Kerek Zöld porta: július 2021

     Egy fecskepár az ablakunk sarkában építi fészkét. Fel, s alá repkednek, hozzák az építőanyagot és közben édesen énekelnek, a macskáink legnagyobb örömére. ? Valamennyi cilamila, szám szerint nyolcan, ott ülnek az ablakban, egymás mellett, nincs vita, még azok között sem, akik máskülönben nem szívlelik egymást. Egyikük sem akar le-és kimaradni.
   Munkatársam Anyukájának a temetésére megyünk Pakodra. A munkát úgy szervezzük, hogy mindenki, aki részt akar venni, ott lehessen. Gyönyörű napsütés, sok szomorú arc… Szép búcsúzás, sok könny. Számtalan emlék tolul fel bennem és Anyukámban is, akit nagyon felkavar a szertartás.
   Hajnalban azzal indul a napunk, hogy orvososdit játszunk. Rozi ciculi egész éjjel tüsszögött. Van egy jól bevált módszerünk a megfázás kezelésére, általában 2-3 napon belül a beteg meggyógyul. Most is ezzel próbálkozunk. Rozika nehezen viseli, hogy megzavarom szendergésében és lefogom, próbálna ellenállni, de mire feleszmél és a tettek mezejére lépne, a cseppek már a szájában. A hét közepére kutya baja.
   Az alacsony fényszennyezettségnek köszönhetően jól látszanak a csillagok. Mivel nem tudok aludni, az ablakon keresztül bámulom az eget és álmodozom. Kamaszként tettük ugyanezt unokanővéremmel, a balatonszárszói ház hátsó kertjében álló, hatalmas hintában. Milyen gondtalanok voltunk és mennyire szerelmesek ettől a hangulattól!

„Te voltál az egyetlen

akivel
egyenletesen lélegeztem
a mellkasunk
egyszerre emelkedett
és ugyanúgy ereszkedett le
volt egy összhang ebben
sejtszinten
értettem a csöndet
megfejtettem az érintésed
elhoztad a szavaid
eljöttek a fények
a sarkon vártalak be
átadtam a világom egy résen
átvetted és mentél vele
mint papírsárkány a szélben”

(Tisza Kata)

   Egy hetet Édesapámmal töltök, meglátogatom Üllőn. A felfelé vezető utat madarak holt teste szegélyezi az autópályán. Ezt követően özönvízszerű esőzés, ezt napsütés váltja, azután a Velencei-tavon ringó vitorlások, ilyen az utunk. Húgomék az „átrakó” pont. Gyrost készítenek az érkezésünkre. Teletömjük a bendőnket, majd Murmiás cicusukkal kivisznek Üllőre. Apukám szomszédjában van egy kecske, majdnem szüntelenül mondogatja a magáét. Jókat rötyögünk rajta. Besztercei szilvafát, törzses rozmaringokat, levendulákat ültetünk. A feltört járda maradványaiból építünk egy sziklakertet, ahová kövirózsák kerülnek. Alakul a kert. Tódor a csahos gyengélkedik, nehezen emeli a hátsó felét, de Apukám óriási szeretettel kezeli. Hajnalonta a hűvösben, hatalmas sétákat tesznek a környéken lévő utcákban. Barátainkhoz megyünk bográcsozni az egyik délután. Padlizsánt dobnak a parázsba és fejedelmi krémet kevernek az ízletes csirkepörkölt elé. A dupla csokis vegán brownie már tényleg csak hab a tortán. Régi sztorikat elevenítünk fel és folyton-folyvást vihorászunk. Néhány a teljesség igénye nélkül: 1.az emberi tehetetlenségről, döntésképtelenségről és felelősséget nem vállalásról szól. Mözsön történt, hogy kigyulladt a füstölő és a melós felhívta a főnököt a következőkkel. „Tibi bácsi! Kigyulladt a füstölő. Mit csináljunk?” :-) 2.a mértéktelenségről. A történet főhőse a tűző napon túl gyorsan és túl sokat ivott, pillanatok alatt bekarmolt és a fogpiszkálóval összefogott csirke tekercset, mindenestül megette. Végezetül megjegyezte, hogy finom volt, de nem érti, mióta van szálka a csirke mellfilében. :-) 3.a dolgok különleges alkalomra való tartogatásáról. A pacák évekig a polcon nézegette ünneplős cipőjét, hajszálpontosan 12 esztendeig, míg eljött a NAGY nap és felhúzta. 1,5km-t sétált benne a célállomás felé, amikor a lábbeli atomjaira hullott. Először a talpa maradt le, majd a felső része is követte elődjét. :-)
   Szombaton Apuci bevisz Budapestre, oda jön értem Anyukám. Hazafelé jelentős kerülővel érkezünk, mivel kerékpárverseny van Hévíz környékén. Nem bánjuk, mert legalább gyönyörködünk a tájban, illetve annyiban mégis, hogy mindketten komoly küzdelmet folytatunk azért, hogy a szükségünket visszatartsuk. Sikerül.
   Új minőségbiztosítási segítőnk lesz, amíg a mentorom új erőre kap. Remélem, hogy sikeres lesz a közös munkánk.
   Benedek Tibi…már egy éve, hogy örök nyugalomra lelt. :-(
   Berobban a kánikula és megérkezik a tél végén előrendelt 100 tő levendula. Zsírégetésre fel! A legnagyobb forróságban ássuk fel és gazoljuk ki az ültetés helyét, amelyre közel 1 hónapja egyetlen csepp eső sem hullott. Ráállok az ásóra és mozdulatlan marad. ….de így legalább van kihívás! 47db-nak adunk lehetőséget kiköltözni a fürdőkádból, a többiektől még másnapig egy kis türelmet kérünk. Kilóg a belünk is. Alig tudunk bevánszorogni a házba, majd belehuppanunk a fotelbe és csak nézünk ki a fejünkből. Szerintem én ráadásként pecsenye libává is égtem. :-)
   Másnap mégsem folytatjuk a levendula telepítést, hanem Káptalantóti felé vesszük az irányt, az Istvándy Ligetbe. Itt lesz a húgom szeptemberi esküvője. Amíg ott vagyunk, a szürkemarhák lejönnek a tókához szomjukat oltani. Kivételes élmény, ahogy az is, amint a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács és a Tóti-hegy bazaltjai körülölelik a helyet.
   Hétvégi munka, legyengülünk a 4 órás, megfeszített menetben. Mielőtt visszatérünk otthonunkba, kocsikázunk Keszthely felé. Megnézzük a mindig ámulatba ejtő, több 100 éves feketefenyők ösvényét, a kesztelyi Fenyves Allé-t. Ez az egykori Festetics majornál található kocsikázó-lovagló utat szegélyezi. II.Festetics Tasziló azért építtette, hogy feleségének örömet szerezzen, hiszen kedvenc időtöltése volt a kocsikázás.
   Szomszédasszonyunk bodzaszörpöt hoz, ebből készítünk frissítőt.
   Nagynéném újfent elesik, most az utcán, mentőt hívnak hozzá. Eltört a válla, a csípőjét még vizsgálják. :-(

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: indító = autóbusz állomás; sajtalan a leves = sótlan; kácsong = ugrándozik; icikél = leesik