Anyukám a cégcsoport dolgozója lett. A vágóhíd csapatát erősíti majd…
Naphosszat csokizunk és vihogunk a kollégákkal, így válik kerekké a Világ és mi is! :-)
A derekam nem jobb, állandó fájdalmak gyötörnek, kapkodom a gyógyszereket, amik átmenetileg enyhítik a tüneteket és könnyebbé teszik a mozgásomat, de csak nyúlfarknyi időszakokra. Szenvedek és egyre elgyötörtebb vagyok.
MVH ellenőrzésünk van. Érkezésük előtt, még az asztalba kapaszkodva próbálok nem összeesni és kiegyenesedni, de ragaszkodik hozzám ez a fájdalom. Megérkezésükkor próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, miközben a kínoktól szakad rólam a víz. Összeszorítom a fogamat és bevezetem őket az üzembe. Amint belépünk a folyosóra, az egyik ellenőr leejti az üzemben a tollát, rám néz, majd a tollra, üzenve, hogy vegyem fel. Még Anyámnak se! ..és különben is, ha le is tudnék hajolni, ott is maradnék…örökre. Kedvem volna elküldeni melegebb éghajlatra, de gondolkoznom kell, ez egy felülvizsgálat, tétje van. A nyelvem véresre harapását választom. :-(
Kicsit előbb eljövök a munkahelyemről, jön a sofőröm=Anyukám és elvisz a háziorvoshoz, kapok egy injekciót a csípőmbe. Ameddig tart a hatása egész jó, de utána minden ugyanolyan. Ráadásul reggelre valami megcsípi a bal kezem középső ujját :-) és négyszeresére dagad, hasogat és viszket. Napközben az üzemben, a ládamosó helyiség nehéz, fém ajtaját húzom rá a jobb kezem mutató ujjára, ami szörnyen bevérzik és sajog. Rám jár az a rúd, de már odébb állhatna!
Hétvégi program: jegeljük a kezemet, mert az ujjam tövétől a kézfejemre is átterjedt a dagadás…és a bal kezem, amivel írok, illetve írtam, eddig!!!a felismerhetetlenségig eltorzul és megnő. Mindezek ellenére Anyukám nem bír magával, el akar menni Zalakarosra fagyizni. Ráállok. Ahogy haladunk kifelé a házból a lakáskulcsokat bedobja a kukába, de a szemét a kezében marad. :-) Nehezen bírok szótlan maradni.
Reggel kolbászokat ellenőrzök a munkahelyemen, Anyuci is bekísér, hiszen én nem tudok vezetni. Amint megyünk kifelé a házból, kihúzza a kukát az utcára (másnap szemétszállítás) és beledobja a slusszkulcsot, de a szemeteszsák a kezében marad. Ma is szórakozott, én meg bátor. Visítva nevetek. :-)
Ebédre pisztrángot sütünk, céklával, fokhagymával, sárgarépával és gombával. Nyammmm és hammmm
Kolléganőmet megműtik Kaposváron. Szorítok, hogy minden a lehető legjobban alakuljon.
„Őszi hálót szőnek már a pókok,
vizek tükrén vándor csillagok.
Bokrok árnyában üresek a fészkek,
mint az erdő szélén nyári kis lakok.
Szőlőhegyen a rizling meg a saszla
cukrot szűrnek a napsugárból.
Hasad már a diók szagos héja,
jegenyenyár csúcsán öreg varjú szól.
Levegőben seregélyek járnak,
harkály rikkant, lepke tántorog,
kinyílik a zsúpos présházajtó,
s régi mámort lehel vén garádtorok.
Völgybe ér a délutáni árnyék,
hűvös az est, harmatos a rét.
Köd lebeg a patak fényes selymén,
teljes csillagporral tündöklik az ég.
Aztán elvesznek majd mind az utak…
Nem marad más, csak a csend és álom,
mohos tetőkön ásít a kémény,
halott levél kereng a pókfonálon.”
(Fekete István, Szeptember)
Hasi ultrahangra megyek egy zalaegerszegi magánklinikára, mert a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátásban hónapok múlva fogadnának. Mindenhonnan a COVID elleni védekezés fontosságát hangsúlyozzák, ebben az intézményben lehet, hogy totális elszigeteltségben léteznek a dolgozók. Maszk van, de egyetlen dolgozó sem viseli helyesen, mi, a betegek szorosan ülünk, egymás mellett, mint a heringek a dobozban. A vizsgálat egy jókora méretű daganatot mutat a májamban. Jóindulatú, de nem örvendezem.
Hajnalban útra kelünk a munkahelyem felé, de ráeszmélek, hogy bemenni, se én, se a kollégák nem tudunk majd, hiszen az irodai szekrényemben hagytam a kulcsokat és a riasztás hatástalanításához szükséges eszközöket. Mit tegyek? Hajnal 4! Kit hívjak? A helyettesem ma szabadságon van, a boltba a kollégák fél 7-re jönnének. Egyiküket mégis felhívom, 30km-re lakik, de ébren van, összekapja magát és jön elénk. Ezek az igazi barátok!!! Estére grillsajtot sütök, de valamit tévesen értelmezhetek a leírásból, mert maximum a kutyáknak lehet kidobni csont helyett. :-)
Hazafelé, Bérbaltavár előtt egy orbitális méretű szarvas szalad elénk. Satufék, csikorognak a kerekek, a szarvas az úttesttel párhuzamosan vágtat, mintegy felvezeti a sort. A torkunkban dobog a szívünk. …eltűnik. Fellélegzünk.
0.24 perc riasztás éles hangjára ébredek. Riaszt az üzem. 0.26 felhívom a tulajdonost. Remegek az ijedtségtől. Később sem tudok visszaaludni, így aztán összetörten dolgozom végig a napot.
Kolléganőm édesapjától szeder és tayberry (szedermálna) töveket kapok. Azt mesélik, hogy óriási bokrokká fejlődhetnek. Alig várom a behemótokat a kertben. :-)
Az egyik kedvenc munkatársam (barátom is) felmond. :-( :-( :-( Nehéz megfogalmazni mi minden jár a fejemben. Kicsit más megvilágításba kerülnek a dolgok és ugyanennyire jelentőségüket is veszítik. Néhány nap múlva kiderül, mégis marad. :-)
Budapestre utazunk a professzoromhoz, hogy egyeztessük az eredményeimmel kapcsolatos teendőket. Miután végzünk, elnézünk a húgomhoz, picit dumcsizunk, elkortyolunk egy fenséges karamellás kávét és irány haza. Eszméletlenül elfáradok a nap végére.
A hónap végén, amikor úgy tűnik kismértékben el-és lecsendesülne körülöttem és bennem, a villamosenergiát szolgáltató cégtől 500.000Ft értékű számla érkezik. ????? Telefonálok. Hibáztak, mert egy évvel ezelőtt nem számlázták ki a napelemes rendszerre való átállásunk alkalmával a korábbi fogyasztás korrekcióját, meg…blablabla… Most más hanyagsága miatt fizessünk egy ekkora összeget? Anyukám totál összeomlik, én röhögök. Anyuci megkérdezi, minek örülök, nincsen ennyi pénzünk, hogy ezt kifizessük. Erre én azt felelem, hogy pont ezt. Minek aggódunk, a számlánkon nincs pénz, nem tudják levonni. A szolgáltató ígéri, hogy kivizsgálja az esetet, mert az összeg nagysága az ügyintézőt is meglepi, ráadásul a rendszerben talál arra utaló jeleket, melyek annak helyességét is megkérdőjelezik. Várunk…
