Kerek Zöld porta: szeptember 2018

Szerettem volna egy kiruccanások képeiből álló „sorozatot” indítani, feleleveníteni, a számítógép előtt ülve (újra) megközelíteni ismerős és ezidáig ismeretlen térségeket/hangulatokat. Vándorrá és bámészkodóvá válni. Remélem, hogy mellém szegődsz!

Az észak-olaszországi Veneto régió: Verona. Első gondolat? Naná, hogy a Rómeó és Júlia! A pontosság kedvéért álljon itt az is, hogy Shakespeare két másik darabjának is helyszíne a város: A makrancos hölgynek és A két veronai nemesnek. Húgom 2018.év augusztusi képei.

Te is küldhetsz a felvételeidből a kerekzoldporta@gmail.com címre és a forrás megjelölésével, a közösség megosztozik „rajtad”, illetve az élményben!

Verona (húgom fényképe, 2018.év augusztusában készült)

Épp kipréselem magam az autóból, amikor az a hír fogad, hogy egy hozzám közel álló, idős néni, a családi vitát követően otthonát elhagyta. A telefonja nála van, de nem veszi fel. 5km-es körzetben autózom, fel, s alá az utcákon, hegyeken. Nincs sehol. Tárcsázom a néni, 20km-re élő lányát és tájékoztatom arról, hogy nem találom az Édesanyját. Válasza még most is a fülemben cseng: „Ha dörög és villámlik, majd hazamegy.” Valósággal rosszul leszek ezektől a szavaktól, le is kell ülnöm egy sámlira. Fulladozom az idegességtől, megállás nélkül indítom a hívásokat, hátha…a 27.hívásra sikerül kapcsolatba kerülnünk. Nem akarja elárulni, hogy hol van, azt mondja, nem akar visszajönni. Aztán újra felhívom a lányát és kérem, hogy győzze meg az Anyukáját. Megteszi. A néni elárulja, hogy hol bújik meg és azt mondja, ha én megyek érte, velem visszajön. Olyan hangosan ver a szívem, visszahangzik a fülemben. Odaérek az erdőben megbújó házikóhoz. Elém jön. Megöleljük egymást. Amikor elengedem, azt mondja, nem érti, hogy miért aggódtam, Ő csak picit eljött sírni és egyedül lenni, de hazament volna. Már nem emlékszik a néhány órája történtekre, hónapokkal ezelőtt kezdődött nála ez a zavarodottság. Megígéri, hogy többet nem csinál ilyet és kéri, ne haragudjak, amiért megijesztett. Nem gondolta, hogy valaki aggódik érte. Búcsúzóul odasúgja, hogy engem szeret a legjobban. Napokig levert vagyok. Éjszakánként arra riadok, hogy keresem, de nem találom. Később, amikor magamhoz térek, csupa víz vagyok.

A gólyák elindulnak hazafelé. Már most hiányoznak. Az üres fészkek látványa elszomorít, de tudom, hogy ez az élet rendje.

Ájulásszerű és fojtogató a hőség.

Keresztfiammal beszélgetek. Mogyoródra tartanak csúszdázni, útközben duruzsolunk suliról, bizonyítványról, nyári szünetről, közös kedvencünkről, az FC Barcelonáról. Kész legény!!! Visszaidézem a keresztelőjét, ahogy a törékeny, csöpp testét a karjaimban tartom… Repül az idő!

Magától értetődő, hogy délben, a kánikulában pattan ki Anyuci fejéből, hogy a sittet a kertben össze kellene szedni és ki kellene talicskázni a ház elé, ahonnan majd elszállítják. Jó gyerek nekiáll, bár nem hagyja szó nélkül. Ahogy tolom ki a súlyos talicskát, Vilmos kiszökik az utcára. Kezdődik a hajtóvadászat. Kirobog az autók elé, majd vissza. Szedi a lábait fel, s alá 3-3 háznyit, én a 40 fokban utána. Fogalmam sincsen, hogy mennyi idő telik el, de már szédülök, a bolhabusz fáradhatatlan és élvezi a –számára- játékot. A közvetlen szomszédunkban van két csahos, ott sikerül rávetnem magam, de olyan cefetül sikerül, hogy megmar. Tódul a vér a karomból, bedagad és sötétedésre begyullad. Erőtlenül zuhanunk az ágyba. Néma csend, majd Anyukám megszólal: „Nem hiszem, hogy tudok aludni, mert még a lábujjam is fáj.” Hangos nevetésben török ki. Először nem érti, hogy miért kacagok, utólag csatlakozik. :-)

A munkahelyemen szúnyoghálót kapunk az ablakra. Ujjnyi rés marad a háló és az ablakkeret között. Szakemberek! NA BRAVO!

08.10. Lőrinc napja. A hiedelem szerint, a dinnye ettől a naptól kezdve, már nem finom. Lőrinces. Mi egy falatot sem ettünk, se lőrinceset, se nem lőrinceset.

Zalabéri ismerősünknek daganat van az egyik veséjén. A beteg szervet el kell távolítani. :-(

A Nap leszálltával locsolok. Vili extázisban szaladgál, a megtöltött lavórban és ládában lubickol.

Többen szorgalmazzák, hogy délután menjünk Győrvárra, a Csülök Fesztiválra, mert például Zoltán Erika is fellép. Ööööööööööööö, mindannyian mások vagyunk és én nem csípem a túl szexi lányt!

Hajnalban hullócsillagot látok, amint behúzom magam után a kertkaput. Azt kívánom, hogy Anyukámmal még sokáig legyünk egymásnak.

Új szomszédaink vannak. Barátságosak.

VI.PET Kupán kb.10 tonna hulladékot gyűjtött össze 370 önkéntes, amit a környezetért és a Tisza megmentéséért tettek.

Enyhe rosszullét gyötör, picit ledőlök a hűvös szobában. Anyuka jelenik meg az ágynál, a szája, az orra, de még a szemüvege is csokis. Lebukott a kis hamis!!! :-)

Vilike a játék hevében az arcomhoz ugrik. Fáj. Másnapra a bal szemem alatt belilul. Ja-ja, nekiestem a hűtőnek. :-) Hétközben nem merek senkinek sem a szemébe nézni. A hét utolsó napjaiban már fekete.

Augusztus 20.előtti hétvégén fülön csípnek bennünket a húgom, a legjobb barátnője és anyuja, a kutyáik, Dönci és Guszti. A közlekedés az ablakon keresztül válik általánossá, így egyszerű és Vilmos-mentes. Sorrend: először a csajok, utána a kutyusok, akik a sorukra várva, két lábbal a párkánynál támaszkodnak. :-) Költözködünk Kossuth utcából, a meseházamból. Fürgén darabokra szedjük az ágyakat és a kisebb méretű bútorokkal együtt mindent rögzítünk. Az éj leszálltakor felavatjuk a hátsó teraszt, temérdek mécsest gyújtunk, néhány üveg rosé is „kipukkan”, ameddig bámuljuk a csillagokat.

„Mi örök gyerekek, valamennyien, örök megbántottak és örök bizakodók. Maga így szokta mondani: „ A csillagok azok a kis lámpások, amik felé haladnunk kell, ha boldogok akarunk lenni. Nézd meg csak jól, a te csillagod is ott fönt van.” S én úgy véltem, az ezermillió csillag között látom is a magam kicsi csillagát, amelyet bizonyára Anyám meszelt fel az égre a hosszú nyelű, festékes fejű meszelőjével ugyanúgy, ahogy a házak falára szokta felmeszelni a lila, kék, vörös, zöld és mindenféle díszeket. S azóta is úgy hiszem, a felé a csillag felé menetelek szakadatlanul. Roppant utakat tettem meg, roppant megpróbáltatások között, fáradhatatlanul és azzal a tudattal, hogy sohasem érkezhetem be a célba. Mert csodálatos valami – nemhogy közelednénk, de egyre inkább távolodunk a céltól. Mennél többet tanulunk, annál kétségbeejtőbb a tudatlanságunk, mennél többet dolgozunk, annál inkább elveszítjük értékünket. De nincs kibúvó: a csillag csakugyan ott ragyog a fejünk felett, s akinek sikerül hozzátámasztania a létráját, az fel is jut a közelébe.” (Kassák Lajos)

Megrendelem a tavaszi hagymásokat (jácintot, nárciszt és tulipánokat), amiket cserépbe ültetek és tavasszal a kút káváján fognak díszelegni.

Jászberényi barátnőmtől elragadó baglyos díszt kapok.

Közvetlen kollégám felesége egy méretes doboz koktélparadicsomot küld. Azonnal megkóstolok 8-10 darabot a zamatos szemekből.

Augusztus 24. Bertalan napja. Az e napi időjárásból jósolták meg, hogy milyen lesz a várható őszi időjárás. Napközben forróság, aztán délután megérkezik a várva várt lehűlés. Először csak széllel, majd késő estétől, csendes, reggelig hulló esővel.

Az ingatlanos hív. Több írásos megkeresés volt a házikómra, de levélváltáson kívül egyéb nem történt. Javasolja, hogy csökkentsem az eladási árat. Kérdésemre, hogy 1-1,5 hónap elteltével és pár darab e-mail-t követően miért indítványozza ezt, mellébeszél. Én egyértelműen közlöm, hogy nem változtatok. Megáll az eszem!

Lajos nap. Felköszöntöm két üveg borral a fogadott apukámat. Ő bort iszik, én málnaszörpöt. Legalább mindkettőnké piros. :-)

Falunap. Édesanyám lemegy a központba és kora estig beszélget, fagyizik, focimeccsen szurkol…. Nekem dolgoznom kell. :-(

Zöldboltból csomag érkezik. Minden akadály elhárul a természetes kencék kotyvasztása elől. Azért még fel kell készülnöm. :-)

Unokahúgomnak babucija lesz. Leányka a lelkem! :-)

Anyuka szokásos reggeli telefonja elmarad. Hívom. Nem jelentkezik. Hívom. Nem jelentkezik. Sms-t küldök. Nem válaszol. Messengeren írok. Semmi jel. Kolléganőjének írok. Semmi jel. Hívom. Nem jelentkezik. Teljesen kiborulok. Kutatok a telefonomban és egy másik kollégája telefonszámára akadok, akivel ugyan egyetlen alkalommal kommunikáltam, de nincs más hátra, tárcsázom. … Előkerül. Vigasztalhatatlanul zokogok.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: övögelőnni = eszegetni; firhang = függöny; tenölődik = tépelődik; rakba = rakatba, rakásba; függőt mutat = fügét mutat, fityiszt mutat