Kerek Zöld porta: január 2018

Egyik éjjel, álmomban „eltörik” a térdem…legalábbis más magyarázatom nincsen arra, hogy miért fáj annyira, menni alig tudok. Na a lépcsőzés meg! A munkahelyemen az irodába 40 lépcsőfok vezet, úgy húzom fel magam, miközben ordítani tudnék a fájdalomtól.

Vadászat miatt Pókaszepetk és Nagytilaj között, táblák hívják fel lassításra a figyelmet, vadászok állnak az út mellett, a lekerített terület határán. Valaki meg akar előzni, nem akar eleget tenni a kérésnek. Elengedem, majd nem halad. Nem értem.

Vilikét beengedjük, sokat sírdogál utánunk, megsajnáljuk. Beengedjük és végképp megőrül. Egyikőnktől a másikunkig szalad, egy percet sem tölt senkinél. Beleszédülünk. A játék hevében Anyuci tenyeréből kiharap egy darabot.

Hajnalban igyekeznék a munkahelyemre, de a Niva nem indul. Újra nem indul. Három héten belül másodszor. Segítséget kell kérnem, hogy eljussak dolgozni. A falubeli kollégám visz el, de mivel lázas, fordul is vissza. Délután az egyik sofőrünk fuvaroz, így lesz ez egész héten. Nem unalmas az együttélés egy Nivával, ez tuti. „Szállítja a speciális felhasználói élményeket” (totalcar.hu)

Hajnalban pitty, üzenetem érkezik. Szeretett boltos kisasszonyom az. „Jó reggelt! Miért nem látogatsz meg? Semmi kávé? Én: Nincs autóm, a kollégám hordoz. L Mennék én, jaj, de mennék! Ő: Jujj! Mi történt a Niveával? Én: Nem indul. Ő: Most majd a sok túlórából veszel egy új Niveát J Én: …és belelóg a kezem a bilibe”

A faluból többen hívnak és írnak is, hogy Vili otthon van e, mert találtak az egyik utcában, egy hasonló kiskutyát. Gyorsabban ver a szívem, „loholok” Anyukámhoz, remegő kézzel nyitom a kaput és akkor rámugrik. Éljen!!! Még sosem örültem ennyire neki!

A madáretetést turbó fokozatra kapcsolom.

Az egyik kollégám összefejel a kutyájával, s elől letörik a foga. Nem mer mosolyogni és a többieket is elkerüli, nehogy észrevegyék. Én képtelen vagyok abbahagyni a nevetést, pedig már fáj a hasam.

Másik kollégám az Ünnep közeledtével feleleveníti, miként szokta feldíszíteni a karácsonyfát. A szaloncukros rész a legérdekesebb, ugyanis nem akasztja az ágakra az édességet, hanem rádobálja azokat. Ami rajta marad, az marad, a többi a földön hever heteken át.

Anyuka kora délután elindul haza, de csak éjjel érkezik meg. (felborult egy kamion, megbénít mindent) Aggódom érte. Nyugtalanul járkálok fel, s alá, fűtök, tévét nézek!!!. A másik házban töltött időnek amúgy is szerves része a tévézés, pontosabban a hírek nézése. Kizárólag híreket nézünk. Ilyenkor hírzabálónak érzem magam, én, a televíziót máskor hírből sem látó. J

Négy karikás autóval járok. A gyakorlás nem zökkenőmentes. Van hiszti is, sírás is, például akkor, amikor huszadszor fulladok le, s így nem tudok elindulni a Posta elől.

Izabella, a szomszéd kutyája, miközben a gazdájával beszélgetek, beugrik az ölembe/az autóba.

Ajándékokat vásárolok az interneten keresztül, mert bár lenne lehetőségem, eszem ágában sincs beszédülni egy zsúfolásig telt, mesterséges hangulatot árasztó, ablaktalan plázába.

Édesanyám születésnapja. Tortát is kap, amit Vilmos picit megugrál, miközben próbálok a bejárati ajtóig eljutni, így avantgárd kinézetű lesz. J Délután meglepetésünkre betoppan a Húgom, s ellopja a showt.

Luca napja van, két hagyomány megismerője lehetek. Az egyik, hogy Luca naptól kezdve 12 napon át meg kell figyelni az időjárást. Úgy vélik, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő esztendő első hónapja, amilyen a második nap, olyan lesz a második hónap és így tovább… Ezt a kedvenc boltomba betérő idős bácsi meséli, s kéri, hogy jegyezzük fel, s majd osszuk meg vele a tapasztalatainkat. A másik szintén ebben a boltban történik, videón látom, amikor a helyi óvoda gyermekei betérnek lucázni. Engedélyt kérnek, s rázendítenek az alábbi énekre (néhány sorát kihagyják, hiszen Ők még gyermekek, de én változtatás nélkül közlöm az eredeti szöveget):

„Luca-Luca kitty-kotty, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok, luggyok!

Kalbászuk olyan hosszi legyen, mint a falu hossza!

Szalonnájuk olyan vastag legyen, mint a mestergerenda!

Zsírjuk annyi legyen, mint kútba a víz!

Pénzük annyi legyen, mint a pelyvakutyóba a pelyva!

Lányok csöcse akkora legyen, mint a bugyogakorsó!

Lányok segge akkora legyen, mint a kemence szája!

Fejszéjek, fúrójuk úgy álljon a helibe, mint az én tököm a helibe!

Luca-Luca, kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok!”

Ezt követően jókívánságokat mondanak, majd szalmát szórnak szét, ajándékba pedig almát, diót kapnak.

Karácsony közeledtével vételezek néhány ünnepi ételekkel telehányt újságot, nyálcsorgató receptekkel, amelyekből egyet sem fogok megfőzni és nem csak azért, mert nem főzök. Húgommal összeállítjuk a menüt Anyunknak. J

Beszerezzük a fenyőfát. Kisebb birkózás árán fér az autóba, majd erőemelési mutatvánnyal az utcai ablakon át a szobába.

Virradatkor egy róka szalad át előttem, szájában a zsákmánya, egy dagadt nyuszi.

Három nap múlva Karácsony. Rahedli munkánk van, eszement a hajtás a vállalatnál. Elfáradok. A nyári sziesztára már nem is emlékszem, a jövő évi pedig oly távolinak tűnik, hogy azt gondolom, talán el sem jön.

Helybéli szüleimnél bepálinkázom és beborozom, majd nótázásba kezdek a többiekkel. Miután egy távolabbi szomszéd, harmónikával a kezében betoppan, elszabadul a „pokol”. J

Rosszul alszom, majdnem semmit, ég a gyomrom. Lehet, hogy a reggeli töltött káposzta a ludas? J

Visszatér a tavasz. Nagyon élvezem. Remélem, hogy nem lesz böjtje!

Az első, Bérbaltaváron töltött Karácsony!!! Fát állítunk a másik kertben. Fehér csokoládét majszolunk, későn ugrunk ki az ágyból és pizsamában ténfergünk. Sosincs dress code és nincs hal sem a kádban.

Öntapadó tapétával teszem vidámabbá az ajtókat. Mókának indul...

Karácsony második napján, szokásainkkal ellentétben vendégségbe megyünk, a barátainkhoz.

Tesókám ebben a hónapban másodszor is eljön. Ez egy nehezen túlszárnyalható ajándék.

Becsípődik a derekam, legalábbis azt hiszem, majd később tudatosul bennem, hogy megfázott a vesém. Egész éjjel havazott, fájdalmakkal vezetek.

Begyújtok otthon, de a kémény hideg, így befelé ömlik a füst, a kályhaszemeken, a gerendákon is. Megijedek. Áthívom a pótapámat, Ő segít. Miután „elkészül”, könnyekben török ki, Csillag odaszalad, átkarolja a nyakam és lenyalja a könnyeimet.

Szilveszter. Idén is a bérbaltavári apukámmal ünnepelek, estébe nyúlóan beszélgetünk, heherészünk, aztán még 2017-ben hazatérek az állatkáimhoz. Az éjfél álmomban ér, a durrogtatásra ébredek és nem tudok visszaaludni, így eltűnődöm az évek haladásán. Ahogy múlnak felettem az évek, úgy érzem magam egyre jobban. Már nem vagyok befolyásolható. Már nem vagyok hajlandó magyarázkodni. Már nem vagyok csöndben. Már nem vagyok becsapható. Már nem vagyok tehetetlen. Már nem vagyok haragosa az életnek. Már tudom, hogy választhatok. Már tudom, hogy nem kell sehová/semmibe belesimulnom. Már tudom, hogy nem szabad félnem. Már tudom, hogy nem szabad aggódnom azon, hogy mit gondolnak rólam mások. Már tudom, hogy nem kell mindenkin segítenem. Már tudom, hogy mi a fontos. Hálás vagyok MINDENÉRT. Szeretek középkorú lenni és remélem, hogy ezekkel az érzésekkel öregszem meg!

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: győjtöttek = összeszedték a szénát; elvégzett = befejezte az állatok ellátását; osztánék = aztán; eccerre = azonnal; A kalácsot és a fasírozottat vagy „pogácsában” sütik, vagy „babá”-ban, ez az egybesütött rudat jelenti, amit később felszeletelnek.