*Karácsonyi üdvözlet*

Minden kedves olvasómnak, BOLDOG KARÁCSONYT kívánok!!!

Fekete István: Éjféli látogatók


„A patak még az őszön kiöntött, és a kósza vadvizek ott maradtak a réten. Szétterültek, elcsendesedtek, és tükrükben nappal felhők, éjjel pedig csillagok nézegették magukat. Később fázni kezdtek, és ködöt leheltek maguk fölé, de a ködöt elcsapta a szél, és a dermedt december hártyás jégüveget simított fodrozó hátukra.
- Aludjatok! - mondta, és elkopogott az erdő felé. Lerázta a fákról a maradék leveleket. Letördelte a korhadt gallyakat, és rá sem nézett a fenyőkre, melyek zöldek voltak, mint a fű a tavalyi pásztortüzek helyén. A fenyőknek nem parancsolt December, nem is szerette őket. Kemény léptekkel ment el mellettük, és nem tehetett semmit, ha zsongó susogással nevettek össze a háta mögött...
Fogcsikorgatva állt meg az erdőszélen. Körülötte jeges szél perdült, és a messze, ködös határ hangtalanul borult patkós csizmája alá.
Csak a patakparton volt valami mozgás. A kiöntéseken csúszkáltak a gyerekek. Nekifutottak a réten, és a jégen könnyű lett egyszerre a csizma, mintha elszakadtak volna a földtől. Már akinek volt csizmája. Borsos Jóskának csak cipője volt. Bár ez a cipő! Madzag itt, madzag ott. Egy kis rongy is lóg ki belőle. De csúszik, és ez a fő. Jóska szinte repül. Mindig messzebb, mint a többiek. Jó kis cipők ezek, és nem cserélne semmiféle csizmával. Meleg, meleg az a csizma, de nem lehet benne futni...
A kiöntés közepén sás van. Jóska odáig szeretne elcsúszni.
- Ha akarnék, el is csúsznék?
- Hát akarj! - mondta irigyen a bíró fia, akinek csizmája szépen nyikorgott ugyan az utcán - misére menet -, de itt hasznavehetetlen volt.
Jóska nekilendült. Vékony lábai dobogva rohannak a jégre, és csúszott, csúszott, egész a sásig. Ott azonban vékonyabb a jég, roppant egyet, és Jóska derékig benne volt a jeges vízben. Hamar kikapaszkodott, és nevetve rázta le a vizet.
- Hát ugye elcsúsztam?...
- El, de most mehetsz haza...
- Semmi ez - mondta, pedig nagyon fázott. - megszárad...
És csúszkált tovább. Rajta ne nevessen a bíró fia.
Amikor a vacsorafüstök kiszálltak a rétre, Jóskán már zörgött a vékony nadrág. Jég volt az egész.
Másnap reggel kilelte a hideg, és Jóskát valami ismeretlen bágyadtság fogta alélt karjaiba.
Harmadnap doktorért kellett menni.
- Megfizetni csak tavasszal tudom - mondta anyja párás szemmel, és megigazította kendőjét, melyet még ura temetésére vett, és fakón zöldes volt, mint a falusi özvegyeké általában.
A doktor nem sokat vizsgált.
- Tüdőgyulladás - mondta, és kinézett az ablakon, melyen túl köd volt és szomorú, hideg bizonytalanság. - Nagyon gondosan tartsa be, Borsosné, amit mondok. Nagyon gondosan... Orvosságot küldök.
Jóska ezekről a dolgokról már nem tudott semmit. Néha a forróság verejtékében főtt, néha hideg ölelésbe fordult, ha anyja vizes lepedőbe csavarta. Ilyenkor kinyílt a szeme, de olyan rettentő messzeségbe néz, hogy anyja elsírja magát.
Így jött el a karácsonyeste.
Délután nagy lett a csend, mert hullt a hó, és az ünnep már a faluvégen volt, és csak arra várt, hogy az ablakszemek hívogatóan kinyíljanak.
Néha csengő csendült az utcán, néha kinyílt egy ajtó, s ilyenkor a fény kisurrant a hóra, mely tiszta volt, puha, mint nagy ünnep arca.
Amikor elsőt harangoztak éjféli misére, elállt a hó. A harangszó halkan megverte az ablakokat, aztán kiszállt a határba. Végiglengett az utakon, megsimogatta a sóhajtó nádast, és sokáig kerengett az erdő felett, hol fehér pompában álltak a fenyők, és hócukros tobozkáikat szívesen odaadták volna valakinek.
Második harangszókor a falu már mozgolódni kezdett. A templom ablakaiban meleg derengés lobogott, és az öregebbek már elindultak éjféli misére. Borsosék ház előtt halkították a szót, mert a Jóska gyerek, Isten tudja, megéri-e a reggelt...
A falu gondolatai puhán léptek Jóska mellé, és megsimogatták. De Jóska ezt nem érezte. Aszott kis kezei fuldokolva verték a levegőt, szíve ijedten kapálódzott valami rém szorításában, és szája cserepes részében izzó lélegzet repkedett.
A harmadik harangszóra kitárult a templomajtó. Az öreg boltívek alatt az orgona búgni kezdett. A gyertyák lobogó fénye kavarogva szállt szét az ének szárnyán, aztán kitódult az ajtón, és a szelíd, meleg világosság szétáradt az éjszakában.
Ránevettek a csillagok, fellobbantak érintésére a házi tűzhelyek, és az erdő szélén üldögélő zúzmarás december is felkapta a fejét. A fény már a réten közeledett az erdő felé.
- Erre tart! - ugrott fel, és amikor felállt, már körülvette a derengő fény.
Mélyen meghajtotta fehér, havas fejét, és arca olyan volt, amilyennek sohase látták a didergő fák, cserjék és madarak.
A fény aztán szétlobbant az éjszakában, és csak a csillagok sugároztak azután erősebben.
December pedig odalépett a legközelebbi kis fenyőfa mellé.
- Készülj, fiam! Szedd össze magad. Vendégségbe megyünk.
A kis fenyő boldogan mocorgott.
- A hó rajtam marad?
- Persze hogy rajtad! Ki látott karácsonykor fenyőt csupaszon?... Mindjárt jövök, mert nem mehetünk csak úgy üresen...
És az öreg December fürgén lépett el az erdőben. De mint a gondolat, már újra ott volt megint. Mögötte egy kis őz, egy nyúl, egy róka, feje felett pedig röpködő madarak.
A madarak a fenyőre szálltak.
- Mehetünk.
- És a lábam? - topogott a kis fenyő. - Hogy menjek így? Bele van fagyva a földbe.
- Elfelejtettem - dörmögött az öregember. - De azért nem muszáj mindjárt siránkozni...
Talpra állította a kis fát, és elindultak a falu felé. A fenyőn pirókok ültek, piros mellénykében, kékcinkék, királykák és egy kis ökörszem, mely még itt is fürgén ugrált az ágak között.
- Leveri rólam a havat - panaszkodott a fenyő -, még ilyenkor se tud veszteg maradni...
- Csend! - mordult rájuk az öregember. - Csak nem veszekedtek ilyenkor...
És attól kezdve csend lett. Csak a róka szólalt meg a faluvégen, hogy ő már ismeri erre az utat... de a többiek olyan szemrehányóan néztek rá, hogy lehajtotta fejét, és látszott rajta, súlyos lelkiismeret furdalások gyötrik...
A falu üres volt. A házak fáradt szeme már lecsukódott, és a havon nagy békesség hallgatott.
Csak Borsosék háza nézett virrasztó vörös szemével az éjszakába, de már álmos volt ez is, és észre sem vette, hogy nyílik a kis ajtó, és vendégség érkezett.”
- Csendesen - susogta a havas szakállú öregember, és amikor mindnyájan bent voltak, betette az ajtót.
Borsosné aludt, Jóska pedig égő szemekkel kínlódott. Arcára már odaszáradt a tűz, száj cserepesen suttogott, és a Láz már csak játszott vele, mert tudta, hogy Jóska az övé...
- Kifelé! - mordult rá az öreg December, de olyan hangon, hogy még a kis fenyő is megreszketett...
A Láz ész nélkül kapta bundáját.
- No, most aztán játszogassatok!
Jóska szeme álmosan kinyílt. Hűvös fenyőillatban úszott a szoba. Anyja mélyen aludt. Az ajtónál szikrázó ragyogásban állt a fenyő, és rajta piros, kék ruhájú kis madarak... Alatta pedig - ó ez nem is igaz! - nyúl, őz, róka...
- Hogy vagy, fiam? - nézett az öregember Jóskára.
Jóska csak gondolataival felelt.
- Jól... Istenem... jól, de nem álmodom?
- Dehogy álmodol. Játssz egy kicsit velük... Csak meg ne szorítsd őket...
És Jóska megsimogatta a pirók piros mellénykéjét, a cinkék kék kabátkáját, és nem tudta megfogni a kis ökörszemet, mert az mindig kibújt a markából, és Jóska fáradt volt egy kicsit... Az öregember rá is szólt az ugrabugra ökörszemre:
- Ne fáraszd a gyereket!
A nyúl felugrott a székre, az őz odatette a fejét Jóska párnájára. A róka felágaskodott, és hűvös nyelvével megnyalta Jóska kezét.
- Nem harap?...
- Dehogy harap, fiam. Szeret téged - és szigorúan nézett a rókára, mintha azt mondta volna: - Látod, milyen híred van?...
Jóska boldogan simogatta a róka fejét, és úgy elaludt, észre se vette.
Az öregember eltette pápaszemét - mert eddig az asszony imakönyvét lapozgatta -, és intett.
- Elaludt.

Kinyitotta az ajtót, és kisurrantak az éjszakába.

Kép az internetről

Szent András hava (november)

„Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.” (Fekete István)

    A boltvezető végre kiegyenlíti a hónapok óta fennálló tartozását, hamburgerrel tömjük meg a hasunkat!!!
    Citromfarmól olvasok Lajosmizse határában. Természetesen fólia alatt terül el az ültetvény, mert melegigényes a kicsi sárga babákat nevelő fa. A fólia alatt hamar tetvesedni kezdenének a levelek, ezért kis rovarokat engednek a sátorba, amik megbirkóznak a feladattal. Így nem kell permetezniük. Kakasokkal gyomláltatnak. Fával vagy mulccsal fűtik a fóliát. A szedés nem könnyű, a fáknak hatalmas tüskéik vannak. Novembertől januárig szüretelnek. Nem kezelik a citrom felületét viasszal, gombaölő szerekkel és nem félig éretlenül szedik, hogy bírja a szállítást, mint határon túli társaiknál. A magyar citromot, ezen a farmon teljesen éretten szüretelik, nem tartósítják.
    A feldolgozónál van egy macska. Ezt már korábban is gyanítottam, mert a padláson heverészés nyomait véltük felfedezni. Egyik hajnalban, a megvilágítatlan udvaron, amikor a szemetet viszem a tárolóba, a konténerből ugrik ki. Olyan gyorsan zajlik mindez, hogy időm sincsen se megijedni, se felfogni, hogy mi is történik.
    Valamilyen front lehet a durvább fajtából, mert cefetül érzem magamat. Erősen szédülök, hányingerem van és szétszakad a fejem is.
    November 13.10 éves az egyik zalaegerszegi boltunk. Eddig azt hittem a gyermekek életkorával mérhető az idő múlása, de egy üzlet is eleget tesz ennek.
    Vasárnapi ügyelet az üzemben, amelyet megédesít, hogy a Cserépkuckó angyalkái személyesen hozzák el a Karácsonyra megrendelt mesés malachadat. Két mosolygós, élénk szemű, melegszívű ember, egymás hű társai. Kezük alatt valódi érték születik. Évek óta kedvelem őket.
    Bükkszentkereszti gyógynövényes párnákat kapok Édesanyámtól. A töltet tartalmaz: levendulát, citromfüvet, mentát, rozmaringot, kakukkfüvet, majorannát, bodzát, zsályát, izsópot és kamillát. „Leggyakrabban a fejfájás, az orrdugulás és a stressz okozza az alvási nehézségeket. Gyógynövény keverékünk ezeket a panaszokat enyhíti, orvosolja.” – írják honlapjukon. Ezért a vásárfia, hátha javítana évtizedek óta fojtogató, alvási nehézségeimen.
    Levélszőnyeg borítja az egész úttestet. Esik az eső és a levelektől csúszik is, de mégis, ahogy a fény ráesik a tarka szőnyegre, az valami bámulatos!
    Az egyik szomszédunk, a leskelődős „baca fehérnép” jelzővel illeti Anyukámat, kiegészítve azzal, hogy majdnem elütötte. Történt ugyanis, hogy Anyus letolatott a felhajtónkról, a pasas meg a kapujában nézte. A legkisebb távolság 3,5méter volt közöttük, de az unalmas, szürke hétköznapokat ki kell színezni valamivel. Nem fér a fejembe.
    Ízlések és pofonok, „kinek a pap, kinek a papné, nekem speciel a Schultz Gizi”, de a rántott tarja szótól is hidegrázásom van. Történt ugyanis, közel negyed évszázada, hogy egy baráti összejövetelen, rántott tarját szolgáltak fel. Csak forgattam a falatot a számban, majd a szemeimet, hogy mikor jön el az én időm és helyezhetem a kezembe a sületlen falatot. Olyan mélyen belém égett ez az eset, hogy több esélyt nem kap tőlem ez az étel. Szerencsére nálunk nem is szokás tarját rántani, úgyhogy megmenekültem.
    A környezetünkben egyre több gyermek vár tesztre Covid gyanú miatt és egyre több a beteg is.
    Felmondja a szolgálatot a főzőlap. Épp ideje volt, hogy valami tönkremenjen, már lassan fél év eltelt, hogy nem sérült semmi.
    Az egyik munkatársam hosszú hetek óta táppénzen van, szívproblémákkal kezelik. Éppen ezért kitörő örömmel fogadom a hívását, amelyben jelzi, hogy végre visszatér.
    Állatorvosi ellenőrzésem van. A doktornő erősen húzza a lábát, nem lehet nem észrevenni. Nincs mit tenni, megkérdezem, hogy mi történt. Elmeséli, hogy az egyik kollégájuk búcsúztatóján járt, ahol rengeteget táncolt. Így mondja: „Tudod, ha jó zene van, beindul a lábam.” Valamit valamiért.
    November 21.Üllőre utazunk Édesapám születésnapjára. Mindannyian újra együtt! Idejét sem tudom, hogy mikor volt utoljára így, talán 10 esztendeje!!! Batár nagy ködben araszolunk, már az autópályát is dupla annyi idő alatt érjük el, mint máskor, pánikolok, nehéz visszaszorítani. Mi főztük az ünnepelt egyik kedvencét, a gulyáslevest, de ugye a főzőlap közbe lépett, illetve többféle fánkot is, de a cukrászda nem vállalja azok elkészítését. Nem értem, de nem ecsetelem! Átrajzoljuk elképzeléseinket, sült oldalast, sajtos és lilahagymás pogácsát viszünk, a helyszínen pedig, régi, családi vendégvárások alkalmával felszolgált szendvicseket állítunk össze. A főszereplő Fekete István regényeket, valamint kedvenc impresszionista és avantgárd alkotói képeiből kap a falakra. Húgomék mandulakrém tortát hoznak. Öcsémék is eljönnek, gyermekük egykerekűzik, tátott szájjal szemléljük a produkciót. Talán egyik legnagyobb kultusza Japánban alakult ki az egykerekűnek, ahol a mai napig a diákok csak azzal a feltétellel kezdhetik meg az elemi iskola első osztályát, ha alapszinten elsajátítják az egykerekű használatát, meséli a testvérem. Mázlista vagyok/voltam, hogy nem oda születtem! Az együttlét alatt, figyelem a többieket és azt látom rajtuk, ami bennem is zajlik: mindannyian meghatottan élvezzük az egy évtizedes csönd megtörését. Jó együtt! Jó lenne még sokszor így együtt!
    Kollégám november 23-ra szabadságot kér, édesapját viszi felülvizsgálatra. Beírom a naplómba és kiírom a jelenléti ívre is, de ott, mint utólag kiderül, helytelenül november 24-re. Jön is a srác 23-án dolgozni, de mivel nem mond semmit, nem kérdezem miért jelent meg. Este telefonál, hogy felhívták a kórházból nem jelentek meg. Ekkor esik le neki, hogy Ő nem foglalkozott a hivatalosan kapott időponttal, a jelenléti ívet nézte és azt hitte másnap van az Ő idejük. Megáll az eszem. Ennek fényében viszont kéri, hogy másnap jöhessen dolgozni, mert így nincs dolga.
    November 24. megkapom a 3.oltást, egy fél adag modernát. Egy hónapja ez az új protokoll, aki két moderna vakcinát kapott, harmadiknak csak felet kap, mert nagyon erős.
    Anyuci úgy megharapja a száját, miközben az Apukámtól kapott chilis babot falja, hogy az a duplájára dagad.
    A ház belső festése új lendületet vesz, javításra kerülnek a hibák, a térkép is lekerül végre a falról.
    Megfigyeltem, hogy óhatatlanul is „szakmai szemmel” vizsgálom a legtöbb dolgot a környezetemben. Két példa. 1.Kiszolgáló egy boltban, a húspultban, karórával és gyűrűvel az ujján. Szabály: Az ékszer viselése TILOS! Megjegyzem, számomra gusztustalan is volt ez a látvány. 2.Poszt egy boltból, karácsonyfával, ami a tűzoltó készülék elé lett állítva. Szabály: a tűzoltó készüléket szabadon kell hagyni, közelébe TILOS pakolni!
    November 29. őszinte és fájdalmas beszélgetés az egyik legfontosabb emberrel. Sírok is közben, mint a záporeső, aztán egész éjjel sem csillapodik, sőt reggelig is kitart, mi több, napközben is megtalál. Honnan van ennyi könny egy emberben? Anyum erre azt feleli: honnan van ennyi érzés benned?
    Konjac tésztákat rendelek. Konjac, más néven Ördögnyelv, egy cserje Dél-Kelet Ázsiában. A tészta alapanyagául szolgáló konjak lisztet a növény gumójából nyerik ki. Óriási a vízfelszívó képessége, magas a rosttartalma, rostjai serkentő hatással vannak az emésztésre, valamint pótolhatatlan élettani hatásuk van az emberi szervezetre. Megelőzik számos betegség kialakulását. Kipróbáljuk!
    A kutyák oltása mindig izgalommal jár. Csillag megmakacsolja magát és 1.vagy elbújik, 2.vagy ahogy közelítesz felé, elszalad; Vili meg szertelen és ugrál örömében, de mivel nagytestű játszva felborít bárkit. Oltás nap van. Délután két órára jön az orvos. Édesanyám napok óta nem alszik, lámpalázas a helyzettől. Sikerül beadnia Csillagnak az altatót, hogy ne „szökjön meg”, de a doki órákat késik. A kutyus már éledezik, amikor befut. Nincs más hátra, rá kell varázsolnia egy szájkosarat a vérmes nőszemélyre, aki sosem viselt még hasonlót. Nem fél, a kutyák is érzik, hogy jó ember, oltások egy évre kipipálva.


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: góla = gólya; rastogott = dörgött az ég; csüntök = gyerekek

Krizantém Édesapám kertjében I.

Hajnal hasad I.

Malac csengő (Cserépkuckós Orsi és Norbi alkotása, 
https://www.facebook.com/cserepkucko)

Mákosguba torta, illetve szelet

Református templom (Szentgyörgyvölgy)

Az ősz színei

Béka tükör, tükör nélkül :-)

Bükkszentkereszti gyógynövényes párnáim

Bonbon lustizik

Malacka (Cserépkuckós Orsi és Norbi alkotása, 
https://www.facebook.com/cserepkucko) 

Krizantém Édesapám kertjében II.

Sütőtökös tócsni

Hajnal hasad II.

Szárított proteák

Kedvenc parasztszékem

Mandulatorta Édesapám születésnapján

Drága barátnőm újabb lenyűgöző alkotása (https://mygingerland.blogspot.com/)

Óvodai emlék

Mexikói maszk

Közeleg az Ünnep (kapu Zalabérben)

Mindszent hava (október)

    II.felvonás. Húgom és egyetlen sógorom „egyházi esküvője”, nagy családi körben, balatonszárszói házunkban és annak kertjében. (lassan esküvő helyszínné léphetne elő a rezidencia, amely a nyár közepén, már bizonyította kiválóságát unokahúgomék egybekelésekor) A házasságkötést megelőző nap délelőttjén a fiatalok nagynénémért mennek Siófokra, Ő álmodja a lelket az esküvőbe, trópusi virágokkal és hortenziákkal. Kezdetét veszi a munka. Sógorom tárcsán csirkét, krumplit és gombát süt a munkásosztálynak, közben apukám öccse és felesége (a lelkipásztor és zongoraművész) is megérkeznek. Kis ízelítőt kapunk „orgonán” (szintetizátor az :-) ) a másnapi szertartás repertoárjából. Felhőtlen időben kapálunk, őszi leveleket gereblyézünk, takarítunk, tervezünk és megvalósítjuk, díszítünk. Édesapám legjobb barátja szállítja a székeket, asztalokat és átrajzolja a terveinket az esemény „helyszíneit” illetően. Leforrázva hallgatjuk, mert amit javasol, azzal eddigi terveinket dobja képletesen a kukába. Cikáznak a gondolatok a fejünkben, mert érezzük, igaza van/lesz, a napsütést kell követnünk a rendezkedésben, de még a korábbi koncepció bilincsei nem engednek. Nagy levegő, kávé és újratervezünk mindent. Fürgén visszatérünk a tennivalókhoz, mert szorít az idő és alighogy körvonalazódik valami, pedig másnap közel 40 embert kell vendégül látnunk és lehetőleg lenyűgöznünk. Agyonhajszoltan dőlök az ágyba 22.45-kor, hogy hajnal 5-kor kialvatlanul riadjak fel és folytassam a megbízatást az utolsó simításokkal. A Nap sugarai kezdenek megcsillanni a teraszon és kisvártatva lágyan beragyogják az udvart. Káprázatos. Ilyenkor az utca teljesen kihalt, még a szomszéd nénit sem látom, aki régi, kedves ismerősünk, gyermekkorunk fontos része. Érkeznek a vendégek=családtagok, növekszik a hangerő. :-) A kert egyik szegletében kezdetét veszi a ceremónia, nagynéném által játszott szépséges dallamokra összegyűlik a vendégsereg és bevonul az ifjú pár. Nagybátyám Pál apostol első levele a korintusiakhoz, azaz a szeretet himnuszának, mindannyiunk által jól ismert sorai köré „építi” a szertartást. Az első Bibliámba ugyanezeket a sorokat írta Ulakcsai nagypapám, amint most hallgatom, a család kertjében, úgy hiszem, nagyszüleim fentről mosolyognak ránk és hozzám hasonlóan könnyeznek a meghatottságtól. Mindenki elérzékenyülve áll és hüppög, még a „szónoknak” is elcsuklik a hangja. Különös ez, a fiúnak édesapja kedvenc igéjével házasítani unokahúgát a családi udvarban. A vőlegény édesanyjának kutyusa, Füge, a szertartás közben kiugrik az addig szorító ölből, húgomhoz szalad és gyors mozdulatokkal elkezdni rákaparni a lábára a földet…. El kell fojtanunk a nevetést, de végül nem megy. :-) :-) :-) Pezsgő nyílik és gyöngyöz tovább a poharakban, a tűzhelyen sólet rottyan még egyet libakolbásszal, libamellel és tojással. Amíg felforrósodik kecskesajtos lepényekből vágnak a mostanra farkaséhesek. Remek a hangulat, fejedelmi valamennyi bor és fenséges mind a 4 féle torta. Apropó torták! Amellett nehezen tudok elmenni, hogy ehhez a lakodalomhoz is a cukrászda „szolgáltatja” a csöppnyi rossz szájízt. Történik ugyanis, hogy húgom anyósa Budapest egyik legjobbjának kikiáltott cukrászdájába elment az 5 darab tortáért, hogy másnap a Balatonra szállítsa. Ahogy pakolták az édességeket, 4 darabnál megállt a kiszolgáló. Az ártatlan elnézést kérésre, miszerint 5 darabot rendeltünk, ha lehetne, azt is kérnénk, a válasz, hogy a pisztáciásat nem tudták elkészíteni, de választhat ott a helyszínen, azon minutumban egyet helyette. Röviden: felvették a rendelést. Visszaigazolták a rendelést. Egy hónap alatt nem sikerült tájékoztatást nyújtani a változásról. Amikor ott állunk leforrázva, teljes lelki nyugalommal jelzik. Biztosan csak én nem értem. Na, de visszakanyarodom Balatonszárszóra, mert a vattacukor készítőnek giganagy sikere van minden korosztály elől toporog a teraszon és az is eszi a különböző ízű, ragacsos gyapotot, aki kímélné a vonalait.
    ….estére érkezünk Üllőre. Édesapámmal töltök egy hetet. Másnap délután jönnek a még zsenge házastársak négylábú, doromboló kedvencükért, Murmiásért, akinek ehelyütt véget ér a kéthetes vakáció. Zsezse, Apus cicója minden oldalról keresi a bejutás lehetőségét a hordozóba, Murmi bentről nyúl kifelé a rácsokon. Mindannyian könnyezünk.
    Apukám chilis babot készít, később palacsintára hajazó valamit süt. :-) Krizantémokat, varjúhájakat, kerek örökzöld bokrocskákat, ciprusokat és vérszilva fát ültetünk és felidézzük Apa középiskolai tanárának aranyköpését, miszerint: „Egy marha+egy marha+a petúnia, kész a biológia”. :-) Két napon át esik, mi ezalatt megrázzuk a házat és számtalan felesleges dologtól megszabadítjuk a szekrényeket. Délutánonként masszírozza a kezem, ami egyre jobban fáj. Csütörtökön öcsémékhez megyünk Piliscsabára, mindenmentes sütikkel. Kanyarog az út, mint a vesztés, alig várom, hogy megérkezzünk. Vadregényes biokert, éppen érő birsalmával, galagonyával és fügével, kapirgáló tyúkokkal, Rozi kutyussal, macskákkal és legújabb családtagjukkal Máriával. Mária, fajtáját tekintve kárpáti borzderes, 600kg-os és tehén. A fejés veszi kezdetét, amikor leparkolunk. Eláll a szavam. Egyrészt Mária méreteit szemlélve, ami így 10cm-es távolságból erősebben hat rám, mint amikor a tévékészülékben vagy az autóból, távol a mezőn láttam szarvasmarhát. Olyan hangot ad, mint egy hajókürt. :-) Sütőtökös fasírtot és tócsnit (a kert ontotta a narancssárga óriásokat), sajtos pogácsát és szilvás papucsot kosztolunk, unokaöcsém javaslatára játszunk is. Móka-kacagás. Hazafelé az út közepén a rázkódástól felfordul a gyomrom, kiöklendezem a béltartalmamat a műszerfalra és magamra. :-(
    Lepcsei Dóra vagyok az egyik ételeket házhozszállító cégnek. :-)
    Az egyik kollégámról üzemorvosi vizsgálat közben kiderül, hogy nagyon beteg a szíve, amit a szakrendelések is megerősítenek. Hetekre kimarad a munkából, talán még annál hosszabb időre is. :-(
    Egyetlen sógorom, húgom kérésére cékláért robog a közeli kereskedésbe, majd örömittasan, mit sem sejtve tévedéséről, fekete retekkel tér vissza hajlékukba. A kérdésre, miszerint miért nem céklát szerzett be, először elképed, hogy a fekete héjú gömbölyű zöldség nem az, aminek hitte, de rögvest megpróbálja kivágni magát és azzal magyarázza tettét, hogy az volt kiírva, cékla. :-)
    Lassan végéhez közeledik az őszi szünidőm Apussal, de még Húgomék cicástól meglátogatnak bennünket, mielőtt Anyukám érkezik a hazaszállításomra.
    Amíg távol voltam elkezdődött a festés. Tragikus, ami történt. Csak egy példa: a „mester” az előszobában lévő térképet nem vette le, hanem körbefestette. Nem viccelek és nem ez az egyetlen hajmeresztő részlet. Javítani kell! Azonnal!!! A festőt baleset éri, fel sem tud kelni, így határozatlan időre elnapolja a korrekciót. Felfordulás van az egész házban. Ahogy telnek a hetek, úgy tűnik, ez már mindig így marad.
    Október 13.Bánkúton 10cm hó esett és még nem állt el/meg/le, amikor a híradás ezt jelenti.

„Fázik a Küküllő,

lúdbőrös a háta,

már csak a nap jár el

fürödni a gátra.

Lenn a gát alatt csak

vadrécék, vadludak.

Ők is búcsúzóban:

tiszteletkört úsznak.

Ékelődnek aztán

föl az őszi égre,

belevesznek lassan

a kék messziségbe.

Reggelenként apró

ködfióka s pára

kapaszkodik föl a

partmenti fűzfákra.

Ágaskodik a szél:

leveleket olvas.

Fönn a hegyek között

felbődül a szarvas.”

(Kányádi Sándor, Őszelő)

    Munkatársnőm palacsintát, csokis pöffeteget, kókusz kockát, túrós sütit és még ki tudja mit hoz, na nem egy nap, hanem folyamatosan, így a cukorháztartásunk fel nem borul, max.átbillen. :-)
    Asztalos jön és elviszi az ablak szekrényünket, amiből tavaszra „free libraryt” varázsolunk a ház elé, a közösségnek. Ezáltal egy régóta dédelgetett álmom felé indulunk el. A falunak is felajánlottuk, válaszra sem méltattak, ezért megcsináljuk magunkhoz.
    Anyucim íriszeket ültet a ház elé, meg is jegyzi a szomszéd, hogy mekkora marhaság az utcára virágot! Kedves ember.
    Vízóra leolvasók. Olyan bunkón viselkednek, hogy amint Anyum meséli, kedvem volna szétverni a fejüket.
    Murmi kandúr módfelett beteg. Megfázott, mert tesómék nyitva hagyták az ablakot és huzatban volt.
    A Covid újra felütötte a fejét a közvetlen környezetünkben is. :-(
    Élelmiszer-biztonsági segítőnk egy vadonatúj Ford Mustanggal jön, mini ruhában, kint 3 Celsius fok. Amikor belép az irodába megjegyzi, hogy milyen jó meleg van, mennyivel jobb itt bent, mint kint. Alig bírom ki, hogy meg ne jegyezzem, talán fel kéne normálisan öltözni, s akkor kint sem lenne dermesztő.
    Az új üzemrész felújítása, elkészülte (félve mondom), talán az utolsó fázisába fordult.
    Új termékekkel kísérletezünk. Sajtosak. Egyik finomabb, mint a másik.
    Tele a kert gombákkal, a rózsák még ontják virágaikat, de azért a virág nélküli töveket erősen visszametszem. Ajándék ez a szép, napsütéses idő. Reggel már fagypont közelében van a hőmérséklet, de napközben még 12-14 Celsius fokra felmelegszik a levegő. Miközben én kertészkedem, Anyus a kutyusokkal sétálgat a lehullott szivárványszínű levelek között.
    Munkatársnőm kisfia cuki tacskós rajzokkal örvendeztet meg. Azonnal ki is teszem az irodám ajtajára, hogy mindenki örömét lelhesse az alkotásokban.
    Öt hete várok a 3.oltásra. Kérdésünkre a késlekedés okaként azt jelzik, hogy ebből az oltásból csak tíz adag megrendelése esetén kap az orvos, de csak hárman ácsingózunk erre a típusra. Ok, értem, megértem. Amit nem értek, hogy erről miért nem tájékoztatnak. Ha nem tudakozódunk, éveket is vesztegethetjük az időnket?
    Új dolgozó a láthatáron. Jön, látom és felveszem. A következő héten már munkába is áll.
    Kezdetét veszi a karácsonyi vásárolgatás. Nem szeretem az utolsó napokra hagyni. Megtervezzük a menüt is Anyukámmal, sőt abban is megállapodunk, hogy idén is kettő, földlabdás fát állítunk majd.
    Alig észrevehetően, de romlik a szemem. Azon kapom magam, hogy alig veszem le a szemüveget, amit ezidáig csak íráshoz/olvasáshoz használtam.
    A boltból az egyik kolléga távozik, helyébe régi/új munkatárs lép.
    Óraátállítás. Én már egy héttel ezelőtt is azt hittem, hogy átállítottuk és nagyon örültem, hogy többet aludtam, ráadásul úgy hittem, kipihentebb is vagyok. Milyen is az emberi agy, mennyire befolyásolható! Fáradt voltam, de a tudat, hogy többet aludtam, kipihentséget üzent.


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: csintalanpicsa = palacsinta; szárma = töltött káposzta; keremaringózik = mászkál

Esküvő II.felvonás I. (Balatonszárszó)

A balatonszárszói esküvő léleksimogató köszönőajándékai (https://www.facebook.com/pontnekedekszer/)

Esküvő II.felvonás II. (Balatonszárszó)

Zsezse, Édesapám cicusa

A menyasszonyi csokor, trópusi virágokkal, nagynéném lélegzetelállító alkotása

Esküvő II.felvonás III. (Balatonszárszó)

Valamilyen növény átkúszóban a tujákra (Üllő)

A hinta ÚJ élete farönkökkel kombinálva, az esküvő idejére (Balatonszárszó)

Esküvő II.felvonás IV. (Balatonszárszó)

A pölöskei tónál (munkatársam felvétele)

Birsalma Öcsémék kertjében (Piliscsaba)

Esküvő II.felvonás V. (Balatonszárszó)

Sólet, Édesapám legjobb barátjának ízletes főztje (Balatonszárszó)

Füge kutyus ünnepi díszben

Az esküvői torták (Balatonszárszó)

Echinacea (kasvirág)

A pince bejárata (Balatonszárszó)

Rózsák őszidőben

Esküvő II.felvonás VI. (Balatonszárszó)

Esküvő II.felvonás VII. (Balatonszárszó)

Házi kézműves kenyér, az esküvő egyik harapnivalója (Balatonszárszó)

Ünneplőben a kapu (Balatonszárszó)

Esküvő II.felvonás VIII. (Balatonszárszó)

Esküvő II.felvonás IX. (Balatonszárszó)

Kecskesajtos lepény (Balatonszárszó)

Esküvő II.felvonás X. (Balatonszárszó)

A vadregényes udvarban (Balatonszárszó)

Zongora

Esküvő II.felvonás XI. (Balatonszárszó)