Kerek Zöld porta: január 2021

December elseje. Újra munkába állok. Hipp-hipp-hurráááááááááááááá! Hajnali első intézkedésem, hogy hazaküldöm a gyártásvezetőnket koronavírus tünetekkel :-(

Megvisel az első hét. Közvetlen kollégám még nincsen, egyedül kell megoldanom mindent. Ez nem lenne újdonság, de a betegség egyik utóhatása, hogy elképesztően gyengévé váltam, a legkisebb energiabefektetéssel járó feladattól is kimerülök, így a napok végére, jártányi erőm sincsen. Képviselőfánkot hoz a munkatársam. Kedvenc süteményem. Emlékszem a gyermekéveimre, amikor Anyukám, minduntalan ezzel készült a születésnapomra. Még mindig érzem a számban a fenséges ízét. Úgy hiszem, megismételhetetlen. Amíg papizom az édességet, felelevenítem, amikor hosszú évek múltán, pótolva a képviselőfánk hiánya okozta űrt, szívemben és pocakomban egyaránt, Anyus újra belevetette magát az elkészítésébe. Röviden: kék trutyi csorgadozott a tepsiben. :-) Azóta is felderítetlen rejtély, milyen erők munkálkodtak aznap a világegyetemben.

Mikulásra fából készült hóemberekből és csokoládéfigurákból álló kompozíciót „építenek” a boltos kollégák nekünk a bejárathoz. Csudapofák. Később énekelve takarítanak, amikor belép a boltba egy, negyvenes éveiben járó vásárló, az időseknek fenntartott idősávban. Kedvesen tájékoztatják a rendeletről és pápá-t intenek neki. Erre Ő: Miért? Én azt hittem az idősáv, csak az élelmiszer boltokra vonatkozik. ????? Dermedt csend, szó bent reked, aztán csak kitör: Miért a húsbolt az mi? Sötétség, ments meg minket!!!

   A hideg napok beköszöntével forrócsokit iszunk az irodában, bár még mindig nem érzek se ízeket, se illatokat.
   Húgom 3 hétnyi, koronavírussal való küzdelmet követően visszatér a munkahelyére, azonnal kirúgják. Ilyen nincs és mégis van!
   Hétvége. Tönkremegy a mosógép. Nem csüggedünk, mert az én régi házamból áthozott, csak egy esztendőn át használt gép is itt van. Délután elszalad egy barátunk, hogy átkösse. Csak kötné, mert nem működik. Két gépből nulla használható, azaz mindkettő kuka. Anyucim kikészül, én lenyelem a mérgem és erősítendő a kiborult felet, megrántom a vállam és azt mondom, másnap veszünk egy harmadik eszközt. Így is lesz.
   Hétfőn munka után, el kell mennem fogorvos. Egyik napról a másikra több fogamat is fájlalom, ami bizarr. A doktornő pillanatok alatt felállítja a kórképet. Fekélyes ínygyulladásom van, koronavírus utóhatás, elveszíthetem a fogaimat. Na szép! Fogatlan negyvenes? Ööö, néhány évtized múlva vizionáltam ezt!
   December 9.Édesanyám születésnapja. Észbontóan :-) jó ingekkel lepem meg, de Húgomék meglepetését nem szárnyalhatom túl, Ők Budapestről virágcsokrot küldenek neki. Ami jár, az jár.
   Napközben be kell mennem Zalaegerszegre, hogy az ínyemet lekezeljék. Már visszafelé autózom, amikor hívnak a cégtől, hogy felrobbant a kutter (aprítógép). Hála Istennek senki nem sérült meg, az ijedtségen kívül, csak a gyomorgörcs van, a legfontosabb berendezés nélkül miként oldjuk meg a szilveszteri gyártást. Van egy kisméretű aprítógépük, de jókora mennyiségű rendeléseink is, az idő, pedig most is a legfőbb ellenségünk. A rendelkezésünkre álló géppel, megnövekszik a gyártási idő, felborul a terv és kiborulás közeli állapotba kerülhetnek a kollégák, a sokszorosára duzzadó terhelés miatt. Fel, s alá járkálok parányi irodámban és próbálom higgadtan újra megtervezni az ünnepi időszakot. Sikerül. Másnap reggel, gyártás közben beadja az unalmast a pározófej. Gyártás leáll, az agyvérzés újra a közelembe férkőzik. Karbantartónk felméri a helyzetet. Bordás szíjat kell szereznünk bármi áron!!! Ez nem olyan, mint a kenyér vagy a víz, hogy besétálsz valahová és tartanak. Meg kell rendelni és néhány nap múlva megérkezik. Nekünk egy-két óránk sincsen, nemhogy napjaink!!! Hosszas keresgélés után találunk egyet, amit beépíthetünk a gépbe és dolgozhatnak tovább, szombat reggelre pedig rendelnek pár darabot Zalaegerszegre. Úgy szép az élet, ha zajlik, de most tarthatna egy hangyabokányi pihenőt!
   Hétvégi elfoglaltság az élelmiszeriparban, decemberben = virsli és debreceni csomagolás. A vasárnapi pakkok elkészítését követően Zalaistvándra megyek, kiválasztani a fenyőfánkat. Kettőt választok. Egy héttel később kedves barátom kiássa, mi hazavonszoljuk és mindkettejüket karácsonyfává léptetjük elő. Tavasztól a kertünket, addig pedig a szobánkat cicomázzák.
   Munkahelyi pusmogás: A Jácint lány név? Természetesen férfiak, akik nem tudják. Felvilágosítom őket, hogy nem lány név. Hosszú percekig álmélkodva és hitetlenkedve néznek rám. :-) :-) :-)
   Az „Egyszülős Központ” felhívását továbbítja a kolléganőm, amelyben azt írják, hogy az lenne a legszebb Karácsony, ha minden gyermeknek teljesülhetne a kívánsága. Na, ez a nekünk való küldetés, gondoljuk és találunk egy listát, ahonnan egy, a Jó Pásztorok Házában élő kisfiú álmát választjuk. Egy csocsót küldünk neki Budapestre.
   Egérke van a házban. Erre akkor leszünk figyelmesek, amikor a 8 macskánk, egymás mellé fekszik a kazánház ajtajába. Kalandra fel!
   Hétvégi melóka 2.felvonás!!! Kezdünk csüggedni, de kitartunk. A szünetekben átadom a munkatársaimnak a karácsonyi ajándékaimat. Miközben bontogatnak, megköszönöm az egész éves, odaadó munkájukat is. Ölelések, puszik és könnyek!!!
   Az utolsó három nap az Ünnepig erőltetett menetben telik a munkahelyen, ennek ellensúlyozására temérdek süteményt eszünk. :-) Irdatlan mennyiségű ajándékot kapok. Nincsenek szavak, amikkel leírhatnám a meghatottságomat.
   A közvetlen környezetünkben és távolabb is mindenki napi 15-16 órában süt és főz és hullafáradt és kikészül és bánja, hogy túlvállalta és azt, hogy elvállalta…na, mi pont ezért rendeljük a kaját az Ünnepekre. Nincs idegeskedés, nincs fáradtság, csak várunk és hozzák az ízletes eleséget, s van időnk együtt lenni, nevetni és beszélgetni…megpihenni és átérezni.
   30 éves általános iskolai osztálytalálkozó csoportot hoznak létre szekszárdi iskolatársaim. Jövőre lenne aktuális az esemény, addig is szervezkedés és sztorizgatás. Én három iskolában abszolváltam az általános iskola nyolc osztályát, velük 3 évet töltöttem. Különös időutazás veszi kezdetét bennem.
   December 24.13 fok van. KARÁCSONY. A megszokás hatalma, hajnali fél 4-kor már talpon vagyok. Kávét főzök és édes aprósüteményt csempészek mellé, hogy amikor Édesanyám is csatlakozik, már minden készen várja. Karácsonyi zenék ON. Délután megérkezik a szállítmány a közeli csárdából. Halak minden mennyiségben. Desszertként kétféle tortát eszünk, perui csoki triót és afgán máktortát meggyel. Ezek a Frei Café remekművei.
   Lassan szétreped rajtam a ruha, annyi édességet ettem az elmúlt hónapokban. Olyan gyorsan fogy a süti, ahogy én sosem. A szaloncukor megdézsmálása közben, ránk lel a mit kezdjek magammal érzés, ezért elhatározzuk, hogy Karácsony 2.napján elmegyünk kirándulni, ha végre eláll az eső. Bak és Sárhida határáig vezetek a Csodák taváig, ami a Válicka patak mentén terül el, de óriási a sár és metsző, hideg a szél, így nem sokat megyünk. Innen áttekerünk Csatárba, mert az útról látjuk a távolban magasodó kedves templomát, ezt nézzük meg. Visszafelé pedig amikor oldalra nézek, a fák közül előbukkan a botfai Erdődy-Hűvös kastély, ide is bekanyarodunk és kavicsokat rugdalva elidőzünk a bájos, madárbarát kertben. Apropó, kavicsok! Eszembe jutnak a pingvinek udvarlási szokásai. ??? Képesek kilométereket totyogni, hogy megtalálják a legszebb kavicsot, amit aztán hűségük jeléül megkap a pingvin lány.
   Délutáni kávézásunk visszaemlékezéssel vegyül. Volt olyan év, hogy mi is képviselni akartuk „a gesztenyével töltött pulyka” vonalat, így Szentestére Anyum megtöltött egy gigantikus méretű jószágot. Mázlija volt a családnak, hogy nem ezzel az egy fogással készült. Édesapám becsületből megkóstolta ugyan, de miután még Ő sem evett egyetlen falatnál többet, mi már passzoltuk a dolgot.
   December 27. regisztrálom mindkettőnket a koronavírus elleni oltásra. Öcsémet kapjuk telefonvégre, születésnapja alkalmából.
   Pár nap és vége ennek az évnek is. Munkával és készülődéssel töltjük, ugyanis az esztendő utolsó napján Húgom és vőlegénye látogatnak meg bennünket. Bejelentés nélkül, egy nappal korábban érkeznek, este dörömbölnek az ablakon. Tekintetemmel Anyukám felé intek, hogy bárki is veri az ablakot, övé a felderítési feladat. A két lókötő terve sikerrel jár, tátott szájjal bámuljuk Őket az ablakon át. Mivel repkednek a mínuszok, tüstént bebocsájtást is nyernek. Borozgatunk az ifjakkal és „ország, várost” játszunk. Közel 34 éve tettem ezt utoljára és ahogy ezt kimondom, rájövök, a fiatalok egyike sincsen még annyi éves, amennyi idő eltelt azóta.
   Erdei mézharmattal gazdagítom a gyógynövényes készleteinket. Szinte fekete, rendkívül zamatos méz, fenyőerdő illattal, magas ásványianyag és vas tartalommal. Immunerősítő, vesetisztító, légúttisztító, húgyúti fertőtlenítő. Kimondottan a nem virágzó fák nektárjából készül (elsősorban fenyőfélék, hársak, gesztenye), a méhek által növények levelein található mézharmat összegyűjtésével.
   Szívrohamban meghal a Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatónője, a matektanárnőm. :-(
   Elmélkedésre is hagyok időt az évet befejező napon. Sokfelé olvasom, hogy különös év volt, meg kellett tanulnunk egymásra és befelé is figyelni, megváltoztak a prioritások, átalakultak a szokásaink. Én ezt olyan idegennek érzem. Mi mindig figyelünk egymásra és befelé is, a találkozásaink átalakultak ugyan és áthelyeztük azokat a virtuális térbe, de megéltük azokat a pillanatokat is. Nem kesergek. Rengeteg helyen jártunk, milliónyi csodát láttunk, szerettünk, öleltünk. Nincs hiányérzetem. Hálát érzek. Fusson ki az a pezsgő és kövessük az új esztendőbe…nyitott szívvel…na és Csillaggal, meg Vilivel :-)

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: grízsmarni = császármorzsa; dumó = kenyérvég; tuja = villamos; speci = nápolyi