2019. január 1., kedd

Istenfiak / Tárkányok hava (december)


Erősen fagy. Hosszasan járatom a motort, hogy a fűtés leolvassza a jeget az üvegről és kilássak. Aztán letolatok a felhajtóról és feltekerem a hangerőt és együtt énekelek a rádióban lévő zenésszel, miközben Pókaszepetkre tartok.  
Meghívnak egy filmes játékba… Az egyik szenvedélyem a film. Ahogy Steven Spielberg mondta: „A celluloid a világ legdrágább kábítószere.” Évtizedek óta rákattantam és képtelen vagyok letenni.
Pótszüleimnél bérbaltavári nővérkémmel és kisfiával gyurmázunk, malmozunk és islerrel kenjük össze magunkat. Elmesélik az Öregek, hogy évekkel ezelőtt, az erdőn dolgozó sokaságot miként viccelték meg. Amíg a többség serénykedett, egy kisebb csoport a kerékpárokat felkötözte a fákra. A munka végeztével, meglepetten látták a hazaindulók, hogy drótszamaruknak nyoma veszett. Forgatták a fejüket körbe, meg körbe, csak az Ég felé nem emelték. :-)
Édesanyámmal Budapestre megyek kontrollra. Az eredmények ismeretében, januárban újabb vizsgálatok várnak rám. Amint végzünk, felvesszük a húgomat, s hármasban hajtunk Szentendréig. Itt cementlapokat veszünk szemügyre, főzőhelyiségbe lesznek, gazdag mintázatú hagy nyomot a retinánkon. Kisvártatva megered az eső és jegesre vált a szél, így nem sétálunk a Duna-parton, hanem visszatérünk Budapestre, kínait eszünk, karattyolunk és még világosban Bérbaltavár felé vesszük az irányt. Lestrapáltan érkezünk, picit még agonizálunk a zajláda előtt, majd elterülünk alvóhelyünkön.
A gazdaboltban virágföldre és kaspókra költök, amibe elültetem Anyukám névnapi hagymásait. Elképzelem, hogy télen is lesz egy zsebkendőnyi tavasz a házban, talán könnyedebben túléljük a telet.
Duguláselhárítósat játszunk a hétvégén. Felváltva pumpálunk. Két nap az életünkből. Végül az elzáródás fölé kerekedik a citromsav, szódabikarbóna, ecet trió és 5 liternyi izzadtságom, a mérgem fölé, pedig egy cuba libre koktél.
14 fok van!!!!! Ok, nálam a három nap zimankó kimaxolta a telet, kimaradhat a további körökből és nekirugaszkodhat a tavasz.
Mikulás. Idén is megajándékozom a kollégáimat és én is kapok a csizmámba.
Unokahúgomnak kisfia születik márciusban. Antika :-)
Édesanyám születésnapja. Kedvelem ezt a nőszemélyt. :-)
December 11.Ulakcsai nagymamám elmegy az ANGYALOKhoz. Nagy fájdalmat érzek. Édesapámmal csak néhány szót váltunk, megered a könnye és arra kér, hogy adjam neki és a bánatának ezt a napot. Megértem.
Penészedésgátló szakember érkezik felmérni a helyzetet, mert helyzet van. A ház első traktusa nedves és a gombák előszeretettel terpeszkednek falfelületein. Meggyőző a pacák. Megvesz minket kilóra. Na ja, gyors számolás és hat számjegy! Pffffff!
Ónos eső burkol be mindent kint, s bár én bent maradnék, mennem kell. A kisbolt elé csusszanok, majd tyúklépésben, vagy annál is kisebb lépésben -csak azt nem tudom milyen állat lépése- megkaparintom a bejárat kilincsét. Munkatársaimat lepjük meg pitékkel, de a boltban engem ér meglepetés, mert miután testi épségemet kockáztatva bejutottam az objektumba, kiderül, hogy a pitét nem szállította ki a pékség. Telefonok. Feszültség nő. Várakozás. Feszültség egyre csak nő. Tulajdonosasszony felajánlja, hogy elhozza utánam. Feszültség…ááá, vissza kell kecmeregni a gépjárműhöz. Ok. Bent vagyok. Visszatért a pék! Meg a…..bqgh...iztsofvll! Nem megyek vissza. Kihozzák az autóhoz. Az üzemig 11km jégpáncélon. Épségben véghezviszem, idegből fogyok is és estig az étvágyam is elkerül.
Havazik. Szüntelenül. Megmarad. A frász is. Hófehér tájra ébredek és visszabújok inkább. Ekkor fura „zajra” leszek figyelmes. A szomszéd elhányja a járdánkról a havat. A csodák körülöttünk vannak. Kicsit juthatna nekem is, mert így csak leejtenem sikerül Anyuka gépét. K.O.! :-( Ha törik, hát törjön atomjaira. Károkozásban mesterfokozattal rendelkezem.
Nagypáli előtt fék, perceken át szarvasok vágtatnak át az úttesten. Mozdulatlanul és szótlanul figyeljük. Az egyszeriben támadt szívdobogás enyhítésére Rumban elnyalok egy fagyit.
Vendégségbe megyünk. A szomszédba. :-) Többször írtam már, hogy milyen melegszívű emberek. Borozgatunk, rizsázgatunk.
Meseházam elkelt. Turbó fokozatra kellene kapcsolni a költözést. Kollégámtól kérek segítséget.
Karácsony. Czukorka cukrászdába megyünk Zalaegerszegre, mert az idei évben sem sütünk semmit. Nem is főzünk. Így bizonyosan nem bőgünk majd a fáradtságtól, éjfélkor a konyhában. Megrendeljük, amire vágyunk. Egyetlen étel, amit elkészítünk, az a tatár beefsteak. Ez évtizedes hagyomány a famíliánkban. Készítenénk, de egyetlen darálónk se jó -ez is az ünnepi készülődés, szokásos része, de kivételesen nem oldódik meg. Mit tegyünk? Beefsteak nélkül nincs Ünnep! J Távrecsegő kézbe vesz, néhány hívás, majd két utcával odébb elviszem a bepácolt vesepecsenyét és ledaráltatom, egy számomra idegen családdal, ráadásul kétszer. Természetes számukra az, hogy segítséget nyújtanak a kutyafuttában betoppanónak, azaz nekem. Szenteste szívfacsaró. Két hete álomra szenderült Nagymamám születésnapja. 92 lett volna. A mobilomat babrálva megállok a telefonszámánál. Megered a könnyem. Imáimban tudom köszönteni. :-(
 Vidáman töltjük a napokat, kettecskén Anyucimmal. Egyikőnket sem zavarja, hogy: mások főztek ránk, kócosak vagyunk és lyukas a zoknim. Karácsony másnapján Húgom csatlakozik a duónkhoz. Új lendületet kapunk. 27-én már dolgozom, fikarcnyi közös időnk van, de azt iparkodunk százszázalékosan kihasználni. Céges évzáró vacsora Zalabérben. Túl meleg van, túl szűkös ez az étterem ennyi embernek, hajszálpontosan a kezdésre toppanok be, üres szék alig. Balról vizelet szagú, jobbról galambokat eregető férfi közé szorulok. Szeretném kérni a láthatatlanná tévő köpenyt. Izibe!!! 
December 31. Dolgozom. :-( Amikor hazaérek, Anyukával ugratjuk egymást, Ő fütyülni próbál. Csak a levegőt fújja, hang nem jön ki. Megpukkadunk a nevetéstől. Szomszéd jön, itt süti meg az esti mulatságba szánt pogácsáját. Közben rumot iszunk és vihorászunk. Csillagot és Vilit becsalogatjuk a nappaliba, ez lesz a menedékük. Édesanyám elhúzza a csíkot a Kultúrházba, az idei évben enyém a védelmező, Övé a mulatozó szerepe. Mit fogadok meg? Semmit. :-) Új dolgokat keresek, de közben a régit is újra felfedezem. Mindkettő izgalmas. Kilépni a négy fal közül, céllal vagy céltalanul. Csak a természettel lenni. Bár a találkozás emberekkel közösséget is jelenthet, nekem mostanában már ez simogatja a lelkem. Ez tesz teljesebbé. Ez szabadít fel. Egy nagy korty pezsgő…himnusz…ÚJ ÉV!


Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: fundálgatja = méregeti; findzsa = bögre; pampuska = fánk; cseplető = fecsegő, cserfes; borkán = befőttes üveg


Az első hó a másik kertben

Szentendrén

Csokoládé karácsonyfák

Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom (Egervár)

Karácsonyfa a másik kertben

...és a ház megtelik fénnyel

Mici és az Ünnepre kinyíló jácintok

Pavlova

Leszáll az éj

Az egyik első és utolsó fénykép Lili mamámról

Mária Magdolna plébániatemplom (Zalaegerszeg)

Rozi és Zizi