Kerek Zöld porta: április 2018

Hideggel és böhöm pelyhekben hulló hóval indul a március, illetve torokfájással.

Az asztalos folytatja a konyhaszekrényt, amit a nyár közepén hagyott befejezetlenül. Néha úgy hiszem, hogy sosem készül el…

Megkezdjük a macskáim átköltöztetését a másik kertbe. Bonbon és Mici kerül a hordozóba, de Bonbon meglóg. Amint megérkezünk, kiengedjük a kisasszonyt, az ősmacskák :-) árgus szemekkel figyelik az „új” jövevényt, Micus megszeppenve bújik az ülőgarnitúra mögé. Órákon át, ki sem les, aztán Édesanyám csirke mellfilével mégis kicsalogatja. Remélem, hogy mielőbb összebarátkoznak!

Március 5. Rezső Úr meghal. 18 évet élt. Ő volt családunk első cicusa. A „sárga” :-( :-( :-( macskánk. A király. Az éneklő kandúr. Fáj a hiánya.

Himalája sóból készült termékeket vásárolok. A szappant izzadásgátlónak használom. Hagyja lélegezni a bőrt, nem tömíti el a pórusokat. Baktériumölő hatása a kellemetlen szagokat okozó bacik elszaporodását gátolja. Eddig is alumíniummentes krémdezodort próbáltam, de miután reggelente „kikapartam” a tégelyből, hogy bedörzsölhessem a hónaljamba, begyulladt a körömágyam.

Anyukám hazaér, átöltözik, de eszébe jut, hogy az autóban felejtette a telefonját. Hálóingben megy ki, Vili összeugrálja, összesarazza. Hajnalban indulnánk, nem találja az autókulcsot, úgy hiszi, hogy előző este, a Vilivel való csatában ejtette el. Hajnal 5 óra, zuhogó eső, a telefon fényénél keressük a kulcsot, a bokáig érő sárban, Vili ugrálása mellett. Megtaláljuk, pedig én egy pillanatig sem reménykedem ebben. Ezután az eső miatt felázott hídról nem tud leállni, én próbálom letolni…. Ronggyá ázom és mélyebbre taszítom magamat a betegeskedésben is. Gyógynövényekre fel!!!!!

Nőnap. Virágok, bonbonok, csokoládék.

Állatorvos jön Vasvárról, mert Csillag hátán padlizsán színű a bőr, egy féltenyérnyi területen. Eszméletlenül megijedek. A doktor nem győz meg. Szüleim megerősítenek, nem lesz baj, fertőtlenítsem a bőrét és később meglátjuk. Így járok el. Magasba tartom a Betadine-s flakont, úgy locsolom Csicsi hátára, máskülönben nem engedné.

20 éves a Ford Mondeo-m, az első autó, amit vezethettem, megszolgálta az idejét/árát, bontóba kerül.

A bérbaltavári pékáru boltnak, amiről már írtam nektek, egy fölöttébb jószívű hölgy a tulajdonosa. Például, két kisgyermek szedi a lábát, a délutáni buszról leszállva, feltépik az ajtót és izgatottan fürkészik a csokikat, üdítőket, mindent, amit megvásárolhatnak a pénzecskéjükből. Folyamatosan tanakodnak, hogy mire elég a kezükben megbújó pénzérme. Téli fagyit szeretnének, de mindkettejüknek nem futná…a hölgy feltűnés nélkül figyeli őket, majd megragad két fagylaltot, feléjük nyújtja és azt mondja, pont ennyi pénzetek van. Egészségetekre! A fiúk boldogan galoppoznak hazafelé, nézem őket, megtelik a szemem könnyel, örömkönnyel.

Raynaud-szindróma tüneteit mutatom, ezért Zalaegerszegre kell elmennem, egy immunológiai kivizsgálásra. Mikosszéplakon élő, beregszászi barátnőm szerez időpontot a hónap közepére.

Kertészkedünk, pontosabban Anyuka, én meg Vilit próbálom tanítgatni az illemre, nem sok sikerrel. Pulóverem olyan mocskos és lyukas lesz, hogy kimosni sem érdemes, mehet a kukába! Alig hihető, hogy néhány napja még havazott és mindent beborított, most meg száz ágra süt a Nap. Előbújnak a krókuszok, nagy területen mutatja magát a hóvirág és kidugják fejüket a tulipánok is.

Nivát elviszik, mert a változatosság kedvéért nem indul.

Áthozzuk Marcipán cicát is.

Tervezgetjük Édesanyám házának további felújítását. Szobáról szobára vesszük sorra a feladatokat. Fellelkesedem.

Vasárnap átköltözik Bonbon cica is. Alakul a csapat.

Március 15, hosszú hétvége, húgom jön. Másnapra egy barátnőjét is várjuk, hétvégén az Őrségbe mennek gyalogolni. Fiatalság, bolondság! :-) Vendégek jönnek. Napon érlelt sonkákkal, különböző kecskesajtokkal, francia csokitortával és macaronokkal (rózsás fehércsokis, sós-karamellás, matcha teás mascarponés málnás) készülünk. Rengeteget nevetünk, pálinkázgatunk. :-) Húgom éjjel belázasodik, csak fetreng az ágyban, jártányi ereje sincsen. Gyalogtúrának annyi. :-( Húslevessel és kakaós, valamint fahéjas kaláccsal gyógyítjuk. A három napnyi fekvést mesékkel próbáljuk feldobni. Szerencsénkre a televízió ontja a rajz-és ifjúsági filmeket. Pocahontas-t, Aladdin-t és a Harry Potter-t csekkoljuk. Közben hablatyolunk is eleget.

Éjjel havazik. Mi???????? :-( Néhány napja 20 fok volt és meleg, most megint bokáig ér a hó. Valamiért nem maradt itt a tavasz.

Csoki cicát is áthozzuk. Ki sem mozdul a hordozóból. Órák múlva sem…

Március 19.a hagyomány szerint ezen a napon szólalnak meg először a madarak, mert Szent József kiosztja nekik a sípot. Hm, úgy tűnik a madaraknak nincsen naptára, mert már régóta dalolnak, míg én az immunológiára megyek. Délután kerülök sorra, addigra már kopog a szemem az éhségtől. Eredmények egy hónap múlva.

Közeli szomszédunkkal egy filmről beszélgetünk. A filmben a főszereplő a tengerentúlról utazik Toszkánába, kirándulásnak indul, végül egy régi, romos toszkán villa „kedvéért” örökre ottmarad. Csöpögős sztori, de hébe-hóba felvillanyoznak az ilyen történetek. Álmodozom.

Közeledik a Húsvét, hatalmas a hajtás a cégnél, sok zsörtölődés, trappolás, túlórázás.

A kerten tűnődöm. Pontosabban a botanikai bűnözőkön. Sok növény túl könnyen teret nyer és fel is boríthatja a fennálló ökológiai egyensúlyt. Ezek a botanikai bűnözők, mint például a közönséges borostyán, japán borbolya (ez kullancsmágnes is), a japán gyöngyvessző… Ezekből biztosan nem ültetek a kertbe. Régebben nem ismertem ezt a tulajdonságát a fent említett növényeknek és sokat „beengedtem” az életterünkbe.

„Atletikálós vagy atletikus”, mondja az egyik munkatársam, én megpróbálom összerakni a szövegkörnyezetből, hogy mire gondolhat. Azt akarta mondani, hogy atletizál. :-) :-) :-)

Favágó közeleg, ezért Csillagot bezárom a házba, mi átmegyünk a túloldalra. A patakon túlra… Kockára fagyok, a szomszéd srác áthív, a barátnőjével hangulatfokozót fogyasztunk = pálinka, kiengedünk. Hazafelé együtt megyünk egy darabon. Andalgunk és nem értjük, hogy miért is éreztük korábban azt, hideg van. Lehet, hogy a pálinka teszi? Vihogunk.

A Ford bontási papírját postázzák, már csak ki kell vonatnom a forgalomból. Vasváron intézkedem.

Hétvége. Egész délelőtt konténerbe hordjuk a szemetet. Remeg kezem-lábam, s ezután jön még a fabehordás. :-( Amikor végzünk, kávét szürcsölünk a nappaliban és mindkettőnket ráz a hideg, mozdulni sem tudunk. Késő délután egy haverunk, kis markolóval pakolja a maradék törmeléket és kifordít kisebb fatuskókat is. Én pórázon fogom Vilit, hogy ne legyen láb alatt. Néhányszor játékból megharap.

Március 27.Csillag két éves. Hivatalosan is nagylány. Ízletes meglepetéssel és kergetőzéssel köszöntöm.

Földmérőket hívatok, hogy a favágás csak a saját területemen valósuljon meg. Amíg Ők mérnek, én is sétálgatok a fenti területen és újra beleszeretek. Mesélnek egy Konstantin Buteyko, ukrán orvos által kidolgozott légzéstechnikáról, ez egy önkezelő módszer. Eltökélem magam, hogy kipróbálom.

Feltesszük főni a sonkát. Elhozom a boltból a kalácsot és a kaszinótojáshoz a majonéz összetevőit dobálom a keverőgépbe, amikor a favágó hív, menjek, újfent megnézné a területet. Otthagyok mindent, még az arcomról is útközben kapargatom le a majonézt és a petrezselyemlevelet. :-) A következő hétvégén favágás. Mire hazaérek, elborul, szakad az eső. Elkedvetlenedem, ezt ellensúlyozandó sonkával és kaszinótojással vigasztalom magam. Sikerül.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: bokálkodik = öklendezik, hányingere van; elposszan = eldurran; cullang = a főtermékhez gratis/mellék; kászli = kredenc