Fergeteg hava (január)

    Január elseje. Délceg nagymamám ma lenne 100 éves!!!
    Az egyik kollégánk elmegy. Barátom volt. Ez lehet, hogy még most sem múlt idő bennem. Egy ideje elkerült, később már én sem kerestem Őt. Nem tudom, hogy miért romlott el minden, máig nem értem az okát. El sem köszönt. Mérgesnek kéne lennem, de nem vagyok az. Hiányzik.

„Elnéztem éjnek-évadán

havas szél őket, hogy dobálta!

Romos udvar zugában állt a bál,

megunt fenyőfák kerge tánca.

Három-négy megcsúfolt fenyő

összefogózva, hogy bokázott!

A szél, szájában kályhacső,

fel-felhuhogva furulyázott.

Ó, hol a hintó, hol a hintaló,

hol a bohóc, a kismackó alóluk?

Hová tűnt a sok csillogó

arany-ezüst gömböcske róluk?

Járták a szél kedve szerint,

megfosztva minden cicomától,

szemétre hányt örömeink

könyörtelen példázatául.

Az a kis dal, a ringató,

jászol-szalmán álmodtató,

örömhozó dalocska hol van?

(S a hajnalban lopakodó,

mezítláb odasurranó

fiúcska, aki voltam…)”

(Jékely Zoltán, Fenyőfák tánca, Vízkereszt után (1970))

    Január 8. Az első hó. Szakad, mint a ló dereka, de el is olvad, mire megyünk haza. Micsoda megkönnyebbülés! 😊
    Január 9-én Bozsok határában lencsevégre kapják az idei első gólyát. 😊
    Szombatra virrad. Havazik. Nem esik méteres vastagságban, de annyi igen, hogy el kell lapátolni. Nem találjuk a hólapátot. Nem meglepő. Kettő olyan tárgy van, amit, amikor kell sosem találunk, ezért minden alkalommal újat vásárolunk. Az egyik a hólapát, a másik a karácsonyfa talp. Szerény számításaim szerint az örökségünk már most is 13db hólapát és 32db karácsonyfa talp lehet… Micsoda fényes örökség!!! Na, de vissza a jelenbe. Mivel azonnal nem tudjuk pótolni a hólapátot, de az autót ki kell szabadítani a hó fogságából, marad a seprű. Nehezebben megy, hosszabb ideig tart, erősebb idegrendszert igényel.
    Kétlaki vagyok. Az üzemben és a vágóhídon is dolgozom. Közel 15 órára dagadnak a napjaim. Egyik este, hullafáradtan már 18 órakor ágyba bújok, épp elszenderednék, amikor is csengetésre riadok. Szűnni nem akaró csengetésre….végre kinézünk, de a kapuban nem áll senki, de a csengő visít. Pizsire kabátot húzok, csupasz tappancsaimra cipőt, kimegyek, a kutyák ugrálnak örömükben. Lekapcsolom a csengőt. A dermesztő hidegben beragadt. Valószínűsítem, hogy valaki szórakozott. Fújunk egyet, majd visszafekszünk. Épp elaludnék, amikor újra csengetés hangja zavarja meg az álmom. Anyuci kiugrik az ágyból és odalép az ablakhoz. Az előttünk elhaladóktól megkérdezi, hogy miért teszik ezt. Nem Ők voltak, de kiderül, hogy kicsoda. Olyan hevesen ver a szívem, csak órák múlva tudok elszenderülni. Lehet, hogy begyepesedett vagyok, de nem tudok nevetni. Aki elbaltázta a pihenésünket, biztosan jól szórakozott. Legalább Ő.
    Vasárnap reggelre megint havazik. Mostanra van egy új hólapátunk. Nem valami acélos, de azoknak, akik tél tagadók, már csak a maradék jut, az ami senkinek nem kell, mert semmire sem jó. Na, nekünk ilyen jutott.
    Mindenfelé szarvasok csoportban, hol hárman, hol öten. Megigéz a látványuk, orrommal az autó ablaküvegének tapadok.
    Új kolléga érkezik a kereskedelem területére. Pici hátrányból indul, mert fiatalabb nálam, miközben egyértelműen legalább 10 évvel idősebbnek hat. 😊
    Czukorka desszertboltot választom újfent a születésnapom megkoronázásához elengedhetetlen nyalánkságok elkészítésére. A munka végeztével bekocsikázunk Zalaegerszegre, felvesszük a szajrét, hazafelé pedig beviszem a céghez, hogy másnap, a napomon, ezeket kínálhassam. Két szelet cukormentes sütin is megakad a szemünk az üzletben, azt külön csomagoltatjuk és otthon belakmározzuk. Belakmározzuk? Kakaóporos szélébe harapva a keserű íz úgy megmarja a torkomat, hogy valósággal rosszul leszek. Hat kanál cukrot szórok rá és úgysem jobb. Attól vékonyak a vékonyak, mert ilyet esznek? Én inkább dagipók maradok! 😊
    44.születésnapom. Rugelach-ot sütöttek Zalaegerszegen, baracklekvárosat pisztáciával és camembert sajtosat dióval. A munkatársaim hajnalban oroszkrém tortával köszöntenek, majd előkerül néhány darab csokis-gyömbéres pöffeteg is, kapok egy különleges, kézműves faliórát és egy álomszép, horgolt ablakdíszt is. A könnycsatornák kinyílnak…

„Elengedtél, nem baj, hazamegyek. Beteszlek a bőröndbe és elcipellek. Időnként, ha elfáradok, megállok. Egy-egy részlettől megválok. Évek alatt hazakecmergek valahogy.
A bőröndben egyre zsugorodtál, végül az oldalzsebben kötöttél ki, fiatalság. Onnan veszlek még néha elő. Csak egy fénykép az egész. Már nem él. Minden emlék ott lesz az arcomon. Amit adtál és elvettél, minden látható.
Nem bántanak már az évek. Múlt idővel nem cserélek. Hordozom, mert nélküle nem volnék, aki most vagyok. Az elmúlás velünk jön, a lélek vele együtt nő. Sokféle kínt ismerek, nem vagyok már kisgyerek.
Nem tépem szét, ami elszakadhat. Nem töröm el, ami többé össze nem forrhat. Kivárom, ami messze van. Lassítok, ha elmúlhat. Útjára engedem, ha indulna. Megőrzöm, ha pillanat. Betakarom, ha fázna.
Minden sejtemben történet van. Minden évemben van egy élet. Minden ujjam érintett már. Minden álmom sérülékeny. Minden sebem beforrott. Minden szavam meggondolt.
Így közeledek a jövőbe. Így jövök a közeledbe. Megnézlek, ha megláthatsz. Megnézhetsz, ha megláttad. Tudjuk, hogy van még egy percünk. Nem játszunk. Szeretünk.”

(Tisza Kata)

    Január 20. 13 fok…lehet, hogy a küszöbön toporog a tavasz?
    Valami leveri az áramot. Visszakapcsolom. Újra leveri. Ki kell találnunk, hogy mi az. A régi hűtőszekrény. Még szerencse, hogy igazából azt, ritkán használjuk. Most épp igen. Kipakolok. Hónapok óta lapul egy kulacsnyi céklalé. Ahogy elkezdem a kupakot eltekerni, sziszegve megindul az anyag. Esküszöm, hogy eljut az agyamig, de a mozdulatsort nem blokkolja, így a világmindenség is büdös céklaleves lesz. A hajam, az arcom, a nyakam, a ruhám, a konyhaszekrény, a csempe, a járólap, az elmosogatott edények….minden! Felrobban bennem is valami!
    Mindenki fánkot süt és posztolja. Nem értem. Miért nem küldi el? :-) Évek óta nem ettem fánkot.
    Erősen fagy, vastag jégpáncél borít mindent. Kedvenc kollégám pórul is jár. Nem megy ugyan gyorsan, mégis nekiütközik a villanyoszlopnak a házuk előtt. Személyi sérülés nincs, az autónak is csak a rendszámtábla kerete törik el. Óvatosan körülnéz, vajon látta e valaki és jég alatt beoson a kertkapun.
    Milyen édes is a gyerekszáj! Kolléganőm kisfia, a félévi bizonyítvány kiosztását és otthoni bemutatását követően fel, s alá járkál a lakásban. Anyukája látja, hogy valami aggasztja, ezért megkérdezi a kisfiút, hogy mi foglalkoztatja. A felelet (kérdés): Anya, szerinted én lehetek másodikos? Anyukája: Miért ne lehetnél? A kisfiú: Hát tudod, a magatartás!” Történt ugyanis, hogy a fiúcska mindenből ötös érdemjegyet kapott, csak a magatartása lett négyes. 😊

 

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: dikó = ágy; zacskósbukta = seven days croissant; megciház = megágyaz; sergő = forgó; fincol = piszkál, csikiz

Csillag

Zalaistvánd falu végén I. (kolléganőm felvétele)

Orchidea Húgoméktól

Téli táj

Bonbon heverészik

Kehidakustányban I.

Zalaistvánd falu végén II. (kolléganőm felvétele)

Madár lakás :-)

Egy csokor fehér tulipán

Cukormentes sütikék (mutatós, de nem ízletes, legalábbis számunkra)

Születésnapomra kapott falióra (kép a https://www.facebook.com/pontnekedekszer oldalról)

Születésnapi oroszkrém tortám, munkatársaim meglepetése

Kehidakustányban II.

Tél a kertünkben

Ajtó a régi meseházikómban (szép emlék)

Zalacsányi-tó télen