Kerek Zöld porta: április 2022

   Március. Mínuszok. Úgy megfáztam, hogy abban hiba nincsen.
   Sárgabaracklekváros fánkot és áfonyás-vaníliásat kapok a munkatársnőmtől, húshagyó kedd alkalmából. Kikaparom a belsejéből a lekvárokat és úgy eszem meg. Ez a farsangi szezon utolsó napja. Zala megyében több faluban, például Milejszegen, ilyenkor a „maskurázás” a szokás. Nappal a gyerekek házi készítésű jelmezt öltenek és járják a falu házait, ahol apró ajándékokat kapnak. Este a felnőttek öltöznek be, úgy, hogy eltakarják az arcukat ronggyal. Ahol fogadják őket, ott próbálják kitalálni, kit rejt a maskura.
   Egy hónap múlva lesz új segítőm. Alig várom, hogy elérkezzen az a nap. Addig egyedül birkózom meg a temérdek feladattal.
   Öcsémék tehenének Máriának, valószínűleg borja lesz. Ha véletlenül bika, ami ritkaság, akár 1200kg is lehet, hisz az anyja is nagyobb, mint egy átlagos jószág, állapítja meg a tehenész.
   Anyus újabb három fogától szabadul meg. Lassan több füle lesz, mint foga. :-)
   Kedves kollégám régi katona történeteiből szemezget. :-) Azt kapta parancsba, hogy szedje össze a lehullott leveleket. Erre Ő befeküdt a kosárba a fa alá és aludt. Az arra járó felettese megkérdezte, hogy mit csinál. Válasza: várja, míg lehullik valamennyi levél. / Bakancsot kellett boxolni. Az egyik buta „kollégát” megtréfálták. Elhitették vele, ha boxot tesz belülre, akkor kívülre is kijön és kevesebbet kell pucolni / Volt egy társ, aki órákig trónolt a wc-n, direkt húzta az időt. Ultrára sósavat öntöttek, az ajtót becsukták. Pillanatok alatt, mintha ágyúból lőtték volna ki.
   Tíz fős szarvas rudli kel át előttünk az úton, az utolsó pillanatban vesszük észre és épp csak meg tudunk állni. Levegő bent ragad, szív hevesen ver. Diadalmenet, bár csak utólag értékeljük.
   Anyukám a régi idők emlékére bundáskenyeret és tejbegrízt készít. Milyen komoly hiba, hogy ennyi ideig mellőztük ezeket a príma eledeleket.
   Máricus 5. Négy éve költözött a cicamennyországba Rezső úr, az első cicánk. Megsiratjuk. :-(
   Hétfő. A beszélgetések napja. Több, számomra fontos emberrel kell tisztáznunk a dolgainkat. Egy óriási érzelmi hullámvasútra váltunk jegyet mindannyian, de a végén elégedetten szállunk ki a kabinjainkból.
   Nőnap. Tömérdek virággal és édességgel örvendeztet meg a környezetem. Vágóhídon dolgoznék, de az üzemvezetőnek migrénes rohama van, így nem megyek.
   Tombol az influenzavírus. Jó néhány kolléga kiesik. Az egyikük gyermekének olyan magas láza van, hogy félrebeszél. :-(
   Apukámnál elzáródás van a konyhában. A létező összes csodaszert kipróbálja, sikertelenül. Aztán jönnek a népi hasznosságok, de hasztalanul önti az ecetet és a szódabikarbónát is a lefolyóba. Szakemberre van szükség. Jönnek is és egy átlagos fizetésért megoldják a problémát. Napokkal később, amikor beszélünk róla, azt mondja Apum, hogy ha eszébe jut az összeg nagysága, még mindig elfogja a rosszullét. Osztozom a bánatában. A kis nyugdíjából félretett pénzecskéjének lőttek, sovány vigasz, hogy a víz lefolyik.
   Március 9. 10 liter gázolajat tudunk csak vásárolni a benzikúton. Zalaszentgróton egyáltalán nincsen üzemanyag. A mi, zalabéri benzinkutunknak is csak egy hétre való készlete van ilyen drasztikus korlátozás mellett is. Mindeközben a hírek arról szólnak, hogy egy személygépjármű megtankolása nem lehet probléma, hiszen 70-100 literes korlátozás van. Kérem szépen, hol???
   Kiruccanunk a Szajki-tavakhoz. Közel ezer éve nem voltunk sehol. Beszorultunk a négy fal közé, én beletemetkeztem a munkámba. Elengedhetetlen, hogy friss levegőhöz jussunk és kikapcsolódjunk. Szépen süt a Nap, de csípős hideg van. Ettől függetlenül ráérősen andalgunk a tavak partján és a fák között.
   Nyáron érkező Annus unokahúgom 313g és 157-et ver a szíve! :-)
   Az egyik tulajdonosunk autóbalesetet szenved, meg kell műteni a gerincét. :-( :-( :-(
   Március 15. Ragyogó időben, Zalaegerszegen kirándulunk a Göcseji Falumúzeumban. Skanzen a város közepén. Ez az ország első, szabadtéri néprajzi múzeuma, 1968-ban nyílt meg. A várost átszelő Zala folyó holtága mellett és a régi Hencz-féle vízimalom körül kapott helyet a „létesítmény”. A skanzen épületeit, tárgyait 30 településről szállították ide és úgy rendezték el, mintha egy XIX.századi göcseji falu lenne. Parasztházakkal, gazdasági épületekkel, templommal, kovácsműhellyel és malommal.
   A vágóhíd üzemvezetőjének felhívására, néhány óra leforgása alatt, három nagy csomagot állítunk össze a Feldolgozó üzemben, ukrán menekülteknek. Olyan varázsos érzés! Akik hallják, látják mit teszünk, kiknek gyűjtünk, kérés nélkül csatlakoznak, sőt ragaszkodnak ahhoz, hogy segíthessenek.
   A rövid hetekben az a jó, hogy sokkal hosszabbak, mint normál társaik és az ember jobban kipurcan péntekre, mint általában. Ez az ünnepet követő hét sem hazudtolja meg magát.
   Hóvirág szőnyegben gyönyörködünk minden egyes napon hazafelé, az egyik falusi porta kertjében. Apró csoda, mégis sokat jelent.
   Tobzódnak a meleget hozó névnapok és születésnap is van, ebből következik, hogy torta és sütemény hegyek is, a kilóink legnagyobb örömére.
   Napok óta nincs gázolaj a benzinkúton, ami útba esik nekünk. Cirka 60km-es utat kell megtennünk, hogy tankolni tudjunk.
   Édesanyámnak elkészülnek a fogai. Olyan boldogan jön értem és megállás nélkül mosolyog! Régen láttam ennyire felszabadultnak! :-) :-) :-)
   Reggel 8 órakor jeges a szélvédő, pedig lassan a végéhez közelít a hónap. Hol van a tavasz??? Követelem, hogy jöjjön végre!
   Kéményseprő jön, nincs gombom, ezért a nadrágom megkötőjét szorongatom, majd miután elmegy, rájövök, hogy nem kívántam semmit.
   Nem nyit ki a lángosos, ezzel keresztül húzza a terveinket. Így inkább lefekszem, úgyis alig állok a lábamon és 6.napja nem alszom. Két órácskát szendergek. Micu cicus, aki soha nem jön velem aludni, még a hálószoba közelébe sem, most az ágyam melletti székre telepszik és onnan nyalogatja a kezem, harapdálja a könyökömet, amíg végre el nem kezdem simogatni. Az alvásnak lőttek, de óriási öröm, hogy a félős, végre kezd feloldódni.
   Hajnalban mínuszok, délután 20 Celisus fok. Nem meglepő, hogy szétreped a fejünk!
   Különös az élet. Váratlanul fény derül valaki alakoskodására, ami mélyen megsebez. Bizalmasomnak hittem. Zakatolnak a gondolatok a fejemben, fojtogat a sírás. Egyszerre fájdalmas és kellemetlen, hogy vezetőként nem észleltem semmit, hogy vakon bíztam. Alig kapok levegőt. :-(
   Kétféle színű kasvirágot, napsárga árnyékliliomokat és sárga-zöld yuccákat rendelek, ezzel meg is határozom a jövő hétvégi programot. Az utcafrontra ültetett íriszeket meglocsoljuk, bár csak sejtjük honnan várhatóak, utána a napsütésben üldögélünk és simogatjuk a kutyusokat, akik közül Csillag éppen ma (március 27.) 6 éves! :-)
   Alig várom, hogy hazaérjünk a vasárnapi munkából és vásárlásból, mert gyengeség, fejfájás és hányás kerülget. Egyetlen örömöm, hogy útközben meglátjuk az idei első gólyát Zalabérben. Amint hazaérünk, belezuhanok az ágyba. Igaz, hogy ¾ 1 van, de nem bírom. 2 órát szendergek. Ebből este nem lesz alvás. Sebaj, követem az Oscar díjátadót. Ez a 94. Van magyar díjazottja is, a legjobb látványtervért, Sipos Zsuzsanna. Van magyar séfje is a vacsorának, aki vadast, csirkepöröltet, Eszterházy tortát és somlói galuskát készít.
   Március 29.kimerülök. Lemerülök. Fél 9 körül felhívom Anyukámat, hogy jöjjön értem a munkahelyemre. Kérem, hogy ne ijedjen meg, már jobban vagyok, de annyira mégsem, hogy maradjak. A kollégáim lefagynak, tudják, én sosem megyek haza, de látják is, baj van. Falfehér vagyok, szúr a szívem, húz a bal karom, ráz a hideg. Megijedek. Anyuci lélekszakadva jön, mire megérkezik, addigra enyhülnek a tüneteim, de Ő halálra vált arccal kémlel. Nem tudom megnyugtatni. Hazavisz. Lefekszem. Simogatja a fejem és őrzi az álmom, viszont a szíve belesajdul. Pizsiben ténfergek egész nap, jól esik. Most két napon át megpróbálom ugyanezt. Hajnalban bemegyek, elindítom az üzemet és 8 óra magasságában hazamegyek, pihenek. A következő nap a bolondos boltos kolléganőm már reggel fél 6-kor mákos gubát készít nekem, hogy ezzel az édes élménnyel gyógyuljak és térjek haza regenerálódni. Hálám jeléül meglepem egy tégely mézbe rejtett japán zöld tea porával. Antioxidáns bomba!!! Tegyen jó szolgálatot! Azt olvasom, hogy Bruce Willis visszavonul. Afázia miatt. (agyi sérülés következtében fellépő nyelvi zavar) Kulka János is ezzel küzd. Megérint a sorsuk, feltolulnak az emlékek.
   Az előzetes tervvel ellentétben, a 2.negyed napomból szabadság lesz! Pontosan. Nem elírás. Nem vagyok jól. :-(

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: bazgurál = piszkál; béka = vörösboros kóla; cula = cucc, ruhanemű; kucu = disznó