Kerek Zöld porta: február 2018

Újesztendő. Sok tiltás tartozik ehhez a naphoz, mi lelkesen megtartjuk a következőket. Nem mosunk, nem teregetünk, nem varrunk, nem visszük ki a szemetet, nem hívunk orvost és nem adunk kölcsön pénzt. Édes terhek ezek.

Hajnalban a munkahelyemre vágtatva, Nagytilajon túl, az út melletti keresztnél jókora csapatban álldogálnak az őzek.

Fazekat adunk, kocsonyát kapunk viszonzásképpen. Anyuci örül, mert szereti ezt az étket, én meg örülök az örömének.

Megfázik a vesém. Fölöttébb fáj.

Továbbra is tavasz van, nem csak bennem, hanem kint is. Előbújik a hóvirág, az ibolya, bimbózik a rózsa… Jaj, itt még baj is lehet!!!

Húgom leendő lakásának berendezését tervezgetjük, mindkettőnk ötletekkel bombázza a másikat. A kérdések elfogynak, s így apránként körvonalazódik minden egyes tennivaló.

Édesanyám nagybátyja, a Mennyországba távozik, Nyíregyházára utazunk a temetésre. Sötétben veszi kezdetét az oda-vissza, közel 1000 km-es táv. A fénytelenségben a Kőröshegyi völgyhídról csak egy templom világlik.

Rókabokor, Mohosbokor, Szabadságbokor, Salamonbokor, Antalbokor, Kovácsbokor, mint a népmesékben. A múltat idéző bokortanyák, romjaikban is megkapóak.

Megérkezünk a gyászoló család házához. Az elhunyt özvegye fogad bennünket. Van még néhány óra a szertartásig, addig beszélgetünk. Mesél nekünk az utolsó, együtt töltött napjaikról. Meghatódom.

A ravatalozóba folyamatosan érkeznek virágokkal, a tiszteletüket leróni akarók. Megszámlálhatatlan ember gyűlik össze. Meghatódom.

A megboldogult egyik fia, gyermekei ölelésébe zárva zokog. Meghatódom. Túlnyomórészt a gondolatainkba merülve, csendünkbe burkolózva száguldunk hazáig.

Szombat a fabehordás napja. Nehéz munka, de élvezzük. Egyik alkalommal Anyukám rosszul lesz. L

Vízkereszt. Nem bontjuk le a karácsonyfát, mert olyan varázsos jelleget kölcsönöz a szobának, a lelkünknek. Olvastam, hogy a környéken elterjedt népszokás volt a „Csillagozás”. A gyerekek faágra tűzött csillaggal jártak a faluban és a kis Jézusról szóló énekeket énekeltek. Remélem, hogy valahol még tartják ezt a hagyományt!

Pótszüleimmel hurkázunk, sütizünk, borozgatunk. Picit összekeverednek bennem a dolgok és rosszul alszom.

Éjjel havazik. Visszaváltok a Nivára. Két dologért teszem mindezt: 1.elmegy bárhol. 2.a négykarikásat jobban féltem. Ooops!, csak váltanék a Nivára. Először az ajtót nem tudom kinyitni, de tíz percnyi kulcsmelegítés és annak zárba erőltetése után sikerül az anyósülés felöli oldalról bejutnom a gépjárműbe, s onnan a vezetőoldali ülésbe. Fújtatok. Aztán gázt adok … adnék, mert meg sem nyikkan. Az akkumulátor „fáradt”, „nem hajlandó” beindítani a gépet, én meg olyan mérges, hogy lángokban látom azt.

Esténként a cicók közül is csatlakoznak hozzánk néhányan az ágyikóba. Egyikük közöttünk alukál. Hajnalonta, amikor megébredek, mindig mosolyogva nézem, ahogy kifli formában terül el Ő is, mi is. Hárman az ágyban, hárman kifliben. J

Vilikétől az objektum megközelítése és elhagyása egyaránt komoly erőfeszítést igényel. Egyik reggel Anyci csak úgy szabadul, hogy nyakig sáros lesz és a szájába is belekap az eb, ami bedagad. A munkahelyére érve és a tükörbe nézve döbben rá, hogy nem csak a kosztümje, hanem az egész arca is saras. J

Fenékpuszta, Anyumnak mindig eszébe jutok, mondván, az az én földem. Ki érti ezt? J

Két héten át, ketten tartjuk a cégnél a frontot. Összességében flottul működnek a dolgok, de a végére erőnket vesztjük.

41 éves vagyok. A kollégáim közül többen, apró ajándékkal kedveskednek a születésnapomra. Jól esik. Itteni barátnőm is meglep. Elérzékenyülök.

Január harmincadika helyett tizenkilencedikén bújtam ki Édesanyám pocakjából. Édesapám ekkortájt katona volt, s épp ezen a szerdán mehetett haza a seregből, de nem tudta, hogy ki „várja otthon”. Amikor leszállt a vonatról, találkozott a kiskunhalasi református kántorral, aki mosolyogva gratulált. Ekkor felgyorsította a lépteit, végül már szaladt, a kórházba, Hozzánk.

Édesanyám baglyos tortát készíttet és rengeteg képviselő fánkot vásárol, mert az az egyik kedvencem. Másnap Zalaegerszeg felé vesszük az irányt, de rosszul leszek és visszafordulunk. Lefekszem. Szédülök, hányingerem van, gyenge vagyok, ráz a hideg. Este látogatásával megörvendeztet a húgom. Eszterházy tortát hoz és Depeche Mode koncertjegyeket. Fiatalságom J zenéje, örök kedvenceim!

Napkeltekor egy fekete rackajuh állja utamat, rádudálok, eloldalog. Később az irodám ablakából, hat szarvasbikát látok, szaladnak az erdő felől, át az országúton a tisztásra, majd tova.

Baltavári apukám befűt a házikómban, de hiba csúszik a számításába. Mázli, hogy visszamegyek a házba, mert az ajtót kikulcsolva, tódul a füst kifelé. Telefonálás, szellőztetés, megoldás.

Január vége, Oszkóba megérkezik a gólya.

„Előrejelzések szerint 2050-re több műanyag lesz a tengerekben, mint hal” olvasom és elkeseredek.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: cservenkázik = tolikapázik; ölöndül = éjjel nem bír magával vagy rugkapál a ló; csibak = cigaretta-csibakolni = cigarettázni