Kerek Zöld porta: november 2021

   II.felvonás. Húgom és egyetlen sógorom „egyházi esküvője”, nagy családi körben, balatonszárszói házunkban és annak kertjében. (lassan esküvő helyszínné léphetne elő a rezidencia, amely a nyár közepén, már bizonyította kiválóságát unokahúgomék egybekelésekor) A házasságkötést megelőző nap délelőttjén a fiatalok nagynénémért mennek Siófokra, Ő álmodja a lelket az esküvőbe, trópusi virágokkal és hortenziákkal. Kezdetét veszi a munka. Sógorom tárcsán csirkét, krumplit és gombát süt a munkásosztálynak, közben apukám öccse és felesége (a lelkipásztor és zongoraművész) is megérkeznek. Kis ízelítőt kapunk „orgonán” (szintetizátor az :-) ) a másnapi szertartás repertoárjából. Felhőtlen időben kapálunk, őszi leveleket gereblyézünk, takarítunk, tervezünk és megvalósítjuk, díszítünk. Édesapám legjobb barátja szállítja a székeket, asztalokat és átrajzolja a terveinket az esemény „helyszíneit” illetően. Leforrázva hallgatjuk, mert amit javasol, azzal eddigi terveinket dobja képletesen a kukába. Cikáznak a gondolatok a fejünkben, mert érezzük, igaza van/lesz, a napsütést kell követnünk a rendezkedésben, de még a korábbi koncepció bilincsei nem engednek. Nagy levegő, kávé és újratervezünk mindent. Fürgén visszatérünk a tennivalókhoz, mert szorít az idő és alighogy körvonalazódik valami, pedig másnap közel 40 embert kell vendégül látnunk és lehetőleg lenyűgöznünk. Agyonhajszoltan dőlök az ágyba 22.45-kor, hogy hajnal 5-kor kialvatlanul riadjak fel és folytassam a megbízatást az utolsó simításokkal. A Nap sugarai kezdenek megcsillanni a teraszon és kisvártatva lágyan beragyogják az udvart. Káprázatos. Ilyenkor az utca teljesen kihalt, még a szomszéd nénit sem látom, aki régi, kedves ismerősünk, gyermekkorunk fontos része. Érkeznek a vendégek=családtagok, növekszik a hangerő. :-) A kert egyik szegletében kezdetét veszi a ceremónia, nagynéném által játszott szépséges dallamokra összegyűlik a vendégsereg és bevonul az ifjú pár. Nagybátyám Pál apostol első levele a korintusiakhoz, azaz a szeretet himnuszának, mindannyiunk által jól ismert sorai köré „építi” a szertartást. Az első Bibliámba ugyanezeket a sorokat írta Ulakcsai nagypapám, amint most hallgatom, a család kertjében, úgy hiszem, nagyszüleim fentről mosolyognak ránk és hozzám hasonlóan könnyeznek a meghatottságtól. Mindenki elérzékenyülve áll és hüppög, még a „szónoknak” is elcsuklik a hangja. Különös ez, a fiúnak édesapja kedvenc igéjével házasítani unokahúgát a családi udvarban. A vőlegény édesanyjának kutyusa, Füge, a szertartás közben kiugrik az addig szorító ölből, húgomhoz szalad és gyors mozdulatokkal elkezdni rákaparni a lábára a földet…. El kell fojtanunk a nevetést, de végül nem megy. :-) :-) :-) Pezsgő nyílik és gyöngyöz tovább a poharakban, a tűzhelyen sólet rottyan még egyet libakolbásszal, libamellel és tojással. Amíg felforrósodik kecskesajtos lepényekből vágnak a mostanra farkaséhesek. Remek a hangulat, fejedelmi valamennyi bor és fenséges mind a 4 féle torta. Apropó torták! Amellett nehezen tudok elmenni, hogy ehhez a lakodalomhoz is a cukrászda „szolgáltatja” a csöppnyi rossz szájízt. Történik ugyanis, hogy húgom anyósa Budapest egyik legjobbjának kikiáltott cukrászdájába elment az 5 darab tortáért, hogy másnap a Balatonra szállítsa. Ahogy pakolták az édességeket, 4 darabnál megállt a kiszolgáló. Az ártatlan elnézést kérésre, miszerint 5 darabot rendeltünk, ha lehetne, azt is kérnénk, a válasz, hogy a pisztáciásat nem tudták elkészíteni, de választhat ott a helyszínen, azon minutumban egyet helyette. Röviden: felvették a rendelést. Visszaigazolták a rendelést. Egy hónap alatt nem sikerült tájékoztatást nyújtani a változásról. Amikor ott állunk leforrázva, teljes lelki nyugalommal jelzik. Biztosan csak én nem értem. Na, de visszakanyarodom Balatonszárszóra, mert a vattacukor készítőnek giganagy sikere van minden korosztály elől toporog a teraszon és az is eszi a különböző ízű, ragacsos gyapotot, aki kímélné a vonalait.
   ….estére érkezünk Üllőre. Édesapámmal töltök egy hetet. Másnap délután jönnek a még zsenge házastársak négylábú, doromboló kedvencükért, Murmiásért, akinek ehelyütt véget ér a kéthetes vakáció. Zsezse, Apus cicója minden oldalról keresi a bejutás lehetőségét a hordozóba, Murmi bentről nyúl kifelé a rácsokon. Mindannyian könnyezünk.
   Apukám chilis babot készít, később palacsintára hajazó valamit süt. :-) Krizantémokat, varjúhájakat, kerek örökzöld bokrocskákat, ciprusokat és vérszilva fát ültetünk és felidézzük Apa középiskolai tanárának aranyköpését, miszerint: „Egy marha+egy marha+a petúnia, kész a biológia”. :-) Két napon át esik, mi ezalatt megrázzuk a házat és számtalan felesleges dologtól megszabadítjuk a szekrényeket. Délutánonként masszírozza a kezem, ami egyre jobban fáj. Csütörtökön öcsémékhez megyünk Piliscsabára, mindenmentes sütikkel. Kanyarog az út, mint a vesztés, alig várom, hogy megérkezzünk. Vadregényes biokert, éppen érő birsalmával, galagonyával és fügével, kapirgáló tyúkokkal, Rozi kutyussal, macskákkal és legújabb családtagjukkal Máriával. Mária, fajtáját tekintve kárpáti borzderes, 600kg-os és tehén. A fejés veszi kezdetét, amikor leparkolunk. Eláll a szavam. Egyrészt Mária méreteit szemlélve, ami így 10cm-es távolságból erősebben hat rám, mint amikor a tévékészülékben vagy az autóból, távol a mezőn láttam szarvasmarhát. Olyan hangot ad, mint egy hajókürt. :-) Sütőtökös fasírtot és tócsnit (a kert ontotta a narancssárga óriásokat), sajtos pogácsát és szilvás papucsot kosztolunk, unokaöcsém javaslatára játszunk is. Móka-kacagás. Hazafelé az út közepén a rázkódástól felfordul a gyomrom, kiöklendezem a béltartalmamat a műszerfalra és magamra. :-(
   Lepcsei Dóra vagyok az egyik ételeket házhozszállító cégnek. :-)
   Az egyik kollégámról üzemorvosi vizsgálat közben kiderül, hogy nagyon beteg a szíve, amit a szakrendelések is megerősítenek. Hetekre kimarad a munkából, talán még annál hosszabb időre is. :-(
   Egyetlen sógorom, húgom kérésére cékláért robog a közeli kereskedésbe, majd örömittasan, mit sem sejtve tévedéséről, fekete retekkel tér vissza hajlékukba. A kérdésre, miszerint miért nem céklát szerzett be, először elképed, hogy a fekete héjú gömbölyű zöldség nem az, aminek hitte, de rögvest megpróbálja kivágni magát és azzal magyarázza tettét, hogy az volt kiírva, cékla. :-)
   Lassan végéhez közeledik az őszi szünidőm Apussal, de még Húgomék cicástól meglátogatnak bennünket, mielőtt Anyukám érkezik a hazaszállításomra.
   Amíg távol voltam elkezdődött a festés. Tragikus, ami történt. Csak egy példa: a „mester” az előszobában lévő térképet nem vette le, hanem körbefestette. Nem viccelek és nem ez az egyetlen hajmeresztő részlet. Javítani kell! Azonnal!!! A festőt baleset éri, fel sem tud kelni, így határozatlan időre elnapolja a korrekciót. Felfordulás van az egész házban. Ahogy telnek a hetek, úgy tűnik, ez már mindig így marad.
   Október 13.Bánkúton 10cm hó esett és még nem állt el/meg/le, amikor a híradás ezt jelenti.

„Fázik a Küküllő,

lúdbőrös a háta,

már csak a nap jár el

fürödni a gátra.

Lenn a gát alatt csak

vadrécék, vadludak.

Ők is búcsúzóban:

tiszteletkört úsznak.

Ékelődnek aztán

föl az őszi égre,

belevesznek lassan

a kék messziségbe.

Reggelenként apró

ködfióka s pára

kapaszkodik föl a

partmenti fűzfákra.

Ágaskodik a szél:

leveleket olvas.

Fönn a hegyek között

felbődül a szarvas.”

(Kányádi Sándor, Őszelő)

   Munkatársnőm palacsintát, csokis pöffeteget, kókusz kockát, túrós sütit és még ki tudja mit hoz, na nem egy nap, hanem folyamatosan, így a cukorháztartásunk fel nem borul, max.átbillen. :-)
   Asztalos jön és elviszi az ablak szekrényünket, amiből tavaszra „free libraryt” varázsolunk a ház elé, a közösségnek. Ezáltal egy régóta dédelgetett álmom felé indulunk el. A falunak is felajánlottuk, válaszra sem méltattak, ezért megcsináljuk magunkhoz.
   Anyucim íriszeket ültet a ház elé, meg is jegyzi a szomszéd, hogy mekkora marhaság az utcára virágot! Kedves ember.
   Vízóra leolvasók. Olyan bunkón viselkednek, hogy amint Anyum meséli, kedvem volna szétverni a fejüket.
   Murmi kandúr módfelett beteg. Megfázott, mert tesómék nyitva hagyták az ablakot és huzatban volt.
   A Covid újra felütötte a fejét a közvetlen környezetünkben is. :-(
   Élelmiszer-biztonsági segítőnk egy vadonatúj Ford Mustanggal jön, mini ruhában, kint 3 Celsius fok. Amikor belép az irodába megjegyzi, hogy milyen jó meleg van, mennyivel jobb itt bent, mint kint. Alig bírom ki, hogy meg ne jegyezzem, talán fel kéne normálisan öltözni, s akkor kint sem lenne dermesztő.
   Az új üzemrész felújítása, elkészülte (félve mondom), talán az utolsó fázisába fordult.
   Új termékekkel kísérletezünk. Sajtosak. Egyik finomabb, mint a másik.
   Tele a kert gombákkal, a rózsák még ontják virágaikat, de azért a virág nélküli töveket erősen visszametszem. Ajándék ez a szép, napsütéses idő. Reggel már fagypont közelében van a hőmérséklet, de napközben még 12-14 Celsius fokra felmelegszik a levegő. Miközben én kertészkedem, Anyus a kutyusokkal sétálgat a lehullott szivárványszínű levelek között.
   Munkatársnőm kisfia cuki tacskós rajzokkal örvendeztet meg. Azonnal ki is teszem az irodám ajtajára, hogy mindenki örömét lelhesse az alkotásokban.
   Öt hete várok a 3.oltásra. Kérdésünkre a késlekedés okaként azt jelzik, hogy ebből az oltásból csak tíz adag megrendelése esetén kap az orvos, de csak hárman ácsingózunk erre a típusra. Ok, értem, megértem. Amit nem értek, hogy erről miért nem tájékoztatnak. Ha nem tudakozódunk, éveket is vesztegethetjük az időnket?
   Új dolgozó a láthatáron. Jön, látom és felveszem. A következő héten már munkába is áll.
   Kezdetét veszi a karácsonyi vásárolgatás. Nem szeretem az utolsó napokra hagyni. Megtervezzük a menüt is Anyukámmal, sőt abban is megállapodunk, hogy idén is kettő, földlabdás fát állítunk majd.
   Alig észrevehetően, de romlik a szemem. Azon kapom magam, hogy alig veszem le a szemüveget, amit ezidáig csak íráshoz/olvasáshoz használtam.
   A boltból az egyik kolléga távozik, helyébe régi/új munkatárs lép.
   Óraátállítás. Én már egy héttel ezelőtt is azt hittem, hogy átállítottuk és nagyon örültem, hogy többet aludtam, ráadásul úgy hittem, kipihentebb is vagyok. Milyen is az emberi agy, mennyire befolyásolható! Fáradt voltam, de a tudat, hogy többet aludtam, kipihentséget üzent.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: csintalanpicsa = palacsinta; szárma = töltött káposzta; keremaringózik = mászkál