Kerek Zöld porta: május 2018

„Csiribiri bakveréb, a bolondot küld elébb.” :-) :-) :-)

Második évem itt!!! Még mindig hihetetlen. Két éve, azon a hűvös, derült tavaszi napon, felpakoltunk öcsémék teherautójára és elindultunk valami ÚJ felé. Hátrahagyva mindent. Boldogság, izgalom… nem is tudom, hogy mit éreztem. A régi élet még dolgozott bennem, az új élet még távol volt…közte voltam én. Szerencsés vagyok, mert amiről álmodtam, az megvalósulni látszik.

A boltok Húsvét vasárnapi-hétfői bezárását megelőzően az emberek megőrülnek. Közelharcot vívnak a boltok polcain lévő termékekért, tülekednek, taszigálják a másikat, egyesek a szókincsük mélységeit is megcsillogtatják (pld.én voltam itt előbb bunkó; a Te anyád…stb.). Olyan mennyiségű élelmiszert vásárolnak, mintha soha többé nem volna lehetőségük, hiszen keddig túl kell élniük. Nem értem.

Húsvét hétfőn Édesanyámmal a Balatonhoz kirándulunk. Hévíz és Keszthely most csak az autóból „kap helyet”, mintegy kedvcsinálónak, azonban Balatonmáriafürdőre céllal megyünk. Fagyizni. :-) Az Őrség zöld aranya (fehér csokoládé, tökmagolaj és málna) fagyi mennyei!!! (A vágy erősebb az észérveknél, lesz is később böjtje a nyalásnak, hiszen laktózérzékeny vagyok.) Háborítatlan az idő, korzózunk egy picit és magunkba szívjuk a Balaton, mindig lenyűgöző látványát. Hazatérve beállok a zuhany alá, közben a szomszédok, Anyukát az ablakban meglocsolják. Régi szokás, modern változatban. :-)

Lánykák jönnek a szomszédból cica-kutyázni. Szuper csajszik!!!

Napok óta heves szél fúj, az utcánkban nincs közvilágítás. Éljen a XXI.század!

A kertben üldögélünk Anyukámmal és Vilit tanítgatjuk. „Ül!” ez a mai penzum. „Ül!” és lenyomjuk a hátsóját. Így ismétlődik megannyiszor, majd a kutya változtat a befejezésen, fogja magát és felül, a közöttünk lévő székre. Így tűnődünk a tavaszi napfényben és szélben, hármasban.

Cigánypasztorációs találkozó zajlik a falunkban, mi közben vízszerelővel rohangálunk Zalaszentgrót és Bérbaltavár között.

Választás. Eleget teszünk állampolgári kötelességünknek. Néha egészen mást gondolunk dolgokról, de elfogadjuk a másként gondolkozást, mert ha kevesebb dologban értünk is egyet, ezek a dolgok a fontosabbak.

Egy lengyel pap keresi fel a munkahelyemet, mert szeretné megnézni az üzemünket. Szép magyarsággal beszél.

Tuják érkeznek és orgonákat kapok a pótszüleimtől. Vilivel az ültetés jelentős kihívássá válik. Ugrál, harap, belefekszik a kiásott gödrökbe, kiborítja a vizet és engem is…

Hajnalban elmegyek dolgozni. 9 óra magasságában megcsörren a telefon, Anyuci van a vonal másik végén. Arra gondolok, hogy azért hív, mert elindult Kaposvárra tárgyalni. Tévedek. Azért keres, mert nem tud kijönni a házból, hisz reggel a sajátom mellett, elhoztam az Ő kulcsát is. Szerencse, hogy csak 11km-re dolgozom, így vágtatok haza kiszabadítani a foglyomat.

Két cicánkat, Marcipánt és Micit megműtik. A beavatkozás közben egy nagyot sétálnánk Vasváron, de kb.50 méter megtétele után leszakad az Ég, esik az eső. Alig alszunk éjjel, aggódunk a cicákért, akik rengeteg vért veszítettek. Reggel korán felpattanunk az ágyból és az első utunk hozzájuk vezet a nappaliba. Mindketten jól vannak, meglepően jól, ugrándoznak és szaladnak enni-inni. Úgy szeretik és vigyázzák egymást, hogy az szavakkal alig leírható.

Pótanyám elesik a kertben, rákövetkező nap amikor megtudom, mentőt hívok. A kiérkező segítség combnyaktörést állapít meg, ugyanezt a zalaegerszegi kórházban 6 óra elteltével erősítik meg. Étlen-szomjan idegeskedünk egész nap a folyosón pótapámmal. Néha bele kell karolnunk a másikba… Esteledik mire hazaérünk. Bekísérem pótapámat, aki zokogásban tör ki, hálás, hogy segítettem. Hiszem, hogy más is megtenné!

Megtelik az emésztőgödrünk; elvesztegetjük az időnket, mert estig sem jön a kutat megcsinálni az, aki megígérte; letörik az első fogamból egy darab, véresre dörzsöli az ínyemet; nem indul a vadonatúj fűnyíró…nem ideális a hétvégénk.

Ákos koncertre megyek Szombathelyre az egyik itteni barátnőmmel. Már az első percben hat rám az előadás és később ez a hatás fokozódik.

Számomra olyan, mint egy időutazás, amit az énekessel teszek meg, tinédzser éveimtől napjainkig. Felcsendül az alábbi örökzöld néhány sora is: „I’m taking a ride with my best friends I hope he never lets me down again” (Depeche Mode) Az aréna előtti tűzijátékkal zárul a fellépés. Teljesen felpörgünk, s ezt egy éjjeli sétával vezetjük le a város főterén. Gyönyörű vadakkal szegélyezett utazás haza, tökéletesebben megkomponálni sem lehetett volna.

Pótanyámat látogatjuk meg a férjével a kórházban. Visszafelé megmakacsolja magát a négykarikás autó. Rángat és 30 km/óránál nagyobb sebességgel nem hajlandó gurulni, így Alibánfától körülbelül 1,5 óra alatt tesszük meg a 18 km-es távot. Vérben forog a szemem, s ezen az autószerelő sem segít, miután felvázolja a lehetséges okokat. Másnap érkezik a műszer, ami felállítja a diagnózist. Vég nélkülinek tűnik a várakozás. Nincs nagy baj, fél nap alatt el is hárítják a hibát.

Kontrollra megyek a zalaegerszegi kórházba. Primer Raynaud-szindrómám van, de immunológiai kezelést nem igényel. Hideg ellen kell védekeznem. Hogyan? Nincs válasz és nem is találunk választ. Nem állunk itt meg. Keresünk egy belgyógyászt???

A polgármester feleségének hirdetménye alapján, fákat és bokrokat ültetünk a faluban, hogy szerethetőbbé varázsoljuk azt. Anyukám jelentkezik elsőként és ajánlja fel a segítségét. Hatan megyünk + a gyerkőcök, az egyik résztvevő pompás ostoros kalácsot süt.

Jane Goodall-ról, a csimpánzok legismertebb kutatójáról látok egy dokumentumfilmet. Vigyáznunk kell a Földre, annak minden élőlényére!!!

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: rudli = őz vagy szarvas csoport; fándli = kőműves serpenyő; lezuhálni = leverni; fájás krumpli = nem friss, több napos