Kerek Zöld porta: május 2020

Április 1. Négy éve már, hogy Bérbaltaváron élek. :-) Még mindig életem egyik legjobb döntésének tartom.

Közeledik a Húsvét, éjjel-nappal dolgozunk. A koronavírus miatt több rendelést is visszamondanak, mivel bezártak a szállodák, a piacok….aztán pár nap elteltével mégis kérnének. Nem lehet kiigazodni, kezd túlnőni rajtunk a káosz. Napjában ötvenszer feljegyzem, hogy milyen rendeléseink vannak, mekkora készlettel rendelkezünk és miként tudjuk ütemezni a további füstöléseket.

Hajnal 3:50, kopognak az iroda ajtaján. Az egyik kollégám. Kezében egy zacskó medvehagymás pogácsa. A meglepettségtől szóhoz sem jutok. Aztán megrázom és feláldozom magam. Egyszerre megeszem valamennyit annyira finom. Vonalaimnak annyi! :-)

Napkelte előtt beautózom Zalaegerszegre, megtankolok és nyitásra a hipermarketben vagyok, hogy mielőbb bevásároljak és korán hazaérjek. Elvesztegetett időnek érzem az alvással és vásárlással töltött időt, ezért iparkodom. Kutyázunk, virágokat öntözünk, sétálunk a kertben és a napsütésben fürdetjük az arcunkat. Na ja, stayfuckinghome!

Virágvasárnapi karantén kiruccanásunk a Kis-Balatonhoz. Anyum kezd becsavarodni, én hajnal 4 órától dolgoztam, mindkettőnk számára gyógyír az a néhány óra a tó körül.

„Nem mernélek megérinteni. Túl sokat érsz nekem, így, érintetlenül. Féltenélek az érintésemben, és magamat is félteném benne. Elvesznénk, és mindenünk velünk veszne. Így csak állunk, egymáshoz közel, és egymástól messze, állunk és megállunk. Megálljuk, hogy el legyünk veszve. Marad a szavak végtelen serege, érintés nélkül csak egyre több lesz belőlük. Történeteink majd érintésként körülvesznek minket. Nem elveszni, megőrizni ezt.” (Tisza Kata, Akik nem sírnak rendesen)

Zokninyuszik, csokik és nárciszok, húsvéti szuvenírek a munkahelyemen.

Felborul a cégünk takarmányos autója. Életét veszíti az egyik kollégánk. ☹

A termékeink minőségét szeretnénk az ötös pozícióból a csillagos 5-ig lökni, ezért folyamatosan agyalunk és próbagyártásokkal modellezzük az elképzeléseinket. Újra lelkesedem!

Húsvét. Hajnalban beszaladok a céghez, ellenőrizni az egyik kísérletünk állapotát, majd Édesanyámmal ténfergünk az alábbi helyszíneken: Kis-Balaton, Pötrétei-tó és Zalaszentmihályi-tó. Pötrétén 2 tó van, az egyes a „Pontyos tó; a kettes a „Csukás”, növényekkel gazdagon benőtt mindkettő, bár az egyiknél úgy érzem, mintha egy horrorfilm díszleteibe csöppentünk volna, a vízfelszínt mindenhonnan ágak törik át, amelyek fenyegetően meredeznek az égbolt felé.

Hajnalban ismét a kísérlet tanulmányozása, majd újfent, kirándulás a Kis-Balatonhoz, pontosabban a Hídvégi-tóhoz, ahol a Madárvárta is található. A Madárvárta a kerékpárút mellett van, tulajdonképpen akácfa rönkökből épített „kunyhók”, azaz egy madár megfigyelőhely. A zürichi egyetem hallgatói építették saját kezűleg. Különlegessége, hogy fém kötőelem alkalmazása nélkül épült 2003-ban és azóta is szilárdan áll. Bemegyek, megtapasztalom az állítás valódiságát, bár hosszasan nem időzöm. :-) Szikrázó napsütésben, órákon át talpalunk, felmászom egy kétszintes kilátóba is, ahonnan nagy kócsagot, a magyar természetvédelem címermadarát, gémeket, kacsákat, hátukon úszó vidrákat látok, valamint egy kormoránt. Első meglepetésemben nem ismerem meg a kárókatonát (kormorán), azt mondom Anyucinak, hogy valami fekete hattyú. Mivel nem egy ornitológus, értetlenül néz rám, miközben én a bioszos emlékeim között kutatok. Végül felsejlik, hogy mit is látok valójában. Tudom, hogy rendkívül kártékony jószág, de életemben először látom a saját szememmel és szerintem örök időre lenyűgöz. Ahogy széttárja szárnyait és a víz felszínén „táncol”... Megigézve bámulom.

Az élet olykor meglep. Kedvesség árad onnan, ahonnan nem várnám. Magasba emel akkor is, amikor egész mást terveztem. „Csak halandó szerethet halandót halhatatlanul.” (József Attila)

Zalaszentmihályi-tó egy másik partszakaszához tévedünk, miközben a Pölöskei tavat keresem. Azért járunk egyet itt is, a Szévíz csatorna völgyében, ahol a tó egyik oldala csak csónakkal közelíthető meg, a másik oldalon kedves kis horgász bódék és egy, a tóba benyúló stég. Anyukám fél, ezért nem tart velem, de én besétálok rajta, s a végén, a feltámadó szélben állok hosszasan, miközben határtalan nyugalmat érzek. Folytatjuk a Pölöskei-tó keresését, már közel egy órája keringünk, mint a gólyának az ürüléke a levegőben, kezdem feladni, amikor észbe kapok. Az egyik munkatársam megkapó emlékeiről fabulázott néhány napja, amelyek ehhez a tóhoz kötik, írok neki, s eligazít, vagy útba. Megtaláljuk. Andalgunk a vadregényes tó körül, én leülök egy farönkre és onnan engedem, hogy átjárjon valamiféle bizsergető érzés. A boldogság ez, nem tudom, de veszettül élvezem. Kárászok ivásának a hangja tölti be a teret, de ezt nem én állapítom meg, csak hallom, amint horgászok beszélgetnek erről egymás között. Kicsit autókázunk a faluban is, majd hazafelé, az autó levisz minket a Kis-Balatonhoz. Megáll az ész! Az automobilunk Kis-Balaton fanatikus. :-) Este Andrea Bocelli internetes mini koncertjét nézzük az ürességtől kongó milánói dómból….Leírhatatlan, megoszthatatlan, mégis örök!!!

Húsvét hétfő, hajnalban a szokásos kísérleti mustra a munkahelyemen. Vírus ide vagy oda, „maradj otthon” ide vagy oda, azért négy locsolónk akad. Fiatal srácok, bandába verődve. Távolságot tartva, külön-külön, jópofa verseket szavalnak. Mindahányan megkapják jutalmukat.

Tegnap még tavasz vagy nyár elő volt, ma hajnalban újra tél! ??? Holnapután újra tavaszodik…Hűséges nevéhez a hónap.

Megbeszélés a Vágóhídon. Visszatérek a „régi” helyemre. Nem rossz, nem is kavar fel, inkább kissé idegennek érzem.

Kinyílt mind a 100 db tulipán, amit elültettem, mesésen színesítik a kissé lepukkant kertet. Na igen, így jár az, aki két nagytestű kutya mellett kertről álmodozik. Magnóliát kifeküdték, orgonákat lerágták, a nagyértékű, Angliából vásárolt David Austin rózsákat kiásták, hogy csak néhány példát említsek. Nevetünk mindezen, hisz a kutymákok családtagok és biztosan unatkoztak, a virágokat meg újra elültethetjük.

Fogorvoshoz kell mennem, mert bekrepált a fogam. Ugyan a doktornő előre jelzi, hogy a koronavírus miatt korlátozottak a lehetőségei, de én reménykedem. Szerencsére olyan beavatkozást igényel a fogam, amit körülményesnek tűnő folyamattal, de elvégeznek.

Az élet olykor meglep, ebben a hónapban már másodszor. Egyszerre jól esik és zavarba is ejt, ami történik. :-)

Budapestre kellene mennem orvoshoz, de a vírus miatt, lemondják.

Pálinkát kapok. Stikában iszogatom. Ettől legalább tudok aludni. :-)

Karantén kirándulás, újabb állomás, Vonyarcvashegy, Szent Mihály domb. Azt olvasom, hogy egykor a Balaton szigete volt. A földmozgások során kialakult 136 méteres természeti képződmény, amelynek a tetején hazánk egyetlen halászkápolnája áll, a Szent Mihály kápolna. Egyes források szerint a kápolnát egy balatoni rianásból megmenekült 40 halász emeltette hálából. 1739 telén ugyanis 46 halász dolgozott a Balaton jegén, amikor levált az alattuk lévő jégtábla. Sajnos hat halász odaveszett, de a többi negyvenet a hirtelen megforduló szél megmentette a biztos haláltól, mert a part felé sodorta a jégtáblát.

Ismét Budapestre kellene mennem orvoshoz, de a vírus miatt, ezt is lemondják.

Pontyot kapok egy szívemnek igen kedves embertől, amelyet Anyukám ízletesen elkészít. Tömöm magamba a fenséges falatokat és jóízűen hümmögök mellé, mintegy kíséret gyanánt. :-)

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: csurdítós kenyér = szalonna zsírjával megcsepegtetett kenyér; gáder = tornác; himpér szaft = málnaszörp; ágyruha/ágyiruha = ágynemű