Zalakaroson találkozunk a Szilágyi Cukrászda egyik tulajdonosával és egyeztetjük Húgomék szeptemberi esküvőjének süti-listáját. 5 gombóc fagyit kapunk ajándékba, amit Anyuka magára borít, miután a tölcsért összetöri, így a kezéből kénytelen felnyalnia az édességet. Sikerrel jár, de félő, hogy a torka bánja majd. Hazaúton bekanyarodunk a Kis-Balatonhoz. Megnézzük a jól ismert helyeket és hagyjuk, hogy az élmény megsimogassa a lelkünket.
Tombol a forróság.
Valami megcsíp több helyütt, vagy többen is…bedagad a kézfejem, majd másnap megcsípi az egyik ujjamat is, ami kétszeresére püffed és erősen feszít. A vezetésben akadályoz igazán.
Kolléganőm fehércsokis, citromos máktortát készít. Kifogástalan lenne, csak a citrom ne volna! Azért leerőltetek egy óriási szeletet. :-)
Elhatározzuk, hogy harcsapaprikást készítünk túrós csuszával az „üzemi konyhán”. Az ötlet kitűnő, a hozzávalókat két munkatárs biztosítja, de nem gondolunk arra, hogy se edény, se fakanál, se… Menet közben, ahogy egyesével derülnek ki a hiányok, úgy pótoljuk azokat. A szervezetlenség magasiskolája, fejest ugrás a semmibe. A végeredmény pompás, talán attól, hogy semmit sem gondoltunk túl, pontosabban semmire sem gondoltunk, egyet kivéve, a hasunkat. :-)
A mentorom elhunyt. Alig másfél hete még beszéltünk telefonon és annyi remény volt benne azzal kapcsolatban, hogy hamarosan megerősödik, megműtik a szívét és minden ugyanolyan lesz, mint azelőtt. Aztán a ketyegő feladta. Sokkot kapok amikor a felesége megosztja velem a hírt. Szótlanul ülök és megállás nélkül potyognak a könnyeim. Barátom volt. :-(
„Elmegy lassan a berek, az erdő
El a nádas, a tél, a nyár.
A hegy, a völgy, a nappal és az éjjel
A szemem látta egész határ.
Elmegy? Talán mégsem egészen.
Meglátom tán az örök vízen,
Hiszen a Szépség maga az Isten.
S lelkemben ott lesz: hiszem, hiszem.”
(Fekete István, Búcsú)
Állatorvosi szemle. Mindig izgatott vagyok, amiért a többiek kinevetnek, mondván, úgyis minden rendben lesz. Én ezt egészséges stressznek hívom.
Zajlik az átalakítás, bővítés. Olyan érzésem van, mintha egyet lépnénk előre, miközben kettőt hátra. Korábban úgy gondoltam, hogy ez időben, már levonulnak a brigádok és birtokba vesszük az új üzemrészt. Melléfogtam.
Szén-monoxid mérgezéssel kapcsolatban kérdeznek egy szakértőt, hogy mire kell odafigyelni, milyen óvintézkedéseket kell hozni, olvasom. A cikkhez tartozó képet nézve, amely a szakértőt ábrázolja, köpni-nyelni nem tudok. A pasi a képen, aki nálunk rossz helyre tette a szén-monoxid érzékelő mérőműszert, többször volt riasztásunk, -10 Celsius fokban fagyoskodtunk az udvaron és fogalma sem volt, hogy mit kéne tenni. :-(
Már meg-megmutatja fejét a napraforgó, az autóból bámulom, s a virágok feje között a távolban megpillantok néhány őz fejecskét is.
Balatonszárszóra megyünk, unokahúgom esküvőjére, visszük Édesapámnak az új kiscicáját, Zsezsét… Már az utazás kezdetén kiveszem a hordozóból, ahol csak jajgat. Az ölemben megnyugszik és csintalanul játszadozik a nyakammal, hajammal a célállomásig. „Örökké! - (…) ezt a szót milliárd ember mondta ki előttünk hittel és hazudva, imádva és bemocskolva, és ennek a szónak nem ártott semmi, mert mindig újraszületik, mert az emberré lett embernek ez volt az első értelmes szava.” (Fekete István) Ezer éve nem láttam a nagy család legtöbb tagját, élményszámba megy a viszontlátásuk. Én Zsezsével a templom lépcsőjén várakozom, onnan kukucskálok be… A pici keserves sírása beszökik a templomba, de mindenki kedves mosollyal fogadja. Hamarosan többen is leszünk a lépcsőn, hisz az egyik kisgyermek nehezen viseli a szertartást, így szülei kijönnek hozzánk. Zsezsét meglátva azonnal jókedvre derül a csöppség és göndör kacajjal tarkított gagyogásba kezd, amelyre a kiscica vidáman felelget.
Július 14. 10.45, Balatonszentgyörgy, mentorom/barátom temetése. Csöpörög az eső, fújdogál a szél, mintha az időjárás így hajtana főt, a megboldogult, emberi és szakmai nagysága előtt. :-(
Délelőtt elmegy az internet, probléma van a hálózattal, a szolgáltató gyors intézkedést ígér. Remélem is, hogy belehúznak, mert ma indítanánk el a cég közösségi oldalát, ezzel egy régóta fájó hiányt pótolnánk. Már 16 óra is elmúlik, amikor a szolgáltatás ismét igénybe vehető. Kolléganőmmel nekiveselkedünk, kb.másfél órát „szórakozunk”, de nem tudjuk megcsinálni az oldalt. Letilt minket a rendszer, a közösségi alapelvekbe ütköző mittoménmi miatt… Micsoda? Mi egy oldalt akarunk létrehozni, sikertelenül. Milyen elveket sért a bénázásunk? Nem értjük. Egy „bolondok” elnevezésű oldalt, viszont sikerrel létrehozunk. Ki érti ezt???
Hétvégi melóka, most kevésbé bánom, mert esik, úgyhogy kirándulni esélyünk sincsen.
Bringatanya, Somogyi fagylalt műhely (Gyenesdiás) végre kipróbáltuk a sokszoros díjnyertes helyet. (2019-ben a Balaton fagyija; 2018-ban az Év Fagylaltja díj; 2017-ben a Fagylalt Világbajnokság különdíja). Sajnos szemerkél az eső, így nem sétálunk le a Balaton partjára, viszont a termelői piacon veszünk lángost, amivel otthon jól teletömjük a pocinkat.
Elkezdődik Tokióban az Olimpia. HAJRÁ MAGYAROK!
Hétvége. Meló. Elképesztően fáradt vagyok, csak vánszorgok az üzemben és többször is úgy érzem, elájulok, aztán mégsem. Otthon is csak nézek magam elé, még pislogni is fáj. Egy órácskára kiülök a Napra, Anyum is követ és nevetgélünk, beszélgetünk a padon, meg szomorúan konstatáljuk, hogy a forróság kiégette a legtöbb idén ültetett növényt és a régebbieket is megtépázta. Igyekeztünk szárazságtűrő növényekkel díszíteni a kertet, de hiába. Este picit locsolunk kannával és a talicskát is megtöltjük vízzel. A kerti kút már tavaly kiszáradt, esővízgyűjtőnket szétverték a heves, őszi viharok és még nem tudtuk pótolni azokat.
Vasárnap is munkával indul, majd onnan a Szajki-tavak felé vesszük az irányt. Régen nem jártunk arra, pedig 5km-re van tőlünk, a zalaiak és vasiak Balatonja. Olyan őrült hőség van, hogy csak szédelgünk a Napon, árnyék nincs, ezért igyekszünk mielőbb a központi árnyas fákkal szegélyezett sétányra kiérni. Előtte még óriás csobbanásokat hallunk, na nem a strandról, az messze van, hogy ilyen élesen és tisztán halljuk. Három kutya az. Három különböző méretű eb. Sorban, egymás után vetik magukat a habok közé, majd ugyanabban a sorrendben kiszaladnak és kezdik újra. Egy ideig nézzük őket. Kiérünk az árnyéba, de ugyanabban a pillanatban mindketten megszédülünk. Patakokban folyik a víz rólunk, de azért rendelünk kemencés lángost. Valamivel meg kell jutalmaznunk magunkat, amiért ilyen hősiesen baktattunk a tűző napon. Rajtunk kívül csak a kutyások voltak, mindenki más a strandon múlatta az időt. Még sosem láttam ekkora tömeget itt. Afrika déli részén -10 Celsius fok van, több helyen hóvihar…mondhatni a szokásosnál jóval hidegebb van.
Kolléganőm sajtos és szezámmagos ropogósat küld a testvérével, még meleg…befalnám az egészet egyedül, de aztán megkönyörülök az informatikuson és Őt is megkínálom. Elég szemtelen, mert többször is vesz. :-) :-)
Mélységesen megsebez, egy eddig, barátnak hitt személy. A hátam mögött aljas hazugságokba kever, ezt a hírt kapom. Sokkolnak a hallottak. A következő napot együtt kell töltenünk, nem sok ilyen strapás napom volt még eddig, alig tudok koncentrálni a feladataimra. Napközben be kell mennem Zalaegerszegre tüdőszűrőre, addig egy picit kizökkenek ebből az embert próbáló helyzetből. Amikor visszaérek, belátom, hogy összeroppanok, ha nem beszélhetek valakivel. Megkérem a vágóhíd üzemvezetőjét, hogy szánjon rám néhány percet. Ő is Zalaegerszegen járt, épp visszafelé tart, belép a vágóba, de utána átjön és az udvaron beszélgetünk. Keveset szólok, mégis megkönnyebbülök. Lehet, hogy csak a jelenléte elég, mert megnyugszom. Előző éjjel még nem tudtam miként viszonyuljak az emberhez és helyzethez, de erre a délelőttre minden letisztul bennem.
Július 27.Délceg Lacika meghalt. Szóval az úgy volt, hogy Anyukám, aki Délceg Brigitta Dóra, a családjának a Délceg Dóri és Délceg Lacika unokatestvérek voltak, de úgy szerették egymást, mint a testvérek. Rajongtak egymásért. Együtt nőttek fel. 2 évvel volt Lacika fiatalabb és ma, évek óta tartó küzdelmet követően a rákkal, elhunyt. Hihetetlen pasi volt! Igazából nem találkoztam vele sokszor, de nagyon erősen belém vésődtek a közös pillanatok. Erősen hatott. Ha visszagondolok rá, a fanyar humorára…talán én is rajongtam volna érte, ha közös az utunk. Anyukámat nem sokszor láttam életem során sírni…talán csak háromszor…most, hazafelé, végigbömbölte az utat, miközben azt hajtogatta: "Meghalt a testvérem, mert nekem tulajdonképpen Ő volt a testvérem!" :-( :-( :-(
„Megköszönöm magamban e napot
azzal, hogy élek. És újra csend lett.
Hűs hajadon árnyát húzza az alkony,
emlékeinket lassan összehajtom,
mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet,
a létet, téged, s hogy vagyok.”
Márai Sándor, Hervadó világ (részlet)
Édesapám kutyusa Tódor gyengélkedik. Nem tud ráállni az egyik lábára. :-( Sajnos a nagytestű kutyák „betegsége” ez, de Ő még csak 7,5 éves és különben is a mi kutyánknak nem eshet bántódása. Félő, hogy ezzel nem tudnak sokat kezdeni, hisz nagynéném az ugyancsak tibeti masztiffjával ugyanezt az utat járja, csak ott, Bella már 2x ennyi idős. Nem mintha neki könnyebb lenne….nem is tudom, hogy miért írtam. Apuci zokogva tájékoztat, nehezen értem amit mond, de könnyeit nyelve azt tisztán hallom, amint mondja, „Tódi a legjobb barátom!” :-( „Ribizke-mint minden magányos ember-szól egy pár szót a kutyához, és a kutya a farkát csóválja, a szeme nevet, mert szereti az emberi hang lágy hullámzását, legfőképpen pedig szereti azt a simogató valamit, ami a hang mögött van. És szereti a gazdája szemét is, amelyben annyi erő van, parancsolás, néha harag, de sokszor vidámság, és ha még a kezét is a fejére teszi, akkor valami lágy reszketés szalad végig egész testén, és nyüszíteni kell a boldogságtól.” (Fekete István)
Anyukám befejezi a munkát, elérkezünk az utolsó napjához, amikor a főnöke utasítására semmi más dolga nincsen, mint csacsogni és nevetgélni. Sok kedves üzenetet és még több ajándékot kap, azután amikor átér hozzánk a feldolgozóba, ott is várják a boltos kollégáink egy káprázatos virágcsokorral. Otthon hosszasan nézegeti a több szatyornyi csokoládét, a cserép levendulát, a nagyméretű orchideát, a cicás bögrét, a környezetbarát bevásárlótáskákat és a mindeközben tőlem kapott színes és vicces feliratú pólókat.
Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: cucur = fekvőhely; mucimag = napraforgómag; nyargaljunk = induljunk, haladjunk; pikhercs = pékáru; dücskő = fa tuskó
 |
| Levendulafarm I. (Csömödér) |
 |
| Fagyiztunk |
 |
| A Kis-Balatonnál I. |
 |
| Lángos, nyami :-) |
 |
| Levendulafarm II. (Csömödér) |
 |
| A templom bejárata (Balatonszárszó) |
 |
| Zsezse, Édesapám cicája |
 |
| Ulakcsai nagyszüleim sírjánál (Balatonszárszó) |
 |
| Levendulafarm III. (Csömödér) |
 |
| Levendulás nyalánkságok |
 |
| Rózsa a szomszédasszonytól |
 |
| Református templom (Balatonszárszó) |
 |
| A Kis-Balatonnál II. |
 |
| Esküvői hangulatkép I. (unokahúgom esküvőjén, Balatonszárszón) |
 |
| Levendula |
 |
| Fehércsokis-citromos máktorta |
 |
| Esküvői hangulatkép II. (unokahúgom esküvőjén, Balatonszárszón) |
 |
| Csömödéren |
 |
| Esküvői hangulatkép III. (unokahúgom esküvőjén, Balatonszárszón) |
 |
| Levendulafarm IV. (Csömödér) |
 |
| Esküvői hangulatkép IV. (unokahúgom esküvőjén, Balatonszárszón) |
 |
| Esküvői hangulatkép V. (unokahúgom esküvőjén, Balatonszárszón) |
 |
| Levendulafarm V. (Csömödér) |
 |
| Mentorom koszorúja |
 |
| Esküvői hangulatkép VI. (unokahúgom esküvőjén, Balatonszárszón) |
 |
| Karmacs határában |
 |
| Szajki-tavaknál I. |
 |
| Szajki-tavaknál II. |
 |
| Esküvői hangulatkép VII. (unokahúgom esküvőjén, Balatonszárszón) |
 |
| Szajki-tavaknál III. |
 |
| Döcike ejtőzik |
 |
| Szajki-tavaknál IV. |
 |
| Szajki-tavaknál V. |
 |
| Anyukám búcsúzásul kapott virágai, a boltban dolgozó kollégáktól |
 |
| Szajki-tavaknál VI. |
