Kerek Zöld porta: június 2020

Túlérzékenység jellemez a sertésből készült ételekkel kapcsolatban, de szakmai kötelességemnek érzem, hogy megízleljem az egyik új termékünket. Az ízlelés még nem lenne baj, de a zamata és az illata olyan kísértésbe ejt, hogy végül tisztességesen belakmározom. Egész este hasgörcs kínoz és álmatlanul vergődöm. Barátaim Kis-Balatoni naplemente képeivel vigasztalnak.

Hétvégénk tőmondatokban. Kis-Balaton séta. Zalakaros fagyizás és sütizés. Felsőrajk, Pacsa és Nagykapornak bámészkodás. Végeredmény: +1kg, izomláz és élményekben tobzódás.

Anyák napja. Kis-Balaton több felvonásban. Első felvonás. A Kányavári-sziget, de csak lenne, mert a koronavírus miatt még nem látogatható. Második felvonás. Madárvárta. Egy kormoránt látok zsákmányszerzés közben. Lebilincselő. Azt olvasom, hogy a rendkívül gyors emésztése miatt, folyton táplálkozó, igen falánk madár. Neve (kormorán/kárókatona) valószínűleg onnan származik, hogy a pihenő vagy halászatra készülő madarak a vízpart mellett karók módjára és katonasorban ülve készülnek. Irdatlan a szél, ezért nem sokáig időzünk. Harmadik felvonás. Zalakaroson fagyizunk és átgurulunk a Kis-Balaton zalavári részéhez, ahol a tó felszínén úszó mini ág szigeten egy nagy fehér kócsagot pillantok meg. Bámulatos látvány. Otthon olvasgatok.

„Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.”

(Ágh István: Virágosat álmodtam)

Mérhetetlen mennyiségű sütit eszünk a kollégám születésnapján. El kell kezdenem tornázni. Fejben azonnal el is kezdek bemelegíteni. :-)

Pókaszepetki boltunk parkolójában egy kacsa jár-kel, fel, s alá…. Bizony, egy kacsa! Nem zavartatja magát és esze ágában sincs továbbállni. Elképzelésünk sincsen, miként került ide. Megkérdezzük a környékbeli lakókat, nem hiányzik e egy gácsér a tollasaik közül, de nincs jelentkező. Végül a szomszédos házból jelentkeznek, hogy befogadják és kérik, ha mégis jelentkezne a gazdája, szóljunk, visszaadják.

Gólya van Bérbaltaváron a villanyoszlopon! Remélem, hogy terepszemlét tart és mindent kifogástalannak talál ahhoz, hogy a következő évben ideköltözzön!!!

Hétvégénk, már-már szokásosnak mondható zalakarosi fagyizással veszi kezdetét, majd végre újra eljutunk a Kányavári-szigetre, amit ismételten megnyitottak a nagyközönség előtt. Sárga íriszek szegélyezik a partot és tavirózsák ezrei úsznak a víz felszínén, madarak énekelnek és a fahíd lábánál kacsák ugrálnak a vízbe. Háborítatlan nyugalom, valószerűtlenül hat mindez. Azért igyekszünk elhinni. :-)

Hirdetést adunk fel, amelyben kollégát keresünk. Több százan jelentkeznek. Jövő héten indul a casting. :-) Már az időpont egyeztetésekor aggodalommal tölt el, hogy a kiválasztott pályázók egyharmadát tévesen választottuk. Később majd biztosan nevetek ezeken a groteszk helyzeteken. Később, ha megtalálom az alkalmas jelöltet.

Hétvége nincs kirándulás nélkül. Biztos? Biztos. Fonyódra megyünk. Végigsétálunk a mólón, megnézzük az Emberpár szobrot (Páros akt), a város szimbólumát. Innen felkaptatunk a Kripta Villához. Bizarr nevéhez, különös történet kapcsolódik. Abrudbányai-Rédiger Ödön annyira szerette az esküvőjük előtt 3 héttel váratlanul elhunyt menyasszonyát, Magdust, illetve annyira megrendítette a nő halála, hogy 1941-ben -már családos emberként-emlékvillát építtetett egykori szerelmének. Itt helyezte el márványból kifaragott nászágyukat, rajta a Magdus és saját fekvő másával, egymás kezét fogva. Ez a Balaton legszomorúbb helye…olvasom…meg azt is, hogy ez az örök szerelem háza…a szerelemesek zarándokhelye. A hagyomány szerint, azokra a szerelmesekre, akik Ödön és Magdus nászágya fölött megfogják egymás kezét, örök szerelem vár. Nem lehet bemenni, ráadásul Anyucival vagyok, nem a szerelmemmel, így ilyen egyszerűen nem lesz esélyem a holtig tartó szerelemre. Nem mintha kedvelném a könnyen jött dolgokat. :-)

A bejáratnál a következő olvasható:

„Élő szobor vagy, húsból, vérből,

remekmű az Isten kezéből

a fej, a vállak, termeted…

Szikrázó hajad sátorára,

Hattyúnyakad liliomára

Tűzcsókom omlik egyre bár…

E tiszta hévért óh, be kár,

hogy hideg márványkőre száll.”

Egy napra szabadságolom magam és az Egeraracsai-tavakhoz hajt a kíváncsiság, na meg Anyum. A tavak egy völgykatlanban találhatóak. A település nevében az Eger szó, feltehetőleg az éger szóból ered, amely a környék jellegzetes fájára utal. Aracsa pedig az itt birtokos Aracsa nemzetség nevéből. Mindenfelé bodza illata…Az erdőkkel ölelt tavak csillognak a napsütésben, amelynek vizén burjánzik a sulyom. Vadregényes, majdnem érintetlen táj. Csúcspontján az allergiám. Fulladok. :-(

Megtaláljuk az alkalmas jelöltet, az új munkatársunkat. A következő hónapba munkába is áll. Számolom a napokat.

Délelőtt minden előzetes bejelentés nélkül a verőfényt havas esővel (!!!) tarkított vihar váltja fel. Tátva marad a szám. Amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan odébb is áll, s újra átadja helyét a Napnak. Épp csak felocsúdom.

„Mint dobpergés jött az eső,

rámzörgetett és elszaladt:

két perc vihar s most itt a béke.

A nap megint ragyog az égen,

csönd ül a párolgó vidéken

és én egész üresnek érzem

s kíváncsian vizsgálom magamat.

Az imént még csupa düh voltam,

hangos harag és bosszúvágy;

aztán jött ez az égi lárma

s rá kellett figyelnem, a nyárra,

a dobpergésre, trombitára,

a külső, idegen csatára,

és elfelejtettem a magam baját.

A magam baja? -Szemem ott jár,

amerre a vihar vonul:

amit akartam, ő kimondta,

elkáromkodta, kidobolta…

Kikönyökölök ablakomba

s mintha magukkal vittek volna,

nézek a felhők után szótlanul.”

(Szabó Lőrinc, Vihar után)

Húgom és vőlegénye váratlanul betoppannak hozzánk és ezzel megörvendeztetnek bennünket. Lassan 6 hónapja nem láthattuk egymást! Ki sem fogyunk a szavakból. Már esteledik, amikor nehéz szívvel ugyan, de el kell válnunk egymástól, vissza kell térniük a fővárosba. :-(

Hévíz, Balaton Airport. Bekanyarodok. Közvetlenül a reptérre nem lehet bemenni, a környezet azonban…mint egy szellemvárosban. Emeletes házak kitört ablakaikkal leskelődnek a két méteres dudvából. Lehangoló kép. Nem időzünk sokáig, egykettőre visszaszállok az autóba és elhajtok.

Migrén gyötör, de akkora erővel csap le rám, hogy elképzelhetetlennek tartom, be tudok menni dolgozni. Még soha nem fordult elő velem, hogy egyetlen napot is kihagytam volna hasonló okból. Persze tudom, mindig van első alkalom. Jelzem a helyettesemnek, hogy bajban vagyok, jártányi erőm sincsen, nem merek a volán mögé ülni. Ruhástól visszaesem az ágyba, szendergek, majd miután jobban érzem magam, elindulok. Egyetlen percet sem kések, sőt, én nyitom a céget. Kollégáim összeszidnak, amiért bementem, hiszen észreveszik, hogy valami nem kerek és felettébb nyúzott vagyok.

Érik a cseresznye, megmutatta magát a ribizli és a körte is. Nyílnak a rózsák.

Gyurgyalagok csoportja száll fel előttünk. Száj tátva marad a színorgia láttán.

Egyik délután hazafelé, csak lassítok a házunk előtt és elviszem Anyucit fagyizni Zalakarosra, ahol a kerthelyiségben, a zárásra készülődő személyzet, amint meglát minket, abbahagyja a székek tologatását és rohannak be, mire belépünk már pakolják a tölcsérbe a gombócainkat. Hosszan és hangosan nevetünk mindannyian. Ezt követően a lemenő nap sugaraiban gyönyörködünk a Kis-Balaton felett és a parton beszélgetünk. Meghatározó ez a beszélgetés, olyan mély, anya-lánya közti. Sokat jelent mindkettőnknek.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: báttya = nagybácsi;

bejár = beáll (autóval); bolondján van = rossz a hangulata; bosztohó = durva