Télhó (január)

Január elseje. Korán ébredek, talán nem is aludtam. Kiengedem a kutymákokat, Csillagot és Vilmost a nappaliból. Főzök egy-egy nagy adag kávét magunknak. Hosszasan beszélgetünk Anyucival, majd meghallgatjuk a bécsi filharmónikusok újévi koncertjét, aztán tornacipőt húzunk és kimegyünk játszani az ebekkel. Kis híján felborítanak bennünket, olyan hálásak az együtt töltött időért. Este még lőnek fel tűzijátékokat. Kedvem lenne széttépni azt, aki ezt teszi.

A munkahelyemen a lányokkal és közvetlen munkatársammal bekuckózva az irodánkba, Bagossy Brothers számokat hallgatunk. 15-20 perc elteltével a csapat egyik tagja megszólal: „Na, mostmár elég a brothersből, hallgassunk valami mást is, például egy jó Laci betyárt!” WTF? :-)

Meghívnak egy csoportba, ahol felajánlásokkal/adományokkal lehet hozzájárulni egy agydaganattal küzdő gyermek gyógyulásának költségeihez. Példaértékű kezdeményezés, örömmel csatlakozom.

Január 3.évzáró/nyitó céges rendezvény Zalabérben. Megfájdul az arcom és a hasam is a sok nevetéstől. Ilyenkor mindig nyugtázom, hogy egy kiváló kompánia tagja vagyok. Este 11 óra magasságában érek haza, az erős ködben lépésben haladok, komoly próbatétel ez a fajta bezártság egy pánikbetegnek. A felhajtónkra nem parkolhatok, mert egy liba jár-kel, fel, s alá, nem zavartatja magát. Igen, egy liba! Nem tudom, hogy honnan totyogott oda, de ott van. Nem képzelgek. Nem tántorít. Én állok máshová. Amíg átöltözöm az alváshoz, azon tűnődöm, hogy közel 20 éve, egy átmulatott éjszakát követően voltam ilyen fáradt. Egy másodpercre még kábultságot is érzek, mint italozgatás után, pedig most nem poharaztam, autóval közlekedtem.

Próbamunkára érkezik egy hölgy. Remélem, hogy mindkettőnknek jó lesz, elkélne a jó munkaerő. Több, mint jó! Felvéve. :-)

Vízkereszt. Szokásainknak megfelelően nem szedjük le a karácsonyfát, továbbra is díszíti az otthonunkat a születésnapomig.

Január 7.Jön az E.ON és „bekapcsolja” a napelemeket. Olyan hosszú ideje várunk erre a pillanatra, hogy egész délelőtt csipkedem a karomat, harapdálom a számat, még az arcomat is megmosom körülbelül ötször, ellenőrizve, hogy magamnál vagyok e. Magamnál. Itthon. :-)

Az egész hetem ritmusát, az új üzemben való egyeztetések adják, ezenfelül az, hogy nem vagyok jól. Fizikailag sem, lelkileg sem. Bármit tesz, megbánt. Bármit teszek, megbántom. Tehetetlennek érzem magam.

Első kirándulásaink a 2020-as esztendőben. Szombaton a hosszúperesztegi Szajki-tavak a cél, másnap pedig a zalaegerszegi Gébárti-tó. A természetjárás százszázalékosan kikapcsol és feltölt. Gyógyír számomra.

Míves tejmanufaktúra. Eszteregnyén, egy parányi, zala megyei faluban dolgoznak. Fenséges sajtokat készítenek. Egyelőre csak virtuális, de mihamarabb valósággá váló találkozásban maradunk a tulajdonos asszonnyal. A történetünk hasonló. A biztonságos létet feladó, nagyot álmodás hozott engem is Bérbaltavárra. A párhuzam miatt is kedves a szívemnek ez a manufaktúra.

Az új üzemben ellenőrizzük a már elvégzett munkálatokat. Közel 5 órán át a hidegben állunk és koncentrálunk. Még lehetne kajtatni, de úgy érzem összeesem, ha nem állunk tovább. Most. :-) Autóba be, visszatérve a 600m-re lévő másik telephelyre a srácok közlik, hogy defektes a jobb hátsó kerekem. Lelkileg és fizikailag is padlón vagyok és akkor jön az a bizonyos hab. Itt összeomlok. Percek telnek el, mire újraépítem magam. A karbantartó felteszi a mankókereket, elmegyek Zalaszentgrótra a gumiszervízbe. Hosszas vizsgálódást követően kiderül, hogy semmi baja a keréknek, de a szelepsapka hiányzik. ??? Zavartan forgatom a fejem, cikáznak a gondolataim. Valaki levette a szelepsapkát és megnyomta a szelepet = valamennyit leeresztett a gumiból. Miért? Viccnek szánta? Nem nevetek. :-( Milyen emberek vannak!!! :-( Nincsenek szavak! :-(

Asztalos ismerősünk polcokat és képeket fúr fel a házban és közben többször is elpuffogtatja a szokásos kérdéseit/bölcseleteit: 1.még nem mentél férjhez? 2.igyekezz, mert kiszaladsz az időből és nem lesz gyermeked. Nem érint meg, sokkal inkább szórakoztat a korlátoltsága. :-)

43.születésnapom. Szakad a hó. Nem. Ez az én születésnapom és ezt, tutira nem kértem. Bárki is intézte, azonnal mondjon le és vigye innen a cókmókját!!! Telefonon csicsergünk az Öcsémmel, akit lassan egy éve nem láttam, öleltem. Miután szétkapcsol a vonal, sírok. Hiányzik. :-( Húgom és a vőlegénye, egy születésnapi dal kánonban történő előadásával köszöntenek. A szándék a fontos. :-) :-) :-) Mindhárman megpukkadunk a nevetéstől. Úgy matekozom, hogy körülbelül az életem feléhez értem. A szüleimre gondolok. Az Édesanyám által teremtett nyitott Világra, ami gondoskodással vett körül, hogy aztán az ismeretlenben már ne kelljen annyira félnem. Az Édesapám szívverésére, melynek üteme elhalványult ugyan bennem, de az elevenen él, hogy gyermekként, csakis a mellkasán nyugodtam meg, a szíve dobogása altatott el. Mérhetetlenül szeretem őket!

„szerethettél volna

évi 365 napon át

reggel és délben és este

és éjszaka

ott voltam

és sírhattál is volna

belém

minden hajlatomba

és nevethettél

minden hajszálamba

és sóhajthattál

mesélhettél

kérhettél

volna

akármit

akárhogyan

megtettem

odaadtam volna

de nem tudtam

kettőnk lenni

egymagam”

(Tisza Kata, Cím nélkül)

Január 22.Budapestre megyek kontrollra, ahol minden rendben zajlik, azt követően megpusziljuk a Húgomat és megkapom életem eddigi legszebb ajándékát, egy könyvet, amelyet rólam készíttetett. Hosszasan sorjáznak benne a tündéri grafikával színezett oldalak, amelyeken keresztül megüzeni, miért is szeret. Könnyek ON!

Kamerarendszert szerelnek. Nem megy gördülékenyen. Nem lepődöm meg, sőt, kezdem konkrétumként kezelni, hogy nekünk, nálunk, mindig bonyodalmakkal tarkított a fejlődés.

Gyengélkedésem folytatódik. Elmúlt a születésnapom, újra megélezzük a pengéket és döfünk. Elviselhetetlen fájdalmat érzek. Feladni készülök. Feladni egy barátságot. Több napja nem alszom, hajnal 1-2 óra magasságában már autóban ülök és céltalanul hagyom magam mögött a kilométereket, miközben levegőért kapkodva zokogok. Elég. Elengedtem fülem-farkam, ez nem én vagyok. Nevetséges és gyermeteg téveszméket gyártok. Vissza kell térnem. Nincs más opció.

Valószínűsítjük, hogy Boni cic vérzik, de elbújik, így nem tudjuk ellenőrizni feltételezésünket. Őrület. Másnap látjuk, hogy eszik, este már belebújik Anyum ölébe. Hm? Meggyógyíthatta magát? Más tippünk nincsen.

Szabadságot veszek ki és Anyukámmal elmegyünk végre a Kis-Balatonhoz, pontosabban a Kányavári-szigetre. 16 celsius fok van, de erősen fúj a szél, ahogy a különleges fahídon át megérkezünk a szigetre. A „búbos vöcsök” tanösvényen haladunk, s az információs táblák segítségével a környék madárvilágával ismerkedünk. A környező nádasban mindenhol madarak. Énekük ottlétünk alatt végig elkísér bennünket. Elképesztő, mintha egy másik Világba csöppentünk volna!

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: csurka = copf; hencser = heverő; tőzsér = kereskedő, kupec; tele van a valoga = nagyon részeg

Januári séta a Szajki-tavaknál

Csillag egy régi felvételen

Bagamér sírjele, a felgyűjtés ideje: XX.század, Hajdú-Bihar megye (Kárpát-medencei tradicionális fa sírjelek emlékparkja, Gébárti-tó, Zalaegerszeg)

A Kányavári-híd I. (Kis-Balaton, Balatonmagyaród)

Boldogasszony templom, Makovecz Imre tervei alapján (Gébárti-tó, Zalaegerszeg)

Berettyóújfalu sírjele, a felgyűjtés ideje: 1970-es évek (Kárpát-medencei tradicionális fa sírjelek emlékparkja, Gébárti-tó, Zalaegerszeg)

Döci és Misi egy nyári felvételen (Misi azóta már a Mennyországból figyel bennünket)

Fahíd részlet (Gébárti-tó, Zalaegerszeg)

Gébárti-tónál (Zalaegerszeg)

A Kányavári-híd II. (Kis-Balaton, Balatonmagyaród)

Szobor a Gébárti-tónál (Zalaegerszeg)

Míves tejmanufaktúra fényképe, a 4 hónapos, vörösborban érlelt sajtjukról, amelybe egy díjnyertes fafaragó vésett erdélyi tulipán mintát. Keressétek őket!!! (https://www.facebook.com/mivesjoghurt/) 

Nagy kilátó a Kányavári-szigeten (Kis-Balaton, Balatonmagyaród)

Hangulatkép a Gébárti-tónál (Zalaegerszeg)

Szélforgó a Gébárti-tónál (Zalaegerszeg)

Látkép a Kányavári-hídról (Kis-Balaton, Balatonmagyaród)

Lécfalva, Nagybacon, Bibarcfalva Kovászna megye, a felgyűjtés ideje: 1872 (Kárpát-medencei tradicionális fa sírjelek emlékparkja, Gébárti-tó, Zalaegerszeg)

Évekkel ezelőtt eltűnt Maci cicánk, egy néhány hónapos korában készült felvételen

Fahíd a Gébárti-tónál (Zalaegerszeg)

Kis kilátó, madármegfigyelőhely a Kányavári-szigeten (Kis-Balaton, Balatonmagyaród)