„Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj, az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.” (Babits Mihály)
Megérkezik
a lábemelő betétem. Kezdetben jobban fájnak a csülkeim, mint előtte, de napról
napra jobb. Remélem, hogy nem kiabálom el!
Édesapám
felkeres, fát visz, mert a gáz bevezetése az új házába lassan fél év elteltével
is várat magára. Ígéretekkel, illetve be nem tartott ígéretekkel teli a padlása.
L Telepakoljuk a teherautót tüzelővel, majd
jártatjuk a szánkat és átadja gimnazista éveim egyik barátnőjétől hozott karácsonyi csecsebecséket.
Nagyra értékelem, ha valaki tehetséges. Ennek a lánynak olyan kézügyessége van,
s mindez olyan finom ízléssel párosul, amivel nem tudok betelni.
Napok
óta füstöl a másik kertben a kazán, a lakásban nem lehet megmaradni. A rendszer
összeállítója és beüzemelője mossa kezeit, később pedig nem fogadja hívásunkat,
mást kell keresni. Kapunk egy telefonszámot, felhívjuk, a mester eljön, talán
vége.
Pillanatok
alatt begyullad újra a torkom, erősen és szüntelenül köhögök és szúr több
helyütt, lázas vagyok. Ezidáig dolgoztam ebben az állapotban, de mivel
3.hónapja tart, elmegyek dokihoz. Ellentmondást nem tűrően leszögezi, hogy otthon
kell maradnom, mert ezt ki kell feküdni.
A
füst nem adja alább, újra kihívjuk a mestert. Ígérete ellenére nem jön el, nem
lehet elérni telefonon, késő estig várjuk hasztalan, végül hidegben fekszünk
le. Másnap felveszi ugyan a készüléket, de ki sem tér előző napi nem
jövetelére, ma estére ígéri. 19.30-kor szólok Édesanyámnak, hogy jöjjön aludni,
mert nem jön a szerelő. Ő azt kiáltja a másik szobából, hogy 20 óráig még vár.
Lesi az ablakban. Összeszorul a szívem. Ő is tudja, én is, mindketten tudjuk,
de Ő még reménykedik. Ez fáj a legjobban. Hidegben fekszünk le és én így
próbálok meggyógyulni.
Megígéri
az egyik falubeli, hogy a gyümölcsfák helyét kifúrja géppel. Természetesen nem
barátságból tenné, fizetnénk érte. Feltételes módban írom, nem véletlenül, mert
vasárnap nem jön az ember. Az utcán találkozunk és jelzi a megbeszélt időpont
előtt 1 órával, hogy közbejött valami. Értem, megértem. Jön szerdán. Ok. Szerda
9 óra. Aztán szerda van, 10 óra. 11 óra. 12 óra. Sehol senki. Telefon, tárcsáz.
Kicsöng, de a másik fél nem veszi fel. Nem hív vissza órák elteltével sem. Hm.
Mit mondhatnék. …………. Nincs mentség.
Anyuci
rozsdás szögbe lép. Már csak ez hiányzott. Nem emlékszik, hogy kapott e
tetanuszt vagy sem. Reggel még azt mondja 1 éve kapott, délben már nem biztos
benne. Hú, de klassz!!! Rákövetkező nap úgy rácsapja az ajtót a kisujjára, hogy
azt hisszük eltört. Mi jön még?
A
hét közepén egy szombathelyi fűtésszerelőt hívunk, nagyon készséges, megígéri,
hogy bár tele a naptára, még aznap megoldja és eljön hozzánk. Nem hisszük, de
azért várjuk. Eljön. Orvosolja a problémát. Most működik a fűtés, ontja a
meleget. Kéri, hogy 1 héten át figyeljük, s bármilyen kérdésünk lenne, hívjuk
bátran. Könnyes szemmel borulunk egymás nyakába. Mennyit ad a JÓ!!! Késő este
csörög a telefon, a szombathelyi szerelő van a vonal másik végén. Elnézést kér,
hogy illemszabály szerinti időintervallumon túl keres minket, csak érdeklődik,
hogy minden rendben van e. Nem egyszerű szavakat találni.
Anyuka
újra munkába áll. Éjjel nyugtalanul alszik, s bár kérdésemre nemmel válaszol,
szerintem izgul egy csöppet. Legkedvesebb szomszédai férfi tagja fuvarozza
hajnalban Perbálra.
Én
visszatérek a doktornőhöz, mert továbbra is képtelen vagyok aludni, annyira
köhögök. Kapok új gyógyszert és hétfőre beutalót mellkas röntgenre,
Zalaegerszegre. Ki sem szabadna mozdulnom, de nincs más hátra, mint előre,
Anyucival karöltve, elültetjük a gyümölcsfákat. 50 darabot. Almát, körtét,
meggyet, cseresznyét, szilvát, őszi- és kajszibarackot, mogyorót és mandulát. Közben
Nivát viszek szerelőhöz, mert gyengélkedik. Nem tudják mi lehet a baja, nagy
rejtély ez, mint maga a gépjármű, állítja a szerelő.
Szerencsére
a tüdőmnek semmi baja, ettől függetlenül a doktornő még egy hét szobafogságra
ítél, mert rettenetesen köhögök. Amikor jelzem a kollégáknak, kikészülnek, mert bajosan tartják a frontot nélkülem. Egyre nehezebben bírom a „bezártságot”,
többször eszembe jut, hogy pálinkával talán már meggyógyultam volna és nem lennék
ennyire negatív hangulatban sem.
Hétfő
hajnalban meglódulok Zalaegerszegre a kórházba. Jókora a sötét, esik az eső,
idegen városban, ki tudja hová tartok, csak egy cím, nem mond semmit, nem segít
a tájékozódásban. Hosszú perceken át körözök a kórház körül, de ahogy a
lámpafény visszatükröződik az esőben, teljesen elvakít, nem látom merre van a
parkoló vagy bejárat. Leállok és egy sráctól megkérdezem merre van az arra. Felajánlja,
hogy elkísér. Örülök, de csak egy pillanatig, mert olyan gyorsan szedi a
lábait, hogy alig tudom tartani vele az ütemet. Mikor elválunk, én már
levegőért kapkodom.
Fagytalanítjuk
a kerti csapot = levágjuk az egészet, mert a vas mindenképpen levezeti a
hideget és idén nem akarok új vízórát vásárolni. Tavaly kipróbáltam, de nem
volt olyan szuper élmény, hogy ismételjek.
Reggelente
erősen fagy és hosszasan kaparni kell a szélvédőt, hogy el lehessen indulni a
gépjárművel. Téli
gyerek vagyok, de pokolba kívánom ezt az időt. Már csak 4-5 hónap és vége.
Nehéz belekapaszkodni.
Hazaköltözöm.
Egy héttel előtte már fűtök, hogy a házikóm hőmérséklete elrugaszkodhasson a 7
fokról. Csillag fél éjjel ugat, szerintem a felettem érzett boldogságát énekli
így meg.
Ma már megyek dolgozni, 1,5 hét kényszerpihenő után, éppen jó lesz. A
nap végén másként gondolom.
Fáj
a fogam. Nem hiszem el. Fogorvos kell. Azonnal. Ok, holnap mehetek
Zalaegerszegre. Az orvos profi, pár perc alatt kicseréli a tömésem.
Helybéli
„apukám” idén is fűt nálam, amikor délutánonként még nem lát itthon és ebből
sejti, sokáig kimaradok. Csurog a bugyimból is a víz.
Anyukámnak
villa áll a kezébe, irdatlanul bedagad és bevérzik.
A
híradások szerint valahol havazik, szerencsére nem itt.
Munkatársam
feleségéhez függönyt viszek varratni, cserébe pálinkát és túrós sütit kapok.
Megkérdezem, hogy jöhetek e másnap is.
A
falu főutcáján, késő este elgázolnak egy nőt. Arrafelé megyek. A szőke fürtjei
az aszfalton…, én nem tudok aludni, a nő reggelre a kórházban életét veszti.
Barátaim
elkényeztetnek, egyikük lángost, másikuk meg linzert süt nekem.
Hétvégéken
a lemezjátszóra felteszek egy korongot, lágy dallamok futkároznak a térben.
Úgy
telik el az egyik hét, hogy nem jutok el a kedvenc boltomba. Az ott dolgozó
lányok már azt találgatják, hogy vajon mivel bántottak meg. Jaj, kis
bolondoskák, annyira szeretem Őket!!!
Ulakcsai
nagypapám november 29-én lenne 100 éves, ezen alkalomból könyv jelenik meg róla
és áldásos tevékenységéről.
November
utolsó napja, havazik, de el is olvad.
Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: rastokol = fekszik,
heverészik; nyiret = férfi hajat vágat; megilleszkedik = összeáll, besüpped;
adnáék = ha többen adnának valamit; csinánáék = ha csinálnák
 |
| Zalaegerszegen |
 |
| Baltavári hegy párában |
 |
| Zalaegerszegen II. |
 |
| Tálca szépséges motívummal |
 |
| Rozika elmélázva a másik kertben |
 |
| Mindent beterítenek a lehullott levelek |
 |
| Vasi táj novemberben |
 |
| Zalaegerszegen III. |
