Kerek Zöld porta: április 2020

Amikor a szerelem egy életre szól…Kis-Balaton sokadik rész. Zalaváron barangolunk. Megnézzük a Ciril és Metód emlékoszlopot, a Milleniumi Emlékművet, amelyet Makovecz Imre tervei alapján építettek és a Szűz Mária templom- Szent Adorján bencés monostor-török elleni végvár romjait, a Hadrianus mártír zarándoktemplom romjaival egyetemben, végezetül az Emlékkápolnát. A tó partján hosszan és némán állunk. A szél borzolja hajfürtjeimet és közben könnycseppek hengerednek az arcomon. Megrendít ez a szépség.

Férfi kézilabda mérkőzést nézünk. Megjegyzem Anyumnak, hogy a Balatonfüred kapusa olyan, mint egy randa nő. Rábambul, csönd, már ejtem is magamban a témát, amikor megszólal: ..de tényleg, hogy játszhat egy nő a féri csapatban? :-) Látod Anyukám, erről beszélek! :-) :-) :-)

Március 6.Budapestre megyünk orvoshoz. Köhécselek a szennyezett levegő miatt. Amint végzünk átnyargalunk Húgom munkahelyéhez, ahol átad két nagy csokor tulipánt, amit a leendő sógorom küld…be akar vágódni? Ám legyen! Engem megvett! :-)

Hétvégén is dolgoznom kell, mert egyedül nem bírom valamennyi teendőmet kipipálni csak úgy, ha a szombat-vasárnapomat feláldozom. Kirándulásnak, pihenésnek lőttek. :-(

Nőnap. Munkatársaimtól csoki szökőár és virágok zúdulnak.

Vízmintavevőt várok az üzemhez. Egész nap gyengélkedik a gyomrom, de igazából „csak” nyilallásokkal szekíroz. Aha, „csak” nyilallás? Megérkezik a vízügyi szakember, ebben a pillanatban érzem, hogy nagy baj van kialakulóban. A karbantartót és a specialistát szó nélkül otthagyom és a mellékhelyiségbe vágtázom. Hasmars. Na bravó! Alig csatlakozom újra a társasághoz, futás. Húha…mintavétel kész, papírmunka. Belépünk az irodába, „jelzést kapok”, éppen csak elnézést kérni marad időm és sprint. Jegyzőkönyv aláírásáig még egyszer lelépek. Már remegek is. Mi lesz itt még? Vizes csávó balra el, én behuppanok egy fotelbe és elmúlt.

Nyílik a Zala (folyó) árterében a kockásliliom. Lebilincselő látvány.

A megyei főállatorvos érkezik bejárásra. Én végig azt hiszem, ez csak egy súlytalan, a hibák megoldására irányuló, javaslattételeket megfogalmazó korzózás. Tévedek, de ezt csak utólag tudom meg. Élesben ment. Mindent rendben talál, megkapjuk az engedélyt, indulhat az új üzem! Eufórikus pillanat, ki tudnék ugrani a bőrömből! Irdatlan mennyiségű munkával és lemondással járt mindez és jelesre vizsgáztunk. Már csak néhány nap és összeszokott közösségünk felbomlik, új utakra lépünk. Évek mindensége ér véget, de lesz holnap és leszünk egymásnak! Amíg ezen tűnődöm, a közvetlen kollégám szeme sarkában könnyet látok. Pasi, ezért elfojtja. Úgy teszek, mintha nem látnám. Amikor kimegyek az irodából, végigsimítom a kezemet a hátán. Én is zokogok legbelül.

A március 15-i hétvégét nem ünnepléssel, hanem az új üzembe való átpakolással töltjük. Lelkes kis banda verődik össze, gyorsan haladunk. Ezen a napon a 2020-as fagyi szezont is megnyitjuk, mert Édesanyám rávesz, hogy nyaljunk egy mennyeit Zalakaroson. Az Ünnep fényét emeli, hogy Zalaszentgróton látunk egy gólyát.

Március 16.Startol az új üzem!!! Sütikézünk, sósakat ropogtatunk, néhány üveg gyerekpezsgőt is behűtünk, de végül nem pukkannak el, mert dolog van, hajt a megismerés, felfedezés mindannyiónkat és az izgalomtól el is felejtkezünk a gyöngyöző nedűről.

Koronavírus. Pánikszerű felvásárlási láz veszi kezdetét. Egymást lökdösik az emberek és mindenki ipari mennyiségű élelmiszert vásárol. Maroknyi csapatommal hajnaltól napestig gyártjuk a termékeket, hogy a boltok zavartalan ellátását biztosíthassuk. Pénteken délután fél hatkor jelzem a közösségnek, hogy a hajnal fél 4-es kezdést, valamint az egész hetünket meghatározó, 13-14 óra/nap gályát követően, menjünk már haza. Válaszuk: még 30 percet adjak nekik, hogy az épp aktuális feladatukat elvégezhessék. Elképedve állok a helyzet előtt, majd a szobám felé haladva sírok. Micsoda emberek! Minden tiszteletem az övék!!!

Húgomat fizetés nélkül szabadságra száműzi a munkahelye. Ahogy telnek a napok, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a kialakult helyzetben, a szeptemberi, egyházi szertatás és az azt követő féktelen mulatozás elmarad. :-(

Emésztem magam. Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés! Édesanyámmal élek, aki veszélyeztetett korban van. Nekem négy olyan betegségem van, amit listáztak az elhalálozási okok között. Élelmiszeriparban dolgozom. El- és kijárok. Én vagyok a vezető. Miként hagyhatnám el először én a fedélzetet? A munkánk fontos, a közösséget szolgálja. Nem magamért aggódom. Én nem félek. Ha félnék, az megbénítana. Aggodalommal az Édesanyám állapota tölt el, aki a szobafogságtól és az egyedülléttől egyre jobban gyötrődik. Nyugtalansággal tölt el annak a lehetősége is, hogy én, a külvilággal érintkező, akár megfertőzhetem. Szorongásaimat elrejtem és igyekszem feldobni az egyhangúságban csordogáló napjait, miközben legbelül, bennem viharok tombolnak. A közösségi vagy az egyéni érdek kerekedhet felül? Mi a helyes és felelős döntés? Nem találom a válaszokat.

Március 24-25.havazik, nem kicsit és nem kicsit tesz depresszióssá. Tavaszillat járja, nem a cidrizés! Aztán az egyik munkatársam kakaós csigával lep meg bennünket és rögtön felderül az arcunk. Ülünk az irodában és élvezettel nyammogjuk a csupa csokis „állatkákat”.

„Elmondunk mindent egyetlen szóval vagy mindent elrejtünk egyetlen szóban?” (Alessandro Baricco) Kivételes dolog kel életre körülöttem. Csak azt tudom, hogy számít, de még nem értem, hogy mivel szolgáltam rá. Talán nincs és nem is kell mindenre magyarázat. Beadjam a derekam? :-)

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: pityóka = krumpli; tankó = ostoba; dalmahodik = hízik, testesedik, gömbölyödik; porozinkó = császármorzsa