölelés közé.
   Kiszárad a mórahalmi bivalyrezervátum tava, a Nagyszéksós-tó. A szikes tó néha kiszárad, mert ez sajátja, de most eltűnt, erre még nem volt példa. :-(
   Anna nap van. A még pocakban lévő Annust is köszöntjük. Anyukája már a kórházban izgul. Nem sokat ér a munkám, mert állandóan rájuk gondolok. Este felteszik a ballont és várnak, aztán oxitocin, na meg burokrepesztés is, már 27-e kora délután van és semmi. A kisasszonynak esze ágában sincs egyelőre színre lépni. Apukám bemegy a Klinikára, a helyszínen izgul tovább. Végül császármetszéssel, közel 20 órás vajúdást követően, Kárpáti Anna délután 15:32 perckor megszületik, 3160grammal és 53centiméterrel. Ahogy meghallja a szülei hangját, abbahagyja a pityergést és mosolyog. Milyen jó is volt a pocakkal beszélgetni!!! :-) :-) :-) Édesapám meg is nézheti, elfúló hangon telefonálja, hogy gyönyörű és megsimogathatta a lábát és cuppogott meg mosolygott neki a csöppség.
   Olaszországból csokikat, helyből szilvát, őszibarackot, uborkát és cukkinit kapok. Közvetlen kolléganőm egy saját kezűleg készített papír tulipánt hoz.
   Másnap Húgom ezt írja az intenzívről: „Nem hiszem el, hogy lent vár a babám, akihez nemsokára mehetek. És, hogy idáig bennem volt, mostmár kint van. Nincs, aki mocorog a pocóban. Kicsit nyugtalan voltam tegnap este, hogy minden oké e vele és foglalkoznak e vele, de aztán megnyugtattam magam, hogy itt biztosan.” A hasa húzódik a seb miatt és nehezen megy, de alig várja, hogy a vizit után legyen, mert ahogy írja: „azonnal kilövök Annushoz”. Mindannyian végtelenül boldogok vagyunk. Bővült a családunk. :-) :-) :-) :-) :-)
   Harmadnap már haza is mehetnek és kezdődik életük legfontosabb és legizgalmasabb kalandja. Igazi családdá váltak.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: lőcsláb = szekerek alkatrésze, két oldalról támasztja meg a szekeret, így a súlyeloszlás kedvezőbb; áristom = zárka, fogház