Kerek Zöld porta: február 2022

   Verőfényes napsütés 15 Celsius fok, jól kezdődik az év, na meg emiatt fejfájással is.
   A Bécsi Filharmónikusok játéka mellett/közben elkortyolok egy üveg pezsgőt, majd lencsét és korhely levest eszünk, na nem a hagyományok miatt, hanem azért, mert fényévente megkívánjuk. Most az a fényév van. Desszert gyanánt vajkaramellás kekszet tömünk magunkba. Az egész dobozt eltűntetjük, azzal szórakozunk, hogy egymás elől vesszük el/ki a kekszet. Majdnem megfulladunk, mert még le sem nyeljük az egyik kekszet, már toljuk rá a másikat, közben a másikon röhögünk…mint az oviban, de élvezzük! :-)
   Hétvégi munkát követően, Anyucival autókázunk a napsütésben. Azért autós a kirándulás, mert kifejezetten csípős az idő és jártányi erőm sincsen, viszont látni, feltöltődni szeretnénk. Friss, meleg tepertős pogácsával tesszük igazán luxus élménnyé ezt a kocsikázást.
   Vasárnap délután szokásaimmal és elveimmel ellentétben ledőlök, meg is lesz a böjtje, egész hétfőre virradó éjjel nem alszom.
   Meglepem Édesanyámat levendulás alvópárnákkal. Olyan végtelenül boldog, hogy belefúrja az arcát a párnákba és azokkal mászkál fel, s alá a házban. …és megállás nélkül mosolyog! Na igen, adni így igazán jó!
   Budapest bélszínt falunk, meg hamburgert, meg gyrost, meg fogasfilét, meg csirkét, na és pizzát is…persze nem egyetlen napon, hanem kettőn. :-)
   Az üzemi macskánk hajnalban is szorgalmasan baktat körbe és körbe, fel is kapcsolódnak a mozgásérzékelős lámpák amerre halad, a kamerán figyelem. Szép cicus, a fények is kedvelik. :-) :-)
   A vágóhíd üzemvezetőjét elzavarja a háziorvosa gyorstesztre. Szerencsére negatív. A minőségbiztosítási segítőnk viszont valószínűleg pozitív. Már illatokat sem érez. Itt ólálkodik ez a fránya vírus a közelünkben.
   Anyummal napok óta, minden este gesztenyepürét kanalazunk és levendula szörpöt hörpintünk mellé, hozzá, közé…pedig nem volt olyan újévi fogadalmunk, hogy óriásira hizlaljuk magunkat, mert nem tetszik a bejárati ajtó, s így alkalmunk lehetne megmagyarázni annak cseréjét. :-)
   Térképet fénymásoltatok a sertés telepünkön. Felhívom a kolléganő figyelmét arra, hogy ne az automata adagolóba tegye az iratot, mert azzal az üzemben mi mindig pórul járunk és ez az egyetlen példányom. Nem hallgat rám, s egy szempillantás alatt begyűri a gép a térképet és több darabra szakítja. Már kezdődne az értekezlet és be kellene mennem, de valahol az agyvérzés valamelyik fázisában vagyok, gyökeret vert a lábam. :-( Az informatikus kolléga elkezdi szétcsavarozni a fénymásolót, már atomjaira szedte, kb.43csavart emelt ki, de még mindig nem férünk a térkép valamennyi darabjához. Megnyugtat, hogy mindent megold, összeragaszt, én meg idegesen megyek a megbeszélésre.
   A három legnagyobb testű macska választja éjszakára az én lábaimat fekvőfelületnek. Meg sem tudok mozdulni.
   Vágóhídon dolgozom, egy rég nem látott partnerünk sofőrje jön a folyosón, automatikusan beköszön valamennyi irodába, s haladna tovább, de meglát, visszalép, másféléve nem látott, örömét fejezi ki eképpen: „mi újság, rég nem láttam, nyugdíjba ment?” Miiiii?
   Esik a hó.
   Szomorú ez a január, több okból is. A közvetlen munkatársam, a jobb kezem új kihívásokat keres, február végén elhagy bennünket. :-( Húgom gyermeket hord a szíve alatt, de másfél hónapja a poklot is megjárja, na meg mi, a családja is, mert állandó veszélyben van a babája. :-(
   Gyönyörű csillagos az Ég, nem tudok aludni ezért egész éjjel bámulok ki az ablakon. Nehéz betelni ennyi és ekkora szépséggel!
   Kemény mínuszok röpködnek hajnalban és napközben sem bukik át pozitívba, aztán két nap múlva már 16 Celsius fokkal melegebb van. Meg kell bolondulni!!!
   Újfent a vágóhídon segédkezem. Fél napon át nincs fűtés, télikabátban vacogva tanítok. Öröm az ürömben, hogy az egyik munkatársunk malac alakú pogácsát süttet és küld nekünk is. Nem mintha az melegítené a testet, de a lelket mindenképpen.
   Celldömölkre megyek egy új számítógépes rendszert nézek meg, valamint egy régi partnerünkkel is találkozom ezidőben, egyidőben.
   Kolléganőm elveszíti a babáját. Sírunk mindketten. Nagyon megvisel, hiszen Húgom is előtte nap kap „vészhelyzet injekciót” a babája megmentésére. :-(
   Hétvégi melóka, majd startolunk Taliándörögdre, öt kerámia jómadárért, amit a kedvenc alkotóim készítenek, Anyukám megbízásából a születésnapomra. A falu határában van a Taliándörögdi Űrtávközlési Állomás. Amikor meglátom, alig hiszek a szememnek. Olyan szürreális az egész, hogy tátott szájjal visítva kuncogok. Többször elolvasom a táblát, nem hiszek a szememnek. A falu másik felén a Szent András templomrom, közte a mi kézműves ismerőseink kertje és a kertben Ők, valamint Pistike a kutyusuk és a jómadarak. Pistike kis híján felborít, a tulajdonosokat is meglepi, ha tehetné, belém bújna. Elmesélik, hogy amikor megtalálták és befogadták még játszani sem tudott, azt meg pláne nem, miként kell szeretni, de ezt mostanra kinőtte. Pörög és forog örömében, alig győzöm simogatni. Metsző hideg a szél, de miután elbúcsúzunk a két-és négylábú barátainktól felsétálunk a templomromhoz. Szikrázó napsütés kíséri oda és vissza is utunkat, na meg nyakig érő sár.
   Baj van a négykarikással. Izzógyertya visszajelző lámpa megállás nélkül villog és ehhez a motorhiba jel is csatlakozik. A kereskedelmi vezető lesz egész héten át a sofőröm, mivel a céges autómat is egy hete felajánlottam egy bajba jutott kollégának. Így se saját, se céges autóm sincsen.
   A legfontosabb berendezésünk az üzemben, a kutter ismét bekrepál. Amióta megvásároltuk, többet volt rossz, mint jó, de ez a gép a gyártás lelke. Hiányában kétszeresére nő a gyártási és munkaidő. :-(
   45éves lettem. Születésnapi ajándékom a jómadarak mellett egy sötét mahagónifából készült pénztárca. Elől kalocsai motívummal. A munkahelyemen gyerekpezsgővel és többféle ízű kókuszgolyóval emlékezünk rám. Futár hoz virágcsokrot Húgoméktól, kapok ajándékokat is, üzeneteket is dögivel.
   Péntek hajnal. Megint fuvaroznak. Szakad a hó és az erős szél úgy hordja a havat semmit sem látunk. A sofőröm megkérdezi, hogy szerintem a saját sávunkban haladunk e. Mondom, hogy nem, a szembe jövőben. Sebaj, feleli, úgysem jönnek szembe. Tényleg meghatározni is alig lehet, hol van az út. Van egy új szakasz, ahol nem tettek ki oszlopokat sem, így nincs mihez viszonyítani, viszont ott mély az árok és a végén van is egy magasabbra épített leálló sziget, igyekszem úgy meresztgetni a szemem, hogy időben szóljak. Sofőröm rám néz, s megkérdezi: Te nem majrézol? Azt felelem, hogy nem, mert bízom Benned. Erre Ő: én majrézom, mert semmit sem látok. Én továbbra is nyugodt maradok.
   Egyre több a beteg a cégcsoportban…a központi iroda teljesen kiürül, valamennyi lány kiesik.
   A hétvégén is óriási pelyhekben ömlik a hó, mivel nincsen autónk, beszorulunk, s egyetlen kültéri szórakozásunknak marad a hólapátolás és járda sepregetés, valamint a játék a kutyusokkal. Nem rossz.
   Genetikai vizsgálat alkalmával az orvos a lába formájából megállapítja, hogy kislány lesz az unokahúgom, később a vérből nyert eredmények ezt hitelt érdemlően is megerősítik. Aranyos felvételt küld Húgom, már baba forma rajzolódik ki, ettől még jobban kötődünk a nyárra várt csöppséghez, pedig a veszély nem múlt el, de reménykedünk. Kárpáti Anna, már most SZERETLEK és nagyon várlak Téged! Imádkozom, hogy Te is akard és velünk maradjál!!!
   Csendes szürkeségben telnek a napok, az egész hét. Dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk. Minden nappal van egy beteg a környezetünkben, közvetlen munkatársam is kezd megrogyni. Egyik nap én is olyan levertséget érzek, hogy már délután 4 órakor ágyba bújok. A pihenés csodákra képes, reggelre mintha kicseréltek volna.
   Anyum szombaton disznóvágásra megy. A Bérbaltavárért Egyesület szervezi a tagjainak, tehát zártkörű esemény. A lelkére kötöm, hogy a sült vért semmiképpen ne hagyja ki, bár látom az arcán a rémületet, megnyugtatom, különleges finomságot kanalazhat majd. Igazam lesz, megerősíti. Paradicsomos káposztát hússal és sparhelten sült oldalast, valamint ugyanebben sült kalácsot küld a vezető hölgy nekem.

   Egész nap tombol a szél, szerencsére nálunk nem vészesen, de Üllőn Apukámnál leáll az áramszolgáltatás. Kikapcsol a kazán, nincs fűtés, meleg víz, a televízió akadozva sugároz ugyan, majd végleg leáll… Óráról órára lassan, de csökken a hőmérséklet a házban. Kérem, hogy melegítőben és dupla ágyneművel takarózva aludjon, féltem, hogy megfázik. Másnap meséli, hogy hajnalban rendeződött a helyzet, addig meg nem is tudott aludni, mivel olyan koromsötét volt a házban, az utcán, mindenütt, pánikroham környékezte.
   Az agostyáni emlékerdőről olvasok. Egy erdei temetkezési emlékhely. Az elhunyt hamvai egy biológiai úton lebomló urnába kerülnek, a kiválasztott erdei emlékfa gyökereinél. Néhány éve írtam itt a blogon hasonló külföldi emlékerdőkről. Örülök, hogy hazánkban is van, amúgy 2014 óta működik.
   A hét első, a hónap utolsó napja, állatorvosi szemle, az új üzemrész engedélyeztetése. Kigyullad a menetrend szerinti buszjárat az üzem előtti megállóban. Az utasokat épségben, egy mentesítő járat elszállítja. Mire észleljük mi történt, már két autóval kivonulnak a tűzoltók és áldozatos munkájuknak köszönhetően rövid időn belül megnyugtatóan rendezik a helyzetet. A szemle is jól sikerül, engedélyezik az új tevékenységünket. :-)

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: zsvédasztal = svédasztal; bolondján van = rossz a hangulata; hángedli = előke (kisgyereken evés közben)