Kerek Zöld porta: február 2019

Gigászi, szűnni nem akaró durrogtatás, elütötte az éjfélt az óra. Csillag és Vilmos a nappaliban lapulnak a járólaphoz, a ciculik fél méteres körben körülöttem, néhányan rajtam.

Újévi koncert nélkül nincs új esztendő se Bécsben, se Bérbaltaváron. Kihalt a falu, de gyanítom, hogy nem azért, mert mindenki a komolyzenével köszönti 2019.évet, hanem macskajaj van. :-)

Édesapámhoz tartok Üllőre. Másfél napunk van. Ebből felet Húgom új lakásában töltök, ahol vanília színű frontokkal, fa pulttal, rusztikus fogantyúkkal és Mexikót idéző cementlappal társított konyhát álmodunk az asztalos rajzlapjaira. Másnap hajnalban vérvételre megyek. A várakozás ideje alatt, figyelem a körülöttem lévőket. Valamennyien belebújnak a mobiltelefonjukba és pörgetik a facebook-ot. Egyiküket szólítják, telefontját elrakja, de az asszisztensnő két perc türelmet kér és kiszalad. Csajszi újra előkapja a telefonját, facebook-ra fel és újra pörget. Megáll az eszem. Metsző jeges szél tombol, százszázalékosan átfagyok. Junk food-ot reggelizünk, picit ejtőzünk, délután Perbálon átszállok Anyumhoz, mini Apus találkozó vége, indulunk haza. Péntek reggel a háziorvoshoz megyünk, megmutatjuk Anyaci két hónapja eltört kislábujját, ami kb.akkora, mint a feje. Vérömlenyes, vízzel telt, kenőcsöt kap és jegelni kell.

Ámulatba ejtő lélekkerámiák érkeznek Káptalantótiból, baglyok, madárkák és angyalok formájában.

Kutyaoktatás. Csillag is a tanulás útjára lép. Pillanatok alatt végrehajtja, amit kér tőle az oktató, nem hiába, korábban én már ezt megtanítottam az ebemnek. :-)

Hajnalonta együtt indulunk Édesanyámmal. Az a „rend”, hogy Zalabérben a Pálinkafőzde után, ahol az út kettéválik, én jobbra, Ő balra veszi az irányt, de az előbb érkező megvárja a másikat és integetünk egymásnak. Mindig fáj ez a pillanat.

Megrendelem Czukorkáéktól, (egy Zalaegerszegen található cukrászdától), a kedvenc helyemről a születésnapi tortámat. Gyömbéres répatorta, vaníliás mascarpone krémmel, élő virágokkal. Hm…Alig várom az elkészültét. Egyszerűen és röviden azt írom nekik levélkémben, hogy egy minden képzeletet felülmúló, mondhatni a Világ legszebb tortáját készítsék el. Biztos vagyok benne, hogy valóságos íz-és látványorgia lesz, amit alkotnak. Válasz: „imádtam ezt a levelet, élmény volt olvasni.” Én meg Őket szeretem, igazi MŰVÉSZEK!!!

Hahótra megyünk egy, a képek alapján mesébe illő házikót megnézni. Lehet, hogy az lesz az ÚJ otthonunk??? Napok óta ábrándozunk és tervezgetünk. Nagypáliban lakó barátaink is velünk tartanak. Lesújtó, amit látunk. A képekről ugyan visszaköszön a báj, a színek bátor használata lenyűgöző, de a ház vizesedik, a tető hullámzik, a főfalak megrepedve. Pénztemető. Nem kesergünk. Az erdőben lévő étterembe térünk vissza, kacsacombot lakmározunk, finom borokat iszunk és jóízűt beszélgetünk. „Két dzsájroszt kérek kecsukkal és két kólát, az egyik legyen narancs.” :-) :-) :-) Idézzük fel egy korábbi közös élményünket. Szokatlan, hogy a kapuban csak Csillag vár bennünket, Vilmos sehol. Halk sírdogálásra leszek figyelmes. A csahos a villanypásztor és a szomszéd kerítése között várakozik. Kiszabadítjuk.

Munkahelyemen egy különösen nagyméretű koca, behajtás közben „elkóborol” és az udvaron cselleng. A tulajdonos autója előtt hosszasan elidőz, amit Ő az iroda ablakából konstatál és jelzi az üzemvezetőnek, lépjen a tettek mezejére, mielőtt a drabális állat teszi azt a négykerekűjével.

A jéghideg ágyat nyomjuk, mert mindketten meglehetősen későn érünk haza és ahhoz, hogy a kályha melegét élvezhessük, egyikőnknek éjjeli szolgálatba kellene lépnie. Megszületik az elhatározásunk, a következő évtől villanyfűtésre váltunk, napelemes rásegítéssel.

Nincs internet. Miután bejelentem, küldik a hibajegyet és azzal egyidőben azt is, hogy javították. Kb.egy órán át működik. Ismét bejelentem. Napokon át javítják távoli eléréssel, majd jelzik, kiküldenek valakit, mert próbálkozásuk sikertelen. Ezt nem kellene jelezniük, észleljük az egy hete tartó elszigeteltséget.

42.születésnapom. Leghűségesebb barátainkkal a zalaegerszegi Belga Étterembe megyünk megülni. Nosztalgiázunk. Gyermekkoromat vidéken töltöttem. Talán kétszer voltam az idő alatt Budapesten. Emlékszem mindkettő utazásra. Társaim ujjongva szaladgáltak a busz egyik oldalától a másikig, hogy mindent láthassanak. Én fel sem keltem a helyemről. Aztán 11 és fél évesen, nyáron, elhagytuk a vidéket és a fővárosba költöztünk. Elevenen él bennem a zaj, ahogy rámborult az a sok épület, az embertömeg. Napokon át ültem a szobámban és sírtam, mert féltem mindentől és egyedül is, mert addig mindig az öcsémmel osztoztunk egy helyiségen. Aztán amikor megérkezett az ősz és iskolába mentem, metróra kellett szállnom. Pöttöm lányka a nagyvárosban, mint homokszem a sivatagban. 28 évet éltem ott. Pont annyit, amennyit nekem pesti nőnek kellett lennem. :-)

Sokat sírok. Mindenen. Bármin. Anyucim szerint ez nem túlzott érzékenység, csupán magnézium-hiány. Hiába, Ő realista. :-)

Inzulin rezisztenciám van, tehát IR-es lettem. :-( A gyógyszertől majdnem sz_ros is leszek :-) , csodával határos, hogy egy zalaszentgróti üzletből eljutok az autómig, hazavezetek és a kutyákon átvergődve bejutok a házba és ott a mellékhelyiségbe is. Egy centet sem tettem volna magamra.

Kossuth utcai házikóm szerződéskötése Zalaegerszegen. Olyan a zárt parkoló automatája, ahol be-és kicsekkolni lehet, hogy mindkét irányba ki kell szállni az autóból, mert a kezelőegységet képtelenség megközelíteni.

Higroszabályozású szellőző rendszert alakíttatunk ki, ahogy korábban írtam, ringbe szállunk a penész ellen.

A tető szigeteléséhez használandó anyag érkezik. Csúszik. Két órája várom és közben a kutyákkal, az előszobába szorulunk. Édesanyám vészjósló kiabálására leszek figyelmes. Megszólalt a szén-monoxid érzékelőnk. Szüntelenül szól a sziréna. Feltépjük az ablakokat és szellőztetünk a mínusz 4 fokban, de elérjük, hogy az életveszélyes gáz mennyisége minimalizálódjon. Sajnos ezzel egyidőben a lakás hőmérséklete is 8 celsius fok alá csökken, így minden vastag ruhánkat magunkra kell vennünk, hisz a fűtésnek, egyelőre búcsút inthetünk. Késő estig kint kódorgunk, hogy a tüdőnket és az elménket is megtisztítsuk. Azt hiszem, kisebb sokkot kaptunk mindketten.

Megint csak Apukámhoz tartok, megint csak orvosnál kell megjelennem. Este egy olyan gyógyszert kell bevennem, amellyel az autoimmun betegségem felfedezésekor, éveken át kezeltek és amely komolyan rontotta az életminőségemet. :-(

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: csepőtés = gazos terület; saragja = sarok; kotla = lábas; acsa = szitakötő