2021. október 17., vasárnap

Szent Mihály hava (szeptember)


    Elsején már itthon vagyok. Néhány napra szabadságolom magam, hogy 4-én, Húgomék esküvőjén képes legyek legalább éjfélig talpon maradni. Innen nézve ez a lehetetlen küldetésnek tűnik, de a kihívások mindig éltettek, most sincs ez másképp. Anyukám külső segítséggel fokozza szépségét és kozmetikushoz, valamint fodrászhoz megy, én úgy érzem megfelelő a fényem az eseményhez, s nincs szükség arra, hogy én vakítsam el az egybegyülteket. Felhívom a Cukrászműhelyt, az utolsó pontosítás ez, a felvételt és a csomagolást tisztázzuk. Csütörtökön Zalaegerszegre megyünk, a vőlegénynek készíttettünk egy vicces pólót, azt vesszük át, illetve apróságokat vásárolunk a hétköznapokra. Májas hurkát sütünk és szomszédasszony féle savanyúságot készítünk. Délután az asztalos jön, átbeszéljük a terveinket. (kiskapu, nagykapu, spaletta…) 
    Pénteken, az átforgolódott éjszakát követően gondosan összekészítjük a ruhánkat másnapra, szendvicseket készítek az útra, korán megfürdünk, Anci izgatottan járkál fel, s alá, én zenét hallgatok és élvezem a nyugalmat. Nem izgulok. Miért is tenném? Nem én őrültem meg, hogy férjhez menjek! :-)          Másnap 9 órára kell az Istvándy Ligetbe érnünk, akkor veszi kezdetét a díszítés. Kicsit korábban érkezünk és amíg a csapatunk többi tagja is befut, sétálunk az idilli környezetben. Érkezik a catering csapat, a virágok…A dáliákat megpillantva eláll a szavunk. Még annál is szebbek, mint ahogy elképzeltem!12 óráig végzünk a feladatokkal, annyi szorgos kéz segíti munkánkat. Sokat nevetgélünk és ahogy megtelik a tér, az udvar dísszel, picit izgulok is… Még hátralépünk az ifjú pár lakosztályához, ami mellett épp egy szürkemarha csorda oltja szomját, megnyugtatjuk a menyasszonyt, hogy bájos a sminkje, a vőlegényt azzal kapcsolatban, milyen remekbe szabott az öltönye. 
    Badacsonytomajba a campingbe hajtunk, épp csak átöltözünk és vágtatunk vissza. Érkeznek is a vendégek!!! Rengeteg fiatal, sokszínű, jókedvű társaság. Megannyi rég nem látott fiú és lány, akik hétvégenként jártak hozzánk és a szüleim (Brigi néni és Anti bácsi) pátyolgatták őket. Milyen gyorsan felnőttek! Bennem még elevenen él azoknak a kisgyerekeknek az emléke, akik 15-20 éve voltak. Yann Tiersen instrumentális és a hagyományokkal szembemenő zenéjére érkeznek a házasulandók, olyan lenyűgöző, amíg az anyakönyvvezető meg nem szólal. Olyan suta és szétszórt, hogy iszom is egy pohár gyöngyözőbort, hátha könnyebb lesz elviselni. Végre vége, még egy pohár bor, majd puszi csattan az ifjú párnak. Csacsogás a ragyogó őszi napsütésben. Számtalan érdekes történetet hallok, csak kapkodom a fejem, hogy emberek ennyi, filmbe illő történetet miként tudnak befogadni, azzal megbarátkozni, együtt élni. A vacsorát egy zalaegerszegi gasztro bár szolgáltatja, nem bírom végigenni a sort és képtelenség belekötnöm is bármelyik falatba. A bárnál várakozó fiatalokat bámulom, akik amíg sorra kerülnek, rázzák a zene ritmusára. Zseniális! Irigylem a felszabadultságukat, a látszólagos gondtalanságukat. Anyuci elesik, borzasztóan megüti magát, úgy vonszolom az autóig. :-( Korábban ér véget az este számunkra. Irány a szállás! Idegen hely, nem tudok aludni, aggódom is Anyukámért.             Reggel már korán elhagyjuk a szállást és lesétálunk az 1 percre lévő Balaton partra. Anyus csak biceg, de élvezi a haraphatóan tiszta levegőt és a simogató napsugarakat. Még ennyi évtized után sem tudunk betelni a Balaton látványával!
„Azt hiszem, rettenetesen fontos, hogy meddig terjed a saját énünk, és mikor lógunk a másikba, illetve mikor lóg a másik belénk. Hogy meg tudjuk-e teremteni a másiktól való függetlenség és a vele való feloldódás törékeny egyensúlyát. Mert egyszerre szeretnénk megszűnni a másikban, elveszíteni az éntudatunkat, s egyszerre szeretnénk menekülni tőle, hogy ne nyelje le azt, akik vagyunk.” (Háy János)
    Virágcsokrot hoz egy kedves futár hölgy nekem a munkahelyemre.
    Szeptember 10. Péntek. Délután. Egyszer időben megyek haza. Ááá! Riaszt a fagyasztó. Eszembe jut a vágóhíd üzemvezetőjének javaslata ilyen esetre, megnyitni a belső rész ajtaját, hogy gyorsabban visszahűljön a nagy légtér, fogom magam, lábzsákot húzok és lemegyek. Alig lépek be, kicsúsznak a lábaim alólam és a hátamra esem, mint egy ólajtó. :-( Akkora fájdalmat érzek a gerincoszlopomban, mint még soha és mozdulni sem tudok. :-( Átfut az agyamon, hogy eltört a gerincem és itt fagyok halálra, egyedül, mire megtalál valaki, mondjuk hétfőn. Aztán erőt veszek magamon, a ládákba kapaszkodva felhúzom magam és visszabotorkálok az irodámba. A boltos kolléganőm észreveszi, hogy bajban vagyok, nyom a kezembe egy cocát, hogy hűtsem a jobb, tropára ment kezem. Anyust felhívom, hogy jöjjön értem, mert nem tudok vezetni. Nagyon megijed, lélekszakadva vágtat értem. Közben a vágóhíd üzemvezetője is átér, leszúr, mint a pengős malacot, amiért ilyen felelőtlen voltam, nem szóltam senkinek és egyedül intézkedtem. Tudom, hogy igaza van, de ettől nem enyhülnek a fájdalmaim. Betuszkolom magam valahogy az autóba, segítséggel a biztonsági övet is bekapcsolom. Még a lakáskulcsom súlyát sem bírja el a kezem, a vécépapírról sem tudok letépni, de úgy fogom fel, hogy ez a hétvégi programom, belejönni újra ezekbe. Új távlatok nyílnak előttem.
    Nehezen mozgok, alig akad, amit segítség nélkül meg tudok csinálni. Ez a kiszolgáltatottság ingerültté tesz. Már nem villanyoznak fel az új távlatok, nem tekintek rájuk lehetőségként. Éjjel a macskák levernek a földre egy képet. A mellékhelyiség felé veszem az irányt, ami ebben az állapotomban komoly felkészülést és hosszabb időt emészt fel. Rálépek a földön heverő képre, az üveglap megreped. Amíg a törmelékek szedegetésével bajlódom, a kínok kínját élem át. Már virrad, amikor újfent szólít a szükség, neki is veselkedem a feladatnak, de a cicók összegyűrték a szőnyeget, s mivel nem látok, megbotlom, nekiesem a teljesen bevérzett kezemmel a szekrénynek. Nem kell folytatnom utamat, mert a fájdalomtól bepisilek.
    Anyukám csodatapaszokat és krémeket hoz nekem, sőt Szajki-tavakhoz is leugrik lángosért, hogy kedveskedjen nekem, a betegnek.
    Szívszurkálásaim újra belém költöznek. :-(
    Apukámnak két hétre lesz egy másik macskája is, Murmiás. Amíg húgomék Szardínián lesznek nászúton, addig Ő lesz a gondozója. Vajon jól kijönnek majd Zsezsével? Már az első napon megkapjuk a választ, a két rosszaság öleli egymást és naphosszat kergetőznek. :-)
    Édesanyám minden délután, miután hazaszállít a munkából, közel egy órán át masszírozza az összezúzott kezemet és hátamat. Fájnak ugyan az Ő kezei is, de nem kér rövidítést vagy elnapolást, kitartóan ápol engem.
    „Korlátoltan rendelhető termék”, olvasom egy online felületen. No comment :-)
    Anyucika hajnalban bevisz az üzembe kolbászt ellenőrizni, majd hazahoz és indul szüretelni a szomszédainkhoz.
    Hirtelen annyira lehűl az idő, néhány kolléga meséli, hogy elkezdett fűteni, mi azért még nem, de már két paplannal alszom.
    Almát és almalevet hoz kedves barátom, így is készülünk az őszi vitaminpótlásra.
    Szeptember 30. Rogyásig pakoljuk a négykarikásat és legurulunk Balatonszárszóra. Húgommal és férjével van itt találkozónk, hiszen az esküvőjük II.felvonása veszi kezdetét, a család most kapja meg az egybekelés feelingjét, illetve Isten színe előtt most kérnek áldást, a szárszói házunk kertjében, nagybátyám lelkipásztori közreműködésével. Na, de az majd október 2.lesz, most szeptember 30.fékezünk a ház előtt. Anyuka segít bepakolni, de Ő fordul is vissza Bérbaltavárra, mert másnap elkezdődik a ház belső festése. Legközelebb két nap múlva, a II.felvonáson találkozunk. :-)


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: talpas tyúk = kacsa; csombék = görcs, csomó; murcos a kucikod = koszos a szád csücske; lajbi = kabát


Istvándy Ligetben I. (Káptalantóti)

Dália, az esküvő virága I.

Szardínián I. (húgomék felvétele)

Jézus Szíve Ferences Plébánia Templom (Zalaegerszeg)

Istvándy Liget bejárata (Káptalantóti)

Köszönőajándék, drága barátnőm, újfent káprázatos alkotása
(https://mygingerland.blogspot.com/)

Látkép az Istvándy Ligetből (Káptalantóti)

Díszítésre vár a sátor (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Az ifjú pár lakosztályának "fürdője" (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Dália, az esküvő virága II.

Esküvői hangulatkép I. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Az ifjú pár zöld lakosztálya (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Szardínián II. (húgomék felvétele)

Szürkemarhák (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Hortenziák

Esküvői hangulatkép II. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Mellékhelyiség bejárata hölgyek részére (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Esküvői hangulatkép III. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Istvándy Ligetben II. (Káptalantóti)

A felkelő Nap fényében (Badacsonytomaj)

Esküvői hangulatkép IV. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Istvándy Ligetben III. (Káptalantóti)

Sógoromnak készíttetett ajándékunk :-) (Húgom: "Ti kivel vagytok?" :-) )

Istvándy Ligetben IV. (Káptalantóti)

Istvándy Ligetben III. (Káptalantóti)

Esküvői hangulatkép V. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Istvándy Ligetben V. (Káptalantóti)

Esküvői hangulatkép VI. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Esküvői hangulatkép VII. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Istvándy Ligetben VI. (Káptalantóti)

Utcakép Badacsonytomajban

Istvándy Ligetben VII. (Káptalantóti)

Ház Badacsonytomajban

Esküvői hangulatkép VIII. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Útközben a Balaton-felvidéken

Esküvői hangulatkép IX. (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Istvándy Ligetben VIII. (Káptalantóti)

Készül a főasztal (Istvándy Liget, Káptalantóti)

Szardínián III. (húgomék felvétele)

Istvándy Ligetben IX. (Káptalantóti)