Beteg vagyok. Úgy érzem,
mintha a fejem külön életet élne (vagy inkább haldokolna) a testemtől.
Közlekedési balesetben
érintett az egyik teherautónk. Két kolléga közötti beszélgetés. Egyik: „Összetört
az Iveco”. Másik: „..és ült benne valaki?” :-) :-) :-)
Minden héten
meglátogatom a bérbaltavári szüleimet, most sincs ez másképp. Pótanyukám a kapujuktól
szalad az utcára és át azon, hogy megöleljen, megpusziljon. „Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb
boldogság a világon.” (Wilhelm Busch)
Egész éjjel nem
csicsikálok, mert nem kapok levegőt az orromon, a torkom is bedagad, mindezektől
pánikrohamot kapok. Fel, s alá kóválygok a házban és próbálom megnyugtatni
magam. Hajnalra sikerül. Másnap alvajárok és kezdek berágni. Délelőtt felhívom
a háziorvost, s a munkaidő lejárta előtt elmegyek Pókaszepetkről, hogy
megvizsgálhasson. Antibiotikumot javasol. Jobb híján elkezdem szedni a
tablettát. Elszabadul a pokol. Alig jutok el A-ból B-be olyan hasmenésem van.
Hihetetlenül fáj a hasam. Szédülök. Hányingerem van. Szerdán megint eljövök
korábban a melóból és visszamegyek. Azonnal abba kell hagynom a gyógyszert és
anélkül kell kigyógyulnom a megfázásból. Nem értem. Napok múlva sem, ráadásul már
ájulásszerű rosszullétek is gyötörnek. Szörnyen mélyre süllyedek a kórságban és
az apátiában.
Vaskos szekrényeket
tolunk a nappaliból a hálószobába. Mindenünkön folyik a víz. J Befejezésképpen cseresznyés
smoothie-val koccintunk. Felrázom, mielőtt elkezdem inni, de nincs rázárva a
teteje, úgyhogy az arcomba, a pólómra és a karosszékbe is jut. :-(
Június 8. Medárd püspök
a VI.században, a legenda szerint, egy erkölcstelenül mulatozó társaságot 40
napos esővel mosott szét. Elementáris erővel csap le a vihar. Bevágja az
ablakokat, felborítja a hulladéktárolót, megtépázza a fák ágait, villámokat
szór, szelet kavar és közel 50mm esőt zúdít. A macskák sírnak, próbálom
megnyugtatni őket, de én is félek. Kimerészkedem a mellékhelyiségbe és majd’
kitöröm a nyakam, mert megcsúszom a bejáratnál. Szemügyre veszem a dolgot és meglepetésemre
azt tapasztalom, hogy a bejárati ajtó alatt befolyik a víz. Kb.fél vödörnyi
vizet sikerül összegyűjtenem. Szuper program éjfél előtt. Másnap esőzöld,
földillat, ezt már csípem.
…..és elmegyünk
Anyukával Kőröshegyre, levendulát szüretelni. Pontosítok. Elmegyünk
Kőröshegyre, majd a levendulás felé vezető utolsó méterek előtt
visszafordulunk. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, hagyjuk! Balatonföldváron kóricálunk a
Hajózástörténeti látogatóközpont és kilátónál, majd Szárszón elnyalunk 4-4
gombóc fagylaltot a Balaton partján. Otthon csalódottságunkat enyhítendő, a
kedvenc csárdánkból rendelünk ebédet. Csapnivaló. :-(
Folyton-folyvást
esik. Húsz celsius fokkal van hűvösebb, mint néhány napja. Nem tetszik. Nem
mintha vágynám a bágyasztó hőséget, de ebben az időjárásban októbertől
márciusig senyvedhetünk, most legyen nyár!!! Intenzív kopogásra leszek
figyelmes. Jég! Szárazon. Mi lesz itt? Megmarad valami termés? Az egyik
ablakunk megsérül.
Pirkadatkor
beugrom a boltba a barátnőmhöz, jó utat kívánni neki, mert a következő hajnalban
„kihajózik” Pag szigetére. Amikor elindulnék, két fiatal terem az autóm mellett
és rimánkodnak, hogy vigyem el őket Mikosszéplakra, mert a busz 5 perccel
korábban nekilódult, így már csak a füstjét látják. Megteszem, de nem áll meg a
busz Mikosszéplakon, így Csehimindszentig hajtok. Hálásak, én meg örülök, hogy
segíthettem. Kövér gáz, irány a munka!
Kezdetét
veszi a labdarúgó-világbajnokság. Szeretem a focit. A spanyoloknak drukkolok.
Viva España!
A szomszéd bácsival
beszélgetek, majd amikor elköszönök, tájékoztatom, hogy azért sietek, mert nem
szeretném, hogy Anyukám cipelje be az ásványvizet. Kikerekednek a szemei és azt
kérdezi: „Ti vásároljátok a vizet? Nem tudjátok a csapból meginni?” Hm…ami az
itteni csapból folyik, azt nem – gondolom magamban.
Hordjuk a télről
megmaradt fát a kazán mellé, s a pakolás közben Anyuka rápottyan egy nagy
rönkre, túlontúl megüti magát.
Csöngetnek. Szemből egy
kisfiú. Magához ölel, úgy üdvözöl, majd a biciklije mellett, az utcán csicsergünk.
Kaszálunk és kaszálunk
és újfent kaszálunk.
Kányádi Sándor meghal. :-( :-( :-(
„pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről és földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még”
(Kányádi Sándor, Volna még, 1976)
Rengeteg a vad az út
közelében, rajta, keresztül azon…11 db őzet, közel 20 db nyulat és 5 db rókát
számolok a Pókaszepetkig tartó 10 km-es távon.
Anyucika hazafelé tart Perbálról
és amikor megkérdezem, hogy merre jár, nem akarja azt elárulni. Többször is kérem,
de hajthatatlan. Aztán meghallom, hogy 5db puszit dob, ami azt jelenti
Zalaszentgróton jár. Miért? Elárulom. Az a szokásunk, hogy a gólyáknak puszit
dobálunk. Annyit dobunk, amennyi madarat látunk a fészekben. Zalaszentgróton az
anyagólya mellett 4 baba van. :-)
Édesanya a fodrászától
megkapja kertje, idei első kardvirágát. Nagyon kedves gesztus, egészen
meghatódunk.
SZÜRET!? Fekete ribizli
kerül a célkeresztbe. Arra gondolok, hogy legalább felavathatom a szörpfőző és
ivólékészítő edényemet. Felavathatom? Egyelőre nem, mert megint csak hatalmas
vihar kerekedik, eláztatja a terveimet. János és Pál, azt mondják, hogy ők a
viharok megfékezői. Feladatra fel uraim!!!
Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: belefeklelni = szembeszegülni;
pacuha
= rendetlen; pacsál = pancsol; eldörgütüttünk = szórakozgattunk; úgy vitték,
mint a lomblát = olyan könnyű volt, mintha csak lomb lett volna
 |
| Munkahelyemre igyekezvén |
 |
| Csillagom |
 |
| Hajózástörténeti látogatóközpont és kilátó (Balatonföldvár) |
 |
| Bogyók |
 |
| Zalai táj |
 |
| Vasi táj hajnali fényekben |
 |
| Kapu Zalaszentgróton |
 |
| Útközben, háttérben a Balaton |
