Kerek Zöld porta: október 2017

A Tolna megyei Tevelig megyünk Viliért, a golden retriever kiskutyusért, akit Édesanyám kap ajándékba tőlem.

A Nivával sem kerek valami, kivillan egy piros jelzés. „Féltestvérem” azt javasolja, hogy ragasszam le, akkor nem látom és nem idegesít. Elgondolkoztat. J

Megérkeznek a bogyós gyümölcsök a másik kertbe és befejezem a kerítés festését is.

Első este az új házban, a hálószobában, ágyban. Olyan magas a matrac, hogy úgy kell felmászni az ágyra, fekve közelinek tűnik a plafon. Kinyújtom a kezem, de nem érem el. J Az ágy nekem rövid, ráadásul az ágyvég magas, így keretek közé kell szorítanom magamat, épp csak elférek. Egyszerre vagyok óriás és törpe.

A munkahelyemen személyemet érintő alakoskodás híre jut el hozzám. Elszámolok tízig. Nem segít. Folytatom és folytatom…ezernél megállok, fújok egy nagyot és „továbbmegyek”.

Édesanyám izgatott, mint egy kiskamasz, Szüretre megy, míg nekem a gyermekkori emlékek maradnak. Kb.27 éve voltam utoljára…több bográcsban rotyogott az étel, a fiúk lábbal taposták a szőlőt, énekszó és nevetés töltötte meg a sorokat… Szívesen visszaforgatnám az idő kerekét egy nap erejéig.

Húgom és barátnője „törik ránk az ajtót”. Főtt ételt hoznak ajándékba. Vége a szendvicsezéseknek. Másnap irány az ŐRSÉG!!!

„ Az Őrségben jártam…

…s láttam erdőterítette

dombok öléből felszálló

füstként gomolygó,

súlyos párafelhőt.

Tisztáson kérődző

tehenet s borját,

fenyveserdő szélén

szökkenő őzcsordát,

fehérre meszelt

nádfedeles házat,

százéves diófát,

szőlőlugast,

mestergerendát,

döngölt pádimentumot,

dombhátú kemencét,

muskátlis ablakot,

szürkére érett kopjafát,

szikár templomot.

Áthatolhatatlan

erdőkkel szegélyezett

kanyargós utakat róttam,

szalmakalapot hordtam,

szél fújt,

eső áztatott föntről,

ázott fű alulról.

Bizalommal fogadtak.

Szerettem.

Otthon voltam…

(királyfalvi)”

(Forrás: Azok az erdélyi fiúk)

Harmadnap pedig menetrendszerűen Szajk. A csajok kirándulnak, én a tóhoz sétálok és a parton elmélkedem. A vizen szikrázik a napfény és ahogyan fel-feltámad a szél, a fodrozódás mellett, apró fénygömbök is vissza-visszaesnek a víztükörre. Káprázatos. Éveken át messzire vágytam és most, itt üldögélve, megtalálva a HELYEMET, csak mosolygok mindezen. Vasárnap este a lánykák nekivágnak a Budapestre tartó útnak. Amint becsukódik mögöttük a kertkapu, Édesanyám elsírja magát és azt mondja: „megszakad a szívem, hogy elmentek”.

Betegeskedem. Begyullad a mandulám és magas láz környékez. Antibogyókat kapok, de nem lesz jobb, sőt! Egy héttel később is köhögök, tüsszögök, fáradt és levert vagyok.

Segítőkész kollégámnál megnézem keresztlányomat Daisyt és lovagját Rénót, a lovakat. Répával kényeztetem őket, cserébe simogatásra nyújtják a fejüket.

Napok óta ömlik az eső. Sártengerré változnak a földek.

Vilike betegeskedik. Frászt kapunk és Zalaszentgrótra visszük orvoshoz. Én előtte a szomszédommal újbort iszogatok, picit meglegyint, így vörös fejjel kapaszkodom a kutyába és lehúzom az autóban az ablakokat, hogy levegőt kapjon..khm…kapjak. Bélgyulladása van. L

Lábfájdalmaimról olvasva a blogon, az első, itteni barátnőm (remélem, hogy Ő is így gondolja J ) „siet a segítségemre”. Néhány napon belül eljuttat egy ortopéd orvoshoz, aki kamillás lábfürdőt, krémet és talpbetétet javasol. Felcsillan a remény.

Aranyos párbeszéd fültanúja vagyok, amely két munkatársam között zajlik. 1.Hogy van a kislányod? 2.Kisfiú. Soma. 1.??? A Soma az nem női név? 2.Nem. 1.A tévében van az a nő, a Soma mamagésa J J J

Hétvégén szántanak a másik kertben, mi felavatjuk az új konyhát, azaz főzésre adjuk a fejünket. Nem tudjuk használni a főzőlapot, telefonos segítséget kérünk, hiába. Végül otthonról elhozom az indukciós lapomat, azon fejezzük be az ételeket.

Édesanyám eteti Csillagot és a macskáimat délelőttönként. Egyik alkalommal a házba lépve, elvéti az utolsó, mini „lépcsőfokot” és beesik a házba. Nagyon megüti az amúgy is fájós térdeit. L L

A hónap utolsó napján még mindig náthás és emiatt hisztis vagyok, amikor megérkezik a fűtésszerelő. Este már az izzó farönkök ontotta melegben hajtjuk álomra a fejünket.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: cuculka = tarhonyaszerű, levesbe való tésztaféle; csederés = csavarás; zászlóalla = búcsújáró sokaság; gövecses = kavicsos; káforka = bormérő edény