Kerek Zöld porta: június 2018

„Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse”

Napok óta nagyon meleg van, mintha újra átugrottuk volna a tavaszt, s az áprilisi nyár újra beköszöntött, csak most májusban. A természetben is robbanásszerű a változás. Virágzik a repce, az orgona, az akác, a bodza, a gesztenye is… Illatorgia.

A szomszéd kislány felkeres minket. Beszélgetünk, vihorászunk. Aranypofa. :-)

A falu egyik családjához egy szarvas és egy őz költözött. Nem számítottak tartós együttélésre, de az állatok nem akartak odébbállni, s mindennek lassan három éve.

Fűkaszát vásárolunk, mert a régi gép nem alkalmas a feladatra, mindemellett megint működésképtelen is. Embert is találunk a munkára.

Anyák napja. Kereket oldunk, végállomás Rum. Fagyizunk, sétálunk a simogató napsütésben.

„Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből.” Esterházy Péter

Meggyűlik a bajom a szomszédból támadást indító méhekkel. Jelzem a gazdájuknak, hogy a pártfogoltjai átszúrják az ingerküszöbömet. Néhány nap türelmet kér, állítása szerint, még Ő sem látta az elmúlt évtizedekben ennyire begőzölve mézadóit.

Hajnalban a dolgozóba igyekezvén egy őz ugrik át előttem, hamarosan egy róka táncol az út közepén és annyira élvezi, hogy alig akar távozni utamból, kisvártatva pedig nyulak ugrabugrálnak az autó előtt. Képek a vadonból.

Négylevelű lóherét találok a fűben. Nem keresem, belebotlok. Kívánok. Édesanyámnak.

Anyukának tönkre megy a foga, napok óta erős fájdalmak gyötrik, de ahelyett, hogy a fogorvosát tárcsázná, nekiiramodik a hosszú útnak a munkahelyéig. Mérges vagyok rá, aggódom érte. Végigbömbölöm az utat a cégig és ott sem hagyom abba. Megkönnyebbülök, amikor megszólal a telefon és jelentkezik. Másnap szakemberhez megy. Elkísérem. Sötétben indulunk, úgy esik, mintha dézsából öntenék. Ahogy rázúdul az eső az átforrósodott aszfaltra, pára keletkezik és körülvesz minket, mindent. Olyan érzésem támad, mintha egy mesében járnánk. Reggel 7 órára így is megérkezünk Győrbe. Megkezdődik a kezelés, én kint várakozom és a legjobb barátomra gondolok, akinek ez a szülővárosa. A visszaúton nagynéném körül forog mindkettőnk gondolata, akin épp szemműtétet hajtanak végre.

Viharok jönnek-mennek, pillanatok alatt a vakító napsütésből éjszakai sötétségbe burkolózik minden, csattog, dörög, villámlik, majd ömlik az eső. Feladata befejeztével visszaadja helyét a Napnak.

Érik a cseresznye. Azon tűnődöm, hogy miként szedem majd le a termést. Egetverő a fa és egy rézsű közepén van, létrát nem támaszthatok hozzá, a fára mászáshoz meg túl nagy a püspökfalatom. :-)

Pünkösdi rózsákkal örvendeztetem meg Anyucit. Az ültetést követő reggelre Vili kiszedi a tövek mellé tett karókat és a fehér rózsa két virágát is.

Kb.1 év elteltével végre befejezi az asztalos a konyhaszekrényt. Három napon át dolgozik, én vagyok a segédje. A szűkszavúságot gyakorlom, mert a pacák nem annyit beszél, amennyi elég. :-)

Pongrác-Szervác-Bonifác napja. A népi megfigyelés szerint a tavaszi meleg napok, ezeken a napokon hirtelen hidegre változnak. Mérséklődik a meleg, olyannyira, hogy az egyik reggelen 7 fok van és napközben is csak 12 fokig kúszik a hőmérő higanyszála.

Rozsdafarkúak fészkelnek a másik kertben. A ház falában. A macskák hívják fel erre a figyelmet, miután észrevesszük, hogy meredten bámulnak egy picike lukat a falon. Úgy hisszük, hogy nem azért várakoznak a négylábúak, mert a madarak messzehangzó, változatos éneke megbabonázta őket. Remélem, hogy egy rozsdafarkút sem kapnak el!

Mindennapos elfoglaltságommá válik, hogy smoothiet készítek. Lelkesen variálom az ízeket, színeket.

Egy internetes oldalon olvasok a tejfestékekről és elhatározom, hogy át fogok festeni mindent!!! Pontosítok. Majdnem mindent. :-) 100%-ig természetes, biológiailag lebontható = környezetbarát.

Három gigantikus méretű levendulát kapok a kolléganőmön keresztül, alig tudom betuszkolni az autómba. Vilmoska segédletével nyögve nyelősen és végeláthatatlanul ültetem a töveket. A kutya ugrándozása az ujjamat sem kíméli, először azt hiszem, hogy el is tört, de csak megzúzódik, bevérzik. Várom, hogy hulljon az eső. Nem teszi próbára a türelmemet, esik szakadatlanul.

Segítséggel kitakarítom a házikómat, délután pedig feladom az eladására vonatkozó hirdetést. Könny szökik a szemembe, megrohannak az emlékek.

Állatorvos jön beoltani Vilit. Minden alkalommal nyugtázom, hogy az orvos fél. Én tartom a kutyát, Ő meglehetősen esetlenül megszúrja. Csillaggal már régóta nem próbálkozik. Az oltás esedékességekor elmegyünk az injekcióért és mi magunk adjuk be neki. Idén is így lesz.

Húgom születésnapja. Nagyon hiányzik a Nyavalyás!!!

Kinézek az ablakon és egy frissen kaszált fűvel teli szekeret látok, a bakon két férfi, elől meg kecsesen szalad mindannyiójukkal egy ló. Teljesen odavagyok ettől a látványtól.

Elképesztő publikációra bukkanok az úgynevezett Noah házról. „A szabadalommal védett Noah Ház megújuló energiákat hasznosító, közmű és rezsimentes, önfenntartó lakóház. Nem csak egy ház, hanem egy koncepció, egy életfilozófia. A Noah Ház a természet szemével szinte láthatatlan, mivel semmilyen ökológiai lábnyomot nem hagy. Modern építészeti előírásoknak is megfelelő, egyedi tervezés, maximális kényelem, környezetbarát megoldások. A lakóház esővizet gyűjt és tisztít, kezeli a szennyvizet, a napenergiát hasznosítja az elektromos berendezések működtetéséhez, képes megtermelni saját energia szükségleteit. A Noah Ház valójában”aktív ház”, amely újrahasznosítható anyagokat felhasználó, előre gyártott elemekből készül, különleges szigeteléssel és technológiával.” (http://www.noahhouse.hu/)

Nincsen nyár szúnyogok nélkül. Sajnálatos.

Felkeresem bérbaltavári szüleimet, három vödör epret szedünk a lemenő nap sugaraiban (amit Édesanyámnak küldenek), majd a hűs házban trécselünk.

Az udvaromban fácánok sétálgatnak és hangoskodnak. :-)

A hónap zárásaként a munkahelyi ventilátortól begyullad a torkom és az arcom is. Minden jó, ha jó a vége?

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: szólító = halánték; kunkodni = pislogni; sajtalan = sótlan; kecskebucska = előrehajtott testtartásból végrehajtott bukfenc; adok egy szömvilágot = adok egy lehetőséget valamire, megmutatom az utat