Kerek Zöld porta: október 2018

Szerettem volna egy kiruccanások képeiből álló „sorozatot” indítani, feleleveníteni, a számítógép előtt ülve (újra) megközelíteni ismerős és ezidáig ismeretlen térségeket/hangulatokat. J Vándorrá és bámészkodóvá válni. Remélem, hogy mellém szegődsz!

Lombardia tartomány, Sirmione, a középkori város. Az utcák és terek, mind a Garda-tóhoz futnak. Mesevilág. Húgom 2018.évi képei.

Te is küldhetsz a felvételeidből a kerekzoldporta@gmail.com címre és a forrás megjelölésével, a közösség megosztozik „rajtad”, illetve az élményben!

Sirmione (húgom 2018.év augusztusában készült képe)

Szeptember elsejéhez kötődő néphagyomány, ha Karácsonykor le szeretnék vágni a disznót, akkor e napon fogják hízóra. Bár sertéshúst nem fogyasztok, senkit sem akadályozok. :-)

Anyukám elmegy szüretelni a szomszédainkhoz. A nyárból egyszeriben ősz lesz? Dörög és feltámad a szél is.

„Halk párák s édes ízek évszaka
Jössz s hű híved, a sárga nap örül
És összefogtok s dús fürtök soka
Csügg a szőlőn a nádtetők körül,
Vén alma-ágat áldott súly töret
S zamat tölt minden őszi magvakat,
Dinnye dagad, feszül édes bele
A mogyoróknak s száz bimbó fakad:
Késő virág, minőt a méh szeret,
S már azt hiszi: örök méz-szüret,
Bár nyári sejtje csordultig tele.

Ki nem látott még téged? Kiszököm
S megleslek gyakran csűrök közelén,
Ülsz gondatlan a téres küszöbön
S hajad lágyan leng a cséplés szelén,
Vagy épp aratsz s halk mákillat hatol
Hozzád s elaltat és nem éri már
Sarlód a szomszéd, reszkető kalászt,
Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
Patak tükrére s friss italra vár,
Vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár
Szemed, hogy végső cseppig hullni lásd.

Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
Míg esti felleg sző be halk napot
S a tarlón rózsák színét szűri szét,
A parti fűzfák közt busongva dong
A szúnyograj, mely száll meg szétomol,
Mert kapja-ejti kényén könnyű lég,
Kövér nyáj béget s visszazeng a lomb,
Tücsök cirpel, veres begy is dalol:
Vékonyka fütty a szérűskert alól
S gyűlő fecskék zajától zúg az ég.”

(John Keats, Az őszhöz)

Meglátogatom helybéli gondviselőimet. Pótapámnak erőteljesen fáj a veséje. December elejére tudják beutalni a szombathelyi kórházba. Marad a rég bevált gyógymód, a csalántea. Miközben kikísér, az első szem körtéket lekapkodja a fáról, azokkal indít utamra.

A munkahelyem kapujában, a kukoricás felől, szarvasbőgés hangja árad, amelyet a harapható hajnali csend piszkosul felerősít. Szedem is a csülkeimet a kapun belülre. :-)

„Ezennel a NYÁRIG LEFOGYOK idényt lezárom! :-) Az ÚJÉVIG LEFOGYOK idényt ünnepélyesen megnyitom! :-) „-olvasom az interneten. Magamra veszem :-)

Nem esik, nem záporozik, nem zubog, nem szakad, nem zuhog, nem is tudom kifejezni, mit produkál az eső, de néhány óra alatt 3 hónapnyi mennyiség hull. A hajnali sötétben jóformán semmit sem látok, a villámlás fénye mutatja az utat. Meg-megakad az autó, akkora folyóvá duzzad az úton a víz. Pánikroham környékez. Többen is az út szélén vesztegelnek és remélik, hogy alább hagy. Én kitartok, mert nem szeretnék elkésni a munkahelyemről. Aztán napközben is folyamatosan stresszelek, mert fáradhatatlanul ömlik és rémképeket látok azzal kapcsolatban, hogy mi vár majd otthon. Félelmeim beigazolódnak. Rengeteg víz van a lakásban. Még mindig hézag van a bejárati ajtó és az új járda között. Szakember még mindig csak ígérget. Reggel újra süt a Nap. Micsoda öröm!!!

Zalaszentgróton van egy mesebeli virágbolt. Szombat reggel beszaladok és a tulajdonossal hosszan trécselünk. Mintha mindig ismertük volna egymást! Úgy belefeledkezem a hangulatba, hogy a vásárolt virágok nélkül indulok haza. Aztán ráeszmélek és visszafordulok. :-)

A faluban mindenhol szüretelnek. Traktorok, utánfutón a megrakott szőlősládák, szekszárdi gyermekéveimet idézi. Miközben erre gondolok, kopogtatnak az utca felől, az ablakon. Egy nagy láda szőlő, két üveg bor és barátok jönnek. Viháncolunk.

Rég nem látott ismerőseinkhez megyünk grillezni Nagypáliba. Lenyűgöző környezetben költjük el az ebédet, amit kiadós sétával egalizálunk.

Anyukám a kolléganőjétől kap paradicsomokat, amikből magot szeretne fogni. Áthúzom a számítását. Mit sem sejtve megfogom a csúnyácska paradicsomokkal teli poharat és tartalmát kilököm a kukába. Fürgén elöblítem az ibriket és cidert töltök bele, majd onnan a számba. Anyus nem lelkendezik.

Kedden háztűznézők jönnek. Szerfelett kedves magyar-lengyel pár. Bajosan titkolják, hogy bűvöltbe ejti őket a házikóm és környezete.

Új kolléganő érkezik. Elkél a segítség.

Szeptember 14.ZIZI, a cicalányka megérkezik a családunkba!!! Édesanyám a bolt előtt arra lesz figyelmes, hogy a járókelők bántanak egy ártatlan csöppséget. Odalép, felkapja, magához öleli és hazahozza.

Szeptember 15.három éve ezen a napon Sárvárra tartottam egy ingatlanirodába, hogy onnan elnavigáljanak Bérbaltavárra. Meghatározó „találkozás” volt!!! Emlékszem, hogy miután megnéztem a házikót, még a kaput sem húzták be mögöttem, már ajánlatot tettem a megvételére. Tudtam, hogy az az IGAZI!

Zalaszentlászlóra megyek, hogy unokaöcsémmel találkozzak. Születésünktől fogva szoros kötelék a miénk, csordultig telik a szívem viszontlátásán. Délután kapjuk magunkat és Anyukámmal nekilódulunk felfedezni a környező falvakat. (Zalakoppány, Tüskeszentpéter, Batyk, Türje, Szalapa, Mihályfa és Sümeg, de ez város :-) ) Kellemes fáradtsággal teli érkezés, majd jégkrémpusztítás.

Egy kutyanevelőnő veszi „kezelésbe” Vilmost.

Tombol az indián nyár. 33 fok. Másnap ősz, 13 fok. Feszít a kobakom. Az újságban olvasom, hogy ha a kukoricahéj vastagabb az átlagosnál vagy a mezei egerek mélyre ásnak vagy a harkályok egy fán osztoznak vagy a róka hosszasan vonyít vagy a sertés sok szalmát túr a fekhelyére vagy a pókok a szokásosnál nagyobb hálót fonnak, akkor hideg lesz a tél. Böngészem a betűket, de nem sikerül górcső alá vennem a leendő telet.

Egy nagy csapat varjú „üldögél” az út közepén, amikor „közéjük hajtok”, szétrebbennek. Egy Hitchcock filmben találom magam. Nyomaszt. Bármerre nézek, fekete szárnyasok.

Gombalevest és bolognai spagettit készítek ebédre. Már menet közben konstatálom, hogy az órákon át a konyhában szituáció, a túl szoros ruha esete. Aztán a végeredményt „kanalazva” megállapítom, hogy ugyan sejtettem, nem vagyok Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage), de amit tapasztalok, az arra késztet, hogy évekre eldobjam a fakanalat. :-)

Ancival Vasvárra megyünk egy kertészetbe, cserépért a virághagymáknak és az átültetésre váró grandiózus leandereknek. Ajándékba krizantémokat kapunk. Visszatérve az ültetés helyett, remek süteményekkel ütjük el az időt lefekvésig. Másnap pótoljuk a mulasztást, ültetünk és metszünk is.

Milyen fura dolog az igazság! Egyedül maradtam. Olyan ez, mint amikor megbeszéljük barátokkal, hogy mindannyian, meztelenül végigfutunk a mólón. Elkezdek szaladni, aztán féltávnál hátrafelé nézek és látom, hogy senki nem fut velem. :-( Úgy érzem, helyben járok és már nem közeledem, hanem távolodom attól, ami eddig lényegesnek számított. Nem bánok semmit. Nincs már semmi közöm hozzá.

Passage du Gois, egy út Franciaországban, amelyet minden nap elönt a tenger, csak néhány órára használható, mert az áradásoknak köszönhetően a nap döntő részében méteres hullámok alá merül.

Szeptember 29. Szent Mihály napja, e nappal kezdődik az ún.kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka. E naphoz is kapcsolódik női munkatilalom. Aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég. Védve vagyok.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: traktélos = fogadós; csetres = koszos edény; zsurmol = hangutánzó szó, a morzsolás zajára utal; sezlon = heverő; kákics = pitypang