Kerek Zöld porta: május 2017

A községben májusfát állítottak, május elsejére virradó éjszaka. Május elsejéhez kapcsolódó hiedelem szerint, bodzával kéne feldíszítenem a házat a boszorkányok ellen, de itt még nem virágzik. Mi lesz így velem? J

Új kolléganő érkezik, várom, hogy mielőbb belerázódjon a munkába, s ezzel engem is mentesítsen.

Migrén tesz taccsra, még az sem lep meg, hogy amikor a ház elé gurulok az autóval, nyílik a kertkapu, s pótszüleim lépnek ki rajta.

Mici cicámnak eltűnt a hasa = Ő is Anyuka lett. Valahol a kertben hozhatta a kölykeit Világra, így számuk egyelőre ismeretlen.

Rahedli kövirózsát és pozsgást vásárolok, hétvégén virágosodik a kert. Az utcára tűzesőket ültetek. A kertben fenyőrügyet gyűjtök, a hegyen meg orgonát, kezdődik a kísérletezés.

Szomszédaim, unokájukkal karöltve felújítják és újra megnyitják a kerti kiülőt, még aznap felszenteljük. Dínomdánom sötétedésig.

Anyák napja: „Ahány homokszem van

Tenger messzi tájon

Édesanyám, a jó Isten

Annyiszor megáldjon!”

(Dsida Jenő)

Cimborám a vadászat rejtelmeiről mesél. A fácánok rejtőzködése a mimikri. Az élőlény felveszi például a környezet mintáját. Nem tudtam, de annyira lebilincsel az információ, hogy tátott szájjal hallgatom. Amikor megkérdezi, hogy miért kell sapkát viselni, pontosabban holdvilágnál miért különösen fontos annak a viselete, azt felelem, azért, mert megcsillanna a kopasz fejeden a fény, s az állat észrevenne. Nem, de a helyes válaszra már nem emlékszem. J

Vasvárra tartok, mert Bonbon és Csoki nevezetű egérfogóim varratszedése esedékes.

Gigászi csomagokkal érkezem a kapum elé, amikor a közelemben lakó gyermekek szaladnak felém. Szorosan magukhoz ölelnek, pár percre megszűnik a Világ. Részegítő érzés.

Veteményest gyomlálok. L A sárgarépa, vöröshagyma és cékla, valamint a jégsaláta is előbújt.

Legkedvesebb bérbaltavári komám menyasszonyát köszöntöm. Extra impulzusként babázhatok is.

Unokahúgom bűbájos csöppségnek, Hannának ad életet.

Lakhelyem felé haladva a járgányommal azon tűnődöm, hogy vajon nem álom e, ami velem történik. Csakugyan itt élek és tényleg boldog vagyok? Csípjen meg valaki!!! (bár nem szeretnék feleszmélni)

A repcében füleket látok mozogni. Őzek. Egyikük a tisztásra szalad, majd a domb tetején megáll és visszanéz. Szeretném azt hinni, hogy engem néz.

Betört a nyár. Bágyasztó a hőség. Az égen fehér karikák, mintha valaki dohányfüsttel kreálta volna.

Régóta dédelgetett álmom válik valóra, barátokkal elmegyünk a Jeli arborétumba. A rhododendron ruhába öltözött terület, az égig érő fák, a tó, a kilátó, megannyi hívogató részlet.

Napkeltekor megyek kenyeret keresni, egy szarvasbika állít meg előrehaladásomban. Mesébe illő kép.

Vannak sztereotípiák, amit a városiak, a falun élőkről gondolnak. Rosszul. Az egyik ilyen: a falusi ember piszkos, túlsúlyos, nem mindig van foga, izzadtságszagú, szappanoperát néz... Ébresztő! Az a vonat már elment.

Édesanyám, a barátnője + Dönci, a kiskutyusa jönnek, ház- és kulcsok átadására. Én vezetem a konvojt az új helyig, a másik kertig, magabiztosan leparkolok, de korán örvendezem a nagyszerűségemen. A régi tulajdonos távozásakor, el kell állnom, el kéne állnom. Hoppá! Vízelvezető árokba parkoltam a gépállat jobb oldalával. Se előre, se hátra. Telefon. Traktor jön. Kihúz. Délután átlépünk az óvodába, májusfa kitáncolásra (a májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata, a fa körültáncolása), majd a Zalaszentgrót közeli Csicseri Csárdába költjük el estebédünket, borozgatva, beszélgetve. Másnap a „lányoknak” is megmutatom a Szajki-tavakat. Lehengerlő, mint mindig.

Rossz hír! Nagymamának kilyukad a vastagbele, azonnal meg kell műteni. Elkámpicsorodom.

Havi ÚJ, azaz magyar-magyar szótár: közharántik ment = ha valaki görbén megy vagy nem egyenesen, hanem srégen megy át az úton; kakashinta = mérleghinta; átimegy = átmegy valahová; gacsiba=göcsörtös